Strúma

A golyvát a pajzsmirigy megnagyobbodásaként definiálják, oly módon, hogy az oldalsó lebenyek nagyobbak, mint a fizikális vizsgálat során tapintással vizsgált személy hüvelykujjának végső falja.

áttekintés ScienceDirect

Kapcsolódó kifejezések:

  • Pajzsmirigy túlműködés
  • Graves-kór
  • Pajzsmirigy alulműködés
  • Pajzsmirigy-stimuláló hormon
  • Tiroglobulin
  • Pajzsmirigy-ellenes gyógyszerek
  • Pajzsmirigy-gyulladás
  • Euthyroid
  • Pajzsmirigy hormon
  • Pajzsmirigy

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Az endokrin rendszer

Bruce M. Carlson, PhD, Az emberi test, 2019

Golyva a pajzsmirigy megnagyobbodása, amelynek számos oka lehet. Világszerte a leggyakoribb (több mint 90%) egy egyszerű golyva az étrend jódhiánya miatt. Ebben az esetben a follikuláris sejtek érzékelik a hiányt, és kompenzálására szaporodnak, hogy megpróbálják növelni a pajzsmirigy jódgyűjtő hatékonyságát. Néhány olyan golyva, amely a jódhiányos régiókban látható, nagyon naggyá válik (9.11. Ábra). A hyperthyreosis a TSH túlzott szekréciója és a pajzsmirigy szövetének felhalmozódása következtében golyvához is vezethet. A golyva egyéb okai kevésbé gyakoriak, és daganatokkal vagy autoimmun reakciókkal járhatnak.

Pajzsmirigy funkció

Egy golyva

Az egyszerű golyva a pajzsmirigy mirigyének kompenzációs növekedése (hiperplázia és hipertrófia), így a mirigy maximalizálja a jódfelvételt, és képes normális mennyiségű T4 szintetizálására és felszabadítására. Ebben az időben a beteg fiziológiailag normális, de a mirigy elég nagy lehet. Végül jódhiány esetén a golyva mirigy nem képes szintetizálni a kellő mennyiségű T4-et, és hypothyreosis fordul elő.

Táplálkozási betegségek

Klinikai jelentőség és ismert etiológiai ok (ok)

A golyvát általában helytelenül diagnosztizálják Galapagosban (Chelonoidis nigra komplex) és az Aldabra (Aldabrachelys gigantea) teknősökben. A ventrális nyak duzzadásának ezek az esetei gyakrabban a timus hiperpláziáját jelentik. 107 Más állatokban a nem mérgező golyvák a jód étrendi hiányának vagy a jód-kötő goitrogénekben magas tápértékű tápláléknak az eredményei, amelyek káposztában, kelkáposztában, brokkoliban, repcében, fehérrépában, mustármagban, karfiolban, kelbimbóban és bokban találhatók. choy. 100,108 A felesleges étrendi nitrátok, a megtermékenyített fű és széna, a hidroponikusan termesztett zöldségek és a jódmérgezés következménye - a túlfogyasztás eredménye - szintén megállapították, hogy hajlamosítják az állatokat a golyvára. 100.106 Úgy tűnik azonban, hogy az étkezési golyva rendkívül ritka a hüllőknél (további információkért lásd a 79. fejezetet). A nem toxikus golyváról szóló jelentéseket dokumentálták óriás teknősökben, egy keleti gyémántcsörgő kígyóban (Crotalus adamanteus) és Kirtland kígyóiban (Clonophis kirtlandii). 106,108,109 Az intranukleáris kokcidiózis két esetben volt nem toxikus golyva, sugárzott teknős (Geochelone sugárzott) (Boyer, T, személyes megfigyelés) és Bowsprit teknős (Chersina angulata). 110 A toxikus golyva másodlagos lehet a neoplazia miatt. 111.

A terhesség endokrin betegségei

Golyva

A golyva a teljes pajzsmirigy megnagyobbodására utal. A golyvák több kategóriába sorolhatók a mirigy funkcionális állapota (hipotireózis, hipertireózis vagy eutiroid), illetve klinikai vagy szcintigráfiai megjelenése (diffúz vagy multinoduláris) szerint. A golyva leggyakoribb okait a 28.9. Háttérmagyarázat foglalja össze .

