Fizikai aktivitás beavatkozása nem alkoholos zsírmájbetegségben szenvedő betegek számára: randomizált, kontrollált vizsgálatok metaanalízise

Absztrakt

Háttér

Az alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD) napjainkban a krónikus májbetegségek leggyakoribb oka. Az étrend és az életmód változása a NAFLD elterjedtségének drámai növekedéséhez vezetett az egész világon. Ennek a metaanalízisnek az a célja, hogy megvizsgálja a fizikai aktivitás beavatkozásának hatékonyságát a máj specifikus végpontjain a NAFLD-vel rendelkező populációban, ideértve a májenzimeket, a szérum lipideket, a glükóz metabolizmust és az intra-máj lipideket.

Mód

A PubMed és a China National Knowledge Infrastructure (CNKI) adatbázisokat 2019. április 20-ig keresték randomizált klinikai vizsgálatokkal a fizikai aktivitás beavatkozásáról NAFLD betegeknél. A hatásméreteket standardizált átlagkülönbségként (SMD) és 95% konfidencia intervallumként (CI) jelentették. A mellékelt vizsgálatok minőségét a Cochrane-féle torzítási eszköz alapján értékelték. A metaanalíziseket véletlenszerű vagy rögzített hatású modellekkel végeztük, a heterogenitás jelentőségétől függően. A fizikai aktivitás típusai és időtartama szerinti alcsoport-elemzéseket végeztek a klinikai variabilitás vizsgálatára.

Eredmények

Kilenc tanulmány, összesen 951 résztvevővel, megfelelt a kiválasztási kritériumoknak. A fizikai aktivitás a májenzim-paraméterek kismértékű csökkenésével járt együtt: ALT (SMD -0,17, 95% CI: -0,30 - - 0,05), AST (SMD -0,25, 95% CI: - 0,38, - 0,13) és GGT (SMD) -0,22, 95% CI: - 0,36, - 0,08). Jelentős kis javulást találtak a szérum lipidparaméterekben is, beleértve a TC-t (SMD = - 0,22, 95% CI: - 0,34, - 0,09), a TG-t (SMD = - 0,18, 95% CI: - 0,31 - - 0,06) és az LDL-C-t. (SMD = - 0,26, 95% CI: - 0,39 - - 0,13). Jelentős javulást találtak az intra-hepatikus lipidtartalomban is (SMD = - 0,21, 95% CI: - 0,36 - - 0,06) A HDL-ben és a három glükóz-anyagcsere-paraméterben nem volt különbség a fizikai beavatkozási csoport és a kontrollcsoport között. Az alcsoportelemzés szerint mind az aerob testmozgás, mind a rezisztencia önmagában javíthatja a legtöbb májműködést, és a hosszabb testmozgás általában jobb javító hatással bír.

Következtetések

Eredményeink azt sugallják, hogy a fizikai aktivitás önmagában csak kismértékben javíthatja a máj enzimszintjét, a legtöbb szérum lipidszintet és az intra-máj lipid tartalmat NAFLD-ben szenvedő, nem cukorbetegeknél.

Háttér

Mód

Adatforrások és keresési stratégia

Átfogó keresést végeztünk angol és kínai nyelvű publikációkban a PubMed és a China National Knowledge Infrastructure (CNKI) adatbázisokban 2019. április 20-ig. A használt keresési kifejezések a testmozgás, a testmozgás, az aerob testmozgás, az aerob edzés, az ellenállás gyakorlása, az ellenállás edzése volt, erőgyakorlat, erősítő edzés, erősítő edzés, NAFLD, NASH, NAFL, alkoholmentes zsírmájbetegség, alkoholmentes steatohepatitis, zsírmáj, máj steatosis és máj steatosis. A kiválasztott cikkekben idézett referencia listákat és a közzétett áttekintéseket manuálisan kerestük meg további vizsgálatok azonosítása érdekében.

