Hogyan tenyészteni a keresztes pontyot

A FAO tenyésztett vízi fajok információs programjának útmutatója a keresztes ponty tenyésztéséről nyújt tájékoztatást.

Biológiai jellemzők

Test oldalirányban összenyomva és vastag, kerek has; szokásos hosszúság a testmagasság 2,1-2,8-szorosa és a fejhossz 3,1-4,1-szerese; a fej hossza nagyobb, mint a test magassága; kicsi és rövid fej; rövid pofa; terminális száj és ív alakú; az alsó állkapocs kissé ferde; vastag ajak; nincs tenyér; 37-54 kopoltyú-gereblye az első külső kopoltyúíven, kopoltyú-gereblye hosszú; mindkét oldalon egy garatfogsor, oldalirányban összenyomva, 4–4. képlet; 27-30 mérleg oldalirányban. A mellúszó csúcsa elérheti a ventrális uszony tövét; háti uszony sugara: 3, 15-19; mellüregsugár: 1, 16-17; ventrális uszonysugár: 1, 8; végbélsugár: 3, 5; test színe: ezüstös szürke, mélyebb szín a háti részben, a világosabb szín a hasban; uszonyok színe: szürkés.

Profil

Történelmi háttér

A kárász kultúráját Kínában kezdték meg. A legkorábbi tevékenység a régészeti tanulmányok szerint az East Han-dinasztia (Kr. U. 25-189), a Song-dinasztia (Kr. E. 960-1279) és az írásos feljegyzések alapján vezethető vissza. A termelés azonban meglehetősen kis méretre korlátozódott. E faj akvakultúrája az 1960-as évek közepéig Kínára és Japánra korlátozódott. Azóta fokozatosan kiterjedt számos más országra és régióra, köztük Kínai Tajvan tartományra, Fehéroroszországra, a Koreai Köztársaságra és Üzbegisztánra. A fő termelő mindig Kína volt, amelynek termelése az 1950-es kevesebb mint 2000 tonnáról 2002-ben közel 1,7 millió tonnára nőtt (a globális össztermék 99,6 százaléka).

Élőhely és biológia

A keresztes ponty édesvízi hal, amely Ázsiában és Európában számos országban lakik tavakat, folyókat és víztározókat.

Rendszerint a vízoszlop alsó rétegében laknak. Összehasonlításképpen a környezeti feltételek széles skáláját tolerálják. Ülő halak, amelyek természetes módon terjedhetnek a különféle típusú víztestekben, például a folyókban és a tavakban. A keresztes ponty alapvetően mindenevő, amely természetes módon szerves detritusokkal, fonalas algákkal, apró bentos állatokkal, valamint a vízi gyomok darabjaival és magjaival táplálkozik. Azonban a sül/lárvák zooplanktonból táplálkoznak. Ezenkívül az akvakultúrában jól elfogadják a mesterséges takarmányokat, például a gabonafeldolgozás és az olajkitermelés melléktermékeit, valamint a pelletált takarmányt. A csapadék, a vízszint és a hőmérséklet változása a szaporodás ingere. A vízi gyomok jelenléte az ívás szempontjából is fontos; ragasztó tojások szubsztrátumaként szolgálnak. A keresztes ponty közepes méretű, közepes növekedési sebességű, 1,25 kg-ot elérő hal.

Termelés

Termelési rendszerek

A kárász tenyésztésének fő rendszere a földi tó tenyésztése, de Kína egyes területein rizs hántolókat is alkalmaznak.

A földes tavacskákat mind a kárászok ívására, mind ápolására használják. A tó mérete általában 0,07-0,2 ha, mélysége 1,5-2,0 m. A tavakat kémiailag megtisztítják, hogy az összes károsító szervezetet teljesen megszárítsák; a gyantamentesítés a leggyakrabban használt irtószer, amelyet általában 900-1125 kg/ha mennyiségben alkalmaznak. A szerves műtrágyát (állati és zöldtrágya) általában 5-10 nappal az állattartás előtt, a víz hőmérsékletétől függően alkalmazzák a természetes élőlények (zooplankton) biomasszájának növelése érdekében. A felhasznált szerves trágya mennyisége állati trágya esetében általában 3000 kg/ha, zöldtrágya esetében pedig 4500 kg/ha. A zöldtrágya és az állati trágya egyidejűleg használható, de ezek mennyisége ennek megfelelően csökken.

