Elit serdülő női műkorcsolyázók étkezési attitűdjeinek és táplálékfelvételeinek: keresztmetszeti tanulmány

Absztrakt

Háttér

Az elit serdülő női műkorcsolyázók egy esztétikai alapú sportban versenyeznek, amely értékeli a vékony alkatokat és a hajlékony alakokat. A sportolók fizikai követelményeinek való megfelelés érdekében a korcsolyázók egészségtelen irányba változtathatják étkezési szokásaikat. Ez a tanulmány értékeli az elit serdülő női műkorcsolyázók étkezési hozzáállását és étrendi bevitelét, hogy felmérje a potenciális táplálkozási kockázatokat.

Mód

Harminchat elit versenyző serdülő női műkorcsolyázó (átlagéletkor 16 ± 2,5 SD év) önállóan beadott háromnapos nyilvántartást vezetett be az étrend beviteléről és az egyidejű fizikai aktivitásról az edzési szezonban. Két hónappal később részt vettek egy országos edzőtáborban, amelynek során elvégezték az étkezési attitűd tesztet (EAT-40), éhomi vérmintákat szolgáltattak, és magasságukat és súlyukat megmérték.

Eredmények

A résztvevők átlagos testtömeg-indexe (BMI) 19,8 ± 2,1 SD volt. BMI-jük a normális tartományba esett, és a többség (70%) nem számolt be a közelmúltbeli súlycsökkenésről. Az átlagos EAT-40 pontszám normális volt (19,5 ± 13,5 SD), és a 30-as küszöbérték alatt volt, ami klinikailag jelentős étkezési patológiát jelez. A korcsolyázók negyedének EAT-40 pontszáma meghaladta a 30-at. A korcsolyázók átlagos energiafogyasztása 1491 ± 471 SD kcal/nap (31 ± 10 SD kcal/kg) volt, szénhidrátkalória 61,6% -kal, 14,6 % fehérjéből és 23,7% zsírból. Beszámolt étrendi bevitelük magas szénhidráttartalmú volt, de alacsony az összes energia-, zsír- és csontépítő tápanyag.

Következtetések

Bár ezek a rendkívül aktív fiatal nők olyan sportágban versenyeznek, amely a karcsúságot díjazza, megfelelő súlyokkal rendelkeztek. A sportolók olyan étrendi bevitelről számoltak be, amely jóval alacsonyabb volt a becsült energiaigény alatt, és közepesen veszélyeztetett a rendezetlen étkezés. Előzetes útmutatásra van szükség az étrendi bevitelük javítása érdekében, különösen a csontépítő tápanyagok tekintetében.

Háttér

A műkorcsolya iránti érdeklődés és részvétel folyamatosan nőtt az elmúlt 15 évben. Az amerikai műkorcsolya szövetség USFSA; [1] országszerte jelenleg több mint 176 000 taggal és 750 tag klubbal büszkélkedhet. Míg sok tag rekreációs jelleggel vesz részt, egyre több sportoló törekszik arra, hogy csatlakozzon az országosan versenyző korcsolyázók elit rangsorához. A sport népszerűségének és versenyének növekedésével ezek a műkorcsolyázók egyre nagyobb nyomásnak vannak kitéve egyre igényesebb rutinok elvégzésére, amelyek fejlett ugrásokat és összetett technikai manővereket tartalmaznak [2–5].

Az elit műkorcsolyázóknak egyesíteniük kell az erőt, az állóképességet és a művészi képességeket a jégen nyújtott teljesítményükön. A korcsolyázók rutinjait technikai érdemeik és bemutatásuk alapján ítélik meg, művészi tökéletességük és esztétikai vonzerejük szubjektív értékelésével [2, 4]. A kicsi testalkat, a karcsú alak és az alacsony testtömeg a női korcsolyázók értékének számít, mind esztétikai, mind mechanikai okokból [3, 4, 6, 7]. Az elit korcsolyázóknak elegáns, kecses testi megjelenést kell elérniük, ugyanakkor meg kell őrizniük a versenysportoló számára szükséges erőt, egyensúlyt és rugalmasságot [2, 3, 7, 3.0.CO; 2-H. "Href ="/articles/10.1186/1550-2783- 9-53 # ref-CR8 "> 8].

