Endokrinológia és anyagcsere: Nyílt hozzáférés

1 Takao Kórház, Kiotó, Japán

2 Japán alacsony szénhidráttartalmú étrend-promóciós egyesület, Kiotó, Japán

3 Tokushima Egyetem, Orvosi Kutatás Tanszék, Tokushima, Japán

4 Muneta Anyasági Klinika, Chiba, Japán

5 Gasztroenterológiai és Onkológiai Tanszék, Tokushima Egyetem Orvostudományi Intézet, Tokushima, Japán

6 Öregedésgátló Orvosi Kutatóközpont, Élettani és Orvostudományi Doktori Iskola, Doshisha Egyetem, Kiotó, Japán

Levelező szerző: Hiroshi Bando, MD
Orvosi Kutatási Osztály
Tokushima Egyetem, 1-61
Tokushima 770-0943, Japán
Tel: +81-90-3187-2485
Email: [e-mail védett]

Kapott dátum: 2019. április 23 .; Elfogadott dátum: 2019. május 14 .; Közzététel dátuma: 2019. május 23

Idézet: Ebe K, Bando H, Muneta T, Bando M, Yonei Y (2019) Glükózcsökkentő hatás alacsony szénhidráttartalmú étrendhez (LCD) cukorbetegeknél, pozitív glutaminsav-dekarboxiláz antitesttel (GADA). Endocrinol Metab Vol. 3 1. sz .: 115.

Absztrakt

Háttér: A szerzők és munkatársak folytatták az alacsony szénhidráttartalmú étrend (LCD) és a kalória-korlátozó étrend (CRD), a glükóz-variabilitás és az M-érték klinikai kutatásait. Megvizsgáltuk a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeket (T2DM) pozitív glutaminsav-dekarboxiláz antitesttel (GADA).

Tantárgyak és módszerek: Az alanyok 12 olyan betegek voltak, akiknek T2DM pozitív GADA volt (1. csoport). Az 1. napon CRD-t kaptak, az LCD-t a 3-14. Napon. A vércukor napi profilját minden nap mértük, és az adatokat kiszámítottuk az átlagos glükózszintet és a glikémiás kirándulások átlagos amplitúdóját (MAGE) kifejező M értékre. Továbbá 12 olyan T2DM esetet toboroztak negatív GADA-val, akik életkorral, nemi glükózzal kapcsolatos adatokkal párosultak (2. csoport).

Eredmények: Az 1. csoport adatai a következők voltak: életkor 54,9 ± 14,3 év, HbA1c 7,1 ± 0,9%, átlagos vércukorszint és M érték a 2. és 4. napon 187 (157-255) vs 145 (114-172), 76,9 (45,9- 278), illetve 27,2 (19,3–83,5). A 2. csoportban az M érték a 2. és 4. napon 69,9 (37,8-149), illetve 5,8 (3,5-13,3) volt. Az 1. csoport elégtelen csökkent glükózszintet mutatott az M értékben.

Megbeszélés és következtetés: Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a pozitív GADA-val rendelkező betegeknél az LCD-válasz hatására az inzulinszekréció elégtelen, és a jövőben lassan progresszív inzulinfüggő diabetes mellitus (SPIDDM) státuszhoz vezethet.

Kulcsszavak

Glutaminsav-dekarboxiláz antitest (GADA); Lassan progresszív 1-es típusú cukorbetegség (SPIDDM); Glükóz variabilitás 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM); M érték alacsony szénhidráttartalmú étrend (LCD)

Rövidítések

GADA: glutaminsav-dekarboxiláz antitest; MAGE: A glikémiás kirándulások átlagos amplitúdója; SPIDDM: Lassan progresszív 1-es típusú cukorbetegség; T2DM: 2. típusú cukorbetegség; LCD: alacsony szénhidráttartalmú étrend; CRD: Kalóriakorlátozó étrend; HOMA-R: Az inzulinrezisztencia homeosztázisos modelljének értékelése; HOMA-β: A β sejtfunkció homeosztázis-modelljének értékelése

Bevezetés

A cukorbetegség különféle hatásokat okozott a mikrovaszkuláris és makrovaszkuláris szövődményekkel küzdő cukorbetegeknél, valamint a mindennapi élet (ADL) és az életminőség (QOL) tevékenységeikkel [1]. Ezenkívül a cukorbetegség az utóbbi időben az egyik legfontosabb orvosi probléma világszerte. A cukorbetegek száma mind a fejlett, mind a fejlődő országokban növekszik. Ezután a cukorbetegség diagnosztizálása és kezelése kulcsfontosságú volt a társadalmi és gazdasági szempontok fényében [2].

