Fizikai aktivitás és rák

Mi a fizikai aktivitás?

A fizikai aktivitás minden olyan mozgás, amely vázizmokat használ és több energiát igényel, mint a pihenés. A fizikai tevékenység magában foglalhatja a gyaloglást, a futást, a táncot, a kerékpározást, az úszást, a házimunkát, a testmozgást és a sporttevékenységet.

A fizikai aktivitás intenzitásának jellemzésére a feladat metabolikus ekvivalensének vagy MET-nek nevezett mértéket alkalmazzák. Az egyik MET a nyugalmi helyzetben ülő személy által elfogyasztott energia mértéke. A fényintenzitású tevékenységek kevesebb mint 3 MET-t, a közepes intenzitású tevékenységek 3-6 MET-t, az erőteljes tevékenységek pedig 6 vagy több MET-et töltenek (1).

Az ülő magatartás bármely ébrenléti magatartás, amelyet 1,5 vagy annál kevesebb MET energiafelhasználás jellemez ülve, hátradőlve vagy fekve (1). Az ülő magatartás példái közé tartozik a legtöbb irodai munka, a járművezetés és a tévénézés közbeni ülés.

Egy személy lehet fizikailag aktív, és mégis jelentős időt tölt mozgásszegénységgel.

Mit lehet tudni a fizikai aktivitás és a rák kockázatának kapcsolatáról?

A magasabb fizikai aktivitást és az alacsonyabb rákkockázatot összekapcsoló bizonyítékok főként megfigyelési tanulmányokból származnak, amelyek során az egyének beszámolnak fizikai aktivitásukról, és évekig követik őket a rák diagnosztizálásához. Bár a megfigyelési vizsgálatok nem igazolhatják az okozati összefüggést, ha a különböző populációkban végzett vizsgálatok hasonló eredményekkel járnak, és ha létezik az oksági kapcsolat lehetséges mechanizmusa, ez ok-okozati összefüggést bizonyít.

Megalapozott bizonyíték van arra, hogy a magasabb fizikai aktivitás a rák több típusának alacsonyabb kockázatához kapcsolódik (2–4).

Van néhány bizonyíték arra, hogy a fizikai aktivitás a tüdőrák kockázatának csökkenésével jár (2, 4). Lehetséges azonban, hogy a fizikai aktivitás helyett a dohányzás különbségei magyarázzák a fizikai aktivitás és a tüdőrák kockázatának csökkenését. 25 megfigyelési tanulmány 2016-os metaanalízisében a fizikai aktivitás a tüdőrák kockázatának csökkenésével járt együtt a volt és a jelenlegi dohányosok körében, de nem volt összefüggésben a soha nem dohányzók körében a tüdőrák kockázatával (19).

Számos más rák esetében korlátozottabb bizonyíték van az asszociációra. Ide tartoznak a vér bizonyos rákjai, valamint a hasnyálmirigy, a prosztata, a petefészek, a pajzsmirigy, a máj és a végbél rákjai (2, 6).

Hogyan kapcsolható össze a fizikai aktivitás a rák kockázatának csökkentésével?

A testmozgásnak számos biológiai hatása van a testre, ezek közül néhányat a specifikus rákos megbetegedésekkel való összefüggések magyarázatára javasoltak. Ezek tartalmazzák:

A nemi hormonok, például az ösztrogén, és a rák kialakulásához és progressziójához kapcsolódó növekedési faktorok szintjének csökkentése (20) [mell, vastagbél]
A rák kialakulásához és progressziójához kapcsolódó magas inzulinszint megelőzése (20) [mell, vastagbél]
A gyulladás csökkentése
Az immunrendszer működésének javítása
Az epesavak anyagcseréjének megváltoztatása, a gyomor-bél traktus expozíciójának csökkenése ezeknek a feltételezett rákkeltő anyagoknak (21, 22) [vastagbél]
Csökkenti az ételnek az emésztőrendszeren való utazásához szükséges időt, ami csökkenti a gyomor-bél traktus lehetséges rákkeltő anyagoknak való kitettségét [vastagbél]
Segít megelőzni az elhízást, amely számos rák esetében kockázati tényező

Mit lehet tudni a mozgásszegénység és a rák kockázata közötti kapcsolatról?

Bár az ülő magatartásról és a rák kockázatáról kevesebb tanulmány foglalkozik, mint a fizikai aktivitással és a rák kockázatával, az ülő magatartás - ülő, fekvő vagy hosszabb ideig fekvő (alváson kívüli) - rizikófaktor számos krónikus állapot kialakulásában, ill. korai halál (4, 23, 24). Egyes rákos megbetegedések fokozott kockázatával is társulhat (23, 25).

Mennyi fizikai aktivitás ajánlott?