Átlagosan az elit serdülő korcsolyázók heti 33 órát fordítanak a mérsékelt és erőteljes fizikai aktivitásra - heti 27 órát a jégen végzett edzésekre, és további heti 6 órát a jégen kívüli táncra és erősítő edzésre [4]. Az optimális korcsolyázási teljesítmény elősegítése érdekében a műkorcsolyázók étrendi bevitelének meg kell felelnie mind az intenzív edzés, mind a serdülőkori növekedés és fejlődés energiaigényének [9, 10]. Azonban a sport esztétikai ideáljának való megfelelõ nyomás, valamint a nõi testsúlyt és testformát érintõ hagyományos társadalmi nyomás, a korcsolyázókat egészségtelen irányba változtathatja étkezési és testmozgási szokásait [11–13].

A serdülő korcsolyázók kettős kihívással néznek szembe, és megpróbálják kontrollálni a testtömeget a karcsú testalkatú sportok számára, miközben megfelelnek az edzés magas energiaigényének. Az elit korcsolyázókkal végzett korábbi tanulmányok bizonyították az energia korlátozását és a nem megfelelő energiafogyasztást, valamint a legfontosabb csontépítő tápanyagok, például a D-vitamin, a kalcium, a magnézium és a cink esetleges hiányosságait [5, 7, 14–18]. A korlátozó étkezési magatartás és a korcsolyázók nem megfelelő táplálkozása sokféle rövid és hosszú távú következményhez vezethet, mint például megváltozott sportteljesítmény, fáradtság, sérülések, amenorrhoea és étkezési rendellenességek [7, 9, 16].

Az élsportolók ezen csoportjának étkezési gyakorlatával kapcsolatos ismeretek folyamatosak. A tanulmány célja az volt, hogy felmérje (1) az elit serdülő női műkorcsolyázók csoportjának energia-, makro- és mikrotápanyag-bevitelét, valamint (2) étkezési attitűdjét, hogy felmérje a potenciális táplálkozási kockázatokat. A tanulmány eredményei azonosítani fogják a tápanyaghiányt és a rendezetlen étkezési attitűdöket és viselkedést, hogy tájékoztassák az elit serdülő női korcsolyázók táplálkozási oktatási és tanácsadási igényeit.

Mód

Résztvevők

A résztvevők 36 országos rangú elit serdülő női műkorcsolyázók voltak, akiknek átlagéletkora 16 ± 2,5 SD év volt (13–22 év), és akik 1998 és 1998 között elit edzőtáborban vettek részt az USA Olimpiai Képzési Központjában Colorado Springsben. 1999. A vizsgálatban való részvételt megelőzően minden résztvevő, és szükség esetén törvényes gondviselője írásos beleegyező nyilatkozatot kapott. Az Amerikai Műkorcsolya Szövetség sportorvosi tanácsadó testülete és az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának Humán Tárgy Felülvizsgálati Testülete jóváhagyta ezt a tanulmányt. A bostoni Tufts Medical Center Humán Vizsgálati Bizottsága jóváhagyta az adatok másodlagos elemzését.

Magasság és súly

A résztvevőket a testmozgás megkezdése előtt reggel lemértük és megmértük (könnyű ruhában és cipő nélkül). A testtömeget egy sugáregyensúly-skála segítségével mértük 50 g pontossággal, a magasságot pedig stadiométerrel 0,5 cm pontossággal. A testtömeg-indexet (BMI) ezután a tömeg (kg) és a magasság (m) négyzet (kg/m2) arányában számítottuk ki; A BMI-for-age percentiliseket minden résztvevő számára ≤19 éves korra számítottuk ki a Centers for Disease Control and Prevention CDC növekedési diagramjaival; [19].