A cukorbetegségnek van néhány kategóriája, köztük az 1. típusú cukorbetegség (T1DM), a 2. típusú cukorbetegség (T2DM) és mások. Legfrissebb témaként a T1DM és a T2M között van egy altípus, amely klinikai és immunológiai szempontból középpontba került. Szükséges a gondos értékeléshez, kezeléshez és évekig tartó nyomon követéshez.

A T1DM-et az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Amerikai Diabétesz Szövetség (ADA) irányelvei alapján 2 kategóriába sorolták az európai és észak-amerikai régióban. Ide tartozik az i) autoimmun cukorbetegség (1A típus) és ii) az idiopátiás cukorbetegség (1B típus) [3]. Közülük az 1A típust autoantitestek jelenléte jellemzi a hiperglikémia kezdetekor, például a glutaminsav-dekarboxiláz antitestet (GADA) és az anti-inzulinómával társított antigént 2 (IA2) és mások [4]. Ezzel szemben az 1B típust az autoimmunitás jelenlegi bizonyítéka nélkül a függőség ismerte [3].

Másrészt Japánban a T1DM-et meglehetősen részletesen osztályozta a Japan Diabetes Association (JDA). Vannak i) autoimmun, ii) idiopátiásak etiológiai szempontból, és iii) akutak, iv) lassan progresszív inzulinfüggő diabetes mellitusok (SPIDDM), v) fulminánsak a kezdeti stílus fényében klinikai szempontból [5]. A SPIDDM-ben szenvedő cukorbeteg esetek általában nem mutatják a ketózist vagy a ketoacidózist a kezdetekkor, és vagy a korábbi években nem igényelnek inzulinkezelést [6]. Ami a SPIDDM diagnózisát illeti, pozitív eredmények vannak a GADA és/vagy bizonyos típusú szigetsejt-antitestek (ICA) esetében [7].

Az ilyen típusú diabéteszes kórélettani helyzetben Japánban SPIDDM-nek, nyugati országokban pedig látens autoimmun diabétesznek (LADA) hívják [8]. A SPIDDM pozitív GADA-ra és ICA-ra volt jellemző. A SPIDDM-ben szenvedő betegek inzulinfüggetlen állapotot mutatnak a kezdeti években. Néhány éven belül azonban a páciens inzulinfüggővé válhat a fokozatosan károsodott inzulinszekréció miatt [9]. Következésképpen a diabéteszes állapot klinikai megnyilvánulását találták a SPIDDM és a LADA esetében.

A szerzők SPIDDM, T2DM és T1DM betegeknél hosszú évek óta folytatják a klinikai diabéteszes kutatást. Különösen beszámoltunk a táplálkozási terápia összehasonlító tanulmányáról, mint például a kalória-korlátozó étrend (CRD) és az alacsony szénhidráttartalmú étrend (LCD).

A CRD korábban a szokásos táplálkozási terápia volt. Atkins és Bernstein azonban az LCD-t 1980-90-es években kezdeményezték és fejlesztették ki a nyugati országokban [10,11]. Így az LCD fokozatosan népszerűvé vált, és az LCD-nek a súlycsökkentés és a glükózcsökkentés hatékonyságáról beszámoltak és széles körben ismertek. Ennek eredményeként az LCD az uralkodó hatásokat tárta fel a mediterrán és CRD-vel összehasonlítva az étrendi beavatkozás véletlenszerű kontrollált vizsgálat (DIRECT) tanulmányában [12,13]. A CRD-ről és az LCD-ről eddig különféle viták folytak, jelezve az LCD klinikailag túlsúlyát [14,15].

Ezzel szemben a szerzők és munkatársak először indították az LCD-t Japánban [16]. Egymást követően háromféle egyszerű LCD-alkalmazást fejlesztettünk ki a klinikai gyakorlatban és az egészségügy területén, ezek a vékony LCD, a standard LCD és a szuper LCD [17,18]. Folytattuk az étkezési tolerancia teszt (MTT) javaslatát. Mindig kétféle táplálkozási kezelést nyújtunk a cukorbetegeknek: CRD és LCD együtt. Az inzulinogén index (IGI) hasonló módszerével 75 g szájon át végzett glükóztolerancia teszthez (OGTT) 70 g CRD-ben lévő szénhidrát elegendő lehet az inzulin/glükóz delta arányának vizsgálatához 0-30 percnél [19].