Az Amerikai Egyesült Államok Egészségügyi és Humán Szolgáltatási Minisztériumának fizikai aktivitással kapcsolatos irányelvei, 2. kiadás, 2018-ban jelent meg (1) azt ajánlja, hogy a jelentős egészségügyi előnyök és a krónikus betegségek, köztük a rák kockázatának csökkentése érdekében a felnőttek vegyenek részt

150-300 perc közepes intenzitású aerob aktivitás, 75-100 perc erőteljes aerob aktivitás, vagy az egyes intenzitások ennek megfelelő kombinációja minden héten. Ez a fizikai tevékenység bármilyen hosszúságú epizódban elvégezhető.
izomerősítő tevékenységek legalább heti 2 napon
egyensúly edzés, az aerob és izomerősítő tevékenység mellett

Hasznos-e a fizikai aktivitás a rákot túlélők számára?

Igen. A 2018-as American College of Sports Medicine Nemzetközi Multidiszciplináris Kerekasztal jelentés a fizikai aktivitásról, valamint a rák megelőzéséről és kontrolljáról (26) arra a következtetésre jutott, hogy a testedzés és a tesztelés általában biztonságos a rákot túlélők számára, és hogy minden túlélőnek fenn kell tartania a fizikai aktivitás bizonyos szintjét.

A Kerekasztal is megtalálta

erős bizonyíték arra, hogy a közepes intenzitású aerob edzés és/vagy ellenállási gyakorlat a rákkezelés alatt és után csökkentheti a szorongást, a depressziós tüneteket és a fáradtságot, és javíthatja az egészséggel kapcsolatos életminőséget és a fizikai funkciókat
erős bizonyíték arra, hogy a testedzés biztonságos azoknál a személyeknél, akiknél emlőrákhoz kapcsolódó lymphedema van vagy kialakulhat
néhány bizonyíték arra, hogy a testmozgás jótékony hatással van a csontok egészségére és az alvás minőségére
elégtelen bizonyíték arra, hogy a fizikai aktivitás segíthet megelőzni a kardiotoxicitást vagy a kemoterápia által kiváltott perifériás neuropathiát, vagy javíthatja a kognitív funkciókat, az eséseket, az émelygést, a fájdalmat, a szexuális funkciókat vagy a kezelés toleranciáját

Ezenkívül a kutatási eredmények felvetették annak lehetőségét, hogy a fizikai aktivitás kedvezően befolyásolhatja a mell, a vastagbél és a prosztata rákos betegek túlélését (26, 27).

Mellrák: A megfigyeléses vizsgálatok 2019-es szisztematikus áttekintésében és metaanalízisében a fizikailag legaktívabb emlőrákos túlélők 42% -kal alacsonyabb bármilyen okból bekövetkezett halálozás és 40% -kal alacsonyabb emlőrákos halálozás kockázatát jelentettek, mint azok, akik a legkevésbé voltak fizikailag aktív (28).
Colorectalis rák: Több epidemiológiai vizsgálat tanúsága szerint a vastagbélrák diagnózisa utáni fizikai aktivitás 30% -kal alacsonyabb kolorektális rákos halálozás kockázatával és 38% -kal alacsonyabb bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázatával jár (4).
Prosztata rák: Néhány epidemiológiai vizsgálat korlátozott bizonyítékai azt sugallják, hogy a prosztatarák diagnózisa utáni fizikai aktivitás 33% -kal alacsonyabb prosztatarákos halálozás kockázatával és 45% -kal alacsonyabb bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázatával jár (4).

Nagyon kevés bizonyíték van arra, hogy a fizikai aktivitás jótékony hatással lenne a túlélésre más rákos megbetegedések esetén, ideértve a non-Hodgkin-limfómát, a gyomorrákot és a rosszindulatú gliomát (4).

Milyen további kutatások folynak a fizikai aktivitás és a rák kapcsolatáról?

Megfigyelési tanulmányok eredményei sok bizonyítékot mutatnak a magasabb fizikai aktivitás és az alacsonyabb rákkockázat közötti kapcsolatra. Ezek a tanulmányok azonban nem zárják ki teljes mértékben annak lehetőségét, hogy az aktív embereknél alacsonyabb a rák kockázata, mert más egészséges életmódbeli magatartást tanúsítanak. Emiatt a klinikai vizsgálatok, amelyek véletlenszerűen hozzárendelik a résztvevőket a beavatkozásokhoz, a legerősebb bizonyítékot szolgáltatják, mivel kiküszöbölik a már meglévő betegség és a kísérő fizikai inaktivitás okozta elfogultságot.

