Lecitin

Kapcsolódó kifejezések:

Felületaktív anyagok
Kolin
Zsírsavak
Eicosanoid Receptor
Enzimek
Foszfatidil-etanol-amin
Koleszterin
Lipid
Fehérje
Sejt membrán

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Lecitin

Foszfatidilkolin; alfa-lecitin; alfa-foszfatidilkolin; kolin-glicerofoszfatid; kolin-glicerofoszfolipid; kolin-foszfatid; 1,2-diacilglicero-3-foszfocholin; diacilglicerin-foszfokolin; diacilglicero-3-foszfocholin; diacilglicerin-foszfokolin; 1,2-diacilglicero-3-foszforil-kolin; diacilglicerin-foszforil-kolin; diacil-foszfatidilkolin; diacil-foszfatidilkolin; tojás lecitin; epikuron 170; epl anyag; foszfatidilkolin; foszfolutein; glicerofoszfatidil-kolin; glicerofoszfatidilkolin; granulestin; hexaén-foszfatidilkolin; hidrogénezett lecitin; kelecin; lecitin aeroszol; lecitin; lecitol; levoalpha-lecitin; lexinol cal; maxicholin; foszfatidil-kolin; foszfatidilkolin-dialkil-analóg; foszfatidilkolin-dialkil-analóg; foszfatidilkolinok; foszfolipon; szója-lecitin; szójabab lecitin; topcitin; vegelecitin; vitellin; lecitol; kelecin; granulestin; foszfatidilkolin; alfa-foszfatidilkolin; diacil-glicerin-foszfokolin; levo alfa lecitin

Mánia és izgatás

Farmakodinamika

A lecitin (foszfatidilkolin) a kolin előfutára. Mint ilyen, részt vesz az acetilkolin neurotranszmitter szintézisében, és a lecitin szintje korrelál a kolin és az acetilkolin szintjével. Következésképpen a lecitin feltételezett hatásmechanizmusa az acetilkolin szintézisének, felszabadulásának és elérhetőségének növekedése. A lecitin azonban összetett intracelluláris folyamatokban is részt vesz, ideértve a sejtmembrán permeabilitásának szabályozását. Amint azt fentebb tárgyaltuk, a bipoláris rendellenességben szenvedő betegek megváltoztatják a membrán foszfolipid metabolizmusát, és az orbitális frontális szürkeállományban alacsony kolinszintet találtak mániás tünetekkel rendelkező betegeknél. Így a lecitinnel történő kiegészítés látszólag stabilizálja a membránt és megváltoztatja az akciós potenciált.

A felületaktív anyagokkal társult foszfolipid szintézis és szekréció szabályozása

A tüdő- és felületaktív foszfatidilkolin metabolizmus szisztémás háttere

A felületaktív PC karbantartását a teljes PC metabolizmus összefüggésében kell vizsgálni a PN-II-ben. A PC-szintézis nagyságrenddel magasabb, mint ami a felületaktív anyagok előállításához szükséges, mert a PN-II expresszálja az ABCA1-et, amely a PC és koleszterin exportját közvetíti a bazolaterális membránon, valamint az ABCA3-at a lamelláris test összeállításához. Az ABCA1 az apolipoprotein A1-hez történő lipidtranszferhez kapcsolódik, ezáltal a felületaktív anyagot a szisztémás nagy sűrűségű lipoprotein metabolizmushoz kapcsolja. Az 50,334-336 ABCA1 a 9-cisz-retinsav és a 22-hidroxi-koleszterin szabályozása alatt áll. Következésképpen az ABCA1-hibák a nagy sűrűségű lipoprotein PC virtuális hiányát eredményezik a plazmában, az alveoláris proteinosis, a teljes PC, DSPC és koleszterin pulmonális felhalmozódását, károsodott tüdőfunkciókat és strukturális tüdési hibákat. 336,337

FUNKCIÓS ÉLELMISZEREK

Kolinok

A lecitin (foszfatidilkolin) a nyers szójaolaj fő összetevője. A nyers lecitin azonban a lipidek, nevezetesen a foszfatidil-kolin, a foszfatidil-etanol-amin és a foszfatidil-inozitol, mint fő összetevő keveréke. A lecitin fontos szerepet játszik a normális anyagcserében, például a membrán foszfolipidjeinek részét képezi; egyes metabolitok hírvivők a sejtekben; a lecitinből származó kolin szerepet játszik az agysejtekben a neuronok axonjait beburkoló sejtekhez szükséges új foszfatidilkolin molekulák újraszintézisében; és a kolinnak látszólag védő szerepe van, amely lehetővé teszi a sejtek elpusztulását, nem pedig rosszindulatú sejtekké (rákos megbetegedésekké) történő átalakulásukat mutációk során.

