Fehér rizs, barna rizs és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata az amerikai férfiaknál és nőknél

Absztrakt

Kontextus

Az eltérő feldolgozási és tápanyagtartalom miatt a barna rizs és a fehér rizs eltérő hatással lehet a 2-es típusú cukorbetegség kockázatára.

Célkitűzés

Prospektív módon megvizsgálni a fehér rizs és a barna rizs fogyasztását a 2-es típusú cukorbetegség kockázatával kapcsolatban 26–87 éves amerikai férfiaknál és nőknél.

Tervezés és beállítás

Az egészségügyi szakemberek utólagos vizsgálata (1986–2006), valamint az ápolók egészségügyi tanulmánya I (1984–2006) és II (1991–2005).

Résztvevők

Ezekben a kohorszokban 39 765 férfi és 157 463 nő körében láttuk előre az étrendet, az életmód gyakorlatait és a betegség állapotát. Az összes résztvevő a kiinduláskor mentes volt a cukorbetegségtől, a szív- és érrendszeri betegségektől és a ráktól. A fehér rizs, a barna rizs, az egyéb élelmiszerek és a tápanyagok bevitelét kiértékeléskor értékelték, és 2–4 évente frissítették.

Eredmények

Az ázsiai országokkal összehasonlítva a rizsfogyasztás az Egyesült Államokban sokkal alacsonyabb, de gyorsan növekszik. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának 2009-es élelmiszer-ellátási és eltűnési adatai szerint a rizsfogyasztás az 1930-as évek óta több mint háromszorosára nőtt, elérve az egy főre eső 20,5 fontot, és az elfogyasztott rizs több mint 70% -a fehér rizs. 8 Azt azonban keveset lehet tudni, hogy a rizsbevitel összefüggésben van-e a cukorbetegség kockázatával az Egyesült Államok lakosságában. Ezért három nagy kohortos vizsgálatban, ismételt prospektív étrendi értékelésekkel értékeltük a fehér rizs és a barna rizs bevitele és a T2D kockázata közötti összefüggéseket. Korábban fordított összefüggést figyeltünk meg a teljes kiőrlésű gabonafogyasztás és a T2D kockázata között ezekben a kohorszokban. 9, 10 Jelen tanulmányban kiterjesztettük ezeknek a korábban közölt tanulmányoknak a nyomon követését és értékeltük, hogy a teljes kiőrlésű fehér rizs helyettesítése alacsonyabb cukorbetegség-e.

MÓD

Tanulmányozza a populációkat

Három prospektív kohorszvizsgálat adatait használtuk fel: az Egészségügyi Szakemberek Követési Tanulmánya (HPFS; életkor, 32–87 év) és az Ápolók Egészségügyi Tanulmánya (NHS) I. (életkor-tartomány, 37–65 év) és II (életkor) tartomány, 26–45 év). E három kohorsz részletes leírását másutt vezették be. 11 - 13 Mindhárom kohorszvizsgálat során kérdőíveket adtak ki a kiinduláskor, valamint kétévente a kiindulás után, hogy információkat gyűjtsenek és frissítsenek az életmód gyakorlatáról és a krónikus betegségek előfordulásáról. Ezekben a kohorszokban a résztvevők nyomon követési aránya meghaladja a 90% -ot.

A jelenlegi elemzés során kizártuk azokat a férfiakat és nőket, akiknél a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések és a rák diagnózisa volt megkezdve az étrendi elemzések során (1986-ban a HPFS, 1984-ben az NHS I-ben és 1991-ben az NHS II-ben, amikor először értékeltük a fehér rizst és barna rizs fogyasztása ezekben a kohorszokban). Ezenkívül kizártuk azokat a HPFS-résztvevőket, akik a kiindulási élelmiszer-gyakorisági kérdőíven (FFQ) a 131 élelmiszerből több mint 70-et hagytak üresen, vagy szokatlan teljes energiafogyasztási szintről számoltak be (vagyis napi 4 200 kcal/nap energiafogyasztás). Az NHS I és II résztvevők esetében kizártuk azokat, akik több mint 10 (NHS I) vagy 9 (NHS II) elemet hagytak üresen a kiindulási FFQ-knál, vagy akiknek az összes energiafogyasztása 3500 kcal/nap volt. Kizárások után 39 765 (51 530) HPFS résztvevő, 69 120 (81 755) NHS I résztvevő és 88 343 (95 452 közül) NHS II résztvevő adatai álltak rendelkezésre az elemzéshez. A tanulmányt a Brigham és a Női Kórház Humán Kutatási Bizottsága és a Harvard Közegészségügyi Iskola Humán Tárgyi Bizottságának Felülvizsgálati Testülete hagyta jóvá. Az önállóan kitöltött kérdőív kitöltését úgy vélték, hogy az megalapozott beleegyezést jelent.