A megfigyelési bizonyítékok megerősítése és a hatás potenciális nagyságának meghatározása érdekében számos nagy klinikai vizsgálat vizsgálja a fizikai aktivitást és/vagy a testmozgást a rákos betegeknél és a túlélőknél. Ezek közé tartozik a mellrák fogyás (BWEL) vizsgálata újonnan diagnosztizált emlőrákos betegeknél, a CHALLENGE vizsgálat vastagbélrákos betegeknél, akik nemrégiben fejezték be a kemoterápiát (29), valamint az INTERVAL-GAP4 vizsgálat metasztatikus, kasztrátrezisztens prosztatarákban szenvedő férfiaknál. (30).

A fizikai aktivitással és a rákkal kapcsolatos kutatások számos széles körében még számos további kérdésre kell még választ adni:

Milyen mechanizmusokkal csökkentik a fizikai aktivitás a rák kockázatát?
Mennyi az optimális életidő, intenzitás, időtartam és/vagy a fizikai aktivitás gyakorisága, amely szükséges a rák kockázatának csökkentéséhez, mind az általános, mind pedig a meghatározott helyszíneken?
A mozgásszegény viselkedés a rák megnövekedett kockázatával jár-e?
Különbözik-e a fizikai aktivitás és a rák közötti összefüggés életkor, faj vagy etnikum szerint?
Csökkenti-e a fizikai aktivitás a rák kockázatát azoknál az embereknél, akik örököltek egy genetikai változatot, amely növeli a rák kockázatát?

Kiválasztott referenciák

2018. évi fizikai aktivitási irányelvek tanácsadó bizottsága. 2018. évi fizikai aktivitási irányelvek tanácsadó bizottságának tudományos jelentése. Washington, DC: Egyesült Államok Egészségügyi és Humán Szolgáltatási Minisztériuma, 2018.

McTiernan A, Friedenreich CM, Katzmarzyk PT és mtsai. Fizikai aktivitás a rák megelőzésében és a túlélésben: Szisztematikus áttekintés. Orvostudomány és tudomány a sportban és a testedzésben 2019; 51 (6): 1252-1261.

Rezende LFM, Sá TH, Markozannes G és mtsai. Fizikai aktivitás és rák: az irodalom átfogó áttekintése, amely 22 fő anatómiai helyet és 770 000 rákos esetet tartalmaz. British Journal of Sports Medicine, 2018; 52 (13): 826-833.

Patel AV, Friedenreich CM, Moore SC és mtsai. Amerikai Sportorvosi Főiskola Kerekasztal Jelentés a fizikai aktivitásról, az ülő magatartásról, valamint a rákmegelőzésről és -kontrollról. Orvostudomány és tudomány a sportban és a testmozgásban 2019; 51 (11): 2391-2402.

Keimling M, Behrens G, Schmid D, Jochem C, Leitzmann MF. A fizikai aktivitás és a hólyagrák közötti összefüggés: szisztematikus áttekintés és metaanalízis. British Journal of Cancer 2014; 110 (7): 1862-1870.

Moore SC, Lee IM, Weiderpass E és mtsai. A szabadidős fizikai tevékenység társulása 26 ráktípus kockázatával 1,44 millió felnőttnél. JAMA Belgyógyászat 2016; 176 (6): 816-825.

Pizot C, Boniol M, Mullie P és mtsai. Fizikai aktivitás, hormonpótló terápia és emlőrák kockázata: A prospektív vizsgálatok metaanalízise. European Journal of Cancer 2016; 52: 138-154.

Hardefeldt PJ, Penninkilampi R, Edirimanne S, Eslick GD. A fizikai aktivitás és a fogyás csökkenti az emlőrák kockázatát: 139 prospektív és retrospektív vizsgálat metaanalízise. Klinikai emlőrák 2018; 18. (4): e601-e612.

Eliassen AH, Hankinson SE, Rosner B, Holmes MD, Willett WC. Fizikai aktivitás és az emlőrák kockázata a posztmenopauzás nők körében. Belgyógyászati Levéltár 2010; 170 (19): 1758-1764.

Fournier A, Dos Santos G, Guillas G és mtsai. A legutóbbi szabadidős fizikai aktivitás és az emlőrák kockázata a posztmenopauzás nőknél az E3N kohorszban. Rák epidemiológia, biomarkerek és megelőzés 2014; 23 (9): 1893-1902.

Liu L, Shi Y, Li T és mtsai. Szabadidős fizikai aktivitás és rákkockázat: a WHO ajánlásának értékelése 126 magas színvonalú epidemiológiai tanulmány alapján. British Journal of Sports Medicine 2016; 50 (6): 372-378.

Schmid D, Behrens G, Keimling M és mtsai. A fizikai aktivitás és az endometrium rák kockázatának szisztematikus áttekintése és metaanalízise. European Journal of Epidemiology 2015; 30 (5): 397-412.

Du M, Kraft P, Eliassen AH és mtsai. Fizikai aktivitás és az endometrium adenokarcinóma kockázata az ápolók egészségügyi tanulmányában. International Journal of Cancer 2014; 134 (11): 2707-2716.