Gyulladásos bélbetegség

Alyssa M. Parian orvos. Amy C. Brown PhD, az integratív gyógyászatban (negyedik kiadás), 2018

Foszfatidilkolin

A foszfatidilkolin (PC) a vastagbél nyálkahártyarétegének fontos alkotóeleme, és felületaktív anyagként működik a nyákban, hogy hidrofób felületet hozzon létre a baktériumok behatolásának megakadályozása érdekében. Megállapították, hogy a PC-szint csökkent az UC-betegek vastagbélében a kontrollokhoz képest. 160,161 A nyálkahártya megfelelő PC nélkül a bélgát átereszti a vastagbél baktériumokat, ami krónikus bélgyulladáshoz és gátdefektusokhoz vezet. Négy humán kísérletet végeztek a PC hatékonyságának meghatározására az UC kezelésében. Két vizsgálat krónikus aktív UC-ben szenvedő betegekkel klinikai, endoszkópos és szövettani javulásokról számolt be. 165 166 szteroid-refrakter UC-s beteg sikeresebben választotta le a szteroidokat PC-vel kezelt betegeknél, mint a placebóval (P 167 Egy kettős-vak, randomizált, placebo-kontrollos, multicentrikus vizsgálat szerint napi 3,2 g PC javította a klinikai aktivitás pontszámát, a szövettani remissziót és a relapszusok aránya jelentős mellékhatások nélkül

Különböző foszfolipidekből, mint gyógyszerhordozókból előállított lipid emulziók és lipid vezikulák

22.4.1.1 Anyagok

A PEL-eket (PL-100 M), az LPC-ket (LPC-1) és a hosszú szénláncú zsírsavakat és a közepes láncú zsírsavakat (PC-LM) tartalmazó strukturált PC-ket a QP Corporation (Tokió, Japán) szívesen biztosította. A PEL-ek PC-ből (80,0%), PE-ből (17,9%), LPC-ből (0,2%), SM-ből (0,1%) és másokból (1,8%) álltak. A három foszfolipid zsírsavláncainak összetételét a PEL-ek kivételével a 22.3. Táblázat mutatja .

22.3. Táblázat Zsírsavak összetétele különféle foszfolipidekben

Pozíció ZsírsavPCPC-LMLPC

C-1	C8: 0	0	0	0
	C16: 0	67.0	62.4	64.6
	C16: 1	1.3	0.9	1.6
	C18: 0	24.9	28.9	23.9
	C18: 1	5.2	6.3	6.3
	C18: 2	0.6	0.7	0.6
	C18: 3	0	0	0
	C20: 4	0	0	0
	C22: 6	0	0	0
C-2	C8: 0	0	100	0
	C16: 0	0	0	0
	C16: 1	1.5	0	0
	C18: 0	0	0	0
	C18: 1	55.2	0	0
	C18: 2	29.6	0	0
	C18: 3	0.2	0	0
	C20: 4	7.4	0	0
	C22: 6	1.8	0	0

Foszfolipidek Tulajdonságok és előfordulás

Funkcionális tulajdonságok

A lecitin többfunkciós szer. Élelmiszer-rendszerben sokféle célra felhasználhatók, amint azt a 2. táblázat mutatja. A legnépszerűbb funkciókat az alábbiakban tárgyaljuk.

