A metabolikus szindrómás betegek strukturált táplálkozási és testmozgási életmódbeli beavatkozási programjának befejezését követő hosszú távú eredmények
Megan S Joseph
1 Szív- és érrendszeri osztály, Michigan Medicine, Ann Arbor, MI, USA, ude.hcimu.dem@ifneburm
Monica A Konerman
2 Gasztroenterológiai és hepatológiai osztály, Michigan Medicine, Ann Arbor, MI, USA
Min Zhang
1 Szív- és érrendszeri osztály, Michigan Medicine, Ann Arbor, MI, USA, ude.hcimu.dem@ifneburm
Boxian Wei
1 Szív- és érrendszeri osztály, Michigan Medicine, Ann Arbor, MI, USA, ude.hcimu.dem@ifneburm
Ellen Brinza
1 Szív- és érrendszeri osztály, Michigan Medicine, Ann Arbor, MI, USA, ude.hcimu.dem@ifneburm
Patrick Walden
1 Szív- és érrendszeri osztály, Michigan Medicine, Ann Arbor, MI, USA, ude.hcimu.dem@ifneburm
Elizabeth A Jackson
1 Szív- és érrendszeri osztály, Michigan Medicine, Ann Arbor, MI, USA, ude.hcimu.dem@ifneburm
Melvyn Rubenfire
1 Szív- és érrendszeri osztály, Michigan Medicine, Ann Arbor, MI, USA, ude.hcimu.dem@ifneburm
Absztrakt
Bevezetés
A metabolikus szindróma a szív- és érrendszeri betegségek megnövekedett kockázatával és több más krónikus egészségi állapottal jár. Tanulmányok igazolták a strukturált étrend és a testmozgási programok hatékonyságát a metabolikus szindróma összetevőinek javítására. Ezen előnyök tartóssága a program befejezése után nem világos. A tanulmány célja a kardiovaszkuláris kockázati tényezők trendjeinek értékelése volt 12 hónappal egy 12 vagy 24 hetes strukturált életmód-intervenciós program befejezése után.
Mód
A metabolikus szindrómában szenvedő személyeket a Metabolic Fitness programba utalták, amely egy 12 vagy 24 hetes életmód-beavatkozási program, amely heti testmozgásból és táplálkozási nevelésből áll. A 24 hetes programban részt vevő betegek kiindulási, 12 és 24 hétét értékelték. Az adatgyűjtés tartalmazta a súlyt, a testtömeg-indexet, a derékbőséget, a testösszetétel százalékát, az sBP-t, a dBP-t, az éhomi vércukorszintet, az összes koleszterint, a triglicerideket, a nagy sűrűségű lipoprotein-koleszterint és az alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterint. A strukturálatlan követési adatokat retrospektív diagram-áttekintéssel nyertük a program befejezését követő 12 hónapig.
Eredmények
Kétszáz huszonöt beteget vontak be a 12 hetes programba és 121 beteget a 24 hetes programba. A 12 hetes program végén a betegek jelentős javulást mutattak az sBP-ben és a dBP-ben. A 24 hetes program végén a betegek jelentős javulást mutattak a testtömeg-indexben, a súlyban, az sBP-ben, a dBP-ben, az éhomi vércukorszintben, az összkoleszterinszintben és a trigliceridekben. Azonban 12 hónappal a program befejezése után, bár a paraméterek többsége még javult az alapszinthez képest, csak az alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterin változása maradt szignifikánsan javult a 12 hetes program végéhez képest, és az sBP mindkét esetben visszaállt a kiindulási érték fölé programok.
Következtetés
A strukturált életmódbeli beavatkozási programban résztvevő metabolikus szindrómás betegek jelentős javulást mutatnak a szív- és érrendszeri kockázatukban és az anyagcsere-profiljukban a program befejezésekor. Ezeknek a fejlesztéseknek a tartóssága az idő múlásával csökkenni látszik, hangsúlyozva azonban a hosszú távú viselkedésváltozás fenntartását megkönnyítő programok szükségességét.