Étrendi bevitel

Az étrendi bevitelt értékelték, hogy meghatározzák a korcsolyázók étrendjének legfőbb energiaforrásait és legfontosabb mikroelemeit. Miután a résztvevők részletes utasításokat kaptak, háromnapos étkezési rekordokat (2 egymást követő hétköznap és 1 hétvégi nap) rögzítettek az aktív edzés során két hónappal az edzőtáborban való részvétel előtt. Az edzőtábor első hetében a résztvevők találkoztak a tanulmány munkatársaival, hogy áttekinthessék étkezési nyilvántartásukat és tisztázzák a hiányzó vagy kétértelmű adatokat. Ezután a korcsolyázók rövid, személyre szabott táplálkozási oktatást kaptak, ajánlásokkal, amelyek segítenek nekik javítani a bevitelüket, ha problémát mutatnak. Az étrend-nyilvántartásokat ezután regisztrált dietetikus ellenőrizte, kódolta, bevitte és elemezte a vizsgálati személyzeten a Nutritionist IV segítségével (4.1 verzió, 1997, First Data Bank, Inc., San Bruno, Kalifornia). A kalóriák, a makrotápanyagok és a mikroelemek becsült bevitelét összehasonlítottuk az életkor és a nem szerinti normatív adatokkal az 1999–2000 NHANES Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatokról; [20–23].

Étkezési hozzáállás

Az étkezési attitűd teszt EAT-40; [24] az evéssel és a testtömeg-szabályozással kapcsolatos rendezetlen attitűdök és viselkedés mércéjeként szolgált. Az EAT-40-et eredetileg az anorexia nervosa tüneteinek objektív mércéjeként tervezték [24]. Később a rendellenes étkezési szokások tág mércéjeként validálták, és ma már a magas kockázatú populációkban alkalmazott differenciálatlan étkezési rendellenességek szűrővizsgálati eszközeként alkalmazzák [24, 25]. Jelenleg az EAT-40-et tartják a rendezetlen étkezés legszélesebb körben alkalmazott önértékelési mércéjének [25], és az elit korcsolyázókkal végzett korábbi tanulmányokban [14, 17] használták. Az EAT-40 belső megbízhatósága magas, Cronbach alfái pedig 0,79–0,94 között mozognak [24]; a 0,7-nél nagyobb intézkedések elfogadhatók [26].

Az EAT-40 egy önjelölt 40 tételes eszköz, amelyre egy 6 pontos Likert típusú skálán válaszolnak (1 = soha, 6 = mindig). A készülék pontozása az egyes válaszokhoz tartozó pontok hozzárendelésével történik (3 pont a leginkább „tüneti” válaszért, 2 pont a következő „tüneti" válaszért, 1 pont a legkevésbé "tüneti" válaszért, és nincs pont a "nem tüneti" válaszért. válaszok) és az összesítő pontszámok mind a 40 elemnél [24]. Az EAT-40> 30 pontszám a klinikailag jelentős étkezési patológia jelenlétét jelzi [24, 25].

Fizikai aktivitás szintje

Három 24 órás fizikai aktivitási nyilvántartást gyűjtöttek ugyanazon a három napon. A résztvevők rögzítették étrendi bevitelüket, hogy megbecsüljék a fizikai aktivitás szintjét egy aktív edzés során. A résztvevők az edzőtábor első hetében egy tanulmányi alkalmazottal átnézték a tevékenységi nyilvántartást, hogy tisztázzák a hiányzó vagy kétértelmű adatokat, és kiszámították az átlagokat.

Vérkémia

12 órás éhomi vérmintát (25 ml) vénaszúrás útján vettünk minden korcsolyázótól az edzőtáborba érkezést követő első reggelen, és elemeztük a hematológiai indexeket (szérum vas, teljes vaskötő képesség, teljes vastelítettség, szérum ferritin, hemoglobin és hematokrit) és szérumalbumin (Pikes Peak Diagnostic Service, Inc., Colorado Springs, CO).

Adatelemzés

Az összes adatot elemeztük az SPSS for Windows statisztikai programmal (7.0 verzió, 1997, SPSS, Inc., Cary, NC). Az egyes változókhoz kiszámítottuk az eszközöket és a szórásokat, hogy leírást nyújtsunk a korcsolyázók antropometriájáról, a tápanyagbevitelről, az EAT-40 pontszámokról és a táplálkozási állapot biokémiai mutatóiról.

