Megbízható tartalom.

Nincs találat.

A tartalom a hirdetés után is folytatódik

Kalcium-oxalát urolithiasis

Gregory F. Grauer, DVM, MS, DACVIM, Kansas Állami Egyetem

Urológia és nefrológia

Ez egy kitöltött hibaüzenet

Jelentkezzen be a fiókba.

A www.cliniciansbrief.com teljes cikkeinek megtekintéséhez jelentkezzen be alább.

Hozzon létre egy fiókot ingyen

Ingyenes hozzáférést szeretne kapni a diagnosztikai és kezelési információkkal foglalkozó első számú kiadványhoz? Hozzon létre egy ingyenes fiókot a teljes cikkek elolvasásához és az exkluzív webes tartalom eléréséhez a www.cliniciansbrief.com oldalon.

Hogyan kell kezelnem a kalcium-oxalát urolithiasisát?

A szakértő szerint…

A kalcium-oxalát (CaOx) urolitok általános előfordulása kutyákon az elmúlt 10 évben jelentősen megnőtt. 1 Ez összefüggésbe hozható a savasító étrend fokozott használatával; a kalcium, magnézium, foszfor és oxalát étrendi tartalmának változása; mozgásszegényebb életmód; csökkent vízbevitel; a CaOx urolitok kialakulására hajlamosabb kis fajták fokozott tulajdonjoga; a túlsúlyos kutyák gyakoribb előfordulása; és/vagy a fejlettebb korban élő kutyák. 1,2

Az 1998 és 2008 között a kanadai Állatorvosi Urolit Központhoz benyújtott kutya CaOx urolitok körülbelül 70% -a hím kutyákból származott; a leggyakrabban érintett fajták közé tartozott a miniatűr és a szokásos schnauzer, a miniatűr uszkár, a Yorkshire terrier, a Lhasa apso, a bichon frise és a shih tzu. A női miniatűr schnauzerek nemi kivételnek tűnnek; egy tanulmányban gyakrabban fejlesztették ki a CaOx urolitokat, mint a struvit urolitokat. 1 A hím kutyák általános megnövekedett előfordulása összefüggésbe hozható a tesztoszteron által közvetített oxalát májtermelésének növekedésével. Ezzel szemben a nőstény kutyák ösztrogénjei növelhetik a citrát vizelettel történő kiválasztását, ami megkönnyíti az oldható kalcium-citrát képződését. 2

Sok CKD-s macskának CaOx nephrolithja is van.

A kutyákhoz hasonlóan a hím macskák is leggyakrabban CaOx urolitokat fejlesztenek ki. A hím házi rövid szőrű, közepes szőrű és hosszú szőrű macskák 1,4-szer nagyobb valószínűséggel fejlesztenek ki CaOx urolitot, mint egy struvit urolit. 1 Úgy tűnik, hogy mind a hím, mind a nőstény fajtatiszta macskák (pl. Perzsa, himalája, burmai, ragdoll) veszélyeztetettek. 1 Sok krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedő macskának is van CaOx nephrolithja, bár nehéz lehet megkülönböztetni a kis CaOx nephrolithokat a vese lágyrész mineralizációjától. Az elmúlt 10 évben a macska CaOx urolitok leadása állandó volt, míg a macska struvita urolitjainak száma csökkent. 1

1A. Ábra Egy 13 éves, kasztrált shih tzu oldalsó röntgenfelvétele több CaOx urolittal (vese, hólyag és húgycső).

1B. Ábra. Húzott oldalsó röntgenfelvétel további CaOx urethrolithokat mutat

Az idősebb (8–12 éves) kutyákat és macskákat a CaOx urolitok érintik leggyakrabban, és az egyidejű húgyúti fertőzés ritkának tűnik. A CaOx urolitok az összes urolit közül a leginkább radioaktívak, és általában könnyen megfigyelhetők sima filmröntgenfelvételeken (1. ábra és 2).