A diffúz golyva kezelésére ritkán van szükség, ha a beteg tünetmentes és a pajzsmirigy működésének vizsgálata normális. Idővel azonban a pajzsmirigy diffúz megnagyobbodása általában multinoduláris golyvává fejlődik, egy vagy több tüsző progresszív autonóm működésével és alkalmanként a tirotoxicosis kialakulásával. Ez a progresszió leggyakrabban a legnagyobb golyvákban, a 2,5 cm-nél nagyobb csomókkal rendelkezőknél és az idősebb betegeknél tapasztalható. 502 A nagy, domináns csomókon finom tűt kell szívni, mivel a rosszindulatú daganatok együtt élhetnek ezzel a tipikusan jóindulatú állapottal. A pajzsmirigyhormon elnyomásának vizsgálata ésszerű a legtöbb beteg számára, bár a csomók kevesebb, mint 50% -a válaszol az orvosi terápiára méretének csökkenésével. 503 A toxikus multinoduláris golyvával rendelkező betegek terápiájának megközelítése magában foglalja a pajzsmirigy ablációját radioaktív jóddal, tioamidokkal vagy thyreoidectomiával.

Kötet II

Golyva és terhesség

A golyva történelmileg összefüggésben áll a terhességgel, de előfordulása és előfordulása a lakosság földrajzi területétől és jódállapotától függ. Skóciában és Írországban a terhes nők akár 70% -át klinikai alapon (látható és tapintható pajzsmirigyben) a golyva, a nem terhes kontrollok 38% -ának tekintik. A szukcesszív terhességek kumulatív hatását nem figyelték meg, annyiban, hogy a golyvákat a nullapáros nők 39% -ában és a nem terhes parous nők 35% -ában tapasztalták. Ezeket a vizsgálatokat viszonylag alacsony jódfogyasztású területeken végezték. Egy izlandi összehasonlító vizsgálat, amely a jód elégségességének területe, alacsonyabb golyva (20%) prevalenciát mutatott, és a terhesség alatt nem nőtt a golyva előfordulása. 193 Hasonló eredményekről számoltak be Észak-Amerika tanulmányai, 194 amelyek egyes szerzők arra késztették, hogy a golyva a terhesség alatt mítosz. 195 A terhesség alatt Észak-Amerikában a legtöbb golyva autoimmun pajzsmirigybetegséghez, kolloid nodularis betegséghez vagy pajzsmirigy-gyulladáshoz kapcsolódik.

Pajzsmirigy alulműködés és pajzsmirigy-gyulladás

Jodidfelesleg.

A golyvát és a pajzsmirigy alulműködését, akár önmagában, akár kombinációban, néha nagy dózisú szerves vagy szervetlen jód krónikus adagolása indukálja (lásd 11-7. Táblázat). 112 134 jodid okozta golyvát korábban krónikus légzőszervi betegségben szenvedő betegeknél tapasztaltak, akik köptetőként kálium-jodidot kaptak. A jodid golyva kialakulásáról beszámoltak egy olyan radiográfiai kontrasztanyag egyszeri beadása után is, amelyből a jodid hosszú idő alatt lassan szabadul fel, és az amiodaron beadása során is előfordulhat. A jód golyva pajzsmirigy alulműködés nélkül endémiásan fordulhat elő, például a japán Hokkaido szigetén, ahol a tengeri moszatból készült termékeket nagy mennyiségben fogyasztják.

A jelentett esetek elemzéséből és abból a tényből, hogy a jodidokat krónikusan kezelő betegek csak kis hányadában alakul ki golyva, úgy tűnik, hogy a rendellenesség a mögöttes pajzsmirigy-diszfunkció hátterében alakul ki. 134 A fogékony egyének kategóriái a következők: Hashimoto-betegségben szenvedő betegek; a Graves-betegségben szenvedő betegek, különösen annak radiojóddal történő kezelése után; valamint cisztás fibrózisban szenvedő betegek.

Ezen csoportok között sok egyén pozitív jodid-perklorát-kibocsátási tesztet mutat, ami a pajzsmirigy szerves jód-kötési mechanizmusának hibáját jelzi (lásd 11. fejezet: „Jód-anyagcsere”). A belső pajzsmirigybetegségnek azonban nem kell jelen lennie, mivel a jodid golyva és a pajzsmirigy alulműködés kialakulására való hajlandóság bizonyított azoknál a betegeknél is, akiknél egy magányos pajzsmirigy csomóponton végeztek hemithyroidectomiát, akiknél a fennmaradó lebeny szövettanilag normális volt. 88 Ezeknél a betegeknél, csakúgy, mint a prospektív módon vizsgált Hashimoto- vagy Graves-betegségben szenvedőknél, a legmagasabb szérum TSH-koncentrációjú, még a normál tartományon belüli egyéneknél is jodid golyva alakult ki. A jódozott kontrasztanyag, az amiodaron és a povidon-jód gyakori forrás. 134

