Kora gyermekkor - az elhízás megelőzésének kritikus időszaka

Tárgyak

Egy longitudinális vizsgálatban, amely a BMI-t korai életkorától kezdve követte nyomon, a legtöbb 3 éves korban elhízott gyermek kamaszkorára túlsúlyos vagy elhízott volt. Elhízott serdülők közül,

50% -át 5 éves kortól érintette a túlsúly vagy az elhízás, és a BMI leggyorsabb növekedése 2 és 6 éves kor között történt.

Utal rá Geserick, M. és mtsai. A BMI felgyorsulása a korai gyermekkorban és a tartós elhízás kockázata. N. Engl. J. Med. 379, 1303–1312 (2018).

A német gyermekgyógyászati betegek nyilvántartásából rutinszerűen gyűjtött, szekvenciális és antropometrikus adatokat elemző tanulmány világosságot vet arra a kérdésre, hogy van-e kritikus időszak a tartós elhízás kialakulásához a későbbi serdülőkorban 1. A tanulmány, amely 51 000 olyan személyt vett be, akiket a születéstől serdülőkorig (15–19 év) követtek nyomon, és> 240 000 adatpont azt mutatta, hogy

A 3 éves korban elhízott gyermekek 90% -ának volt túlsúlya vagy elhízása későbbi serdülőkorára. Fontos,

A vizsgálatba bevont, elhízott serdülők 50% -át 5 éves kortól kezdve már túlsúly vagy elhízás érinti; ezeknél az egyéneknél a BMI leggyorsabb növekedése 2 és 6 éves kor között történt. Ezenkívül a terhességi korban nagynak született gyermekeknél a serdülőkori elhízás kockázata 1,55-szerese volt más születési súlyú csoportokhoz képest. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a tartós elhízás kialakulásának kritikus kora a korai gyermekkor.

A kisgyermekkor magában foglalja az „adipozitás visszapattanásának” időszakát. Ezt az időszakot, amely általában 4 és 6 éves kor között következik be, először> 30 évvel ezelőtt írták le, és ez a BMI-görbe legalacsonyabb értékének megfelelő életkor, amikor a BMI a csecsemőkor emelkedése és az azt követő csökkenés után emelkedni kezd ismét 2. Az adatok azt mutatják, hogy azok a gyermekek, akiknél az adipozitás korai életkorban visszapattan (3. Mandy Geserick és munkatársai jelen tanulmánya megerősíti az adipozitás fellendülésének időzítésének és a korai életkorban bekövetkező BMI változás dinamikájának fontosságát a serdülőkori túlsúly növekedés előrejelzésében.

„Az adatok kiemelik a magasság és a súly rutinszerű értékelésének fontosságát kisgyermekeknél”

A BMI-pályák áttekintésekor a klinikusoknak különösen tisztában kell lenniük a gyermek kórtörténetében vagy családtörténetében szereplő olyan tényezőkkel, amelyek a szokásosnál magasabb kockázatot jelenthetnek az elhízás és a kapcsolódó egészségügyi problémák kockázatának. Így a következők további vizsgálatot indíthatnak: nagynak születik a terhességi kor miatt; anyai túlsúly (a tanulmányban szintén dokumentált kockázati tényező); a terhességi cukorbetegség története; dohányzás terhesség alatt; 2-es típusú diabetes mellitus, korai szívbetegség és a kapcsolódó állapotok családi kórtörténetében; és a stressz és a gyermekkori káros tapasztalatok.

