Vérzéses gasztritisz

Kapcsolódó kifejezések:

Foszfát
Szennyezőanyag
Citokróm P450
Mérgező sérülés
Enzim
Fehérje
Xenobiotic Agent
Fekély
Toxicitás

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Peroxidok

Emésztőrendszer

Vérzéses gyomorhurutról és gázembóliáról számoltak be nagy koncentrációjú hidrogén-peroxid (35%) bevitele után [21, 22], és esetenként alacsonyabb koncentrációk után is [23].

A metil-etil-keton-peroxid bevitele összefüggésbe hozható a felső gasztrointesztinális vérzéssel, a bél gangrénájával, végzetes szeptikémiával és multiorganikus elégtelenséggel [24], egy másik esetben pedig a gyomor emphysemával [25].

Kémiai vastagbélgyulladásról (más néven pseudolipomatosisról) számoltak be hidrogén-peroxidot tartalmazó beöntés beadása után [26–32]. Az egyik esetben diffúz erythemás és ödémás nyálkahártya-változás következett be, többszörös fekélyképződéssel a végbélből a proximális sigmoid vastagbélbe. A hasi CT-vizsgálat azt mutatta, hogy a végbél és a sigmoid vastagbél diffúz vastagsága megvastagodik a környező gyulladásos és reaktív változásokkal [33].

Eróziós és vérzéses gasztritisz (gasztropátia)

Endoszkópia

Az eróziós és a vérzéses gasztritisz gastropathiájának endoszkópos megállapításai a petechialis vérzésektől az eróziókig és fekélyekig változnak. A vérzéses elváltozások intenzitása és eloszlása a kórokozó alapján változhat. Az eróziós változások jellemzően többszörös erózióval jelentkeznek, amelyek előrehaladhatnak fekélyképződéssé.

A gasztritisz endoszkópos és szövettani eredményei gyakran ellentmondásosak. Például a gyulladásra utaló endoszkópos eredmények gyakran helytelenek a gyomorbiopsziák vizsgálatakor. A nyálkahártya normálisnak tűnhet az endoszkópiánál, de a biopsziák gyulladást tárnak fel. Ezért az endoszkópos leletek leírása során a „gasztropátia” kifejezés előnyösebb, mint a „gyomorhurut”.

Klór-hidrát

Akut és rövid távú toxicitás

Állat

A klór-hidrátot az állatgyógyászatban nyugtató altatóként használják, és a toxikus hatások emberekben és állatokban hasonlóak.

Emberi

A klór-hidrát irritálja a gyomor-bél traktust, hányingert, hányást és vérzéses gyomorhurutot eredményez. Ritkán okozhat gyomor- és bélelhalást is, ami perforációhoz és szűkület kialakulásához vezethet. Úgy gondolják, hogy a halál fő oka másodlagos a szívritmuszavarok miatt. A klór-hidrát és metabolitjai csökkenthetik a szívizom kontraktilitását, lerövidíthetik a refrakter periódust és növelhetik a katekolaminok iránti érzékenységet. A súlyos dysrhythmia lehet a kamrai fibrilláció, a kamrai tachycardia és a torsades de pointes. A terápiás alkalmazás eredményeként légzési elégtelenség alakulhat ki. Ahogy az várható volt, a betegeknél jelentős központi idegrendszeri depresszió alakulhat ki. Érdekes módon beszámoltak a rohamokról és egy paradox központi stimuláns reakcióról.

Csersav

Akut és rövid távú toxicitás

A csersav belélegezve és lenyelve mérsékelten mérgező. A csersavval orálisan beadott állatoknál vérzéses gyomorhurut, kólika, sárgaság, hemolitikus vérszegénység, a gyomornyálkahártya nekrózisa, vesegyulladás és májelváltozások jelentkeztek. A patkányok és az egerek LD 50 értéke 5, illetve 6 g kg -1.

A csersav halálosnak bizonyult a szarvasmarhák számára, miután 16 napon keresztül napi 50 g-ot adagoltak. A 28 g-os napi 25 g-os napi dózis azonban nem okozott megfigyelhető káros hatásokat.

A csersav mérsékelten mérgező a belégzés és a lenyelés útján. Az akut, nagy dózisú lenyelés és felszívódás hányingert, hányást, székrekedést, hasi fájdalmat és májkárosodást okozhat. Súlyos mérgezések centrilobularis májelhalást okozhatnak.

A mérgező növények mérgező hatása

jelek és tünetek

Jelek és tünetek csak akkor fordulnak elő, ha a magot elrágják és lenyelik. Helyileg és szisztémásan is képes működni.

