Jugularis vénás nyomás

Az V. hullám az utolsó jel, amely eltűnik az akusztikus inger intenzitásának csökkentésekor, és az V hullám eltűnési küszöbét lehet elérni.

témákról

Kapcsolódó kifejezések:

  • Vizelethajtó
  • Magas vérnyomás
  • Diuretikumok
  • Szűkületes szívburokgyulladás
  • Légszomj
  • Hallgatózás
  • Szívkoszorúér
  • Tüdőödéma
  • Szívburok

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Szív elégtelenség

1 Jugularis vénás feszültség

A jobb pitvari nyomást (központi vénás nyomást) tükröző nyaki vénás nyomást (JVP) a belső nyaki vénák vizsgálatával becsüljük meg. A központi vénás nyomás becslésére nem javasoljuk a külső jugularis vénás pulzációk alkalmazását, mert ezekben a vénákban lévő szelepek pontatlan leolvasásokhoz vezethetnek. A JVP értékeléséhez fordítsa kissé el a beteg fejét a vizsgált oldaltól, és emelje az ágy fejét legalább 30 fokosra, amíg a nyaki alsó vénás pulzációk láthatóvá válnak a nyak alsó részén. Számos funkció segít megkülönböztetni a belső nyaki pulzációkat a carotis pulzációitól. A belső jugularis véna nem látható (mélyen fekszik a sternocleidomastoid izmokig), ritkán tapintható, és pulzációinak szintje inspiráció hatására csökken, vagy ahogy a beteg egyenesebbé válik.

A nyaki vénás pulzációknak általában két magasságuk és két mélyedésük van. Az első emelkedés (hullám) a pitvari összehúzódás következtében a pitvari nyomás enyhe emelkedésének felel meg. Az első süllyedés (x süllyedés) a pitvari nyomás csökkenését tükrözi, amely pitvari relaxációval kezdődik. A második emelkedés (v hullám) a kamrai szisztolának felel meg, amikor a vér bejut a jobb pitvarba a vena cavae-ból, miközben a tricuspid szelep zárva van. Végül a második süllyedés (y süllyedés) a jobb pitvari nyomás csökkenését tükrözi, amikor a tricuspid szelep kinyílik, és a vér a pitvarból a kamrába áramlik.

Miután meghatároztuk a belső jugularis pulzálás legmagasabb pontját, az e pont és a szegyszög közötti függőleges távolság a JVP-t jelenti. Függetlenül a beteg helyzetétől, a szegycsontszög körülbelül 5 cm-rel marad a jobb pitvar felett. A szegycsont rovátkája felett 3-4 cm-nél nagyobb vénás nyomás emelkedettnek tekinthető, ami jobboldali HF-t, konstriktív pericarditist, tricuspid sztenózist vagy superior vena cava szindrómát sugall.

Pulmonális hipertónia nem tüdő artériás hipertóniában szenvedő betegeknél

Krónikus obstruktív légúti betegség

A krónikus obstruktív tüdőbetegség a hypoxemia által kiváltott PH és cor pulmonale leggyakoribb oka, az esetek több mint 80% -át teszi ki. 36 A 20 Hgmm mPAP „cutoff” a 120 súlyos emphysema beteg 91% -át fogta el egy széles körben idézett retrospektív elemzés során. 1, 8 Nem gyakori, hogy a PAP meghaladja a 40 Hgmm-t COPD-ben szenvedő betegeknél, és ha ezt az értéket használják a PH meghatározására, akkor a betegség prevalenciája jelentősen csökken. 1

Diagnózis

PH-ban szenvedő COPD-s betegeknél a mellkas hiperinflációja miatt a jugularis vénás nyomás értékelése vagy a második szívhang hangos pulmonikus komponensének kimutatása elhomályosulhat. Az echokardiográfia általában elegendő a PH diagnosztizálására COPD-s betegeknél, de a hiperinfúzióban szenvedő betegek normál szívanatómiájának rotációs változásai torzíthatják az akusztikus ablakokat, és korlátozhatják a PA szisztolés nyomás becsléséhez szükséges tricuspid regurgitáns sugárburok detektálását. Ezekben a betegeknél a jobb szív katéterezése javasolt.

Természettudomány

A PH progressziója COPD-s betegeknél indolens, az mPAP átlagos változása 0,5 Hgmm/év. 37 Egy olyan esetben, amikor 84 beteg szenvedett jobb szív katéterezésen a súlyos COPD hosszú távú oxigénterápiájának megkezdése után, a 25 Hgmm feletti PAP-nál szenvedő betegek 5 éves halálozási aránya 36% volt, szemben a maradék betegek 62% -ával. a vizsgált populáció. Az RV-diszfunkció kockázatának kitett COPD-betegek azonosítása azonban nem feltétlenül igényel echokardiográfiát vagy invazív hemodinamikai monitort. A cor pulmonale egy vagy több elektrokardiográfiai jele jelenléte COPD-s betegeknél jelentősen csökkent élettartammal jár. 39

Fizikai vizsga alapjai

5.2.4 Jugularis véna

A jobb nyaki vénás nyomás (JVP) felmérésekor megtekintheti a belső nyaki vénát, megkérve a beteget, hogy kissé fordítsa el a fejét. Észre kell vennie a véna lüktetését a sternocleidomastoid izom hasa alatt.