Bár fontos, ez a speciális klinikai megközelítés a túlsúlyosodás kockázatának kezelésére a korai gyermekkorban szükségszerűen korlátozott. Például annak ellenére, hogy a növekedés ellenőrzésének a szokásos gyermekgyógyászati ellátás részének kell lennie, ez a gyakorlat országonként és országonként jelentősen eltér, és természetesen nem mindig fordul elő 7. Továbbá, az egyetemes egészségügyi ellátás hiánya több országban azt jelenti, hogy sok gyermek, különösen szociálisan hátrányos helyzetű, migráns háttérrel rendelkező, távoli vagy vidéki környezetben élő gyermekek nem férhetnek hozzá a rutinszerű egészségügyi ellenőrzésekhez. Ezért a klinikai szolgáltatási környezeten túlra kell néznünk, hogy meghatározzuk azokat a stratégiákat, amelyek felhasználhatók az elhízás kialakulásának megelőzésére az élet első néhány évében.

A WHO Gyermekkori elhízás megszüntetése (ECHO) bizottságának 2017. évi végrehajtási jelentése a gyermekek elhízásának megelőzésével és kezelésével foglalkozik. A szerzők hat átfogó ajánlást nyújtottak be, amelyek közül az egyik 0–5 éves gyermekekre összpontosít. Az ajánlásokat az 1. háttérmagyarázat foglalja össze.

"A klinikusoknak különösen tisztában kell lenniük a gyermek kórtörténetének vagy családtörténetének tényezőivel"

A szülők és a gondozók elsősorban felelősek gyermekeik egészségéért és fejlődéséért. Az élet első 2 évében mérsékelt vagy erős bizonyíték áll rendelkezésre a családokra irányuló beavatkozások hatékonyságáról az etetési és életmódbeli gyakorlatok javításában, bár kevés tanulmány bizonyította a túlsúly növekedésére gyakorolt hatást 9. Szisztematikus áttekintésben 26 vizsgálatból 7 mutatott ki jótékony hatást a kisgyermekek növekedési állapotára olyan beavatkozások segítségével, amelyek az egyéni vagy a családi szintű viselkedésváltozásokra összpontosítanak, klinikai körülmények között nyújtott otthoni látogatások, otthoni látogatások, közösségben vagy kombinációban 9 .

Az óvodai korosztályban a korai gondozás és az oktatási lehetőségek potenciális lehetőségeket kínálnak az elhízás megelőzésére; azonban jelenleg csak előzetes bizonyíték van az elhízást elősegítő magatartás ilyen körülmények között történő javítására irányuló beavatkozásokra 10. 43 vizsgálat szisztematikus áttekintése azt mutatta, hogy a többszintű, többkomponensű stratégiák, erős szülői elkötelezettséggel párosítva, nagyobb valószínűséggel eredményesek az egészséges testsúly elérésében vagy fenntartásában. A WHO jelentése számos stratégiát ajánlott az ételek, italok, testmozgás és az egészséges életmóddal kapcsolatos oktatás kezelésére a formális gyermekgondozási intézményekben és intézményekben 8 .

„Foglalkozni kell az elhízásra gyakorolt szélesebb körű hatásokkal a korai életkorban és azon túl is”

Végső soron azonban a korai életkorban és azon túlmenő, az elhízásra gyakorolt szélesebb hatásokat is összehangolt megközelítéssel kell kezelni. A WHO ECHO bizottsági jelentése megjegyezte, hogy „a gyermekkori elhízás sikeres leküzdéséhez összehangolt, több szektoron átívelő, felelősségre vonható intézkedésekkel kell küzdeni az obesogén környezet ellen, és foglalkozni kell az élet létfontosságú elemeivel” 8. Számos erőteljes környezeti tényező befolyásolja az elhízás kialakulását az egyénben, egy családban vagy egy közösségben. Ide tartozik az épített környezet minősége, a városrészek járhatósága és biztonsága, a tömegközlekedéshez való hozzáférés, az élelmiszerek ára és elérhetősége, az élelmiszerek forgalmazása, valamint a helyi élelmiszer- és testmozgási kultúrák. Rendszeralapú szakpolitikai intézkedésekre van szükség, amelyek felismerik az összes elem kölcsönhatását.