A golyva és a hypothyreosis általában olyan újszülötteknél fordul elő, akik terhesség alatt nagy mennyiségű jódot kaptak nőknél, és beszámoltak az újszülöttek asphyxiájának haláláról (lásd 11-11. Ábra). Ilyen esetekben az anya általában mentes a golyvától. A terhes nők nem kaphatnak nagy dózisú jódot (> 1 mg/nap) hosszabb ideig (> 10 nap), különösen rövid távon. Az anyai amiodaron terápia az újszülöttek legfeljebb 20% -ában okoz pajzsmirigy-diszfunkciót. Nem ismert, hogy az újszülöttek jodid golyvája a magzati pajzsmirigy eredendő túlérzékenységéből fakad-e, vagy abból a tényből, hogy a placenta többszörösen koncentrálja a jodidot, vagy mindkettő.

Amint arról korábban tárgyaltunk (lásd a „A pajzsmirigy működésének szabályozása” című 11. fejezetet), a jód nagy dózisa a szerves kötődés akut gátlását okozza, amely a normális egyénnél enyhül, annak ellenére, hogy a jódot folyamatosan adják (akut Wolff-Chaikoff-effektus és menekülés). A jodid golyva a szerves kötődés erőteljesebb gátlásából és a menekülési jelenség kudarcából tűnik. A csökkent hormonszintézis és az ebből következő TSH növekedés következtében a jodid transzport fokozódik. Mivel a szerves kötés gátlása a jodid intratiroidális koncentrációjának függvénye, egy ördögi kör elindul, amelyet a szérum TSH emelésének növekedése.

A rendellenesség általában golyvaként jelenik meg, hypothyreosis nélkül vagy anélkül, bár ritka esetekben a jód hipotireózist okozhat golyva kíséretében. A pajzsmirigy általában szilárd és diffúzan megnagyobbodott, gyakran nagyon. A hisztopatológiai vizsgálat intenzív hiperpláziát tár fel. Az fT4 koncentráció alacsony, a TSH koncentráció nő, és a 24 órás vizeletkiválasztás és a szérum szervetlen jodid koncentráció nő. A rendellenesség a jód kivonása után visszafejlődik. Pajzsmirigyhormon adható a súlyos tünetek enyhítésére is.

Endokrin rendszer

Golyva kolloid

A kolloid golyva vagy a diffúz pajzsmirigy follikuláris dilatációja képviseli a diffúz hiperplasztikus golyva involciós fázisát fiatal felnőtteknél, és tükrözi a follikuláris sejtek proliferáció utáni atrófiáját a már előállított kolloid perzisztenciájával. A markánsan hiperplasztikus follikuláris sejtek továbbra is kolloidot termelnek, de a kolloid endocitózisa csökken az agyalapi mirigy TSH-szekréciójának csökkenése miatt, válaszul a vér T4 és T3 normális tartományba történő visszatérésére. A kolloid golyva kialakulhat vagy azután, hogy elegendő mennyiségű jodidot adtak az étrendhez, vagy azután, hogy egy idősebb állatban csökkentek a T4-re vonatkozó követelmények. Mindkét pajzsmirigy lebenye diffúzan megnagyobbodott, de áttetszőbb és világosabb színű, mint hiperplasztikus golyva esetén. A makroszkopikus megjelenésbeli különbségek a kolloid golyva kevesebb vaszkularitásának és a kolloiddal desztillált makrofollikulusok kialakulásának az eredménye. A makrofollikulusokat bélelő follikuláris sejtek ellaposodtak és atrófiásak, a kolloid és a follikuláris sejtek lumenális felülete közötti interfész sima.

Nem toxikus diffúz golyva, göbös pajzsmirigy rendellenességek és pajzsmirigy rosszindulatú daganatai

Etiológia és kórélettan

A golyvát hagyományosan a pajzsmirigy follikuláris sejtjének adaptív válaszaként tekintik minden olyan tényezőre, amely károsítja a pajzsmirigy hormon szintézisét. Úgy tűnik, hogy ez a klasszikus koncepció már nem foglalja magában a golyvák sok szempontját. Valójában a golyvát számos klinikai, funkcionális és morfológiai bemutatás jellemzi, és azt, hogy ez a heterogenitás különböző entitásokat képvisel-e, még tisztázni kell. A jódhiány, mint a golyváért felelős tényező, túl egyszerűsítésnek tűnik. Így a jódhiányos régióban nem minden lakosnál alakul ki golyva; ráadásul az endémiás golyvát olyan országokban figyelték meg, ahol nincs jódhiány, sőt néhány olyan régióban, ahol jódhiány van, és néhány olyan régióban sem, ahol jódhiány volt. Ezek a megállapítások arra utalnak, hogy más tényezők, genetikai, demográfiai és környezeti tényezők is szerepet játszhatnak a diffúz és noduláris golyva kialakulásában, és ezek közül néhány tényező szinergikusan működhet.