Felvételi és kizárási kritériumok

Két lektor (Shu-Ting Wang és Jing Zheng) önállóan átvilágította az első keresés során kiválasztott irodalmat. Tanulmányokat vontak be, ha azok megfelelnek az alábbi felvételi kritériumoknak: (1) prospektív randomizált, kontrollált vizsgálatok; (2) bármilyen életkorú, nemű vagy etnikai származású NAFLD-s populáció, akit az invazív vagy invazív megközelítéseket alkalmazó standard irányelvek alapján diagnosztizáltak; (3) bármilyen típusú fizikai tevékenységet magában foglaló beavatkozás, bármilyen intenzitási szinttel vagy időtartammal; (4) összehasonlítás placebóval (színlelt gyakorlat) vagy fizikai aktivitás nélküli szokásos gondozással; (5) az érdekes eredmények a májenzimszint, a szérum lipidszint, a glükóz metabolizmus és a májon belüli lipidtartalom javulása voltak.

A kizárási kritériumok a következők voltak: (1) csak absztrakt elérhető; (2) nem humán vizsgálat; (3) tanulmányok vettek részt olyan populációkban, akiknek másodlagos oka a zsírmáj, például alkohol, hepatitis vírusok vagy gyógyszeres kezelés volt; (4) vizsgálatokba más anyagcsere-problémákkal, például cukorbetegséggel rendelkező betegek vettek részt.

Adatgyűjtés és minőségértékelés

Egy előre megtervezett adatgyűjtő űrlapot használtak a következő információk kinyerésére: első szerző, megjelenés éve, ország, a vizsgálat tervezési típusa, a beiratkozott populációk száma, a résztvevők jellege, a beavatkozás jellege, a nyomon követés időtartama és a NAFLD diagnózisának módszere . Ha a cikkek nem tartalmaznak elegendő információt, felvettük a kapcsolatot a szerzőkkel a hiányzó részletek megszerzéséhez.

Az egyes mellékelt tanulmányok módszertani minőségét a Review Manager 5.3 (Nordic Cochrane Center, Koppenhága, Dánia) Cochrane-féle torzítás eszközével értékelték, amely a következő elemeket tartalmazza: randomizált szekvenciagenerálás; titkosított elhelyezés; a résztvevők és a személyzet megvakítása; az eredményértékelés vakítása; hiányos eredményadatok; szelektív jelentés és egyéb elfogultság. A vizsgálatokat az alacsony, nem egyértelmű vagy a magas torzítási kockázat kategóriájába sorolták.

Két ellenőr minden adatkivételt és minőségértékelést önállóan végzett. Ha eltérések történtek, konszenzusos eredményt értek el vitával.

Statisztikai analízis

A tanulmány eredményei mind olyan folyamatos változók, amelyeket standardizált átlagkülönbségként (SMD) és 95% -os konfidencia intervallumként (CI) mutatunk be. A heterogenitást a Cochran Q statisztika és az I 2 metrika segítségével értékeltük. Véletlenszerű modellt alkalmaztunk a vizsgálati adatok összesítésére, ha I 2 értéke> 50%, ami statisztikai heterogenitást jelent; egyébként fix hatású modellt alkalmaztak. Mivel az SMD klinikai hatásának nagyságát nehéz értelmezni [12], Cohen és mtsai által javasolt értelmezési küszöböket használtuk. aki SMD-ket javasolt