Eredmények

Az 1. táblázat ismerteti e versenyző serdülő női műkorcsolyázók jellemzőit. A 36 résztvevő életkora 13–22 év volt, átlagos és medián életkora 16 év volt. A csoport átlagos BMI-je 19,8 ± 2,1 SD (medián 19,9) volt, 15,1 és 23,3 között. Az összes 19 évesnél idősebb korcsolyázó normál BMI-vel rendelkezett a felnőttek normáihoz képest. Az ≤19 év korcsolyázók kivételével az összes korának BMI-je az egészséges testsúly tartományban volt (5. és 85. percentilis között), életkor- és nemspecifikus CDC növekedési diagramok felhasználásával [19]. Ezen táblázatok alapján 1 korcsolyázó BMI-korának th-percentilis volt, és „alsúlyú” besorolású lenne. 7 korcsolyázó az 5. – 25. Percentilis között, 13 korcsolyázó a 25. – 50. percentilis között volt, 9 korcsolyázók az 50 -75. és 2 korcsolyázó között a 75.-85. A súlytörténetről beszámoló 33 korcsolyázó közül a többségnek (70%) nem volt friss fogyása, 25% -uk pedig aktívan hízott. Ezen korcsolyázók 38% -a azonban túlsúlyosnak tartotta magát, és 22% -uk szerint mások azt mondták, hogy túlsúlyosak.

Étrendi bevitel és energiafelhasználás

Az 1. táblázat ismerteti a korcsolyázók becsült energiafogyasztását és ráfordítását is. A 3 napos étrendrekordok alapján becsült átlagos energiafogyasztás (EI) 1491 ± 471 kcal/nap volt (566–2654 kcal/nap), ami átlagosan 31 ± 10 SD kcal/kg volt. Az átlagos becsült energiaigény (EER), nem, életkor, testsúly, magasság és a jelentett fizikai aktivitás szintjeiből számítva, az étrendi referencia bevitel DRI egyenleteivel; [27] 2695 ± 154 SD kcal/nap volt (2314 - 2977 kcal/nap). Az energiafogyasztással összehasonlítva a korcsolyázók energiahiánya (EER mínusz EI) 1204 ± 531 SD kcal/nap volt (tartomány: -170 - 2263 kcal/nap). A korcsolyázók által jelentett energiafogyasztás így lényegesen alacsonyabb volt (44 ± 19%), mint EER-jük.

A 2. táblázat azt mutatja, hogy ezek a korcsolyázók átlagosan 61,6% -os energiát jelentettek szénhidrátból, 23,7% -ot zsírból és 14,6% -ot fehérjéből. Ezek a bevételek átlagosan 1,2 ± 0,4 g/testtömeg-kg fehérjét és 4,8 ± 1,5 g/testtömeg-kg szénhidrátot szolgáltattak. A korcsolyázók átlagosan 23,8% -át (91 g/nap) kizárólag cukorból számolták be. Az életkor és a nem szerinti normatív NHANES 1999–2000 adatokhoz képest a korcsolyázók többsége alacsony mikrotápanyagok, köztük kalcium, vas, foszfor, magnézium, cink és B-12-vitamin alacsony fogyasztásáról számolt be. A korcsolyázók többsége (67%) nem szedett mikrotápanyag-kiegészítőket.

A 3. táblázat részletezi az egyes élelmiszercsoportok százalékos hozzájárulását a legfontosabb tápanyagok becsült beviteléhez. A gabonafélék járultak hozzá a legnagyobb mértékben (35%) az energiafogyasztáshoz, ezt követték a hús (17%), a tej (13%) és a cukros ételek (9%). A cukor főleg gyümölcsből származott (25%), majd hozzáadott cukor (20%), tej (15%) és édesített italok (12%) következett. A tej járult hozzá a legnagyobb mértékben a csontépítő tápanyagokhoz, például a kalcium (55%), a D-vitamin (77%) és a foszfor (36%) beviteléhez, amelyet a gabonacsoport követett. A szemek adták a legtöbb vasat (56%) és magnéziumot (34%).

