Escherichia coli által kiváltott granulomatózus vastagbélgyulladás macskában

Isao Matsumoto

1 Japán Kisállat-egészségügyi Központ, Tokorozawa-shi, Saitama, Japán

2 Állatorvosi Patológiai Laboratórium, Agrár- és Élettudományi Doktori Iskola, Tokiói Egyetem, Tokió, Japán

Ko Nakashima

1 Japán Kisállat-egészségügyi Központ, Tokorozawa-shi, Saitama, Japán

Hajime Morita

1 Japán Kisállat-egészségügyi Központ, Tokorozawa-shi, Saitama, Japán

Koichi Kasahara

1 Japán Kisállat-egészségügyi Központ, Tokorozawa-shi, Saitama, Japán

Osamu Kataoka

3 Kataoka Aiken Állatkórház, Saitama, Japán

Kazuyuki Uchida

2 Állatorvosi Patológiai Laboratórium, Agrár- és Élettudományi Doktori Iskola, Tokiói Egyetem, Tokió, Japán

Absztrakt

Esetek összefoglalása

Egy 10 éves kasztrált hím házi rövidszőrű macska 6 hónapos hasmenést mutatott be, amely rosszul reagált az orvosi kezelésre. Az ultrahangvizsgálaton a vastagbél falának mérsékelt megvastagodása (4,8 mm), valamint a jobb oldali kólika és a jejunális lymphadenomegalia mutatkozott. Az endoszkópos vizsgálat a transzverz vastagbél és a törékeny vastagbél nyálkahártyájának részleges kerületi szűkületét mutatta ki, többszörös haemorrhagiás régióval. A hisztopatológiai és immunhisztokémiai vizsgálatok nagyszámú Escherichia coli-t tártak fel, amelyeket periodikus sav-Schiff-pozitív makrofágok fagocitáltak. A baktériumtenyészet enrofloxacin-érzékeny E colit is eredményezett. A macskát kezdetben prednizolonnal kezelték, ami kevés javulást eredményezett. A hisztopatológiai vizsgálatot és a baktériumtenyésztést követően megkezdték az enrofloxacin-kezelést. Az antibakteriális terápia a hasmenés remisszióját és a testtömeg növekedését eredményezte 14 napon belül.

Relevancia és újszerű információk

A macskáknál ritkán írtak le granulomatous colitist (GC) vagy histiocytás fekélyes colitist. Csak egy korábban publikált esettanulmány volt macskával, és az etiológia továbbra sem ismert. A jelenlegi cikk leírja az E coli-hoz kapcsolódó GC regresszióját egy macska antibakteriális kezelését követően. A klinikai tünetek, a hisztopatológiai megjelenés és az enrofloxacinra adott válasz hasonló volt a kutya GC-jéhez. A jelenlegi eredmények arra utalnak, hogy az E coli szintén fontos szerepet játszik a macska GC kialakulásában.

Esetleírás

Egy 10 éves kasztrált hím házi rövidszőrű macska hasmenést, haemato cheziát és nyálkahártya székletet mutat 6 hónapos kórtörténetében. A beutaló kórházban a hasmenés kezdetben megszűnt prednizolonnal és kis molekulatömegű peptidekből, de amoxicillin-klavulánsavból álló kereskedelmi étrenddel. Az ismétlődő hasmenés rosszul reagált a prednizolonra. A macskán krónikus vesebetegség és kardiomiopátia is kialakult. A japán kisállat-egészségügyi központba (Saitama, Japán) utalták endoszkópos vizsgálatra.

