Hogyan kapja meg az elhízás a kecskét

2010. november 11., csütörtök

kapja

Mint olvasóim emlékeznek rá, tegnap bemutattam a 2010. évi globális elhízási csúcstalálkozó, Jackson, Mississippi.

Az elhízás etiológiai kezeléséről szóló plenáris előadásomat Matthias Tschöp, a Cincinnati Egyetem legérdekesebb előadása követte az új peptidcélokról az elhízás kezelésére.

Egyes olvasók tudhatnak arról a jelentős munkáról, amelyet Tschöp végzett az étvágyszabályozás területén az „éhség hormon” ghrelin által.

Amint Tschöp beszédében rámutatott, a ghrelin-történet sokkal kevésbé egyértelmű, mint azt korábban feltételeztük, mivel ennek a bélhormonnak nagyon egyedi és összetett biológiája van.

Valójában ahelyett, hogy egyszerűen „éhséghormon” lenne, a ghrelin kiderül, hogy olyan molekula, amely talán inkább „tápanyag-érzékelőként” szolgál.

emellett úgy tűnik, hogy a ghrelin számos más biológiai hatással rendelkezik, az immunrendszer modulációjától kezdve a memória és a tanulás fejlesztéséig.

Ennek a peptidhormonnak az egyik különlegessége, hogy aktív és inaktív formában egyaránt jelen van, ezáltal az aktív formának egyedülálló tulajdonsága van - nevezetesen egy nyolcszénes zsírsav melléklánccal (oktanoáttal) „acilezve”. Úgy tűnik, hogy csak a ghrelin „aktivált” formája adja át biológiai aktivitását a ghrelin receptoron.

Kiderült, hogy az inaktív ghrelin aktív formájává történő átalakításáért felelős legfontosabb enzim a ghrelin O-aciltranszferáz (röviden GOAT). Úgy tűnik továbbá, hogy az aktiválási folyamat során a ghrelinhez kapcsolódó zsírsavlánc közvetlenül származhat olyan speciális étrendi lipidekből, amelyek acilezési szubsztrátként működnek. Ez utóbbi megállapítás arra utal, hogy a GOAT-ghrelin kölcsönhatás érzékelő mechanizmusként szolgálhat az étrend elérhetőségének és összetételének.

Beszélgetésében Tschöp röviden áttekintette a GOAT szerepét és ennek az enzimnek a célját a ghrelin biológiai hatásainak szabályozásának célpontjaként az elhízás és a cukorbetegség kezelésében.

Nem csak azoknak a genetikailag módosított állatoknak tűnik eltérés az energia-anyagcseréjükben, amelyekből hiányzik vagy túlzott mértékben expresszálódik a GOAT gén, hanem az is kiderült, hogy ezeket a különbségeket az étrend (lipid) összetétele tovább módosíthatja.

Mindazonáltal, tekintettel a ghrelin sokféle szerepére a különböző szervek fiziológiájában és az anyagcsere folyamatokban, akár a GOAT-ghrelin rendszer blokkolása, akár más módon történő manipulálása hatékony és biztonságos, még várat magára.

Ilyen vizsgálatok jelenleg folynak.

AMS
Deerfield, Illinois

Romero A, Kirchner H, Heppner K, Pfluger PT, Tschöp MH és Nogueiras R (2010). Kecske: a ghrelin rendszer főkapcsolója? European Journal of Endocrinology/European Federation of Endocrine Societies, 163 (1), 1-8 PMID: 20421334