A fizikai aktivitás javítja a zsírmáj betegségét

Nagy tanulmány azt mutatja, hogy a testmozgás segít megelőzni és visszafordítani a májzsír felhalmozódását.

fizikai

2017. szeptember 11. • Liz Highleyman

Ossza meg

Azoknál az embereknél, akik heti legalább két és fél órát gyakoroltak, körülbelül 25 százalékkal kisebb volt a máj steatosisának vagy a májban történő zsírfelhalmozódásnak az esélye, és a steatosisban szenvedőknél nagyobb volt a javulás esélye, mint az inaktív embereknél. tanulmányozni a Journal of Gastroenterology and Hepatology közelmúltban megjelent eredményeit.

A kutatók szerint a testmozgás jótékony hatásai valószínűleg a testzsír-eloszlás változásainak tulajdoníthatók, és nem pusztán a fogyásnak.

A zsírmájbetegség, amely gyakran elhízással és metabolikus szindrómával társul, a májbetegségek egyik fő oka az Egyesült Államokban. Az alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD) és az alkoholmentes steatohepatitis (NASH), annak súlyosabb formája a máj zsírfelhalmozódására utal azoknál az embereknél, akik nem fogyasztanak sokat. Az idő múlásával a zsír felhalmozódása, valamint az azzal járó hegszövet gyulladása és felhalmozódása (fibrózis és cirrhosis) megzavarhatja a normális májműködést és májrákhoz vezethet.

Míg jelenleg több gyógyszert vizsgálnak a zsírmájbetegség miatt, az étrend, a testmozgás és a fogyás továbbra is a NAFLD kezelésének alappillére.

Aline Mendes Gerage, a brazil Florianópolis-i Santa Catarina Szövetségi Egyetem munkatársai tanulmányt végeztek a fizikai aktivitás időbeli máj steatosisra gyakorolt ​​hatásainak értékelésére.

A tanulmány 5860 embert vett részt, akik részt vettek egy munkaadó által támogatott egészségügyi értékelésben São Paulóban. A legtöbb résztvevő férfi volt, az átlagéletkor a negyvenes évek közepén volt. Kizárták az alkoholos májbetegségben szenvedőket, valamint a krónikus hepatitis B vagy C-ben szenvedőket.

A kutatók ultrahangvizsgálatokkal értékelték a májzsír állapotát a vizsgálat kezdetén, majd körülbelül két és fél év után. Megállapították, hogy 1902 résztvevőnél volt NAFLD és máj steatosis, 3958 esetben pedig nem volt steatosis a vizsgálatba való belépéskor. A steatosisban szenvedők fele és az anélkül szenvedők 12 százaléka metabolikus szindrómában szenved, amely olyan szív- és érrendszeri kockázati tényezők csoportja, amely magában foglalja a hasi elhízást, a magas vérnyomást, a kóros vérzsírszintet és az inzulinrezisztenciát.

A résztvevőket aszerint osztották meg, hogy a vizsgálat kezdetén legalább heti 150 percet vagy kevesebbet végeztek-e fizikai tevékenységet. A résztvevők kevesebb mint felét osztályozták fizikailag aktívnak a vizsgálatba való belépéskor mind a steatosis, mind a steatosis nélküli csoportban (33 százalék). A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a fizikailag aktív résztvevők aktívak maradtak-e vagy inaktívvá váltak-e, és hogy az inaktív emberek inaktívak-e vagy aktívak lettek-e.

A vizsgálat kezdete és a 12–82 hónappal később elvégzett második ultrahang-vizsgálat között a steatosis nélkül kezdő résztvevők 15 százaléka fejlődött ki először, míg a steatosisban szenvedők 15 százaléka javulást mutatott.

A tanulmány megállapította, hogy a kezdeti máj steatosis nélküli emberek, akik fizikailag aktívak maradtak, vagy aktívvá váltak, az inaktív résztvevőknél lényegesen kevésbé valószínű, hogy steatosis alakul ki a követés során, miután más releváns kockázati tényezőkhöz igazodtak.

Hasonlóképpen, miután az életkor, a nem és a metabolikus szindróma jelenléte kiigazításra került azoknál az embereknél, akiknek steatosisuk volt a kiinduláskor, azok, akik vagy megmaradtak, vagy fizikailag aktívak lettek, sokkal nagyobb valószínűséggel tapasztalták a steatosis javulását vagy megfordulását. A testtömeg-index változásainak kiigazítása után azonban a különbség már nem volt statisztikailag szignifikáns - vagyis véletlen eredménye lehetett -, ami arra utal, hogy a testösszetétel változásai kulcsszerepet játszottak a steatosis kimenetelében.

"Magasabb fizikai aktivitás társult a hepatitis steatosis megelőzéséhez és kezeléséhez, a testmassza-index változásai által kifejtett hatás közvetítésével" - állapították meg a tanulmány szerzői.

"Ezek az eredmények klinikailag fontosak, és arra utalnak, hogy még egy viszonylag mérsékelt, körülbelül 31 hónapos fizikai aktivitás is jótékony hatásokat eredményez, amelyek elegendőek a máj steatosisának súlyosságához" - tették hozzá a kutatók. "Eredményeink támogatják a rendszeres testmozgás ajánlását, mint a NAFLD megelőzésének és kezelésének fő beavatkozását."