2. ábra: 9 éves, kasztrált házi hosszúszőrű macska oldalsó röntgenképe, feltételezett CaOx nephrolithokkal és egyetlen CaOx urocystolithal).

A CaOx urolitok leggyakrabban a monohidrát formát (kristálynév, whewellite), nem pedig a dihidrát formát (weddellite; 3. ábra).

A kutyák és macskák CaOx urolithiasisának patogenezisében szerepet játszó tényezők nem teljesen ismertek, de legalább részben a vizelet túltelítettségét kalciummal és oxaláttal tartalmazzák. A CaOx oldhatósága nő a vizeletben, amelynek pH-ja> 6,5, míg a vizelet pH-értéke 3 Csökken a vizelet koncentrációja a glikozaminoglikánok, a Tamm – Horsfall fehérje, az osteopontin és/vagy a citrát koncentrációjában, amelyek mindegyike CaOx kristályosodás gátlója; hibás vizelet-nephrocalcin (egy másik CaOx-kristályosodás-gátló); vagy az oxalát (pl. zöldségek, fű, C-vitamin) fokozott étrendi bevitele növelheti a CaOx urolith képződésének kockázatát kutyáknál. 4 Rágcsálóknál és embereknél az oxalát-lebontó baktériumok, például az Oxalobacter formigének csökkent koncentrációja a bélben a CaOx urolith képződésének kockázati tényezője; ugyanez igaz lehet a kutyákra és macskákra is. Az elhízás szintén növelheti a CaOx urolithiasis kockázatát kutyáknál. 2

A CaOx urolitok kiújulása kutyákban viszonylag magas, és úgy tűnik, nagyobb, mint a macskáknál. Egy vizsgálatban a CaOx urolitok a műtét után a kutyák 3% -ánál 3 hónappal, 9% -ánál 6 hónapig, 36% -ánál 12 hónapig, 48% -ánál 24 hónapig ismétlődtek. 5 Egy másik, több mint 2000 CaOx urolitot tartalmazó macskán végzett vizsgálatban 7% -uknál volt első, 0,6% -nál második, 0,1% -nál pedig harmadik. 6 Ezek az eredmények hangsúlyozzák az orvosi protokollok szükségességét, amelyek célja a CaOx urolitok kiújulásának csökkentése az urolit eltávolítása után.

A CaOx urolithiasis feloldódásának orvosi kezelését még nem fejlesztették ki. Az urocisztolitok műtéti eltávolítása továbbra is az elsődleges kezelési mód, bár a kevésbé invazív urolit visszakeresési és/vagy megsemmisítési módszerek (pl. Ürítő urohidropulzió, katéter visszakeresés, kőkosarak visszakeresése, litotripszia) egyre inkább elterjedtek.

Kritikusak azok az orvosi protokollok, amelyek célja a CaOx urolitok kiújulásának csökkentése az urolit eltávolítása után.

CaOx vesekő gyanúja esetén a műtét általában nem javallt, kivéve, ha obstruktív uropathia, kontrollálatlan fertőzés vagy romló vesefunkció áll fenn. CKD-ben szenvedő és feltételezett CaOx nephrolith macskáknál a vesebetegség progressziójának, urémiás krízisének vagy pusztulásának nincs megnövekedett kockázata, összehasonlítva a hasonló stádiumú CKD-vel rendelkező nephrolith nélküli macskákkal. 7 A nephrolithos betegeket orvosi protokollokkal kell kezelni, amelyek megakadályozzák vagy lassítják a CaOx urolith növekedését, és a nephrolithok elhelyezkedését és méretét évente többször is röntgen- vagy ultrahangvizsgálattal kell ellenőrizni. A CKD-ben szenvedő betegek akut dekompenzációja ismert vagy feltételezett nephrolithok esetén gyors felmérést kell, hogy eredményezzen az obstruktív uropathia kizárására.

