Menü Európában? Élelmiszerpolitika kiépítése, amely mindenkit ugyanarra az asztalra hoz

Sorok zöld szójabab idilli naplementekor. Tökéletes mezőgazdasági területek ipari szabványként a betakarítási szezonban.

Az Európai Uniónak sürgősen közös élelmiszerpolitikára van szüksége a fenntartható élelmiszer-rendszerek kiépítéséhez - áll a Fenntartható Élelmiszerrendszerek Nemzetközi Szakértői Testületének (IPES-Food) friss jelentésében. Ez a közös politika közös irányvonalat adna az Unió élelmiszer- és gazdálkodási rendszerei számára, amelyek a jelenlegi termelési és mezőgazdasági modell szerint minden szinten szenvednek.

"A közös élelmiszerpolitika ernyő létrehozásáról szól, összefogja a mezőgazdaságot, a környezetvédelmet, az egészségügyet, a foglalkoztatást, a kereskedelmet stb. Minden olyan politika, amely együttesen alakítja az élelmiszer-környezetünket" - mondja Olivier De Schutter, az IPES-Food társelnöke, és vezető szerző az Food Tank-hoz.

Az EU továbbra is olyan politikákat alkalmaz, amelyek gyakran ütköznek fenntarthatósági céljaival és aláássák a fenntarthatósági céljainak elérését, mivel szembesül a biológiai sokféleséggel és a földvesztéssel, az éghajlatváltozás hatásával, az elhízás járványaival és az eltűnő gazdaságokkal - emeli ki a jelentés. A hangsúly áthelyezése a „mezőgazdaságról” az „élelemre” segíthet az uniós tisztviselőknek az egymással összeegyeztethetetlen politikák újragondolásában, hogy kiegészítsék és támogassák egymást, igazodva a blokk élelmiszer-rendszerének közös tervéhez.

Az EU fenntartható élelmiszer-jövőjének megteremtésének jövőképe növekvő konszenzust mutat be a tudósok, az uniós intézmények, a gazdálkodók, az élelmiszer-vállalkozók, az aktivisták és a politikai döntéshozók részéről, akik hároméves kutatás során megosztják tapasztalataikat a jelentés szerzőivel.

Mivel az EU több évtizedes közös agrárpolitikája (KAP) továbbra is a területi alapú támogatásokhoz ragaszkodik - a jelentés azt mutatja, hogy a gazdaságok 20 százaléka kapja most a kifizetések 80 százalékát - sok kistermelőnek hiányzik a támogatás, vagy azért, mert nincs hozzáértésük a kivágáshoz a bürokrácia vagy a gazdaságuk nem felel meg a közvetlen kifizetésekhez szükséges minimális méretnek (az EU 10,3 millió gazdaságának kétharmada kevesebb, mint 5 hektár, az Eurostat szerint, 2018).

A jelentés visszhangozza az európai képviselők nemrégiben benyújtott felhívásait az intenzív gazdálkodás támogatásának csökkentésére a KAP keretében, amely eddig arra ösztönözte a gazdálkodókat, hogy intenzív módszerekkel, de nagy felületeken több készterméket termesszenek. Időközben az EU talajainak több mint 11 százaléka szembesül a közepes vagy magas talajerózióval.

A KAP megreformálása önmagában nem képes kezelni az összes tényezőt, amely befolyásolja a „farm-to-villa” rendszert, és tekintettel az európai gazdálkodóknak nyújtott jelentős támogatásokra - mintegy évi 66 milliárd USD - „általában csak a szélén lehet változtatni” - mondta De Schutter. Ételtartály.

"Élelmezési demokráciára kell áttérnünk" - mondta De Schutter az Food Tanknak, és a kisebb szereplőknek nagyobb beleszólása. Az EU-szintű élelmiszer-politikai tanács létrehozása már szerepel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság könyvein; megvalósítása növelné az uniós döntések átláthatóságát és elszámoltathatóságát.

De a jelentés szerint az EU-nak növelnie kell a helyi élelmiszer-rendszerek támogatását is, amelyek gyakran a zöld, innovatív projektek központjai. Nincs elég kísérlet, amely ösztönzi a helyi élelmiszer-rendszerek bővítését, mivel kevés uniós döntéshozó nem vizsgálja meg elég alaposan előnyeiket. A helyi élelmiszeripari projektek, például az élelmiszerügyi tanácsok és a városi élelmiszer-rendszerek előmozdítása nemcsak közvetlen finanszírozást, hanem támogatást is igényel minden kormányzati szinten.

Az élelmiszerekkel kapcsolatos disszonáns politikákkal az EU mára „egy nagyon specializált, iparosított, pénzügyi, szabványosított, exportorientált mezőgazdaság és élelmiszertermelés modelljétől függ” - olvasható a jelentésben. A fogyasztási szokások megváltoztatása szintén a megoldás része, de De Schutter szerint az egyéni cselekedetek „csak addig hordozhatnak minket”. „Ezen a ponton politizálnunk kell a vitát. A rendszernek változtatnia kell ”- figyelmeztet az Food Tankra.

A közös élelmiszerpolitika kiemeli a jelentést, és feltérképezi, hogy az élelmiszer-előállításban, -feldolgozásban, -forgalmazásban és -fogyasztásban szükséges változások öt fő célkitűzésre koncentrálhatnak:

1. Földhöz való hozzáférés a fenntartható élelmiszer-termelés érdekében

2. Újítsák fel az „alacsony ráfordítású, agroökológiai rendszereket”

3. Építsen olyan étkezési környezetet, ahol „a legegészségesebb megoldás a legkönnyebb”

4. A helyi innováció támogatása igazságosabb, rövidebb, tisztább ellátási láncok kiépítése érdekében

5. Helyettesítse a szabad kereskedelmet fenntartható kereskedelmi megállapodásokkal.

Ezek nem egyéjszakás feladatok. Több évre szóló tervezést és támogatást igényelnek az összes érintettől, a termeléstől a fogyasztásig - magyarázza De Schutter az Food Tank-nak. "Ez azt jelenti, hogy nem csak a rövid távú akadályokra összpontosítunk, hanem azt kérdezzük, hogyan léphetünk lépésről lépésre a hosszú távú jövőkép felé."

Az időzítés megfelel a közelgő uniós választásoknak és az EU Bizottságának, amely átfogó megközelítést követel a fenntartható élelmiszer-rendszerek vonatkozásában. 2019 májusát megelőzően a közös élelmiszerpolitikának a figyelem középpontjába kell kerülnie, amelyet EP-képviselők, több uniós bizottság és magas szintű tisztviselő pozitív válaszokkal kell alátámasztani. "Ez egy olyan változás, amelyet Európának képesnek kell lennie megragadni" - teszi hozzá De Schutter az Food Tank-hoz. "Az igazi teszt azonban még várat magára: a névhez méltó élelmiszer-politika része lesz-e a következő törvényhozás projektjének?"