Eredmények

Irodalomkeresés és tanulmányi jellemzők

Az 1. ábra a szakirodalom keresésének és a tanulmányok kiválasztásának részleteit mutatja. Keresési stratégiánk kezdetben 404 cikket azonosított. Ismétlődő eltávolítás és szűrés a cikk címe és az absztrakt áttekintés révén 28 tanulmányt azonosított. Tizenkilenc tanulmányt a teljes szöveg felülvizsgálata után kizártak. Végül 9 tanulmányt, 951 résztvevő bevonásával vontak be a metaanalízisbe [8, 14,15,16,17,18,19,20,21]. Közülük 2 vizsgálatnak [17, 21] egynél több beavatkozási csoportja volt, ezért az egyes beavatkozási típusokat összehasonlították a kontroll csoportokkal és elemezték. Az 1. táblázat felvázolja a mellékelt vizsgálatok jellemzőit. A bekerült vizsgálatok többsége férfi és női NAFLD-betegeket jelentett, kivéve az egyiket, amely csak férfi betegeket érintett [19]. Valamennyi vizsgálat felnőtt NAFLD betegeket érintett. A beavatkozás időtartama 8 és 48 hét között volt, a medián 16 hét (4 hónap) volt.

A tanulmány kiválasztásának folyamatábra

Módszertani minőség

A 2. ábra bemutatja a mellékelt vizsgálatok módszertani minőségét. A legtöbb tanulmányban alacsony volt az elfogultság kockázata a véletlenszerű szekvencia generálásában, és mind a négy tanulmányban az allokáció elrejtése során közölt információk alacsonyak voltak a szelekciós torzítás kockázatával; azonban három vizsgálatnak nagy volt a kockázata a résztvevők és a személyzet elvakításában, és csak egy tanulmány számolt be a vakítás használatáról az eredményértékelés során. Valamennyi tanulmányban alacsony volt az elfogultság kockázata a hiányos eredményadatok és a szelektív jelentések terén.

A mellékelt vizsgálatok módszertani minősége és az elfogultság kockázata

A fizikai aktivitás hatása a májenzim paraméterekre

Kilenc, nyolc és öt vizsgálat számolt be az alanin-aminotranszferáz (ALT), az aszpartát-aminotranszferáz (AST) és a γ-glutamil-transzferáz (GGT) adatairól. Az összesített eredmények azt sugallják, hogy a fizikai aktivitás önmagában jelentősen javíthatja mind a három májenzim-paramétert: ALT (SMD -0,17, 95% CI: - 0,30 - - 0,05), AST (SMD -0,25, 95% CI: - 0,38, - 0,13) és a GGT (SMD -0,22, 95% CI: - 0,36, - 0,08), és a vizsgálatok heterogenitása mind jelentéktelen volt (I 2 3. ábra

A fizikai aktivitási beavatkozás típusának májenzim-paraméterekre gyakorolt hatásainak alcsoportelemzése (a: ALT, b: AST, c: GGT)

A fizikai aktivitás nélkül az alcsoportelemzés kimutatta, hogy az aerob testmozgás önmagában jelentősen csökkentheti az AST-t (SMD -0,26, 95% CI: - 0,43, - 0,10). Az ALT és a GGT tekintetében a hatások jelentéktelenek voltak (SMD -0,16, 95% CI: - 0,32-0,00 és SMD -0,19, 95% CI: - 0,40-0,01). A rezisztencia gyakorlása önmagában hasonló kicsi javító hatással volt e két májenzim-paraméterre: AST (SMD -0,23, 95% CI: - 0,43, - 0,03) és GGT (SMD -0,24, 95% CI: - 0,44, - 0,03). De az aerob és az ellenállóképesség kombinációját illetően az eredmények nem mutattak javulást mind a három paraméterben. Az alcsoportok közötti heterogenitás jelentéktelen volt az ALT szempontjából (o = 0,32), AST (o = 0,11) és GGT (o = 0,88) (ábra. 3).

A vizsgálatok további kategorizálása a beavatkozás időtartama szerint, az alcsoportelemzés azt mutatta, hogy a fizikai aktivitás típusától függetlenül a rendszeres fizikai aktivitás 4 hónapnál hosszabb megtartása jelentősen javíthatja a májenzim szintjét, míg a kevesebb, mint 4 hónapos fizikai aktivitásnak nincs szignifikáns hatása (Ábra. 4).

