Hosszú távú eredmények és kockázati tényezők, amelyek befolyásolják a kolecisztektómiát követő epeutak súlyos sérüléseinek kimenetelét

Hovatartozás

  • 1 Általános, zsigeri és transzplantációs sebészeti osztály, Németország.

Szerzői

Hovatartozás

  • 1 Általános, zsigeri és transzplantációs sebészeti osztály, Németország.

Visszahúzás

Absztrakt

Háttér: Az epeutak súlyos sérülései általában operatív javításra szorulnak, és kihívást jelentenek azoknak a sebészeknek is, akik a máj- és epebetegségre szakosodtak. A vizsgálat célja a kolecisztektómia után súlyos szövődményekkel küzdő betegek kezelésének, valamint rövid és hosszú távú eredményeinek értékelése volt.

súlyos

Mód: Az adatokat 54 olyan betegnél elemezték, akiket 1990. január és 2002. január között a kolecisztektómia után súlyos epevezeték-sérüléseken műtöttek. Egy- és többváltozós elemzéseket végeztek az epeúti szövődmények kialakulásának kockázati tényezőinek azonosítására.

Eredmények: Teljes nyomonkövetési adatok mind az 54 betegről rendelkezésre álltak (medián időtartam 61,9 (tartomány: 2,6-154,3) hónap). Mindegyiken Roux-en-Y hepaticojejunostomiát végeztek. Három beteg (6%) halt meg az epeutak szövődményeiben a követés során. Tíz betegnél (19%) hosszú távú epeúti szövődmények fordultak elő. Kilenc betegnél alakult ki epe szűkület, közülük ötnél másodlagos epe cirrhosis alakult ki. 54 betegből 50-en (93 százalék) értek el sikeres hosszú távú eredményt, beleértve azokat is, akiknek későbbi eljárásokra volt szükségük. Az epe rekonstrukciója peritonitis jelenlétében (P = 0,002), kombinált ér- és epevezeték-sérülések (P = 0,029), valamint az epe-bifurkáció szintjén vagy azon felüli sérülés (P = 0,012) szignifikáns független előrejelzője volt a rossz eredménynek.

Következtetés: Az epevezeték sérüléseinek kolecisztektómia utáni sikeres kijavítása speciális máj-epekezelő egységekben érhető el.