Orvosi menedzsment a megelőzés érdekében

A betegeket gondosan fel kell mérni azon tényezők szempontjából, amelyek növelhetik a kalcium- és oxalát-túltelítettséget. Mivel a hiperkalcémia hypercalciuriát okozhat, az ionizált kalciumkoncentrációt fel kell mérni kutyáknál és macskáknál, akiknél ismert vagy feltételezett CaOx urolit van. Ezenkívül a vizelet fokozott vizeletürítésével összefüggésbe hozható a hyperadrenocorticismus, az exogén glükokortikoidok beadása és a metabolikus acidózis, ezért ezeket az állapotokat adott esetben ki kell zárni.

Az orvosi menedzsment alappillérei közé tartozik a vízbevitel ösztönzése a vizelet fajsúly elérése érdekében. 8 Hill's Recept Diet u/d Canine Non-Struvite Urinary Tract Health (hillsvet.com) és Royal Canin Veterinary Diet Urinary SO (royalcanin.us) általában ajánlott kutyák; A Hill's Recept Diet c/d Multicare Feline, a Royal Canin Veterinary Diet Urinary SO, a Purina UR Urinary St/Ox Feline Formula (purinaveterinarydiets.com) és az Iams Veterinary Formula Urinary-O Plus mérsékelt pH/O (iams.com) ajánlott macskák. A megnövekedett étrendi nátrium-bevitel a kalcium vizeletürítésének növekedését eredményezheti, ezért kerülni kell. Kerülni kell a magas kalcium- és/vagy oxaláttartalmú emberi élelmiszerek (pl. Csokoládé, földimogyoró, cékla, édesburgonya, spenót, rebarbara) etetését.

Az orális kálium-citrát segíthet megakadályozni a CaOx urolitok, mint citrát komplexek kalciummal való megismétlődését, ezáltal az oldhatóbb kalcium-citrátot képezve a vizeletben. Ezenkívül a kálium-citrát enyhe vizelet-lúgozást eredményez, ami növeli a CaOx oldhatóságát. 4 A túlbuzgó vizelet lúgosítását kerülni kell, mivel ez kalcium-foszfát-urolitok kialakulását eredményezheti. A vizelet lúgosítása akkor javasolt, ha a vizelet pH-ja folyamatosan 6,5 alatt van. A kálium-citrátot úgy kell titrálni, hogy az ideális vizelet pH 7,0-7,5 legyen. A kálium-citrát ajánlott kezdő adagja 40–75 mg/kg PO 12 óránként. Tiazid diuretikumokat is javasoltak a kalcium vizelettel történő kiválasztásának csökkentésére kutyáknál és macskáknál, akiknél visszatérő CaOx urolithiasis volt; kimutatták, hogy a hidroklorotiazid (1-2 mg/kg PO 12 óránként 2 hétig) csökkenti a vizelet kalcium kiválasztását kutyákban. 9 Ezt a hatást fokozta a kezelés kombinálása a Hill's Canine Recept Diet u/d-vel.

A tiazid diuretikumok alkalmazása kutyáknak nem lehet elsődleges kezelés. A tiazidok hosszú távú alkalmazását a CaOx urolitok kiújulásának megakadályozására kutyákban nem értékelték. Egészséges fiatal nőstény macskáknál a hidroklorotiazid alacsonyabb vizelet-CaOx-telítettséggel járt, de a vizelet 24 órás vizeletkiválasztásában nem volt különbség. 10 A szerző figyelmeztet arra, hogy a vizsgálat eredményeit nem szabad extrapolálni olyan macskákra, amelyek CaOx urolitokat képeznek.

CaOx = kalcium-oxalát, CKD = krónikus vesebetegség

GREGORY F. GRAUER, DVM, MS, DACVIM, a Kansas Állami Egyetem klinikai tudományok tanszékének professzora és Jarvis orvostanszék. Érdeklődési területe, kutatása és oktatása a kisállat vizeletürítő rendszere, amely témáról a NAVC konferencián tart előadásokat. A Colorado Állami Egyetemen a kisállat-orvos professzoraként és szekcióvezetőjeként, valamint a Wisconsin – Madison Egyetem oktatójaként dolgozott, ahol szakmai gyakorlatát és rezidenciáját teljesítette, és MS-t szerzett. Dr. Grauer az Iowa Állami Egyetemen szerezte DVM-jét.