Ha a has jobb parti területére gyakorolt ​​enyhe nyomás 5 másodpercnél hosszabb JVP-emelkedést eredményez, akkor a páciensnek magas vérnyomása, jobb kamrai elégtelensége, szelepszűkülete vagy regurgitációja lehet. Ha nem látja a vénát, meg kell végeznie a hepatojugularis reflex manővert. Ehhez kissé nyomja meg a fej oldalát, miközben a beteg ellenáll. A megemelkedett véna a jobb szívelégtelenség jele lehet.

Veleszületett szívbetegség

Zahra Khajali MD, Sedigheh Saedi MD, a gyakorlati kardiológiában, 2018

Vizsgálatok

Fizikális vizsgálat

A súlyos TR jelenléte ellenére a jugularis vénás nyomás a normális és megnagyobbodott RA miatt általában normális. Központi vagy perifériás cianózis jelen lehet. Auszkultáláskor hangos (T2 komponens), vadul hasított első szívhang (vitorlahang) és a TR holoszisztolikus morgása hallatszik, amely inspirációval növekszik.

Elektrokardiográfia

Magas és csúcsos P hullámok (Himalája P hullámok) és meghosszabbodott PR intervallum látható (kivéve, ha az PR-rövidülés az előizgatás okozta). Az EKG alacsony feszültségű lehet, RBBB mintával és QRS megnyúlással.

Mellkas röntgenfelvétel

Kardiomegalia gömb alakú szívvel és csökkent pulmonáris áramlással figyelhető meg. A nagy artériák (aortaív és PA törzs) kicsinek tűnnek.

Echokardiográfia

Látható a TV septum szórólapjának apikális elmozdulása (több mint 0,8 mm/m 2 távolság az MV és a TV között), az elülső TV szórólap megkötése, fenestrációja és redundanciája. Figyelembe kell venni az ASD vagy PFO jelenlétét, a TR súlyosságát és az RV funkciót. A funkcionális és anatómiai RV arány mérése fontos a műtéti döntéshozatal szempontjából.

Szívkatéterezés

A katéterezést akkor végezzük, ha tüdő artériás nyomás mérésére vagy sönt kvantifikálásra van szükség.

Fizikai felmérési készségek

Ellenőrzés

A szívburok és betegségei

Pooja Gupta MBBS, DNB,. Jagdish Butany MBBS, MS, FRCPC, a szív- és érrendszeri betegségek sejtes és molekuláris patobiológiájában, 2014

Szív tamponálás

A szisztémás artériás hipotenzió, a tachycardia, a megnövekedett nyaki vénás nyomás és a pulsus paradoxus (a szisztolés artériás nyomás 10 mmHg-nál nagyobb inspirációs csökkenése) szívtamponádára utal. A szívtamponád a pericarditis potenciálisan halálos szövődménye. Általában tuberkulózisos vagy gennyes pericarditisben szenvedő betegeknél (60%), ritkábban (15%) idiopátiás pericarditisben szenvedő betegeknél jelentik. 8 A 12 vezetékes elektrokardiogram (EKG) akut pericarditisben általában diffúz konkáv ST-szegmens emelkedést és PR-szegmens depressziót mutat. 12 A szívburokgyulladásban az EKG-rendellenességeknek négy szakasza van:

I. szakasz: diffúz ST-szegmens magasság és PR-szegmens depresszió;

II. Szakasz: az ST és PR szegmensek normalizálása;

III. Szakasz: elterjedt T-hullám inverziók;

IV. Szakasz: a T hullámok normalizálása.

Kardiovaszkuláris fizikai vizsgálat

18 Mi a Kussmaul jel?

A Kussmaul-jel (1.6. Ábra) a JVP paradox növekedése, amely az inspiráció során jelentkezik. A JVP normálisan csökken az inspiráció során, mert az intrathoracicus nyomás inspirációs csökkenése „szívó hatást” eredményez a vénás visszatérésben. Így a Kussmaul-jel igazi fiziológiai paradoxon. Ez azzal magyarázható, hogy a szív jobb oldala képtelen kezelni a megnövekedett vénás visszatérést.

A pozitív Kussmaul-jellel járó betegségfolyamatok zavarják a vénás visszatérést és a jobb kamrai kitöltést. Az eredeti leírás összehúzódó szívburokgyulladásban szenvedő betegnél volt. (A Kussmaul-jelet továbbra is a súlyos és előrehaladott esetekben szenvedő betegek egyharmada észleli, akiknél gyakran pozitív abdominojugularis refluxhoz társul.) Manapság azonban a leggyakoribb ok a súlyos szívelégtelenség, az etiológiától függetlenül. Egyéb okok: cor pulmonale (akut vagy krónikus), konstriktív pericarditis, restriktív kardiomiopátia (például szarkoidózis, hemochromatosis és amyloidosis), tricuspid szűkület és jobb kamrai infarktus.