2. táblázat A lecitin funkcionalitása

Tapadássegítő

Antiblációs szer (mint a zsírvirágzásnál)

Rozsdamentes

Antidusting szer

Antioxidáns

Fröccsenésgátló

Biológiailag lebontható adalékanyag

Biológiailag aktív szer

Katalizátor

Színerősítő

Kondicionáló szer

Kapcsolószer

Diszpergálószer, keverő segédanyag

Lágyító, lágyító szer

Emulgeálószer vagy felületaktív anyag

Pelyhesítő

Köszörülési segédeszköz

Kenőanyag

Liposzomális kapszulázó szer

Megmunkálási segédeszköz

Módosító

Hidratáló

Táplálékkiegészítő, vitaminforrás

Behatolószer

Lágyító

Szervező

Oldószer, tapadásgátló szer

Szórószer

Stabilizátor

Erősítőszer

Felfüggesztő ügynök

Szinergista

Viszkozitás módosító

Vízlepergető

Nedvesítő szer

Reprodukálva Schmidt JC-től és Orthoefer FT-től (1985) In Szuhaj BF and List GR (eds) Lecithins, p. 187. Champaign: American Oil Chemicalists Society, engedéllyel.

Antidusting szerek

A lecitinek a poros részecskék nedvesítésével csökkentik a statikus elektromosságot. Használhatók önmagukban vagy növényi olajokkal együtt. Az olajok a kívánt eltarthatósági idő szerint választhatók.

Kristályképződés módosító

A lecitinek késleltetik a zsírok és akár a monogliceridek magképződését, csökkentve a szemcsésségét a textúrában.

Emulgeálószerek

A lecitint leggyakrabban amfoter emulgeálószerként használják. Elősegítik az olaj-víz és víz-olaj emulziók stabil képződését azáltal, hogy csökkentik a nem elegyedő folyadékok közötti felületfelületi feszültséget. (Lásd: EMULSIFIEREK | Szerves emulgeálószerek.)

Segédanyagok keverése és keverése

A lecitinek csökkentik az időt és növelik az ellentétes összetevők, például a cukor keverésének hatékonyságát, és rövidítik azáltal, hogy kenhetőséget és viszkozitást csökkentenek az összeférhetetlen szilárd anyagok érintkezési felületein.

Elengedő szerek

A lecitinek könnyű felszabadulást biztosítanak a fémfelületekről azáltal, hogy meleg vagy hideg főzés során a fémfelülethez kapcsolódnak. Segítenek a forró felületek tisztításában, ahol fehérjéket vagy habarcsokat alkalmaznak. Csökkentik a fagyasztott élelmiszerek közötti tapadást is.

Elválasztó szerek

A lecitin megakadályozza azoknak a termékeknek a tapadását, amelyek érintkezéskor rendesen tapadnak, mint például a sajtszeletek és a karamellás édességek.

Viszkozitás módosítók

A lecitinek a részecskék bevonásával csökkentik a viszkozitást, így csökkentik a részecske-mátrix súrlódást, például csokoládékban.

Nedvesítőszerek

A lecitin biztosítja a zsíros vagy hidrofil porok teljes nedvesítését vizes rendszerekben. A zsírsavak vonzódnak a zsírrészhez, és a molekulák hidrofil részei aktívan beszívják a vizet és szabályozzák a por hidratáltságát.

TARTÓSÍTÓK | Megengedett tartósítószerek - Nitritek és nitrátok

Lecitin

A lecitint általában emulgeálásra, étrend-kiegészítőként és tapadásgátló szerként használják. Kolinforrásként szolgál, amely hevítéskor trimetil-aminná bomlik. Az ezt követő demetilezés dimetil-amint eredményez, amely a nitrittel reagálva rákkeltő dimetil-nitrozamint képez. A dimetil-nitrozamin termelését egy olyan modellrendszerben igazolták, amelyben a nátrium-nitritet lecitinnel 5,6 pH-értéken melegítették. A lecitint és nitritet tartalmazó élelmiszerek esetleg nitrozaminok forrásai lehetnek. Az ilyen interakciók okozta egészségügyi veszélyeket még nem kell megfelelően megvizsgálni és megerősíteni. Fontos feltárni és megérteni az ilyen kölcsönhatások jelentőségét a valódi ételekben.