A rizsfogyasztás értékelése

1984-ben az NHS I résztvevői között 116 tételes FFQ-t adtak össze, hogy információkat gyűjtsenek az előző évben szokásos ételek és italok beviteléről. 1986–2002-ben hasonló, de kibővített FFQ-kat küldtek ezeknek a résztvevőknek étrendjük frissítésére 4 évente. Az NHS I-ben alkalmazott kibővített FFQ használatával az étrendi adatokat négyévente gyűjtöttük 1986–2002 között a HPFS résztvevői között, 1991–2003 során pedig az NHS II résztvevői között. Valamennyi FFQ-ban megkérdeztük a résztvevőket, hogy átlagosan milyen gyakran fogyasztanak minden egyes ételt szabványos adagban. A jelenlegi tanulmányban a rizsbeviteli kérdésekre adott válaszok eloszlása alapján 5 kategóriába soroltuk a résztvevőket (14–17. A HPFS résztvevőinek egy részmintája között végzett validációs vizsgálatban a fehér rizs és a barna rizs bevitelének értékelése mérsékelten korrelált a étrend-nyilvántartási értékelések. E két értékelés között a korrigált Pearson-korrelációs együtthatók a fehér rizs esetében 0,53, a barna rizs esetében 0,41 voltak. 14 A teljes kiőrlésű gabona bevitelének értékelését másutt részletesen ismertettük. a korpa, a csíra és az endospermium várható aránya teljes kiőrlésűként. Definíció szerint a barna rizs teljes kiőrlésű.

Tanulmány eredménye

Statisztikai analízis

Megszámoltuk az egyes személyek nyomon követési éveit a kiindulási FFQ visszatérésének dátumától a halál dátumáig, a T2D diagnózisának dátumáig vagy 2006. január 31-ig (HPFS), 2006. június 30-ig (NHS I), vagy 2005. június 30-án (NHS II), amelyik előbb következik be. A relatív kockázatokat (RR) a Cox-féle arányos veszély regresszió alkalmazásával becsültük meg, 23 amelyben az elemzést az életkor és az életkor szerint hónapokban, az alapszint és a naptári év során csoportosítottuk, hogy a lehető legpontosabban ellenőrizzük, hogy ezeket a tényezőket milyen mértékben zavarják meg. A többváltozós elemzés során tovább igazítottuk az etnikai hovatartozást, a testtömeg-indexet (BMI), a dohányzási állapotot, az alkoholfogyasztást, a multivitamin-fogyasztást, a fizikai aktivitást és a cukorbetegség családi kórtörténetét. Az ápolók körében orális fogamzásgátlót (csak az NHS II résztvevői), a posztmenopauzális státuszt és a hormonhasználatot igazítottuk. Annak érdekében, hogy minimalizáljuk az egyéb táplálkozási tényezők által okozott zavarokat, tovább igazítottuk a teljes hús- és vörös hús, gyümölcs és zöldség, kávé és teljes kiőrlésű gabona bevitelét. Mindezek a kovariátumok a 2-es típusú cukorbetegség megállapított kockázati tényezői, és összefüggésben voltak a fehér rizs vagy a barna rizs fogyasztásával ezekben a kohorszokban.