Étkezési attitűd teszt (EAT-40) pontszámai

A korcsolyázók átlagos EAT-40 pontszáma 19,5 ± 13,5 SD volt (6-62 tartomány). A harminchárom korcsolyázó közül nyolc (24%) meghaladta az EAT-40 30-as cut-off pontszámát, ami klinikailag jelentős étkezési patológia kockázatát sugallja. Az emelt EAT-40 pontszámmal rendelkező korcsolyázók általában idősebbek és magasabb BMI-vel rendelkeznek, mint az emelt pontszám nélküli korcsolyázók; nem jelentettek különbségeket a jelentett energiafogyasztásban a csoportok között. A korcsolyázók legmegerősítőbb válaszai magukban foglalják a visszafogott étkezést („[Ne élvezd az új, gazdag ételek kipróbálását” (85%), „Az étkezés körüli önkontroll megjelenítését” (55%) és „Tudatában azoknak az ételeknek a kalóriatartalmával, amelyek Eszem ”(42%)), a súlygal való foglalkozás („ a túlsúlytól rettegek ”(33%),„ a vékonyabb vágy miatt vagyok elfoglalva ”(33%)) és az étellel való foglalkozás („ adj túl sok időt és az ételre gondolt ”(30%)) rangsorban. A korcsolyázók azt is támogatták, hogy nem szeretik a feszes ruhát, nem élvezik a húst, és nincs rendszeres menstruációs periódusuk. A kóros súlykontrollra vonatkozó cikkeknél („hányás, miután ettem” és „hashajtókat szedjünk”) a legalacsonyabb a jóváhagyási arány.

Biokémiai intézkedések

A 4. táblázat összefoglalja a legfontosabb vérkémiákat. A vas és a hematológiai indexek összes eszköze (a szérum vas, a teljes vas megkötő képesség, a teljes vas telítettség, a szérum ferritin, a hemoglobin és a hematokrit) normál határokon belül volt. Csak egy korcsolyázónak, akit a BMI-for-age alapján alsúlyosnak minősítenének, alacsony volt a szérum vas- és alacsony százalékos (%) vas-telítettség, de a korcsolyázó összes többi értéke normális volt. Összességében nem volt bizonyíték vashiányra vagy vérszegénységre a csoport átlagos biokémiai értékeiből. Valamennyi korcsolyázó szérumalbumin értéke az életkornak megfelelő tartományon belül volt.

Vita

Az ebben a vizsgálatban szereplő elit serdülő női korcsolyázók normál testtömegűek voltak, annak ellenére, hogy alacsony az energiafogyasztásuk. A 36 korcsolyázó közül csak egyet minősítettek „alsúlyosnak” a BMI-kor alapján, és a csoport átlagos BMI-értéke 19,8 ± 2,1 SD hasonló volt az elit serdülő korcsolyázókkal végzett korábbi vizsgálatoknál [5–3,0, CO; 2 -H. "Href ="/articles/10.1186/1550-2783-9-53 # ref-CR8 "> 8, 14–16, 30]. A súlytörténetről beszámoló korcsolyázók 38% -a azonban túlsúlyosnak tartotta magát és 22% -uk szerint mások túlsúlyosak. A korcsolyázók karcsú testalkatú sportban vesznek részt, és nyomást tapasztalhatnak megjelenésük megváltoztatására, még akkor is, ha egészséges testsúlyúak. Korábbi kutatások szerint az edzők (edzők, tisztviselők, partnerek) szerves részét képezik a korcsolyázók testsúlyával és testalkatával kapcsolatos önmegítélésében [6, 29]. Ezért fontos, hogy az edző személyzet és a korcsolyázók megértsék az élsportolók egészséges BMI-tartományait. A táplálkozással kapcsolatos oktatási erőfeszítéseknek arra kell összpontosítaniuk, hogy a korcsolyázók megértsék a kapcsolatot a súly és az egészség között, és tanuljon módszereket az optimális súly-magasság fenntartásához miközben táplálkozási beavatkozással felel meg a sportág fizikai igényeinek. Ezenkívül a kiképző személyzetnek figyelemmel kell kísérnie a korcsolyázók BMI-jét, mivel a nemkívánatos BMI-változások figyelmeztethetnek a szükségtelen energiakorlátozásra és a fogyásra.