Bevezetés
Mód
Jogosultság
Asztal 1
A betegek kiindulási jellemzői a 12 és 24 hetes programokban
Kor | 51.1 | 53.8 | 0,03 |
Nem | 155 (68,9%) | 72 (59,5%) | 0,08 |
Verseny fehér Fekete Egyéb | 190 (84,4%) 13 (5,8%) 22 (9,8%) | 111 (91,7%) 8 (3,3%) 6 (5%) | 0,15 |
Oktatás Gimnázium Magas poszt Iskolai Főiskola Posztgraduális | 19 (8,6%) 50 (22,7%) 66 (30%) 85 (38,6%) | 8 (6,6%) 21 (17,4%) 43 (35,5%) 49 (40,5%) | 0.51 |
Cukorbetegség | 61. (27,1%) | 35 (28,9%) | 0,72 |
BMI | 37,6 (7,1) | 38,2 (6,39) | 0,43 |
Szisztolés BP (Hgmm) | 119,8 (16,32) | 119,4 (14,19) | 0,82 |
Diasztolés BP (Hgmm) | 72,5 (8,79) | 71,2 (9,46) | 0,20 |
LDL-C (mmol/L) | 6,2 (1,9) | 5,6 (2,0) | 0,01 |
HDL-C (mmol/L) | 2,6 (0,7) | 2,5 (0,6) | 0,34 |
Trigliceridek (mmol/L) | 10,2 (6,7) | 11,5 (6,4) | 0,07 |
Rövidítések: BMI, testtömeg-index; HDL-C, nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin; LDL-C, alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin.
Eredmények a program befejezésekor
A 12 hetes programot befejező résztvevők kiindulópontja, a program vége és a program utáni hosszirányú követési eredményei a 2. táblázatban láthatók. A kezdeti 225 résztvevőből százötvennégyen teljesítették a 12 hetes programot, amelyet legalább kilenc foglalkozáson és a program befejezésének értékelésén való részvételként határoztak meg. A 12 hetes program végére a résztvevők jelentős javulást értek el a dBP-ben (–3,1 Hgmm, P≤0,001) és az SBP-ben (–4,9 Hgmm, P = 0,003). A HDL-C változásának kivételével a fennmaradó érdeklődési paraméterek mind javultak a program befejezésével, bár nem statisztikailag szignifikáns szinten. Az átlagos fogyás a 12 hetes program végén 2,8 kg volt.
2. táblázat
Hosszú távú eredmények a betegek körében a 12 hetes programban a
BMI N: 225, 148, 108, 112, 94, 105 | 37,6 (7,2) | 36,5 (6,8) –1.1 | 37,1 (6,8) –0,4 0,67 | 37,0 (7,09) –0,56 0,54 | 36,8 (6,9) –0,72 0,38 | 37,5 (7,10) –0.11 0,99 |
Súly (kg) N: 225, 153, 109, 112,94, 108 | 106,91 (23,8) | 104,1 (23,6) –2,8 | 106,87 (23,4) –0.04 2.8 | 105,1 (25,3) –1.8 2 | 106,1 (24,5) –0,8 2 | 106,0 (25,6) –0,9 1.9 |
Szisztolés BP (Hgmm) N: 219, 145, 110, 114,93, 111 | 119,8 (16,3) | 114,9 (13,7) –4.9, 0,003 | 126,5 (14,9) A 6.7, a félkövér értékek folyamatos javulást jelentenek ennek az eredménynek az alap- vagy a program végi értékéhez képest. Azok a változók P-értékei, amelyek statisztikailag szignifikánsak voltak a kiindulási vagy a program végi értékekhez képest. |
Rövidítések: BMI, testtömeg-index; HDL-C, nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin; LDL-C, alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin.