Helyi hatások: A növény dermatitishez, kötőhártya-gyulladáshoz, náthához és asztmához vezethet. A szájon át történő bevétel súlyos gyomor-bélgyulladást, súlyos fájdalommal járó vérzéses gyomorhurutot, bőséges hányást, véressé váló hasmenést, súlyos szomjúságot és keringési összeomlást okozhat. A halál állítólag tartós gyomor-bélgyulladásnak köszönhető.

Szisztémás hatások: Ha „suis” -ként ültetik be, vagy ha a magkivonatot parenterálisan injektálják, akkor olyan szívizom megnyilvánulások alakulhatnak ki, mint a viperine kígyómarás, az injekció helye ödémás és vérzéses. Az áldozat (állat/ember) ilyenkor álmos, mozgásképtelen és kómába kerül; ezt görcsök és halál követi. Az Abrin szívritmuszavarok, görcsök és agyödéma kialakulásához vezethet.

A szokásos végzetes dózis 60–120 mg abrin (1–2 zúzott mag). A végzetes időszak 3-5 nap. A toxicitási besorolás 5–6 (szupertoxikus).

Alfa-interferon

Vasculitis krioglobulinémiával

Az alfa-interferon néha súlyosbíthatja a hepatitis C-hez kapcsolódó krioglobulinémiát.

A hepatitis C-hez kapcsolódó krioglobulinémia halálos súlyosbodását, amelyet a neurológiai állapot gyors romlása, a felső gasztrointesztinális vérzés és a gasztroszkópiában vaszkulitikus változásokkal járó diffúz vérzéses gastritis követett, az alfa-interferon-kezelés első 3 hetében 51 év alatt -öregasszony [530].

A krioglobulinnal társult vasculitis azonban a hepatitis C fertőzés elismert megnyilvánulása. Az alfa-interferonnal kezelt betegeknél a vasculitis jelentését ezért óvatosan kell értelmezni [496]. Ezenkívül számos elszigetelt jelentés azt sugallta, hogy a krioglobulinémia súlyosbodása az alfa-interferon kezelés következménye is lehet [531, 532].

Agyvérzéses betegek szövődményei

Emésztőrendszeri vérzés

Az orvosok régóta rájöttek, hogy egyes stroke-ban és más agybetegségekben szenvedő betegeknél gyomor-bélvérzés alakul ki. Ez a probléma, amelyet általában Cushing-fekélynek, stresszfekélynek vagy vérzéses gasztritisznek hívnak, súlyos állapotban életveszélyes lehet. Davenport és munkatársai arról számoltak be, hogy az edinburgh-i kórházukban 607 (3%) stroke-ból 18-nál gyomor-bélvérzés volt. A vérzések egyik fele súlyos volt. 114 A betegek többségénél hematemesis vagy melena volt, de egy betegnél hirtelen hasi fájdalom és hemodinamikai sokk alakult ki. 114 Idős betegeknél, akiknél súlyos agyvérzés és csökkent a tudatszint, valószínűleg gyomor-bélvérzés alakul ki. Az agy ödémájához adott kortikoszteroidok szintén növelik a gyomor stressz fekélyesedésének kockázatát. A H2 antagonisták profilaktikus alkalmazása ajánlott olyan betegeknél, akiknél nagy agyvérzés, csökkent tudatossággal.

A gyógyszer mellékhatásaira és kölcsönhatásaira vonatkozó új adatok világméretű éves felmérése

Vas-sók [SED -15, 1911; SEDA -32, 417; SEDA -33, 451; SEDA -34, 355]

Kardiovaszkuláris Felülvizsgálták az érmeszesedés kockázatát vasat szedő betegeknél [48 R].

Húgyúti Krónikus vesebetegségben a proteinuria különbségeket mutat be különböző intravénás vas készítményekkel egyszeri adagok után. 62 vashiányos vérszegénységben és krónikus vesebetegségben szenvedő betegnél, akiket angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorok vagy angiotenzin-receptor blokkolók alkalmaztak, és akiket randomizáltak vas-szacharózra vagy vas-glükonátra 100 mg/hét 5 héten keresztül, több dózisban az intravénás vas megfogalmazása nem növelte a proteinuriát, de a proteinuria nagyobb volt a vas-szacharóznál, mint a vas-glükonátnál [49 c]. Azoknál, akik nem használtak angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorokat vagy angiotenzin receptor blokkolókat, a vas-glükonát általában kevesebb proteinuriát okozott; azoknál, akik ezt tették, a vas-glükonát csak enyhe, átmeneti proteinuriát produkált, a vas-szacharóz azonban állandó, folyamatosan átlagosan 78% -kal magasabb proteinuriát produkált. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a vas által kiváltott nefrotoxicitás az alkalmazott intravénás vas típusától és az angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorok vagy angiotenzin-receptor blokkolók egyidejű alkalmazásától függhet.