A bemutatás idején a macska jelentősen letargikus volt, hetente egyszer hányást és vastagbél hasmenést tapasztalt naponta 2-3 alkalommal. Testtömege jelentősen, 5,6 kg-ról 4,75 kg-ra csökkent. A székletvizsgálat nem figyelemre méltó eredményeket hozott. A szérum biokémiai tesztek emelkedett kreatininszintet (2,6 mg/dl) tártak fel. A hasi röntgenfelvétel normális volt. Az ultrahangvizsgálat közepesen megnövekedett bélfalvastagságot (4,8 mm) mutatott ki az emelkedő és a proximális leszálló vastagbél között (1. ábra). Megnövekedett jobb kólika és a jejunális nyirokcsomókat figyeltek meg (9,5 mm × 7,1 mm és 10,4 mm × 6,1 mm). Az endoszkópos vizsgálat a transzverz vastagbél és a törékeny vastagbél nyálkahártyájának részleges kerületi szűkületét mutatta ki, többszörös haemorrhagiás régióval (2. ábra). A duodenum és a jejunum nyálkahártyája enyhén oedematous volt. A nyelőcső és a gyomor nyálkahártyájának vastagsága a normális határok között volt. A nyálkahártya szövetmintáit a gyomorból, a nyombélből és a vastagbélből nyertük. Az összegyűjtött szövetmintákat 10% -os pufferelt formalinban rögzítettük és hisztopatológiai vizsgálatnak vetettük alá.

A jejunum (nyílhegy) és a felemelkedő vastagbél ultrahangvizsgálata egy keresztirányú szakaszon, felfedezve a falvastagságot 4,8 mm-re (nyíl)

A keresztirányú vastagbél endoszkópos képe. A morzsálódó nyálkahártyán többszörös vérzéses elváltozás látható

Szövettani vizsgálat haematoxilin- és eozinfestéssel (HE) a vastagbél nyálkahártyájának jelentős fekélyesedését mutatta ki; a lamina propriában szignifikáns változást figyeltek meg a normál mirigy-architektúrában (3. ábra). Az elváltozások a habos makrofágok markáns transzmurális infiltrációjából álltak, neutrofilek, plazma sejtek és limfociták kíséretében (4. ábra). A vastagbél elváltozásán kívül a nyálkahártya spirochéták jelentős fertőzését figyelték meg a gyomorban. A nyombél elváltozásai nem voltak figyelemre méltók. A granulomatous colitis (GC) ideiglenes diagnózisát a hisztopatológiai megjelenés (HE) alapján állítottuk fel a 7. napon.

Kettőspont. Alacsonyabb nagyítással a vastagbél falának megvastagodása mutatható ki. A vastagbél nyálkahártyájának jelentős fekélyesedését és a mirigy architektúrájának torzulását azonosítják a lamina propriában. Haematoxilin és eozin

Kettőspont. A habos makrofágok (nyíl) markáns transzmurális behatolását neutrofilek, plazma sejtek és limfociták kísérik

A macskák ritkasága miatt további foltokat és immunhisztokémiát végeztek a végleges diagnózis érdekében. Az infiltráló makrofágok túlnyomórészt periodikus sav – Schiff (PAS) pozitívak voltak (5. ábra). Warthin – Starry, Ziehl – Neelsen és grammfoltok intracitoplazmatikus, nem savas gyors, gram-negatív bacilusokat azonosítottak a szöveti metszet makrofágjaiban (6. ábra). A makrofágok beszivárgását és az Escherichia coli kolonizációt immunhisztokémiai elemzések is megerősítették. Az immunhisztokémia a CD204 + Iba-1 + makrofágok markáns infiltrációját és az E coli kolonizációját mutatta ki a granulomatózus elváltozásokban (7. ábra). Ezen megállapítások fényében a GC végső diagnózisát a 21. napon állapították meg.

Kettőspont. Periodikus sav – Schiff festék-pozitív makrofágok beszűrődése a lamina propriában

Kettőspont. A bacillusok kolonizációját a granulomatózisos elváltozásban azonosítják. Warthin – Starry folt

Kettőspont. A vastagbél lamina propriában számos bacillust azonosítanak. Immunhisztokémia az Escherichia coli lipopoliszacharidhoz

A 0. napon, a GC hisztopatológiai és immunhisztokémiai végleges diagnosztizálása előtt a macskát kezdetben prednizolonnal (1 mg/kg q24h), famotidinnel (1 mg/kg q24h), metoklopramiddal (0,25 mg/kg q12 h) és probiotikumok (Streptococcus faecalis 129 BIO 3B-R [Biofermin-R; Biofermin Pharmaceutical]; fél tabletta q24h) 4 hétig. A macskát terápiás étrenddel etették (Renal Support; Royal Canin). A kezdeti kezelés csak részben javította a klinikai tüneteket. A macskának naponta kétszer félig formált széklet volt, inkonzisztens szilárd széklet. A testsúly 4,75 kg-ról 4,45 kg-ra csökkent a kezelés első 28 napjában.