Friedenreich C, Cust A, Lahmann PH és mtsai. Fizikai aktivitás és az endometrium rák kockázata: A rák és a táplálkozás európai prospektív vizsgálata. International Journal of Cancer 2007; 121 (2): 347-355.

Borch KB, Weiderpass E, Braaten T és mtsai. Fizikai aktivitás és az endometrium rák kockázata a norvég nők és rák (NOWAC) vizsgálatban. International Journal of Cancer 2017; 140 (8): 1809-1818.

Behrens G, Jochem C, Keimling M és mtsai. A fizikai aktivitás és a gyomor-nyelőcsőrák közötti összefüggés: szisztematikus áttekintés és metaanalízis. European Journal of Epidemiology 2014; 29 (3): 151-170.

Behrens G, Leitzmann MF. A fizikai aktivitás és a veserák közötti összefüggés: szisztematikus áttekintés és metaanalízis. British Journal of Cancer 2013; 108 (4): 798-811.

Psaltopoulou T, Ntanasis-Stathopoulos I, Tzanninis IG és mtsai. Fizikai aktivitás és gyomorrák kockázata: Szisztematikus áttekintés és metaanalízis. Sportorvosi klinikai folyóirat 2016; 26 (6): 445-464.

Schmid D, Ricci C, Behrens G, Leitzmann MF. A dohányzás befolyásolja a fizikai aktivitást és a tüdőrák kapcsolatát? Szisztematikus áttekintés és metaanalízis. European Journal of Epidemiology 2016; 31 (12): 1173-1190.

Winzer BM, Whiteman DC, Reeves MM, Paratz JD. Fizikai aktivitás és rákmegelőzés: a klinikai vizsgálatok szisztematikus áttekintése. Rák okai és leküzdése 2011; 22 (6): 811-826.

BC Wertheim, Martinez ME, Ashbeck EL és mtsai. A fizikai aktivitás, mint a széklet epesavszintjének meghatározója. Rák epidemiológia, biomarkerek és megelőzés 2009; 18 (5): 1591-1598.

Bernstein H, Bernstein C, Payne CM, Dvorakova K, Garewal H. Epesavak karcinogénként az emberi gyomor-bél traktusban. Mutációs kutatás 2005; 589 (1): 47-65.

Schmid D, Leitzmann MF. Az emlőrák és a vastagbélrákot túlélők fizikai aktivitása és mortalitása közötti összefüggés: szisztematikus áttekintés és metaanalízis. Annals of Oncology 2014; 25 (7): 1293-1311.

Biswas A, Oh PI, Faulkner GE és mtsai. Az ülőidő és annak összefüggései a betegség előfordulásának, mortalitásának és kórházi kezelésének kockázatával felnőtteknél: szisztematikus áttekintés és metaanalízis. Belgyógyászati Annals 2015; 162 (2): 123-132.

Patel AV, Hildebrand JS, Campbell PT és munkatársai. Szabadidős üléssel töltött idő és helyspecifikus rák előfordulása egy nagy amerikai kohorszban. Rák epidemiológia, biomarkerek és megelőzés 2015; 24 (9): 1350-1359.

Campbell KL, Winters-Stone KM, Wiskemann J, et al. Gyakorlási irányelvek a rákot túlélők számára: A Nemzetközi Multidiszciplináris Kerekasztal konszenzusos nyilatkozata. Orvostudomány és tudomány a sportban és a testedzésben 2019; 51 (11): 2375-2390.

Schmitz KH, Campbell AM, Stuiver MM és mtsai. A testmozgás az onkológia gyógyszere: klinikusok bevonása a betegek rákos megbetegedéseinek elősegítéséhez CA: Cancer Journal for Clinicians 2019; 69 (6): 468-484.

Spei ME, Samoli E, Bravi F és mtsai. Fizikai aktivitás az emlőrákot túlélőknél: Szisztematikus áttekintés és metaanalízis a teljes és az emlőrák túléléséről. Mell 2019; 44: 144-152.

Courneya KS, Booth CM, Gill S és mtsai. Curr Oncol. A vastagbél egészségének és életen át tartó testmozgásának vizsgálata: a Kanadai Nemzeti Rákkutató Intézet klinikai vizsgálatok csoportjának randomizált vizsgálata. Jelenlegi Onkológia 2008; 15 (6): 279-285.

Newton RU, Kenfield SA, Hart NH és mtsai. Intenzív testedzés a túlélésért metasztatikus kasztrátrezisztens prosztatarákban szenvedő férfiak körében (INTERVAL-GAP4): egy több központú, randomizált, kontrollált III. Fázisú vizsgálati protokoll. BMJ Open 2018; 8 (5): e022899.