Gyógyszerkészítmények Bár az intravénás vasat sok klinikus orvos veszélyesnek tartotta, a vizsgálatok, megfigyelési vizsgálatok és a forgalomba hozatalt követő megfigyelési vizsgálatok adatai azt mutatták, hogy az intravénás vas biztonságos és hatékony a vashiány és vashiányos vérszegénység kezelésében. Az új készítmények megkönnyítik és kényelmesebbé teszik a kezelést [50 R].

A vas-dextrán, a vas-szacharóz és/vagy a nátrium-vas-glükonát nyolc összehasonlításának szisztematikus áttekintése hemodialízisben szenvedő betegeknél arra utal, hogy a vas-szacharóz a legkedvezőbb mellékhatásokkal rendelkezik, és a legkevesebb a vas-dextrán; az oxidatív stressz és a túlérzékenységi reakciók gyakori problémák [51 M].

Egy III. Fázisú, randomizált vizsgálatban annak vizsgálata, hogy kemoterápiával összefüggő vérszegénységben szenvedő betegeknél kemoterápiával összefüggő anaemia, ko-co parenterális vas beadása javította a darbepoetin [52 C] hatékonyságát. Intravénás alkalmazás esetén gyakoriak voltak a mellékhatások.

A vas-karboximaltóz, egy nem dextrán parenterális vas készítmény, gyorsan adagolható nagy dózisokban. Egy nyílt vizsgálatban 255 alany kapott intravénásán 1 g 15 g ferrikarboxi-maltosztózt 15 perc alatt vagy 325 mg orális vas-szulfátot naponta összesen 195 mg/nap elemi vasig 56 napig; a vas-karboximaltóz hatékonyabb és jobban tolerálható, mint az orális vas [53 C].

Egy prospektív, megfigyeléses, kohortos vizsgálatban 10–15 g/dl hemoglobin-koncentrációjú felnőtteknél, akik csípő- vagy térdízületi műtét előtt vaspótlást kaptak, az orális vas-szulfát hatástalan volt, és mellékhatásokkal járt [54 C].

Egy nyílt vizsgálatban 240 egészséges éhgyomri önkéntest randomizáltak egyetlen 10 perces intravénás infúzióba 125 mg generikus vagy márkás nátrium-vas-glükonát-komplexet [55 c]. A teljes szérum vas átlagos szérumkoncentrációja a 36 órás értékelési periódus alatt hasonló volt.

Egy kettős-vak, randomizált, placebo-kontrollos vizsgálatban intravénás vasat alkalmaztak 90 premenopauzás nem vérszegény nőben, alacsony szérum ferritin-koncentráció mellett, az intravénásan beadott 800 mg vas (III) -hidroxid-szacharóz javította a fáradtságot mellékhatások nélkül [56 C].

A vas (III) polimaltóz-komplex és a vas-szulfát (minden 100 mg vas/nap) feltáró, nyílt, randomizált, kontrollált összehasonlítása vashiányos terhes nőknél 90 napig, az előbbi majdnem azonos hatékonysággal és kevesebb mellékhatással járt [ 57 c].

Egy randomizált, kórházi alapú vizsgálatban több mint 150 szülés utáni betegnél 600–800 mg vas-szacharózt adtak felosztott adagokban; fele 200 mg-ot kapott alternatív napokon 100 ml izotóniás sóoldatban, másik fele orális vas-szulfát 200 mg/nap. Az intravénás vas-szacharóz hatékony volt, gyorsabb gyógyulással és rövidebb kórházi tartózkodással, és nem voltak súlyos mellékhatások [58 c].

Két periódusú, átmeneti, egyszeri dózisú, randomizált vizsgálatban a 200 mg vas-szukcinát bioekvivalens volt a 200 mg vas-szukcináttal, és nem voltak súlyos mellékhatások [59 c].

A ferros karboximaltóz (három infúzió 500 vagy 1000 mg vas) és a vas-szacharóz egyedileg kiszámított dózisainak (legfeljebb 11 infúzió 200 mg vas) nyílt, randomizált összehasonlításában 485 enyhe- közepesen súlyos vagy nyugvó gyulladásos bélbetegség és vashiányos vérszegénység, a vas-karboximaltóz volt az előnyös [60 C].

Drog túladagolás A vas túladagolásának eseteit továbbra is jelentik.

Egy 17 éves, egészséges nő 16 000 mg vas-szulfátot (96 mg/kg vas) vett be, és vérzéses gyomorhurut, veseelégtelenség, valamint a koagulopathia és az encephalopathia által bonyolult fulmináns májelégtelenség növekvő jelei alakultak ki [61 A]. A deferoxamint azonnal beadták, és 15 órán át folytatták. Az albumin-dialízist hídként hajtották végre a májtranszplantációval, de a lenyelés után 80 órával meghalt.