Kutya és macska urolithiasis: Több mint 50 000 urolit beadvány vizsgálata a Kanadai Állatorvosi Urolith Központ számára 1998 és 2008 között. Houston DM, Moore AE. Can Vet J 50: 1263-1268, 2009.

A kalcium-oxalát urolithiasisával összefüggő beteg és környezeti tényezők kutyáknál. Lekcharoensuk C, Lulich JP, Osborne CA és mtsai. JAVMA 217: 515-519, 2000.

A hiperadrenokortikizmus és a kalciumtartalmú urolitok kialakulása közötti összefüggés urolithiasisos kutyáknál. Hess RS, Kass PH, Ward CR. JAVMA 212: 1889-1891, 1998.

Kutya kalcium-oxalát urolithiasis: Paradigmák megváltoztatása a kimutatásban, kezelésben és megelőzésben. Lulich JP, Osborne Kalifornia, Koehler LA. A Hand MS-ben Thatcher CD, Remillard RL és mtsai. (szerk.): Kisállat-klinikai táplálkozás, 5. kiadás - Topeka: Mark Morris Intézet, 2010, 855-870.

A kalcium-oxalát urolitok műtét utáni kiújulása kutyáknál. Lulich JP, Perrine L, Osborne CA és mtsai. JVIM 6: 119, 1992 (absztrakt).

Az urolitok kiújulásának gyakorisága és gyakorisága kezdeti ammónium-urát, kalcium-oxalát vagy struvit-urolit után macskáknál. Albasan H, Osborne CA, Lulich JP és mtsai. JAVMA 235: 1450-1455, 2009.

Eset-kontroll tanulmány a nephrolithiasis hatásairól krónikus vesebetegségben szenvedő macskáknál. Ross SJ, Osborne CA, Lekcharoensuk C és mtsai. JAVMA 230: 1854-1859, 2007.

A konzervek táplálkozási tényezői és a kalcium-oxalát urolitok kialakulása a kutyákban Lekcharoensuk C, Osborne CA, Lulich JP és mtsai. Am J Vet Res 63: 163-169, 2002.

A hidroklorotiazid és az étrend hatása kutyáknak kalcium-oxalát urolithiasisban Lulich JP, Osborne CA, Lekcharoensuk C és mtsai. JAVMA 218: 1583-1586, 2001.

A hidroklorotiazid hatása a vizelet kalcium-oxalát relatív túltelítettségére egészséges fiatal felnőtt nőstény házi rövidszőrű macskáknál. Herzel A, Bartges JW, Kirk CA és mtsai. Vet Ther 8: 247-254, 2007.

A száraz táplálkozási tényezők és a kutya kalcium-oxalát urolitok közötti összefüggés. Lekcharoensuk C, Osborne CA, Lulich JP és mtsai. Am J Vet Res 63: 330-337, 2002.
Kutya és macska urolithiasis: diagnózis, kezelés és megelőzés. Lulich JP, Osborne CA, Albasan H. In Bartges J, Polzin DJ (eds): Nephrology and Urology of Small Animals - West Sussex: Wiley-Blackwell, 2011, 687-706.
Kutya urolitok: Gyakran feltett kérdések és válaszaik. Koehler LA, Osborne CA, Buettner MT és mtsai. Vet Clin North Am Small Anim Practice 39: 161-181, 2009.
A nátrium-kloriddal történő étrend-kiegészítés hatása a vizelet relatív túltelítettségére kalcium-oxaláttal egészséges kutyáknál. Lulich JP, Osborne Kalifornia, Sanderson SL. Am J Vet Res 66: 319-324, 2005.
A kalcium-oxalát urolithiasis kialakulásával összefüggő tényezők értékelése macskáknál. Kirk CA, Ling GV, Franti CE és mtsai. JAVMA 207: 1429-1434, 1995.