Vetőmag-utánpótlás

A mesterséges szaporítás napjainkban a kárász tenyésztésének fő vetőmag-készletét képezi, bár természetes vetőmag különféle víztestekben elérhető. Jelenleg a leggyakrabban tenyésztett kárász a Carassius carassius gibelio, amelyet nőstény Carassius carassius gibelio és hím Xingguo vörös közönséges ponty nőgyógyászati úton állítanak elő. Az ilyen heterogén gynogenezis teljesen nőstény utódokat hoz létre, amelyek növekedési üteme 30-40 százalékkal magasabb, mint az eredeti halaké. A kárász egyéb fajait és törzseit Kína különböző területein is tenyésztik.

Keltető termelés

A jól kiválasztott érett tenyészállományt ívó tartályokba/tavakba/ketrecekbe engedik. A hormoninjekció választható, mivel a halak jól tudnak ívni. A hormoninjekció azonban lehetővé teszi a halak szinkronabb ívását. A legfontosabb technika a fűkötegek, a pálmalevelek, a finom faágak és a műanyag gyomok szubsztrátjainak biztosítása az ívási létesítmények vízoszlopában, ahol a petesejt megtörténhet. A tojásokat olyan agyagos tavakban lehet kikelni, ahol a károsító organizmusokat előzetesen felszámolták. A petéket egyszerűen az ívó tóba viszik az altalajjal együtt, és rögzítik a vízoszlopban.

A jobb keltetés érdekében a tojásokat folyó vízben (versenypálya vagy korsó) is kikelhetjük. Az aljzatokat, amelyeken tojás van, egyszerűen felakaszthatják a vízoszlopba. A petesejteket az aljzatból is eltávolíthatják, hogy versenypályákon vagy üvegekbe keljenek. A tojás tapadását agyagoldattal való összekeveréssel távolítjuk el a raktározás előtt. A kikelt fiókákat (fiókákat) akkor helyezik át az óvodai tavakba, amikor képesek jól úszni és aktívan táplálkozni.

Óvoda

A monokultúra a normál módszer az óvoda szakaszában. Az állománysűrűség általában 1,5-2,25 millió/ha; a pontos szint a nevelési időszak hosszától (2-3 hét, ami viszont elsősorban a víz hőmérsékletétől függ) és a szükséges mérettől függ. Szerves trágyázást hajtanak végre, 4-5 naponta 1 500-3 000 kg/ha tartományban, állati trágya vagy zöldtrágya esetén, a vízi termékenységtől függően. A szójabab mind közvetlen takarmányként, mind műtrágyaként felhasználható a szerves műtrágyák pótlására az óvoda működésében; a szokásos alkalmazási szint 3-5 kg (száraz szójabab)/100 000 hal naponta. A szójabab használata általában megnöveli a termelési költségeket, de kezelése egyszerű. A szójabab torta vagy a gabonafeldolgozás egyéb melléktermékeinek paszta formájú felvitele az állattartást követő 5. naptól kezdődően szükséges, általában napi 1,5–2,5 kg/100 000 hal mennyiségben. A bölcsődei tavakban a normális túlélési arány 70-80 százalék, bár jó kezeléssel meghaladhatja a 90 százalékot is.

A halak általában 2-3 hét múlva érik el a körülbelül 30 mm-es méretet. Ezeket Kínában nyári ujjperceknek nevezik, és készen állnak az ujjongásra. Kondicionálás gondos hálóval és a halak nagy sűrűségű tartása egy ideig (több órán keresztül) szükséges, mielőtt a nyári ujjperceket áthelyeznék a tavakra; ez a gyakorlat növeli a halak toleranciáját a stressz szállítására.