Egy 18 éves nő körülbelül 60 mg diazepámot, 600 mg diklofenakot és vas (III) -szulfátot vett fel, esetleg több mint 6 g-ot [62 A]. Intravénás N-acetil-ciszteint és deferoxamint kapott. Az első 24 órában akut légzési distressz szindróma és vazoplegikus sokk alakult ki nála. A légúti toxicitással kapcsolatos aggályok miatt a deferoxamint megvonták. Állapota a következő 3 hétben romlott, és meghalt.

A mellékhatások diagnosztizálása A húgysav a vas túlterhelésének potenciális mutatója. 20 felnőttnél magas húgysav-koncentrációban szenvedőknél magas volt a ferritin-koncentráció, és azoknál, akiknél mind a húgysavszint, mind az emelkedett ferritinkoncentráció volt, szignifikánsan magasabb volt a májenzim aktivitás, mint azoknál, akiknél emelkedett húgysav vagy emelkedett ferritin volt [63 c].

Vérzéses rendellenességek

Pathobiology

Májelégtelenségben a vérzés patofiziológiája összetett és multifaktoriális. A portális hipertóniából eredő anatómiai rendellenességek gyakran a gasztrointesztinális vérzés fő okai májbetegségben szenvedő betegeknél. A felső gasztrointesztinális vérzést a nyelőcső varikációja vagy a vérzéses gasztritisz (pangásos gasztropátia) okozhatja, míg az alsó gasztrointesztinális vérzés, bár ritkán életveszélyes, az aranyér okozhatja.

A vérlemezkék mennyiségi és minőségi rendellenességei szintén hozzájárulnak a májelégtelenség vérzéses diatéziséhez. A portális hipertónia miatt másodlagos kongesztív splenomegalia a vérlemezkék fokozott összegyűjtését okozza a lépben (hiperplenizmus). Az ebből eredő thrombocytopenia, amelynek mértéke általában korrelál a lép méretével, ritkán okozza a vérlemezkeszám 50 000/mm3 alatti csökkenését. Alkoholos betegeknél a csontvelő thrombopoiesis elnyomása az alkohol vagy a foláthiány akut toxikus hatása révén hozzájárulhat a thrombocytopeniához. Minőségi thrombocyta rendellenességeket is leírtak májbetegségben szenvedő betegeknél.

A májtranszplantáció (157. fejezet) különleges problémákat vet fel a koagulációs rendszerben. A műtét anhepatikus szakaszában, amely körülbelül 2 órán át tart, az alvadási faktorok szintézisének teljes leállítása a PT és az aPTT további megnyúlását okozza. A szöveti plazminogén aktivátor felszabadulása az újonnan oltott májból fokozott fibrinolízishez és a vérzés kockázatának átmeneti súlyosbodásához vezet a posztoperatív időszakban.

Hidrogén-peroxid

Szervek és rendszerek

Légzőszervi

Egy 66 éves férfinak oxigénembóliája volt a pulmonalis keringésben, miután 60% -os 3% -os hidrogén-peroxidot bélfistulába injektáltak; 10 ml oxigént termel 1 ml 3% -os hidrogén-peroxid [1]. A szerzők óvatosságra intettek a hidrogén-peroxid alkalmazásakor.

Emésztőrendszer

3% hidrogén-peroxid oldat bevétele után egy 25 éves nőnél epigasztrikus fájdalom és hányás jelentkezett [2]. Az endoszkópia és a CT képalkotása vérzéses gyomorhurutot és portális vénás gázembóliákat mutatott. Míg a gázembóliákat hidrogén-peroxid lenyelésével írták le, szokatlan, hogy ezt a szövődményt alacsony koncentrációjú oldatból fejlesztik ki. A hidrogén-peroxid lenyelésére nincs specifikus kezelés, de tünetekkel járó betegeknél gondos vizsgálatot kell végezni a gyomor-bélrendszeri sérülések és a gázembóliák kizárása érdekében.

Máj

Egy 6 éves fiú megitta egy pohár 35% -os hidrogén-peroxidot, és a portális keringésbe légembólia lépett fel [3]. Sikeresen hiperbarikus oxigénnel kezelték. A szerzők kijelentették, hogy 60 ml-es térfogat 7 liter oxigént szabadíthat fel gyomorsavval kombinálva. Az oxigén a portális keringésbe kényszerül, és a máj infarktusát vagy szisztémás embolizációt okozhat. A hidrogén-peroxidot egészséges élelmiszer-adalékanyagként szerezték be, hogy az egészséges élelmiszer-italokat egy csepp ajánlott adaggal levegőztesse (amely 115 ml oxigént szabadít fel).