A genetikai tényezők szerepét számos bizonyíték sugallja, 43 például (1) a golyvák csoportosulása a családokon belül; (2) a golyváknál magasabb a konkordancia arány monozigóta, mint dizigotikus ikrekben; (3) a nő-férfi arány (endémiás 1: 1, szórványos golyvákban 7: 1–9: 1); és (4) a golyvák fennmaradása azokon a területeken, ahol egy széles körben elterjedt jódprofilaxis programot hajtottak végre.

A golyva által érintett családok tanulmányozásával a kutatók számos olyan géneltérést tudtak kimutatni, amelyek a pajzsmirigyhormon szintéziséhez kapcsolódó fehérjéket tartalmaznak, például a Tg-t kódoló gének mutációit, a nátrium/jodid szimportert (NIS), a pajzsmirigy-peroxidázt (TPO), a kettős oxidáz 2-t ( DUOX2), pendrin (Pendred-szindróma [PDS]) és TSH-receptor (TSHR). Ezen túlmenően három rendellenességet azonosítottak ennek a rendellenességnek, amelyek a 14q, Xp22 és 3q26 kromoszómákhoz kapcsolódnak. 44,45 Noha számos családban kimutatták az autoszomális domináns öröklődést, több gén is részt vehet más családokban, jelezve, hogy a golyva oka mögött markáns genetikai háttér áll. Ez a bonyolult genetikai minta magyarázhatja, hogy a nem toxikus golyvában szenvedő betegek többségében miért nem ismeretesek a hajlamosító génváltozások.

A jódhiány és a genetikai érzékenység mellett a különféle környezeti tényezőknek való kitettség a golyva keletkezéséhez kapcsolódik. 46,47 Tehát az endokrin rendszert károsító anyagok, beleértve a perklorátot, a tiocianátot és a nitrátot; izoflavonok; és a szerves klórok, valamint a gyógyszerek, a dohányzás, a szelénhiány, az inzulinrezisztencia, az orális fogamzásgátlók, a paritás és az alkohol szerepeltek a golyva fejlődésében. 48,49

Érdekesebb a TSH szint és a jódellátás kapcsolata. Valójában a jódbevitel szintjének még kis különbségei is korrelálnak a TSH-szintek jelentős különbségeivel; ezt a változást az országos jóddúsítást ellenőrző longitudinális népességalapú dán program 11 éves követése után mutatták be (DanThyr tanulmány). 54.

Valójában a TSH-függő és a TSH-független útvonalak komplex hálózata irányítja a pajzsmirigy follikuláris sejtjeinek növekedését és működését, és szerepet játszik a goitrogén folyamatban. Különösen a véráramból, vagy az autokrin vagy parakrin szekrécióból származó különféle növekedési faktorok szolgálhatnak a pajzsmirigy sejtek proliferációs és differenciálódási folyamatainak szabályozására. 43

Jellemzően a golyva kialakulásának korai szakaszában a szerkezet és a funkció mikroheterogenitásának területei összekeverednek, és tartalmazzák a funkcionális autonómia területét és a fokális vérzés területeit.

A hiperplasztikus csomók merev kritériumok alapján történő elemzése azt is jelezte, hogy a morfológiailag nem megkülönböztethető hiperplasztikus pajzsmirigy csomók lehetnek monoklonálisak vagy poliklonálisak. A hiperplasztikus pajzsmirigyben lévő monoklonális adenómák a progresszió egy szakaszát tükrözhetik a hiperplázia-neoplazia spektrum mentén; a több szomatikus mutáció felhalmozódása ezt követően szelektív növekedési előnyt adhat ennek az egysejtű klónnak. 55

Szövettanilag a göbök szabálytalanul megnagyobbodott, bekapcsolódott tüszőket tartalmaznak, amelyek kolloiddal vannak kinyújtva, vagy kisebb tüszők csoportjaival, amelyeket magasabb hám bélel, és amelyek kis kolloid cseppeket tartalmaznak. A göbök általában nem teljesen kapszulázottak, és rosszul vannak elhatárolva és összeolvadnak az intermoduláris szövetekkel, amelyek szintén megváltozott architektúrával rendelkeznek. Úgy tűnik azonban, hogy egyes mirigyekben a göbök lokalizálódtak, másutt látszólag normális felépítésű területekkel. Itt nehéz lehet megkülönböztetni a follikuláris adenomát, és egyes patológusok olyan elváltozásokat alkalmaznak, mint kolloid vagy adenomatózus csomók az ilyen elváltozásokra.