Ujjlenyomatok nevelése

A nyári ujjpercek nem alkalmasak kinövő tavak közvetlen telepítésére. Először nagyobb méretre (6-7 cm vagy nagyobbra) kell nevelni őket. Az ujjnevelést kétféle módon lehet elvégezni:

Annak érdekében, hogy olyan halakat állítsanak elő, amelyek az első évben elérhetik a piacképes méretet, a nyári ujjperceket 90 000–120 000/ha nagyságú ujjatavakban tartják. Egy hónap elteltével a halak elérik a kb. 6 cm-t, és egy éven belül forgalomba hozatal céljából a kinövő tavakba vihetők át (egyéves ciklusú halak).
Ugyancsak bevett gyakorlat, hogy az év végéig a kárókat az ujjatavakban tenyésztik, ebben az esetben 150 000-300 000/ha állományt tartanak. A halak elérhetik a 10 cm-t (25 g) vagy még többet az ujjlenyésztés végére. A túlélési arány 80-90 százalék. Eleinte a halak főként természetes táplálékkal táplálkoznak, amelyet műtrágyák vagy szójabab tej javítanak. Később további kereskedelmi takarmányokra (szójabab torta, repce torta, búzakorpa stb.) Van szükség az optimális növekedéshez. Ezeket az ujjperceket a következő évben kinövő tavak készletezésére használják, ami kétéves ciklusú halakat eredményez, amelyek sokkal nagyobb piaci méretet és értéket érnek el, mint az egyéves ciklusú halak.

Növekvő technikák

A leggyakrabban alkalmazott növekvő technikák a polikultúra a tavakban/tollakban és a rizsföldeken. A keresztes ponty egy viszonylag lassú növekedésű fenékhal, és a termelés gyakran viszonylag korlátozott lehet.

Polikultúra tavakban/tollakban (félig intenzívtől intenzívig)

Ebben a rendszerben a kárászokat lehet tárolni fő fajként vagy másodlagos fajként, más pontyokkal együtt. Amikor a kárász a fő faj, a 25-50 g-os hal állományának aránya 22 500-30 000/ha. Az ezüst- és nagyfejű pontyokat másodlagos fajként is tartják. Egy év után a halak általában eléri a 150-400 g-ot, a termés pedig elérheti a 4000-6000 kg/ha-t. A másodlagos haltermelés is elérheti a 3000–4500 kg/ha-t, ami 6000–10 000 kg/ha össztermelékenységet eredményez.

Amikor a kárász a fő faj, a halakat elsősorban kereskedelmi takarmányokkal etetik. A keresztes ponty mindenevő, amely természetes táplálékkal és kereskedelmi takarmányokkal egyaránt táplálkozik. A pelletált takarmány egyre népszerűbb, amikor a kárász a fő faj a kinövésben. A pelletált takarmányok takarmány-összetevői főleg az olajkivonat melléktermékei (például a szójabab torta), mint fő fehérjeforrás, és a gabonafeldolgozás. Az állati fehérje (halliszt) hozzáadása nagyon korlátozott (
A keresztes ponty másodlagos fajként is telepíthető; ebben az esetben az állománysűrűség általában 1500-1800 hal/ha 7-10 cm-es hal. Végül a hal elérheti a 300 g-ot, a kárásztermelés pedig 450-900 kg/ha-t, ami általában a teljes termelés 5-10 százalékát teszi ki. Másodlagos fajként tenyésztve a halak nem igényelnek különösebb etetést. A keresztes pontyot másodlagos fajként is lehet tenyészteni a sekély tavak tollaiban; az állomány és a termelés szintje hasonló a tavi kultúrához.

Kiterjedt kultúra rizshántolókban

A keresztes ponty alkalmas rizsföldeken történő tenyésztésre is; az állomány aránya 750-1500/ha. A halak főleg természetes táplálékkal táplálkoznak. A termés elérheti a 300-450 kg/ha-t. Ez a tenyésztési forma a rizs számára is előnyös, mint a kártevők elleni védekezés és a talaj megmunkálásának eszköze.