A korcsolyázók által a tanulmányban feljegyzett átlagos étrendi energia-, makro- és mikrotápanyagok bevitele hasonló volt az elit korcsolyázók által korábban közölt bevitelhez [5, 3.0.CO; 2-H. "Href ="/articles/10.1186/1550-2783- 9-53 # ref-CR8 "> 8, 15–17], de alacsonyabbak voltak az átlagnál, összehasonlítva az NHANES 1999–2000 normatív életkor- és nem szerinti beviteli adataival [20–23]. A jelentett EI és EER alapján, a korcsolyázók energiahiánya 1204 ± 531 SD kcal/nap volt. Azonban a korcsolyázók testtömege és BMI-je a normális tartományba esett, és a többség nem számolt be a testsúly csökkenésének tendenciájáról az idő múlásával. Ezért valószínűleg az étrendi beviteli adatok vagy a táplálékbevitel aluljelentése, vagy a fizikai aktivitás szintjének túlbecsülése volt kitéve. Ebben a vizsgálatban az aluljelentés mértéke (44%) nagyon magas volt, amikor a korcsolyázók jelentett EI-jét összehasonlították EER-jükkel; a szokásos mértékű jelentéstétel 10- 20% [31]. A táplálékbevitel aluljelentése, különösen a serdülőknél és az sportolók, és a táplálékfelvétel rögzítésének folyamata az egyéneket megváltoztathatja étrendjük szokásait [31, 32]. Az ebben a csoportban jelentett nagy eltérés oka lehet annak elkerülhetetlen korlátozása, hogy a serdülők felügyelet nélkül tartják az ételeket, vagy talán a korcsolyázók azon kísérletei, hogy feljegyezzék az edzőik és társaik által észlelt beviteleket.

A jelen tanulmány korlátai közé tartozik az ön által bejelentett adatokra való támaszkodás és a háromnapos étkezési nyilvántartások használata. Az élelmiszer- és aktivitási nyilvántartásokat egy tanulmányi munkatárssal felülvizsgálták, azonban az adatok gyűjtését és áttekintését két hónap választotta el egymástól. A nyilvántartások hiányzó vagy hiányos feljegyzéseket tartalmazhattak, amelyek az étrendi bevitel és a fizikai aktivitás szintjének téves bemutatásához vezettek. A jövőbeni tanulmányok kombinálhatják az írásos utasításokat az étrendi és fizikai aktivitási nyilvántartások kitöltésével kapcsolatos személyes oktatással a pontosság maximalizálása érdekében. Ezen túlmenően fontolóra vehetik a nyilvántartások gyűjtése és áttekintése közötti távolság csökkentését, esetleg még a rekordok napi felülvizsgálatát is felhasználva a hiányzó vagy téves adatszolgáltatás minimalizálása érdekében. Végül az edzésszezonban gyűjtöttek adatokat; ennek a tanulmánynak az eredményei nem általánosíthatók a szezonon kívüli időszakra.

Következtetés

Az elit serdülő korcsolyázók egy karcsú testalkatú sportban vesznek részt, ahol vékony, hajlékony alakokra van szükség. A minta többsége kevés evés vagy súlyprobléma bizonyítékát mutatta. A legtöbb korcsolyázó azonban hihetetlenül alacsony energiafogyasztásról számolt be, egynegyede pedig rendezetlen magatartásról és magatartásról az étkezéssel és a testtömeg-szabályozással kapcsolatban. A korcsolyázókat arra kell ösztönözni, hogy tartsák be energiafogyasztásukat a sport magas energiaigényével összhangban annak biztosítása érdekében, hogy étrendjük megfelelő tápanyagokat tartalmazzon a növekedéshez, fejlődéshez és edzéshez.