A történelem és a fizikai vizsga

Nyakvizsgálat

A nyakat megvizsgálják a duzzanat vagy aszimmetria esetleges területein. A jugularis vénás nyomást a volumen túlterhelt állapotának vagy a pangásos szívelégtelenségnek a vizsgálatára értékeljük. A betegeket általában 45 fokon helyezik el, és a jugularis vénás nyomás magasságát becsülik. Szükség esetén a fej magasságának szögét úgy kell beállítani, hogy a jugularis vénás oszlop teteje látható legyen.

A carotis artériákat tapintják a légcső és a sternocleidomastoid izmok között. Különösen idősebb betegeknél a carotis test érzékeny lehet, a carotis pulzusok pedig bradycardiát és hypotensiót okozhatnak. Az impulzusoknak szimmetrikusaknak kell lenniük gyors felütéssel. Az impulzus aszimmetria jelezheti a proximális carotis vagy a brachiocephalicus szűkületét. A parvus és a tardus impulzusok (csökkent amplitúdó és késleltetett lassú felütés) az aorta szelep szűkületére vagy a proximális okkluzív betegségre utalhatnak. A carotis bifurkáció vagy a belső carotis stenosis általában nem befolyásolja a carotis pulzus kontúrját vagy amplitúdóját. Esetenként a súlyos szűkület izgalmat vált ki, amelyet tapintással értékelni lehet.

A nyaki impulzusokat a bruitok bizonyítékának előidézése céljából auskultálják. A bruitokat az artériás szűkület, az extrinsic kompresszió, az aneurysmális dilatáció vagy az arteriovenous kapcsolat következtében kialakuló véráramlási turbulencia okozza. A sztetoszkóp harangja ajánlott az alacsony frekvenciájú hangsugárzások felértékeléséhez és a membránon keresztül hallható esetleges hangok kiküszöböléséhez. Az egyes nyaki artériák teljes méhnyakrészét meg kell hallgatni, beleértve az állkapocs szögéhez közeli részt, ahol a nyaki elágazódás gyakran található (11–11. Ábra). A subclavia artériák ausztkultúráját a bruits esetében a supraclavicularis fossa-ban, valamint a kulcscsont és a pectoralis izom laterális oldala között végzik. Bár a bruit közeli helye meghatározza a turbulens áramlás területét, a bruit további néhány centiméterrel értékelhető. A carotis bruit érzékenysége és specifitása a szűkület jelenlétére 50% és 79%, valamint 61% és 91% között mozog. 23 A bruitok hangmagassága a súlyosság romlásával növekszik. A bruit folytatása diasztolévá a súlyosság másik jelzője, és előrehaladott stenosisra utal. Paradox módon a szűkületes artériás elzáródást okozó súlyos szűkület nem okozhat hallható bruit.

Kamrai tachycardia szerkezetileg normális szívekben

Fizikális vizsgálat

A fizikális vizsgálat a CHF jeleinek értékelésére összpontosul, mint például a megnövekedett nyaki vénás nyomás, a pulmonalis rázkódás, valamint a megnövekedett töltőnyomásra vagy szelepbetegségre utaló kóros morajok vagy vágták. Hasznos a pajzsmirigy (hipertireózis), a mellékvese (feokromocitóma) vagy az agyalapi mirigy (akromegália) rendellenességeinek, valamint a szívbetegségekkel járó betegségek (azaz izomdisztrófia, hemochromatosis stb.) Egyéb szisztémás megnyilvánulásainak értékelése.

Számos egyéb nyilvánvaló vagy finom megállapítás, amely okkult kardiopulmonáris betegségre utalhat, például xanthelasma, rendellenes perifériás impulzusok vagy bruitok, klubozás, pikkelysömör vagy a rheumatoid arthritis jelei.

Akut vese sérülés

Intravaszkuláris térfogatzavar

Az intravaszkuláris térfogat túlterhelése az AKI gyakori következménye, és klinikailag enyhe magas vérnyomásként, megnövekedett nyaki vénás nyomásként, bibasilaris tüdőrepedésekként, pleurális folyadékgyülemként vagy ascitesként jelentkezik, perifériás ödéma, megnövekedett testtömeg és életveszélyes tüdőödéma. A hipervolémia különösen nehéz lehet azoknál a betegeknél, akik több intravénás gyógyszert, nátrium-hidrogén-karbonátot kapnak az acidózis korrekciójához, vagy enterális vagy parenterális táplálékot kapnak. A közepes és súlyos magas vérnyomás szokatlan az ATN-ben, és más diagnózisokat kell javasolnia, például rosszindulatú hipertóniát, szklerodermát, vesekrízist vagy primer glomeruláris betegséget. Az erőteljes ozmotikus diurézis bonyolíthatja az AKI helyreállítási fázisát, és kiválthatja az intravaszkuláris térfogat kimerülését és késleltetheti a vesefunkció helyreállítását.