A 24 hetes MetFit program eredményeit a 3. táblázat mutatja. A kezdeti 121 résztvevő közül száz kettő teljesítette a 24 hetes programot. A 24. héten a résztvevők jelentősen javították a BMI-t (–2,78 kg/m 2, P = 0,0009), a súlyt (–8,0 kg, P = 0,0073), a dBP-t (–3,99 Hgmm, P = 0,0013), az sBP-t (–5,2 Hgmm, P = 0,0058), glükóz (–0,9 mmol/L, P = 0,0022), összkoleszterin (–0,6 mmol/L, P = 0,0096) és trigliceridek (–2,5 mmol/L, P = 0,0018).
3. táblázat
Hosszú távú eredmények a betegek körében a 24 hetes programban a
BMI N: 121, 102, 49, 46, 46, 45 | 38,2 (6,39) | 35,4 (5,83) –2,78, a félkövér értékek folyamatos javulást jelentenek ennek az eredménynek az alap- vagy a program végi értékéhez képest. Azok a változók P-értékei, amelyek statisztikailag szignifikánsak voltak a kiindulási vagy a program végi értékekhez képest. |
Rövidítések: BMI, testtömeg-index; HDL-C, nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin; LDL-C, alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin.
Mind a 12, mind a 24 hetes programok elején a résztvevők 100% -a teljesítette a metabolikus szindróma kritériumait. A 12 hetes programban résztvevők közül 73,1% teljesítette a metabolikus szindróma kritériumait a program befejezésekor. Hasonló eredményeket tapasztaltunk a 24 hetes programban 12 hét után (72,3% megfelelt a metabolikus szindróma kritériumainak). A 24 hetes program végére azonban csak 35,4% -nak volt kritériuma a metabolikus szindrómára.
A program vége és a hosszanti követési eredmények
Összehasonlítva a program befejezésének eredményeit a longitudinális követési eredményekkel, a 12 hetes programot befejező résztvevők között jelentősen megnőtt az sBP és a dBP 3, 6, 9 és 12 hónapban. Ezenkívül statisztikailag szignifikáns növekedés volt tapasztalható a glükózban a program végéhez képest a 3. és 6. hónapban, bár nem továbbértékelve (9. és 12. hónap). Nevezetesen, az LDL-C statisztikailag szignifikáns javulása a hosszú távú nyomon követés során is fennmaradt, amikor a program befejezése után 12 hónappal értékelték. A BMI, a súly és a trigliceridek mind a program végi értékek fölé emelkedtek a hosszanti követés során. Az összes koleszterinszint továbbra is javult a program végi értékekhez képest, bár nem statisztikailag szignifikáns értékeken.
Azoknál a betegeknél, akik befejezték a 24 hetes programot, a program végi értékekhez képest szignifikánsan növekedett az sBP a longitudinális követés során. A program befejezése után 3 hónappal a résztvevők továbbra is statisztikailag szignifikáns javulást mutattak az összkoleszterinben és a trigliceridekben, bár az idő múlásával ezek a javulások elapadtak. A testsúly és a BMI javulása nem maradt fenn a 24 hetes program végéhez képest.
Kiindulási és hosszanti követési eredmények
A hosszú távú eredmények kiértékelésekor az alapértékekhez képest a 12 hetes program résztvevői fenntartották a BMI, a súly, az összkoleszterin és az LDL-C szint javulását, de nem statisztikailag szignifikáns szinten. Megjegyzendő, hogy az sBP statisztikailag szignifikánsan emelkedett az alapkövetkezésekhez képest az összes követési időpontban.
A kiindulási értékekhez képest a 24 hetes programban résztvevők statisztikailag szignifikánsan megnövekedett sBP-vel rendelkeztek a longitudinális követés során. A résztvevők súlya, összkoleszterinszintje, LDL-C és trigliceridjei továbbra is javultak az alapszinthez képest a követés teljes időtartama alatt, bár nem statisztikailag szignifikáns szinten. Az éhgyomri glükózszint javulása azonban a követés során nem maradt fenn.
