Gyorsan ható inzulin felszívódása elhízott és nonobese NIDDM betegeknél

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS A gyors hatású inzulin felszívódási sebességének vizsgálata a szubkután injekciós helyekről nem elhízott és elhízott, nem inzulinfüggő diabetes mellitusban (NIDDM) szenvedő betegeknél.

ható

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK Tíz nem elhízott és 10 elhízott NIDDM beteg (testtömegindexek 24,1 ± 0,4 és 31,4 ± 0,8 kg/m 2) négy szubkután injekciót kaptak 125I-vel jelölt gyors hatású inzulinból (Actrapid Human, 5 U): hármat a hasfalban a köldök felett, oldalirányban és alatt; és egyet a combban. A szubkután zsírréteg mélységét ultrahangos technikákkal mértük. A maradék radioaktivitást külsőleg 270 percig követtük nyomon.

EREDMÉNYEK A 125 I-inzulin eltűnési felezési ideje 4 és 6 óra között volt az összes injekció helyétől, kivéve a nem elhízott személyek felső hasi területét, ahol ∼ 3 órát mért. A maradék radioaktivitás nem különbözött a nem elhízott és elhízott betegek között egyik helyről sem. A nem elhízott csoportban a 125 I-inzulin leggyorsabb felszívódását a felső hasi területről, a leglassabban pedig a combról találták. Az elhízott csoportban az abszorpciós arányok nem különböztek a helyek között. Nem találtunk összefüggést a zsírréteg mélysége és a maradék radioaktivitás között, ha bármelyik helyen mérjük.

KÖVETKEZTETÉSEK Eredményeink azt mutatják, hogy a gyors hatású inzulin felszívódása mind az elhízott, mind a nem elhízott NIDDM betegeknél kifejezetten lassú, összehasonlítva a korábban vizsgált IDDM betegekkel és egészséges alanyokkal. A nem elhízott csoportban a 125 I-inzulin leggyorsabb felszívódása érhető el a felső hasi területre történő injekció után. Az inter- és intraregionális különbségek kicsiek az elhízott betegeknél. Következésképpen az injekció beadásának helye kevéssé fontos ebben a csoportban.