Betakarítási technikák

A keresztes pontyokat, mivel fenékig élő halakról van szó, nehéz a tó leeresztése nélkül hatékonyan betakarítani. A betakarítás a tenyésztési periódus végén történik, először csökkentett vízmélységű hálóval, majd a vízelvezetés után a teljes betakarítással. A szelektív betakarítást néhány mezőgazdasági termelő is gyakorolja a kiegyensúlyozott marketing érdekében; ebben az esetben a szokásos módszer az öntõháló használata.

Kezelés és feldolgozás

A tenyésztett kárókat teljes egészében élve vagy frissen értékesítik. A szárítást és sózást csak a természetes víztestekből (folyókból és tavakból) kifogott kárászoknál használják, amelyeket néhány hagyományos belvízi halász.

Gyártási költségek

Ez az alkalmazott tenyésztési gyakorlattól függően változik, de általában 0,70 USD/kg alatt van.

Betegségek és védekezési intézkedések

A kárászokat érintő főbb problémákat az alábbi táblázat tartalmazza.

A patológiai szakértelem szállítói

Segítséget a következő forrásokból lehet beszerezni:

Hidrobiológiai Kutatóintézet, CAS, Wuhan város, Hubei tartomány, Kína.
Sanghaj Halászati Egyetem, Sanghaj, Kína.
Pearl River Halászati Kutatóintézet, CAFS, Guangzhou City, Kína.
Édesvízi Halászati Kutatóközpont, CAFS, Wuxi, Jiangsu tartomány, Kína.
Zhejiang tartományi édesvízi halászati kutatóintézet, Huzhou város, Zhejiang tartomány, Kína.
Nemzeti Akvakultúra Kutatóintézet, Nansei, Watarai, Japán.

Statisztika

A tenyésztett kárász globális termelése 1950-ben csak 2977 tonna volt, de 2002-re elérte az 1 702 778 tonnát, ami 52 év alatt több mint 572-szeres növekedést jelent. A keresztes ponty világszerte a tenyésztett édesvízi halak között a 6. helyet foglalja el, és 2002-ben a világ édesvízi akvakultúra-termelésének 7,4 százalékát adta. A terjeszkedés legnagyobb része Kínában történt, ahol az átlagos éves növekedési ütem 1993 és 2002 között évente 21,6 százalék volt. A terjeszkedés más országokban jóval lassabb volt, a viszonylag kis méret és a finom izomközi csontok nagy száma miatt, amelyek miatt a halak kevésbé elfogadhatóak a fogyasztók számára sok országban. Kína Tajvan tartomány egy másik fontos termelő; éves termelését az 1980-as évek elején 3000 tonna/év felett tartották (1981-ben a csúcs 3764 tonna volt), de vadul ingadozott; 1997-2002 között évente 2000-2 500 tonna volt. A japán termelés, amely hosszú múltra tekint vissza e faj termesztésére, jelenleg sokkal kevesebb, mint az 1960-as évek végén volt.

A tenyésztett kárász termelés összértéke 2002-ben 1,20 milliárd USD volt, ami éves átlagos THM-et jelent. Ez a látszólag lassabb értéknövekedési ütem elsősorban a kínai valuta leértékelésének tudható be az amerikai dollárral szemben.

Piac és kereskedelem

Jelenleg a kárász alapvetően helyben fogyasztott termék. Hagyományosan a kárászokat frissen fogyasztják. Szinte az összes tenyésztett termék élőben vagy frissen kerül forgalomba; szinte nincs feldolgozás, kivéve kis mennyiségű vadon kifogott halból előállított száraz/sózott halat. A keresztes pontyoknak mérsékelt az ára, amely megfizethető a közepes és alacsony jövedelmű emberek számára. Az elmúlt 10 évben a kárász globális átlagos egységértéke jelentősen csökkent a FAO adatai szerint; 2002-re már csak 0,704 USD/kg volt. Nagy különbség van ez a szám és a kiskereskedelmi piaci ár között, amely az elmúlt években 0,90-1,30 USD/kg között mozgott. A kárász forgalmazása felett nincs külön ellenőrzés, mivel alapvetően helyi fogyasztásra szolgál.

