Kék fenyő balzsam

Rendben, lehet, hogy azon kell dolgoznom, hogy megakadályozzam a repedések kialakulását, de nagyon büszke vagyok magamra, hogy örökzöld balzsamot készítettem a kék fenyőtűkből, amelyeket magam szedtem be!

Rendben, lehet, hogy dolgoznom kell a repedések megakadályozásában, de nagyon büszke vagyok magamra, hogy örökzöld balzsamot készítettem kék fenyőtűkből, amelyeket magam szüreteltem!

Az ötlettel egy nemrégiben készült Learning Herbs e-hírlevélben találkoztam, és tudtam, hogy ki kell próbálnom. Az összetevők listája elég rövid:

Körülbelül 3 csésze örökzöld (kék lucfenyő, fenyő, fenyő stb.)
bio olívaolaj
méhviasz

Szóval egyik vasárnap délután anyám és apám házához mentem, és megkérdeztem, hogy levághatnék-e néhány ágat az egyik kék lucfájukból. Apám azt hitte, hogy dió vagyok, de így is segített. Hagytam pár napig száradni az ágakat, csak hogy megbizonyosodjak a hó kiszáradásáról.

Aztán levettem a tűket az ágakról. Nagyon szórakoztató volt a tévé előtt ülni. Fenyőillatúvá tette az egész házat! Ezután egy üvegbe tettem őket, és olajjal letakartam. Az utasítások szerint előbb vágja fel a tűket, vagy törje össze őket egy hasítóval, de a kék fenyőtűk NAGYON változékonyak és kemények, és elég illatosnak tűntek, miután leválasztották az ágakról, így ezt a lépést kihagytam. A tűket befőttes üvegbe tettem és olajjal letakartam. Hova tegyük? Kellett egy meleg, sötét hely. Úgy döntöttem, hogy a hőregiszter előtti első nappalink megfelel.

Két hét múlva kinyitottam az üveget és. . . ó, nagyon édes illatú! Kicsit aggódtam, amíg el nem olvastam az eredeti utasításokat, és azt mondtam, hogy édes illata lesz. Tyűha! Azt is mondta, hogy 2-4 hétbe telhet az illat kivonása, de azt gondoltam, hogy bőven erős illatú, így folytattam a következő lépéssel. . . kifeszítve a tűket az olajból.

Most már használhat egy cheesecloth-t, és megpróbálhatja kivonni az olajat a tűkből, de mint már említettem, a kék lucfenyőtűk nagyon kemények, és elmondhatnám, hogy mindent megtennék azzal, ha a tűket sajtba nyomnám, ha tovább piszkálnám kezét. Tehát csak egy szűrőt használtam. ÉGES illata volt. Valójában a nap hátralévő részében azon kaptam magam, hogy a szemetes felett lebegek, hogy elkapjam azt a gyönyörűen beöntött olajat, amely a tűkön maradt.

A következő lépés a méhviasz hozzáadása volt. Itt térek el kissé a recepttől (ismét). A balzsamkészítéssel kapcsolatos korlátozott kutatásaim szerint unciánként egy uncia méhviaszt használtak fel. A recept szerint azonban 3 csésze olajat és 4 uncia méhviaszt használtak fel. Mivel 2,5 csésze olajom volt, úgy döntöttem, hogy 3,5 uncia méhviaszt használok. Remekül működött, de szerintem 2,5 uncia még jobban működött volna. Ahogy a fotóból is látszik, egy kicsit nehezebb volt, mint amire számítottam, és volt egy kis repedés.

Az eljárás szerint kettős kazánban forraljuk fel a vizet, helyezzük a felső edényt az alsó edény tetejére, adjunk hozzá olajat, majd adjuk hozzá a méhviaszt. Keverje addig, amíg a was szép és meg nem olvad. Ezután öntse edénybe. A fedél hozzáadása előtt hagyja kihűlni.

Az ítélet: Imádom ezeket a dolgokat! Nemcsak nagy illata van, de nagyon is segített repedezett kezeimnek (a tél brutális a bőrön itt, Michiganben). A kezdeti alkalmazásnál kissé zsíros, de elég gyorsan felszívódik. Állítólag jó a mellkasi torlódásokra, az izomfájdalmakra és az ember kedvének felemelésére. A házi készítésű kék lucfenyő balzsamom határozottan boldoggá tesz, bár ez annak az elégedettségnek köszönhető, hogy olyat készítettem, amit soha nem gondoltam volna elkészíteni (a divatos organikus testápoló költségének töredékével, ráadásul környezetbarát alapanyagokkal), és emlékeztem arra, hogy apám segített én levágtam a kék lucfenyő ágakat.

Ezt a bejegyzést a Works for Me szerdán osztották meg