A trend vizsgálatát úgy végeztük, hogy minden kategóriához hozzárendeltük a medián értéket, és ezt az értéket folytonos változóként modelleztük. Összefoglalva az asszociáció becsléseit a három vizsgálatban, meta-analízist végeztünk rögzített hatásmodellek felhasználásával. A vizsgálati eredmények heterogenitásának P értékeit a Cochran Q teszttel számoltuk. 27 Az összes P érték kétoldalas volt. Kilencvenöt százalékos konfidencia intervallumot (95% CI) számoltunk ki az RR-ekre. Az adatokat a Statistics Analysis Systems szoftvercsomaggal, 9.1 verzióval elemeztük (SAS Institute, Inc., Cary, Észak-Karolina). A pooling elemzést a STATA 10.0 (StataCorp, College Station, Texas) segítségével végeztük.

A finanszírozási forrás szerepe

A Nemzeti Egészségügyi Intézetek finanszírozást biztosítottak ehhez a tanulmányhoz. A finanszírozási forrásnak nem volt szerepe az adatok összegyűjtésében, elemzésében és értelmezésében, sem a kézirat közzététel céljából történő benyújtásában.

EREDMÉNYEK

A HPFS 20 éves követése során 2648 incidens T2D esetet dokumentáltunk, az NHS I-ben 22 év alatt 5500, az NHS II-ben 14 év alatt 2359 esetet dokumentáltunk. Az 1. TÁBLÁZAT leírja a kiindulási jellemzők megoszlását a fehér rizs és a barna rizs bevitele szerint. Azok a férfiak és nők, akiknek magas volt a fehér rizsbevitelük, kevésbé valószínű, hogy európai származásúak vagy dohányoznak, és nagyobb valószínűséggel szenvednek cukorbetegségben a családban. Ezenkívül a magas fehér rizs bevitel magas gyümölcs- és zöldségfogyasztással, valamint a teljes kiőrlésű gabonafélék, a gabona rostok és a transzzsírok alacsony bevitelével társult. Ezzel szemben a barna rizs bevitele nem az etnikumhoz kapcsolódott, hanem az egészségtudatosabb életmódhoz és étrendi profilhoz. Például a magasabb barna rizsbevitelű résztvevők fizikailag aktívabbak, karcsúbbak voltak, ritkábban dohányoztak, vagy családjukban cukorbetegségben szenvedtek, nagyobb volt a gyümölcs-, zöldség- és teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasztása, és alacsonyabb volt a vörös hús és transzzsír fogyasztása. Mind a fehér rizs, mind a barna rizs bevitele pozitívan társult a magasabb glikémiás terheléshez mindhárom kohorszban.

ASZTAL 1

A vizsgálat résztvevőinek alapjellemzői a fehér rizs és a barna rizs bevitel szintje szerint.

Rövidítések: HPFS, egészségügyi szakemberek utólagos tanulmánya; NHS, ápolók egészségügyi tanulmánya; MET, metabolikus egyenértékű feladat; BMI, testtömeg-index; P: S, többszörösen telítetlen és telített zsír arány.

A fehér rizzsel ellentétben a barna rizs bevitele a T2D alacsonyabb kockázatával járt együtt az életkorhoz igazított modellekben (3. TÁBLÁZAT). A kovariánsok többváltozós kiigazítását követően ezek az asszociációk gyengültek, de a statisztikai szignifikancia megmaradt. Azokkal a résztvevőkkel összehasonlítva, akik havonta kevesebb mint egy adag barna rizst ettek, a T2D összesített RR (95% CI) 0,89 (0,81, 0,97) volt ≥2 adag/hét bevitelnél, P-érték 0,005 volt.

3. TÁBLÁZAT

A 2-es típusú cukorbetegség relatív kockázata (95% CI) a barna rizs alapján a HPFS, az NHS I és az NHS II.