Interakciós elemzések
Az interakciós elemzések azt mutatták, hogy a kiindulási cukorbetegségben szenvedő résztvevők esetében a dBP a 24 hetes program befejezése után lényegesen nagyobb mértékben növekedett, mint a kiindulási diabétesz nélküli résztvevők (meredekség 2,8 vs 1,1, P = 0,05). A trigliceridek szintén magasabb ütemben növekedtek a 24 hetes program befejezése után azoknál, akik cukorbetegek nem voltak (14,8-os meredekség –1,7, P = 0,07). Érdekes módon a nemek alapján a program befejezése után nem volt szignifikáns különbség az eredményekben. Végül a 24 hetes program résztvevőinek, akiknek a BMI-értéke ≤30 kg/m 2 volt, a BMI a program befejezése után lényegesen nagyobb mértékben növekedett, mint a 30 kg/m 2-nél nagyobb BMI-vel rendelkező résztvevőknél (meredekség 1,23 vs 0,3, P = 0,02).
Vita
A tanulmányhoz számos korlátozást kell megjegyezni. A legfontosabb az, hogy a nyomon követés nem volt egységes és teljességi szempontból eltérő volt a résztvevők között, mivel ez retrospektív elemzés volt. Ennek eredményeként nem tudtuk értékelni az összes érdeklődésre számot tartó paraméter nyomon követését a program befejezését követő egyéves idővonalon minden beteg esetében, és ezért túlértékelhettük vagy alulbecsültük a kardiovaszkuláris kockázati tényezők javulásának tartósságát ebben az általános kohorszban . Ezek az adatok azonban a rutin klinikai ellátáson alapuló valós trendeket képviselik, és így továbbra is meglehetősen informatívak. Másodszor, nem vagyunk képesek végérvényesen nyomon követni, hogy a longitudinális követés során a gyógyszerek változásai hogyan befolyásolhatták a releváns eredményeket, ismét a longitudinális nyomon követési adatgyűjtés retrospektív jellege miatt. Végül ebben az elemzésben a nyomon követési időkeretet a program befejezését követő 1 évre korlátoztuk, ami összességében még mindig viszonylag rövid időtartamot jelent a kardiovaszkuláris kockázati tényezők javulásának fenntartása szempontjából. A trendek részletesebb jellemzéséhez a program hosszabb időtartamú befejezését követő, beépített utóértékeléssel rendelkező jövőbeni tanulmányokra van szükség.
Összegzésképpen elmondható, hogy egy 12 és 24 hetes strukturált életmód-intervenciós program jelentős javulást eredményezett a metabolikus szindróma több összetevőjében. A program befejezését követő körülbelül egy éven keresztül fennmaradó haszon mértéke az idő múlásával csökkent, különösen a BP szempontjából. Bár a kimenetel javulása nem maradt fenn a program végi értékekhez képest, a résztvevők fenntartották a kardiovaszkuláris és metabolikus kockázati tényezők javulását az alapértékekhez képest, a BP kivételével, bár nem statisztikailag szignifikáns szinten. Folyamatos erőfeszítésekre van szükség a súlycsökkenés hosszú távú fenntartását elősegítő életmódbeli beavatkozási tervek azonosításához a kardiovaszkuláris eredmények optimalizálása érdekében.
Köszönetnyilvánítás
Ezt a tanulmányt a Preventív Kardiológiai Kutatási Alap finanszírozta.
- Hosszú távú eredmények encephaloduroarteriosynangiosis után Moyamoya-betegségben szenvedő felnőtt betegeknél
- A táplálkozás fontosabb, mint a testmozgás
- Hogyan lehet meghatározni a fogyás napi kalóriaigényét - teljes életmódbeli táplálkozás
- Életmód, diéta és testmozgás Glaucoma Australia
- A laparoszkópos adrenalectomia hosszú távú eredményei mellékvese tömegeknél - PubMed