A komplex lipidómák elemzése

ANDREAS UPHOFF,. PENTTI SOMERHARJU, a tömegspektrometria orvosi alkalmazásaiban, 2008

3.1. Foszfatidilkolin és szfingomielin

A PC az emlősmembránok és a lipoproteinek fő alkotóeleme. A PC szintén élénken részt vesz a sejtjelzésben [41]. Az SM specifikusan dúsul a sejtek plazmamembránjainál, és lipoproteinekben is bőségesen van jelen. Úgy gondolják, hogy az SM és a koleszterin szegregált, rendezett doméneket képeznek a sejtmembránokban [42]. Az ilyen domének, más néven „tutajok”, jelenleg intenzív vizsgálat alatt állnak, mivel feltételezhető szerepük van az intracelluláris lipid- és fehérjeválogatásban, a sejtjelző molekulákban és a különféle betegségekben [43].

A PC és az SM egyaránt tartalmaz egy foszfocholin fejcsoportot, amely a molekulákat ikerionossá teszi, és nagymértékben meghatározza ionizációs és fragmentációs viselkedésüket. A PC és az SM könnyen képeznek [M + H] + ionokat, amelyek CAD hatására bőséges foszfocholin fragmenst eredményeznek m/z 184 értékkel (vö. 1. táblázat), és így szelektíven kimutathatók ennek az ionnak a szülői vizsgálatával. Különböző sók jelenlétében a PC és az SM egyaránt képez kation- és anionadduktumokat, amelyek felhasználhatók a molekulákban jelenlévő zsírsavak tisztázására [19,29,34,44,45]. SM esetében szintén megtalálható a hosszú láncú alapra utaló töredék [45].

Az SM-fajok számszerűsítését gyakran gátolja a spektrális átfedés a sokkal bőségesebb PC-fajok miatt. Ez a probléma megoldható vagy a PC-k eltávolításával alkalikus hidrolízissel in silico spektrális kivonási protokoll alkalmazásával [37], vagy LC – MS alkalmazásával [19]. Ezenkívül úgy tűnik, hogy az NL szkennelés negatív módban megfelelően beállított műszerbeállításokkal lehetővé teszi az SM szelektív detektálását PC jelenlétében [46]. Számos szövet tartalmaz olyan PC-fajokat, amelyek éterhez kapcsolt alkiláncokkal rendelkeznek sn-1 helyzetben. Jelenleg ezeket a molekulákat valószínűleg legkönnyebben az LC – MS elemzi [19, 47].

Tic rendellenességek

Lecitin és kolin

A lecitin egy természetben előforduló zsíros anyag, amelyet foszfolipidnek neveznek. Noha a lecitin kifejezést néha általában lipidek sokféle változatára (beleértve a kolint és a glicint is) használják, ez a leggyakrabban a foszfatidil-kolinnal, a kolin prekurzorával társul. Természetesen több ételben megtalálható, beleértve a tojássárgáját, szójababot, dióféléket és teljes kiőrlésű gabonákat, valamint a szerves húsokban. Mivel a lecitint nem tekintik nélkülözhetetlen tápanyagnak, az ajánlott napi adagot (RDA) nem állapították meg. Általában a lecitin étrendi bevitele 1–5 g/nap között mozog, de egyesek azt javasolják, hogy az alacsony zsírtartalmú étrend felé irányuló jelenlegi trendek lecitinhiányt eredményezhetnek (Potter et al., 2009).

A kolin részben nélkülözhetetlen tápanyag, amelyet általában a B-vitamin komplexbe csoportosítanak. Bár nem szokásos aminosav, a sejtmembránokat alkotó lipidekben található természetes amin. Az acetilkolin szintéziséhez szükséges ko-faktor. Bár a szervezet kis mennyiségeket termel, a legtöbb kolint az ételben kell bevenni. A kolinban gazdag ételek közé tartozik a tojássárgája, a szója és a szerves húsok (különösen a máj), és sok zöldség kisebb mennyiségben tartalmaz kolint. Ennek a mikrotápanyagnak a napi megfelelő bevitelét az Országos Tudományos Akadémia Orvostudományi Intézetének Élelmezési és Táplálkozási Tanácsa állapította meg, és a jelentések szerint felnőttek számára napi 425 és 550 mg között van (Veenema et al., 2008), vagy 5 és 6,4 mg/kg/nap között.