A fizikai aktivitás beavatkozásának időtartamának a májenzim-paraméterekre gyakorolt hatásainak alcsoportelemzése (a: ALT, b: AST, c: GGT)

A fizikai aktivitás hatása a szérum lipid paraméterekre

Nyolc, hét, hét és nyolc vizsgálat elegendő adattal rendelkezett az összkoleszterin (TC), a trigliceridek (TG), az alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin (LDL-C) és a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin (HDL-C ), ill. Mind a négy paraméter szempontjából nem volt szignifikáns heterogenitás e vizsgálatok között (I 2 5. ábra

A fizikai aktivitási beavatkozás típusainak a szérum lipidparaméterekre gyakorolt hatásainak alcsoportelemzése (a: TC, b: TG, c: LDL, d: HDL)

Ami a fizikai aktivitás időtartamát illeti, mind ≥4 hónap, mind a 6. ábra

A fizikai aktivitás beavatkozásának időtartamának a szérum lipid paraméterekre gyakorolt hatásainak alcsoportelemzése (a: TC, b: TG, c: LDL, d: HDL)

A fizikai aktivitás hatása a glükóz metabolizmus paramétereire

Hét, négy és négy vizsgálat rendelkezett elegendő adattal az éhomi glükóz, az éhomi inzulin és az inzulinrezisztencia (HOMA-IR) homeosztázis-modelljének elemzésében való részvételhez. A három glükóz-anyagcsere paraméterre vonatkozó vizsgálatok heterogenitása szignifikáns volt (I 2> 50%). A véletlen hatású modell azt mutatta, hogy a fizikai aktivitásnak nincs jelentős hatása a glükóz metabolizmus paramétereinek javítására.

Az alcsoportelemzésben a kontrollhoz képest csak önmagában az aerob testmozgás képes jelentősen csökkenteni a HOMA-IR értéket (SMD = - 0,42, 95% CI: - 0,63 - - 0,22). A HOMA-IR alcsoportjai közötti heterogenitás szignifikáns volt (o = 0,04). Az aerob testmozgás és az ellenállást gyakorló testmozgás javíthatja az éhomi inzulint (SMD = - 0,80, 95% CI: - 1,59 - - 0,01), de ez az alcsoport csak egy olyan tanulmányt tartalmazott, amelynek kis mintamérete 15 volt. Ami az éhomi glükózt illeti, mindhárom a fizikai aktivitás típusainak nem volt szignifikáns javító hatása (1. ábra). 7).

A fizikai aktivitási beavatkozás típusainak a glükóz metabolizmus paramétereire gyakorolt hatásainak alcsoportelemzése (a: éhomi glükóz, b: éhomi inzulin, c: HOMA-IR)

Az intervenció időtartama szerinti alcsoport elemzésben szignifikáns javulást találtunk a ≥4 hónapos csoportban az éhomi glükóz (SMD = - 0,27, 95% CI: - 0,48, - 0,07) és a HOMA-IR (SMD = - 0,44, 95%) esetében. Cl: - 0,60, - 0,29). Az éhomi inzulin alcsoportjaiban nem volt szignifikáns hatás (1. ábra). 8).

A fizikai aktivitás beavatkozásának időtartamának a glükóz metabolizmus paramétereire gyakorolt hatásainak alcsoportelemzése (a: éhomi glükóz, b: éhomi inzulin, c: HOMA-IR)

A fizikai aktivitás hatása az intra-hepatikus lipidtartalomra

Négy tanulmány rendelkezett elegendő adattal ahhoz, hogy elemezhessék a fizikai aktivitás intra-hepatikus lipidtartalomra gyakorolt hatásának elemzését. A vizsgálatok heterogenitása nem volt szignifikáns (I 2 9. ábra

A fizikai aktivitási beavatkozás típusainak az intra-hepatikus lipidtartalomra gyakorolt hatásának alcsoportelemzése

Szenzitivitás-elemzés és publikációs torzítás

Az érzékenységi elemzést minden egyes vizsgálat eltávolításával végeztük, kivéve az éhomi inzulint, a HOMA-IR-t és az intra-hepatikus lipidtartalmat, ahol csak 4 vizsgálat vett részt. Az eredmények azt sugallják, hogy az egyesített hatás valószínűleg nem változik lényegesen (10. ábra). Mivel kevesebb mint 10 érintett vizsgálat volt, a publikációk elfogultság-elemzését nem végezték el.