Továbbá a vércukorszint napi profilját tanulmányozták CRD és LCD étkezés esetén. Ezeket az adatokat M-értékgé alakítottuk át, amely egy számérték, amely az átlagos vércukorszintet és a glikémiás kirándulások átlagos amplitúdóját (MAGE) is jelzi. Mindkét tényező mindig befolyásolja a vércukorszint változékonyságát a cukorbetegeknél.

A fent említett mindkét kutatást összekapcsolva a szerzők SPIDDM és T2DM csoportban szenvedő betegek patofiziológiáját tanulmányozták. Ebben a tanulmányban beszámolunk a SPIDDM glükóz-variabilitásáról és összehasonlítjuk a két biomarkert mindkét csoportban.

Anyagok és metódusok

Ebben a vizsgálatban 24 T2DM-es beteg vett részt. Nemrégiben diagnosztizálták T2DM-t, és kórházba kerültek. Ezt nevezik oktatási diabéteszes felvételnek 14 napra, beleértve a cukorbetegség értékelését és kezelését.

1. és 2. csoport

Az alanyoknak két csoportja van. Az 1. csoportba a T2DM-ként diagnosztizált beteg tartozik a GADA pozitív eredménye mellett. A GADA jelenléte jelezné a SPIDDM lehetőségét. 12 beteg volt, akiket az 1. csoportba soroltak (Asztal 1).

Csoport
Az átlag kiszámítása	átlag ± SD	Medián (25% -75%)
Tárgyak
Csoport
Szám	12.	12.
Nem (férfi/nő)	4/8	4/8
Kor (éves)	54,9 ± 14,3	52,5 (46-63)
Szőlőcukor
HbA1c (%)	7,1 ± 0,9	7,3 (6,3–7,8)
Glükóz (0 perc) mg/dl	147 ± 46,4	150 (105-178)
Glükóz (30 perc) mg/dl	187 ± 66,9	169 (131–237)
Ellenanyag
Anti-GAD-Ab (U/ml)	111 ± 134	76,4 (60,4–102)
Közbelépés	Átlagos glükóz (2. nap) mg/dl	194 ± 59,1	187 (157–255)
Átlagos glükóz (4. nap) (mag/dL)	147 ± 46,4	145 (114-172)
M érték (2. nap)	153 ± 148	76,5 (45,9–278)
M érték (4. nap)	63,8 ± 74,5	27,2 (19,3–83,5)

Asztal 1 A pozitív GAD-Ab-alanyok alapadatai.

Másrészt a 2. csoportban 12 T2DM-es beteg van. A szerzők hosszú tapasztalattal rendelkeznek a klinikai gyakorlatban és a kutatásban sok olyan cukorbeteg páciens számára, akik 14 napig ugyanazon a protokollon vizsgálták a felvételt és a vizsgálatot. Sok betegből 12 olyan beteget vettek fel, akik életkoruk, nemüknél, HbA1c-jüknél és átlagos vércukorszintjüknél hasonló eredményt mutattak, mint az 1. csoportba tartozó 12 betegé. Más szóval, életkor, nem és az adatokkal egyeztetett 12 beteget toboroztak a csoportba 2. Az 1. és 2. csoport körvonalait a 2. táblázat.

Csoport	1. csoport	2. csoport
GAD (+)	KALANDOZIK (-)
Tárgyak
szám	12.	12.
nem (férfi/nő)	4/8	4/8
életkor (éves \ imean + SD)	54,9 ± 14,3	55,3 ± 15,7
(medián (25% -75%))	52,5 (46-69)	51,5 (43,5–69)
M érték (2. nap) (átlag ± SD)	153 ± 148	123 ± 136
(medián (25% - 75%))	76,9 (45,9–278)	69,9 (37,8–149)
M érték (4. nap) (átlag ± SD)	63,8 ± 74,5	11,1 ± 11,8
(medián (25% - 75%))	27,2 (19,3–83,5)	5,8 (3,5-13,3)

2. táblázat A glükóz variabilitás összehasonlítása 2 csoportban a GAD-Ab segítségével.

Alapadatok

Minden beteget felvettek a kórházba. Az éjszakai éhgyomri étrend másnapjának reggelén vérmintákat vettünk a bazális biokémia vizsgálatához. Ide tartoztak a teljes vérkép (CBC), a máj és a vesefunkció tesztje, a vér lipidjei, például triglicerid, HDL-C, LDL-C és így tovább. Ami az alapvető diabéteszes teszteket illeti, az étkezés előtti és az étkezés utáni vércukorszint, a HbA1c, az inzulin immunreaktivitása (IRI), a C-peptid, az inzulinrezisztencia homeosztázisos modelljének értékelése (HOMA-R), a homeosztatikus modell értékelése a béta sejtek funkciója (HOMA-β), M értéket, GADA-t mértünk az alapadatokhoz. A GADA laboratóriumi mérési módszere Enzyme Immuno-Assay (EIA) volt (híd módszer), amelyben a standard érték kevesebb, mint 5 U/ml.