A végleges diagnózist követően további kolonoszkópos szövetmintákat vettünk a baktériumtenyésztés és az érzékenység szempontjából a 28. napon. A baktériumok táptalajon történő izolálására tett kísérletek eredményeként enrofloxacin-érzékeny E coli (2+) keletkezett. Az enrofloxacinnal való kezelést szintén a 28. napon kezdték meg. Az állatnak enrofloxacint (5 mg/kg q24h 13 hétig) írtak fel, a kutyáknak ajánlott módon, 1 prednizolont (0,5 mg/kg q24h 5 hétig), famotidint (1 mg/kg q24h 2 hétig), metoklopramid (0,25 mg/kg q12h 13 hétig) és a fent említett probiotikus féltabletta (q24h 13 hétig). A macska következetesebben termelt szilárd vagy félig formált székletet naponta egyszer, és testtömege 4,75 kg-ra nőtt a 42. napon.

A macska testtömege 5,0 kg-ra nőtt, és naponta kétszer szilárd székletet képezett. Bár a 119. napon végzett ultrahangvizsgálatok a felszálló és a keresztirányú vastagbél (4,6 mm) tartós falvastagodását mutatták, az enrofloxacint abbahagyták, mert a jobb kólika nyirok vastagsága a csomópontok a normál határon belül voltak. A 207. napon, körülbelül 3 hónappal az első enrofloxacin-kezelés leállítása után, 3 naponta egyszer ismételt hasmenést figyeltek meg. A 234. napon végzett vizsgálat során kiderült, hogy a macska testtömege 4,8 kg-ra csökkent. Az ultrahangvizsgálat során kiderült, hogy a felemelkedő és a keresztirányú vastagbélfal megvastagodott (4,6 mm), és közepesen megnagyobbodott jobb kólika nyirokcsomók (8 mm). A szérum biokémiai tesztek emelkedett kreatinin (3,4 mg/dl) és karbamid-nitrogén (34,5 mg/dl) szinteket tártak fel. A macskát enrofloxacinnal kezeltük (5 mg/kg q24h 15 hétig és q48h a következő 8 héten keresztül). A széklet konzisztenciája a 244. napig drámai módon javult. A macska azonban a 751. napon, körülbelül 12 hónappal az enrofloxacin második kúra leállítása után, újabb hasmenéses epizódot tapasztalt. Az enrofloxacint újrakezdték (5 mg/kg, 24 óránként 4 héten keresztül), és pozitív klinikai választ figyeltek meg a 755. napon.

A macska a következő 7 hónapban klinikai tünetektől mentes volt, és 5 hónapja (950. nap) kiújulás nélkül használta az enrofloxacint. Enrofloxacin-asszociált retina degenerációt a jelen esetben nem figyeltek meg.

Vita

A GC-nek nevezett enteropátiát, vagy histiocytás fekélyes vastagbélgyulladást a vastagbél nyálkahártyájának, a lamina propriának és a submucosának granulomatosus gyulladása jellemzi, a PAS-pozitív makrofágok jelentős transzmurális infiltrációjával. A 2,3 PAS-pozitív anyag a baktérium sejtfalakból származó glikoprotein. 4 GC-t gyakran jelentettek kutyáknál; macskáknál azonban csak korlátozott számú esetről számoltak be. 4 A klinikai bemutatás, valamint a makroszkopikus és mikroszkópos leletek összhangban voltak a kutyáknál leírtakkal. 2,3,5 Kutya esetekben a makrofágok heterogenitása funkcionális különbségre utal az egészséges egyénekhez képest. 6.