A fizikai aktivitás beavatkozásának NAFLD-re gyakorolt hatásának érzékenységi elemzése

Mellékhatások

Három tanulmány [16, 20, 21] megemlítette a fizikai aktivitás közbeni káros eseményeket. A 951 résztvevő között 2 térdfájdalom, 1 vállfájás, 1 hátfájás és 2 csonttörés volt, amelyek nem jelentek meg edzés közben. Összességében a nemkívánatos események előfordulása meglehetősen alacsony volt, ami arra utal, hogy a fizikai aktivitás beavatkozása jól tolerálható volt. Mindazonáltal csak néhány tanulmány számolt be a nemkívánatos eseményekről, és a vizsgálatok időtartama 2 és 13 hónap között mozgott. Ezért a fizikai aktivitás hosszú távú biztonságának további vizsgálatokra van szüksége a bizonyításhoz.

Vita

Jelen metaanalízis során kevésbé elfogult bizonyítékokat próbáltunk összegyűjteni a fizikai aktivitás beavatkozásának a NAFLD-ben szenvedő betegekre gyakorolt hatásának azonosítására. A mellékelt kilenc tanulmány azt sugallta, hogy a fizikai aktivitással történő beavatkozás javíthatja a hepatikus enzimeket, a legtöbb szérum lipid- és intra-máj lipid tartalmat cukorbeteg NAFLD-ben szenvedő betegeknél. Bár a metaanalízis eredményeink statisztikailag szignifikáns hatást mutattak, a fizikai aktivitási beavatkozásokkal történő javulás mértéke jelentéktelennek vagy kicsinek tűnik Cohen értelmezési ökölszabálya szerint. Ez eltér a korábbi beszámolóktól, amelyek szerint a fizikai aktivitás jelentősen javíthatja a májenzimeket, a szérum lipidszintet és az intra-máj lipidtartalmat közepes vagy nagy, összevont hatású mérettel [22, 23], de ezek a korábbi vizsgálatok a NAFLD cukorbetegségben szenvedő betegeket vették figyelembe, így a javulás részben az antidiabetikus gyógyszerek vagy más kezelések következménye lehet [23]. Ezenkívül az összesített eredmény azt mutatta, hogy a fizikai aktivitásnak nincs szignifikáns hatása a glükóz anyagcserére, ami annak is köszönhető, hogy a vizsgálatunkban a populáció nem diabéteszes NAFLD beteg volt.

Következtetések

Összefoglalva, metaanalízisünk azt sugallja, hogy a rendszeres fizikai aktivitás, függetlenül attól, hogy aerob vagy rezisztencia gyakorolja-e, javíthatja a májenzimet, a legtöbb szérum lipidet és az intra-máj lipidet a nem cukorbeteg NAFLD-ben szenvedő betegeknél, de a hatás nagysága általában kicsi. Ezért óvatossággal kell mérsékelni azt a várakozást, hogy a NAFLD önmagában a fizikai aktivitástól jelentős javulást érjen el. Ezenkívül a jövőben nagyszabású, várható RCT-kre van szükség a szövettani javulások, a hosszú távú előnyök és a fizikai aktivitás biztonságának meghatározásához.

Az adatok és anyagok rendelkezésre állása

A jelenlegi tanulmány során felhasznált és/vagy elemzett adatkészletek a megfelelő szerzőtől ésszerű kérésre rendelkezésre állnak.