Ezt követően megvizsgáltuk a napi 50 gramm (⅓ adag/nap) fehér rizs helyettesítésével járó RR-t ugyanolyan mennyiségű barna rizs bevitel mellett. Mindhárom kohorszban a barna rizs helyettesítése a fehér rizzsel következetesen a T2D alacsonyabb kockázatával járt (ÁBRA). Az összesített elemzés során a fehér rizst felváltó barna rizs minden 50 gramm/nap bevitele 0,84 (0,79, 0,91) RR-hez (95% CI) társult. Továbbá megvizsgáltuk az RR-t, amely a napi 50 gramm fehér rizs bevitelének azonos mennyiségű teljes kiőrlésű gabonával történő pótlásához kapcsolódott: az RR (95% CI) 0,64 (0,58, 0,70).

Összevont fix hatású relatív kockázat (95% CI) a 2-es típusú cukorbetegségben, ha 50 gramm/nap barna rizs (A) vagy teljes kiőrlésű gabona (B) bevitelét helyettesíti ugyanannyi fehér rizs bevitel mellett. A sávok 95% -os CI-ket jeleznek, a P-értékek pedig h-heterogenitás P értékek. Az egyes asszociációkat ugyanarra a kovariátkészletre kontrolláltuk a 3. táblázat 3. modelljéhez .

Mivel az etnikai hovatartozás mind a fehér rizs fogyasztásával, mind a cukorbetegség kockázatával összefüggött, 28 a megfigyelt asszociációk az etnikum szerinti összetévesztés következményei lehetnek. A másodlagos elemzések során azonban, amikor ezeket az asszociációkat csak a fehér résztvevők között ismételtük meg, hasonló eredményeket találtunk. Például a nem fehér résztvevők (afroamerikai, spanyol és ázsiai) kizárása után a T2D fehér rizsbevitelhez kapcsolódó összesített RR-je (95% CI) 1,00 (0,93, 1,07) volt havonta 1-3 adag, 1,04 (0,96, 1,13) 1 adag/hét, 1,10 (1,01, 1,19) 2–4 adag/hét és 1,19 (1,00, 1,41; P a 24. trend esetében). Végül nem találtunk kölcsönhatást a rizsfogyasztás és más cukorbetegség között kockázati tényezők, beleértve az életkort, a BMI-t és a különböző társbetegségeket.

MEGJEGYZÉS

Az amerikai férfiak és nők e három prospektív kohorszvizsgálatában azt találtuk, hogy a fehér rizs rendszeres fogyasztása a T2D magasabb kockázatával jár, míg a barna rizs bevitele alacsonyabb kockázattal jár. Ezenkívül adataink azt sugallják, hogy a fehér rizs bevitelének azonos mennyiségű barna rizzsel vagy teljes kiőrlésű gabonával való helyettesítése alacsonyabb kockázattal járt. Ezek az asszociációk függetlenek voltak a T2D életmódbeli és étrendi kockázati tényezőitől, valamint az etnikai hovatartozástól.

Adataink arra utalnak, hogy a fehér rizs rendszeres fogyasztása a T2D fokozott kockázatával jár, míg a fehér rizs barna rizzsel vagy más teljes kiőrlésű gabonával történő helyettesítése alacsonyabb kockázattal jár. Az amerikaiakra vonatkozó jelenlegi étrendi irányelvek a gabonákat, beleértve a rizst is, a szénhidrátbevitel egyik elsődleges forrásaként határozzák meg, és azt ajánlják, hogy a szénhidrátbevitel legalább felének teljes kiőrlésű gabonákból kell származnia. 46 A rizsfogyasztás az amerikai lakosság körében növekszik. 8 A legtöbb rizsfogyasztás azonban a finomított fehér rizs, 8 ahogyan azt tanulmányaink is láthatták. Népegészségügyi szempontból ajánlott a finomított szemek, például a fehér rizs, teljes kiőrlésű gabonákkal történő cseréje, beleértve a barna rizst is, a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésének megkönnyítése érdekében.

Köszönetnyilvánítás

A Nemzeti Egészségügyi Intézet CA87969,> CA055075,> CA050385 és DK58845 kutatási támogatásai támogatják. Dr. Sun-t az Unilever Corporate Research posztdoktori ösztöndíja támogatja. Dr. Frank B. Hu teljes hozzáféréssel rendelkezett a vizsgálat összes adatához, és felelősséget vállal az adatok integritásáért és az adatelemzés pontosságáért.