CRD és LCD

Az értékelés részletei többféle vizsgálatot tartalmaznak. I) a cukorbetegség vizsgálatát, ii) a vércukor napi profiljának tanulmányozását, iii) két diétás terápia alkalmazását, beleértve a CRD-t és az LCD-t, iv) a vércukorszint és az inzulinszekréció reakcióinak ellenőrzését a terheléssel szemben reggeli 70 g szénhidrátot tartalmaz, v) A glükóz-változékonyság összehasonlítása az M-érték kiszámításával, amely a napi átlagos vércukorszint átlagos szintjét és a MAGE-t mutatja.

Táplálkozási elemek

A szerzők egy bizonyos protokoll alkalmazásával folytatták a klinikai diabéteszes kutatásokat. Kétféle étrend van, amelyek CRD és LCD. A CRD az 1. és 2. napon adta a betegeknek, amelynek PFC aránya 15: 25: 60, napi 1400 kcal. Ez az étkezés a hagyományos japán étkezési szokás, amelyet a Japán Diabetes Szövetség (JDA) standard étrendként ajánlott [20]. Másrészt az LCD-t a 3. naptól a 14. napig kapták a betegek. Háromféle LCD-vel rendelkezünk, amelyek szuper-LCD, standard LCD, vékony LCD-k, beleértve a szénhidrát-arányt 12%, 26%, 40%. ill. Protokollunkban 1400 kcal/nap szuper LCD-t alkalmaztunk a 3. naptól a 14. napig.

Lipidek profilja

Protokollunk szerint a lipidprofilokat, például a trigliceridet, a HDL-C-t és az LDL-C-t a 2. és a 14. napon mértük. A vérmintákat éjszakai éhezés után vettük ki. Az adatokat összehasonlítottuk annak érdekében, hogy megvizsgáljuk az LCD étkezés 12 napos étkezésének hatását.

A glükóz napi profilja

A betegeket a napi vércukor-profiljuk alapján vizsgálták. A vércukorszint mérésére napi 7-szeres ellenőrzést végeztek, amely 08, 10, 12, 14, 17, 19 és 22 órás volt. A glükóz napi profilját a 2. és a 4. napon vizsgáltuk. Ami a kapcsolódó táplálkozási terápiát illeti, a CR ételt az 1. és a 2. napon, az LCD-n pedig a 3-14. Ezután a 2. és a 4. nap közötti különbség az LCD rövid jótékony hatását jelenti csak 2 napig. A vércukorszint napi 7-szeres mérése után az adatokat M értékre számoltuk az M értékre vonatkozó képlet számítási egyenlete alapján [21,22].

M érték

A glükóz-variabilitás egyik értékelési módszereként az M-értéket ismerték és alkalmazták a hasznos biomarkerekhez. Az M érték jelentésének két aspektusa van. Az egyik a napi átlagos vércukorszint szintje, a másik pedig a változó szélességű glükózszint. Ez utóbbit MAGE-nak hívták [21-23]. Mindkettő fontos marker, amely különböző hiperglikémiás hatást gyakorol a cukorbetegek számára.

Következésképpen az M értéket egy numerikus értékként mutatjuk be, ami az átlagos glükóz és egy MAGE mindkét szintjét jelenti. A matematikai számításból az M értéket jelöltük meg a logaritmikus transzformáció egyenletének. Az M-érték orvosi jelentősége a klinikai gyakorlatban az lenne, hogy kiderüljön, milyen mértékben helyezkedik el a glükóz-eltérés az ideális napi glükóz-profiltól egy nap alatt [22-24].

Az M érték tényleges számítási módszerének három lépése van. Eleinte létezik egy alapegyenlet, amely M = MBS + MW. Ekkor az M érték az MBS és az MW teljes értékét mutatja. Másodszor, az MW a fluktuáció mértékét jelenti (a maximális vércukorszint – minimum glükóz)/20 kiszámításával. Harmadszor, az MBS az MBSBS átlagos szintjét mutatja. E három lépés együttes alkalmazásakor az MBSBS az egyedi M-értéket jelenti, amelyet a következő módon számolunk (abszolút értéke [10 × log (vércukorszint/120)]) 3 [22–24].

Klinikailag standard módon lehet értékelni az M értéket, az eltérő glükóz variabilitást. A kapott eredmények M értéke a normál normál tartomány