Amíg ezeket a politikákat nem hajtják végre, azokra a stratégiákra kell összpontosítanunk, amelyeket korábban megjegyeztünk, amelyek a család szintjén, vagy klinikai vagy kisgyermekkori körülmények között működnek. Ezek a stratégiák némi ígéretet kínálnak az elhízás megelőzésében és a gyermekek egészséges növekedésének elősegítésében az első években, különösen az adipozitás fellendülésének kritikus időszakában.

1. háttérmagyarázat A WHO a gyermekkori elhízás megszüntetéséről szóló bizottsági jelentés legfontosabb intézkedési területei 8

Végezzen átfogó programokat, amelyek elősegítik az egészséges ételek fogyasztását, és csökkentik az egészségtelen ételek és a cukorral édesített italok gyermekek és serdülők általi bevitelét

Végezzen átfogó programokat, amelyek elősegítik a fizikai aktivitást és csökkentik a gyermekek és serdülők mozgásszegény viselkedését

A gyermekkori elhízás kockázatának csökkentése érdekében integrálja és erősítse a nem fertőző betegségek megelőzésére vonatkozó útmutatást a jelenlegi fogamzásgátló és az antenatális ellátás iránymutatásával.

Adjon útmutatást és támogatást az egészséges táplálkozáshoz, az alváshoz és a kisgyermekkori testmozgáshoz annak biztosítására, hogy a gyermekek megfelelően növekedjenek és kialakuljanak az egészséges szokások

Végezzen átfogó programokat, amelyek elősegítik az egészséges iskolai környezetet, az egészségügyi és táplálkozási műveltséget, valamint a testmozgást az iskoláskorú gyermekeknél és serdülőknél

Családalapú, többkomponensű szolgáltatásokat nyújtani az életmód súlykezelési szolgáltatásaihoz az elhízott gyermekek és fiatalok számára

Hivatkozások

Geserick, M. és mtsai. A BMI felgyorsulása a korai gyermekkorban és a tartós elhízás kockázata. N. Engl. J. Med. 379, 1303–1312 (2018).

Rolland-Cachera, M. F. és mtsai. Adipozitás visszapattan a gyermekeknél: egyszerű mutató az elhízás előrejelzésére. Am. J. Clin. Nutr. 39, 129–135 (1984).

Hughes, A. R. és mtsai. Az adipozitás visszapattanásának és az adipozitás időzítése serdülőkorban. Gyermekgyógyászat 134, e1354 – e1361 (2014).

Mihrshahi, S., Gow, M. L. & Baur, L. A. A gyermekkori elhízás megelőzésének és kezelésének korszerű megközelítései: ausztrál fókusz. Med. J. Aust. 209, 267–274 (2018).

Egészségügyi Világszervezet. Étrendi ajánlások/táplálkozási követelmények. KI http://www.who.int/nutrition/topics/nutrecomm/en (2018).

Egészségügyi Világszervezet. Globális ajánlások az egészségügyi fizikai aktivitásról. KI http://www.who.int/dietphysicalactivity/publications/9789241599979/hu (2010).

Scherdel, P. és mtsai. A növekedés figyelése mint korai észlelési eszköz: szisztematikus áttekintés. Lancet Diabetes Endocrinol. 4, 447–456 (2016).

Egészségügyi Világszervezet. A Bizottság jelentése a gyermekkori elhízás megszüntetéséről - végrehajtási terv: összefoglaló. KI http://www.who.int/end-childhood-obesity/publications/echo-plan-executive-summary/en (2017).

Blake-Lamb, T. L. és mtsai. A gyermekkori elhízás elleni beavatkozások az első 1000 napban: szisztematikus áttekintés. Am. J. Előző Med. 50, 780–189 (2016).

Ward, D. S. és mtsai. Az elhízás megelőzését célzó beavatkozások erőssége a korai gondozási és oktatási környezetben: szisztematikus áttekintés. Előző Med. 95, S37 – S52 (2017).