Bár a patogenezis nem jól ismert, a legújabb vizsgálatok kutyás betegeknél azonosították az E colit. 5,7,8 Filogenetikai hasonlóságok mutatkoznak a Boxer dog GC-től kapott E coli törzs és az adherens és invazív E coli (AIEC) között humán Crohn-betegségben. 8 Az AIEC képes a hámsejtekben és a makrofágokban szaporodni anélkül, hogy a gazdasejt halálát kiváltaná. Az AIEC-t kivételesen nagy gyakorisággal (82%) izolálták a macska beléből, 10 és az AIEC és a macska GC közötti összefüggést tovább kell vizsgálni. A jelenlegi esetben az E coli azonosítása a granulomatózus elváltozásban összhangban volt egy korábbi macskák vizsgálatával, amely a bacilusokról számolt be a makrofágok fagocitális vakuolusaiban. 4 Bár a jelenlegi esettanulmányban nem végezték el, az E coli törzs azonosítása és az ismételt hisztopatológiai értékelés értékes lehet a macska GC természetének megértéséhez.

Amint azt kutyák esettanulmányai bizonyították, a klinikai tünetek 11 regressziója az antibakteriális kezelést követően ebben az esetben az E coli kritikus szerepére utal a macska GC-ben. A macska jól reagált az időszakosan beadott enrofloxacinra, amikor félig kialakult széklet vagy hasmenés volt. Az ürülék konzisztenciájának drámai javulását figyelték meg az antibakteriális kezelést követő 2 héten belül, ami összhangban áll a kutyákkal végzett korábbi vizsgálatokkal. 1 Kutyáknál legalább 6–8 hetes kezelés ajánlott 5–10 mg/testtömeg-kg dózisban, 24 óránként. 1 Az antibakteriális szerekre adott válasz azonban az egyes kutyákban változó, 1,11, és úgy tűnik, hogy az antibakteriális rezisztencia jelentősen befolyásolja a klinikai eredményeket. 12 Bár a jelenlegi egyetlen eset nem volt elegendő a macskák klinikai eredményeit befolyásoló tényezők meghatározásához, egy jövőbeni esetsor segít meghatározni az antibakteriális szerek optimális alkalmazását a macska GC-ben.

A Boxer kutyafajta túlzott képviselete azt sugallja, hogy a GC egy fajta-specifikus betegség lehet; azonban más kutyafajtáknál is beszámoltak róla. 2,5,7,13 –16 Míg ebben az esetben a 2. kutya és a többi esettanulmány középkorú macskák érintettek. 4 A macskákban előforduló betegség ritkasága arra utalhat, hogy a kutyák és macskák eltérnek az E coli-val kapcsolatos GC iránti hajlamra.

Ez az esettanulmány leírta az E coli-val rokon GC-ben szenvedő macska esetét, amely az enrofloxacin hosszú távú kezelését követően visszafejlődött. A klinikai megjelenés, valamint az endoszkópos és mikroszkópos eredmények nagyban hasonlítottak a kutyáknál leírtakra. Immunhisztokémiai szempontból az E coli-t granulomatózus elváltozásokban detektálták, és az emésztőrendszeri klinikai tünetek antibakteriális kezelést követő feloldódása tükrözheti az E coli kritikus szerepét a macska GC-ben. A macskákban előforduló betegség ritkasága jelentős különbségekre utalhat a gazdaszervezetek érzékenységében az E coli által kiváltott GC iránt. Megállapításainkkal együtt további esetek lehetővé teszik a macskák GC klinikai jellegének jobb megértését.

Következtetések

A GC-t fel kell venni a differenciáldiagnózisokba olyan macskák esetében, ahol a vastagbél makrofágjainak markáns submucosalis infiltrációja van, amelyek rosszul reagálnak az immunszuppresszív és diétás kezelésre. Ilyen esetekben az E coli további immunhisztokémiai azonosítása és enrofloxacin-kezelés javasolt.

Lábjegyzetek

Elfogadott: 2019. február 11

Összeférhetetlenség: A szerzők nem jelentettek potenciális összeférhetetlenséget a cikk kutatásával, szerzőségével és/vagy publikációjával kapcsolatban.

Finanszírozás: A szerzők nem kaptak pénzügyi támogatást a cikk kutatásához, szerzőségéhez és/vagy publikálásához.