A lecitint különféle állapotok természetgyógyászati kezelésének kutatták, és e könyv 7. fejezete is foglalkozik vele. A kolint hasonlóan kutatták, és bebizonyosodott, hogy némi potenciális előnyt kínál az ADHD tüneteinek kezelésében (amint azt az 5. fejezet tárgyalja). Emellett Polinsky és mtsai. (1980) jó hatásosságról számolt be, ha a kolint alkalmazták a TD tüneteinek kezelésére, és Moldofsky és Sandor (1983) egy kicsi, nyílt vizsgálat során megállapította, hogy a lecitin nem javítja a TD tüneteit. Ennek ellenére a lecitin és a kolin is mutat bizonyos hatékonyságot az antipszichotikus gyógyszerek és más motoros rendellenességek alkalmazásával járó motoros rendellenességek tüneteinek kezelésében (Gelenberg et al., 1990). Ezenkívül kimutatták, hogy a TD-vel rendelkező egyének csökkent kolinszintet mutatnak a bazális ganglionok különböző régióiban (DeVito et al., 2005), bár ez nem feltétlenül jelzi, hogy a kolinnal történő kiegészítés hatékony lesz. A lecitin és a kolin kiegészítésének kockázata azonban nagyon korlátozott, és a kiegészítők általában jól tolerálhatók. Következésképpen ésszerű kísérletet tenni a TD tüneteinek kezelésére, ha más módszerek kudarcot vallanak.

Kiegészítésként a lecitint és a kolint általában kapszulákban értékesítik, és a lecitin folyékony és granulált formában is kapható. Kevéssé ismert a lecitin és a kolin farmakokinetikájáról. Lenyelés után a lipid felszívódik a vékonybélből, és bejuthat a nyirokrendszerbe, valamint a szisztémás vérkeringésbe. A sejtmembránok felveszik és számos anyagcsere-folyamatban vesznek részt, beleértve az acetilkolin átalakulását. A lecitin és a kolin gyorsan felszívódik és metabolizálódik. A felezési idő ismeretlen, és a kiegészítést különböző adagolási rend szerint adagolták, naponta egyszer-háromszor.

A lecitin-kiegészítőket általában nem a testsúly adagolja, és a megfelelő beviteli (AI) szinteket különböző korosztályok számára megállapították. Ezek a 4 évesnél fiatalabb gyermekek 200 mg/nap, a serdülők esetében pedig a 375 mg/nap tartományba esnek, bár a klinikai rendellenességek tüneteinek kezeléséhez szükséges kiegészítéseknek általában meghaladniuk kell ezeket a tartományokat (Medical Economics, 2008a). A legjobb, ha alacsonyan kezdjük, és az adagot fokozatosan titráljuk a válasznak és az esetleges káros hatások megjelenésének megfelelően. A lecitin bevitelének felső határát nem határozták meg, de felnőttek adagját nem vizsgálták 30 g/napnál tovább.

A kolin napi 3 mg-os dózisait felnőttekkel tanulmányozták, és kevés mellékhatást okozott (Medical Economics, 2008a). A szokásos hatásos dózis felnőtteknél 425–550 mg/nap, gyermekeknél 250–350 mg/nap. A kolint általában biztonságosnak tekintik, és a terhes anyákat néha arra ösztönzik, hogy vegyenek kolint a magzat agyának fejlődéséhez. A leggyakoribb mellékhatások az émelygés, a hasmenés és a laza széklet. A kolin nagy dózisa néha hipotenziót és depressziós tünetek növekedését eredményezte.

A lecitin és a kolin általában jól tolerálható. Mivel számos kereskedelemben kapható kiegészítő a szójából származik, azok, akik allergiásak a szójára vagy annak melléktermékeire, nem szedhetnek lecitint. Ellenkező esetben kevés mellékhatásról számolnak be, kivéve a gyomor-bélrendszeri tüneteket, mint például a lazább széklet vagy átmeneti hányinger. Nagyobb dózisok (25 g/nap vagy annál nagyobb adag) heveny gyomor-bélrendszeri zavarokkal, izzadással, nyálképződéssel és étvágytalansággal társultak (Potter és mtsai., 2009), és ezek leggyakrabban a magas kolintartalmú étrend-kiegészítőkben nyilvánulnak meg.