Állapot és trendek

A keresztes pontyokat közel 2000 éve tenyésztik Kínában. Azonban nem tartották fontos fajnak, mivel a természetes víztestekben bőséges erőforrás található, és viszonylag lassú a növekedése. A kultúrtechnika és más kapcsolódó tanulmányok fejlesztésére irányuló erőfeszítések az 1980-as évek közepe előtt nagyon korlátozottak voltak; azóta több erőfeszítést tettek a kutatás és fejlesztés terén, mivel ez fontosabb helyet foglalt el a kínai akvakultúrában. A növekedési teljesítmény javítása prioritás volt. A heterogén gynogenezis alkalmazása a kárászon jelentős előrelépést ért el ebben a tekintetben. Számos továbbfejlesztett törzset fejlesztettek ki ezzel a technikával a Carassius carassius gibelio (nőstény) és a közönséges ponty (hím) különféle fajtáival; ezek általában 30-40 százalékkal nagyobb növekedési ütemet eredményeznek, mint az anyahalak, és 2-3-szor nagyobb növekedési ütemet, mint más kárászfajták. Újabban sikeresen kifejlesztették a heterogén gynogenezis kárász tetraploidjait, amelyek nemcsak a növekedési teljesítményt javítják, hanem kizárják a természetes populáció genetikailag módosított halakkal történő szennyezésének lehetőségét is.

Mint fentebb említettük, a kínai Tajvan tartományban és Japánban az elmúlt években csökkent a kibocsátás. Ennek oka lehet a fogyasztói kereslet változása. Finom íze és finom húsállaga ellenére a kárász nagy mennyiségben tartalmaz finom izmok közötti csontokat, ami korlátozhatja a modern fogyasztók általi elfogadását. Nagyobb halak (kb. 500 g) előállítása jelentősen enyhítheti ezt a problémát.

A többi kutatási munka a kárász jelentős betegségeinek ellenőrzésére összpontosult. A legjobban vizsgált betegség a bakteriális szeptikémia. A megelőző és gyógyító módszereket alaposan tanulmányozták. Táplálkozási tanulmányok és a kárász összetett takarmányainak fejlesztése messze elmarad, de a pelletált takarmányokat egyre gyakrabban használják az intenzív tenyésztésben.

A keresztes ponty Kína nagy részén előnyös hal, jó húsminőségének és magas tápértékének köszönhetően. A genetikai fejlődés előrehaladása jelentősen javította a növekedési ütemet és növelte a piacképes méretet. Ezáltal a kárász versenyképesebbé válik, és a fogyasztók jobban elfogadják. Ezért a termelés további növekedésének kilátása Kínában meglehetősen pozitív; Az elmúlt években a termelés gyors bővülése jó bizonyíték erre. Más országokban azonban más kép alakulhat ki. Ennek a fajnak a legjelentősebb hátránya a finom izomközi csontok nagy száma, ami megnehezíti az ennivaló emberek étkezését. Ezért nagyon valószínűtlen, hogy a közeljövőben Kínán kívül gyorsan növekedjen a termelés, vagy hogy a kárász a nemzetközi piac fontos elemévé váljon.

Fő problémák

A keresztes ponty mindenevő, és nagyon alkalmas másodlagos faj a polikultúrában a tavakban és a tollakban. Rizs-hántolatlan kultúrára is jó. Ezekben az esetekben nincs szükség speciális etetésre, és nincs negatív hatása a környezetre vagy más halakra. Fő fajként intenzív kultúrája azonban jobban függ a pelletált takarmánytól. Különböző hulladékok természetes víztestekbe történő felhalmozódása és kibocsátása káros hatásokat okozhat. Ezen túlmenően, a genetikailag javított törzsek hatással lehetnek a természetes csírafertőzésre, mivel a halak természetes módon szaporodhatnak különféle belvíztestekben.

Felelős akvakultúra-gyakorlatok

Legalább három kérdéssel kell foglalkozni a kárpit tenyésztésével kapcsolatos felelős akvakultúra-gyakorlatok mérlegelésekor: