Ha jódozott sót használ?

Nagy eséllyel bármelyik konyhában meglát egy doboz jódozott sót.

Bár sok háztartásban ez étrend-alapanyag, sok a zavar, hogy mi is a jódozott só valójában, és hogy ez az étrend szükséges-e vagy sem.

Ez a cikk azt vizsgálja, hogy a jódozott só hogyan befolyásolhatja az egészségét, és hogy használja-e vagy sem.

A jód nyomelem, amely általában megtalálható a tenger gyümölcseiben, a tejtermékekben, a szemekben és a tojásokban.

Sok országban asztali sóval is kombinálják, hogy megelőzzék a jódhiányt.

A pajzsmirigy jódot használ pajzsmirigyhormonok előállításához, amelyek elősegítik a szövetek helyreállítását, szabályozzák az anyagcserét és elősegítik a megfelelő növekedést és fejlődést (1, 2).

A pajzsmirigyhormonok közvetlen szerepet játszanak a testhőmérséklet, a vérnyomás és a pulzus szabályozásában is (3).

A jód a pajzsmirigy egészségében betöltött alapvető szerepe mellett az egészségének számos más aspektusában központi szerepet játszhat.

Például kémcső- és állatkísérletek azt sugallják, hogy közvetlenül befolyásolhatják az immunrendszer működését (4, 5).

Eközben más tanulmányok azt találták, hogy a jód segíthet a fibrocisztás emlőbetegség kezelésében, olyan állapotban, amelyben nem rákos csomók képződnek a mellben (6, 7).

A pajzsmirigy jódot használ pajzsmirigyhormonok előállítására, amelyek szerepet játszanak a szövetek helyreállításában, az anyagcserében, valamint a növekedésben és fejlődésben. A jód az immun egészségére is hatással lehet, és segíthet a fibrocisztás emlőbetegség kezelésében.

Sajnos világszerte sok embernek fokozott a jódhiány kockázata.

Közegészségügyi problémának számít 118 országban, és több mint 1,5 milliárd embert tartanak veszélynek (8).

A mikrotápanyagok, mint például a jód, hiányosságai egyre gyakoribbak bizonyos területeken, különösen azokban a régiókban, ahol a jódozott só ritka vagy a talajban alacsony a jódszint.

Becslések szerint a Közel-Kelet lakosságának körülbelül egyharmadát fenyegeti a jódhiány (9).

Ez az állapot gyakran előfordul olyan területeken is, mint Afrika, Ázsia, Latin-Amerika és Európa egyes részei (8).

Ezenkívül bizonyos embercsoportoknak nagyobb a valószínűsége a jódhiánynak. Például a terhes vagy szoptató nőknél nagyobb a hiány kockázata, mert több jódra van szükségük.

A vegánok és a vegetáriánusok is nagyobb veszélynek vannak kitéve. Egy tanulmány 81 felnőtt étrendjét vizsgálta, és megállapította, hogy a vegetáriánusok 25% -ának és a vegánok 80% -ának volt jódhiánya, szemben a kevert étrendben lévők mindössze 9% -ával (10).

A jódhiány az egész világon nagy problémát jelent. A terhes vagy szoptató nők, a vegán vagy a vegetáriánus étrend mellett a világ bizonyos területein élő nők nagyobb a hiány kockázatának.

A jódhiány a tünetek hosszú listáját okozhatja, az enyhén kényelmetlen, súlyos és akár veszélyes is.

A leggyakoribb tünetek között szerepel a nyak duzzanata, amelyet golyvaként ismerünk.

A pajzsmirigy jódot használ pajzsmirigyhormonok előállításához. Ha azonban a testednek nincs elég, a pajzsmirigy túlhajtásra kényszerül, hogy megpróbálja kompenzálni és több hormont termelni.

Ez a pajzsmirigy sejtjeinek gyors szaporodását és növekedését okozza, ami golyvát eredményez (11).

A pajzsmirigyhormonok csökkenése más káros hatásokhoz is vezethet, például hajhulláshoz, fáradtsághoz, súlygyarapodáshoz, száraz bőrhöz és fokozott hidegérzékenységhez (12).

A jódhiány súlyos problémákat okozhat gyermekeknél és terhes nőknél is. Az alacsony jódszint agykárosodást és súlyos problémákat okozhat a gyermekek mentális fejlődésében (8).

Ráadásul a vetélések és a halvaszületések nagyobb kockázatával is társulhat (13).

A jódhiány károsíthatja a pajzsmirigyhormonok termelését, olyan tüneteket eredményezve, mint a nyak duzzanata, fáradtság és súlygyarapodás. Gyermekeknél és terhes nőknél is problémákat okozhat.

1917-ben David Marine orvos kísérleteket kezdett végezni annak bizonyítására, hogy a jód-kiegészítők szedése hatékonyan csökkentette a golyvák előfordulását.

Nem sokkal 1920 után, a világ számos országában elkezdték az étkezési só dúsítását jóddal a jódhiány megelőzése érdekében.

A jódozott só bevezetése hihetetlenül hatékony volt a hiány megszüntetésében a világ számos részén. Az 1920-as évek előtt az Egyesült Államok egyes területein a gyermekek akár 70% -ának is volt golyvája.

Ezzel szemben ma az USA lakosságának 90% -a hozzáfér a jódozott sóhoz, és a lakosságot általában jódnak tekintik elegendőnek (14).

Napi fél teáskanál (3 gramm) jódozott só elegendő a napi jódigény kielégítéséhez (15).

Ezáltal a jódozott só használata az egyik legegyszerűbb módszer a jódhiány megelőzésére anélkül, hogy az étrendben egyéb jelentős módosításokat kellene végrehajtani.

Az 1920-as években az egészségügyi hatóságok a jódhiány megelőzése érdekében elkezdtek jódot adni az étkezési sóhoz. Csak fél teáskanál (3 gramm) jódozott só elégíti ki az ásványi anyag napi szükségleteit.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a napi ajánlott érték feletti jódbevitel általában jól tolerálható.

Valójában a jód felső határa 1100 mikrogramm, ami megfelel 6 teáskanál (24 gramm) jódozott sónak, ha minden teáskanál 4 gramm sót tartalmaz (15).

Jódozott vagy nem jódozott só túlzott bevitele azonban nem ajánlott. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) napi 5 grammnál kevesebb sót javasol felnőtteknek (16).

Ezért jóval túllépi a sófogyasztás biztonságos szintjét, mielőtt túllépi a napi ajánlott jóddózist.

A magas jódfogyasztás növelheti a pajzsmirigy diszfunkció kockázatát bizonyos embercsoportokban, beleértve a magzatokat, újszülötteket, időseket és a már fennálló pajzsmirigybetegségben szenvedőket.

A jódfelesleg étrendi forrásokból, jódtartalmú vitaminokból és gyógyszerekből, valamint jódkiegészítők bevételéből származhat (17).

Ez azt jelenti, hogy több tanulmány arról számolt be, hogy a jódozott só biztonságos, minimális káros mellékhatások kockázatával az általános populáció számára, még a napi ajánlott érték közel hétszerese mellett is (18, 19, 20).

Tanulmányok azt mutatják, hogy a jódozott sót biztonságosan lehet fogyasztani, a mellékhatások minimális kockázatával. A jód biztonságos felső határa közel 4 teáskanál (23 gramm) jódozott só naponta. Egyes populációknak ügyelniük kell a bevitel mérséklésére.

Bár a jódozott só kényelmes és egyszerű módszer a jódbevitel növelésére, nem ez az egyetlen forrása.

Valójában teljes mértékben kielégítheti jódigényét jódozott só fogyasztása nélkül.

További jó források a tenger gyümölcsei, a tejtermékek, a gabonafélék és a tojás.

Íme néhány példa jódban gazdag ételekre:

Hínár: 1 szárított lap az RDI 11–1989% -át tartalmazza
Tőkehal: 3 uncia (85 gramm) az RDI 66% -át tartalmazza
Joghurt: 1 csésze (245 gramm) az RDI 50% -át tartalmazza
Tej: 1 csésze (237 ml) az RDI 37% -át tartalmazza
Garnélarák: 3 uncia (85 gramm) az RDI 23% -át tartalmazza
Makaróni: 1 csésze (200 gramm) főzve az RDI 18% -át tartalmazza
Tojás: 1 nagy tojás az RDI 16% -át tartalmazza
Konzerv tonhal: 3 uncia (85 gramm) az RDI 11% -át tartalmazza
Szárított aszalt szilva: 5 aszalt szilva tartalmazza az RDI 9% -át

Javasolt, hogy a felnőttek legalább 150 mikrogramm jódot kapjanak naponta. Terhes vagy szoptató nők esetében ez a szám napi 220, illetve 290 mikrogrammra ugrik (15).

Ha naponta csak néhány adag jódban gazdag ételt fogyaszt el, akkor étrendje révén könnyen jódhoz juthat, jódozott só használatával vagy anélkül.

A jód megtalálható a tenger gyümölcseiben, a tejtermékekben, a szemekben és a tojásokban is. Naponta néhány adag jódban gazdag étel elfogyasztása segíthet az igényeinek kielégítésében, még jódozott só nélkül is.

Ha kiegyensúlyozott étrendet fogyaszt, amely más jódforrásokat is tartalmaz, például tenger gyümölcseit vagy tejtermékeket, akkor valószínűleg csak az élelmiszerforrások révén elegendő jódot kap az étrendben.

Azonban, ha úgy gondolja, hogy nagyobb a jódhiány kockázata, érdemes megfontolnia a jódozott só alkalmazását.

Ezenkívül, ha nem kap naponta legalább néhány adag jódban gazdag ételt, a jódozott só egyszerű megoldás lehet a napi igények kielégítéséhez.

Fontolja meg egy tápláló, változatos étrenddel kombinálva, hogy megfeleljen a jódra és más fontos tápanyagokra vonatkozó igényeinek.