Korai súlygyarapodás a dohányzás abbahagyása után az általános nagy súlygyarapodás előrejelzője Egyetlen hely

Vizsgálatunk az absztinens dohányosok egyik legnagyobb csoportját tartalmazza, amelyet 12 hónapig követtek nyomon, és így pontosabb becslést tesz lehetővé a súlygyarapodásról, mint a legtöbb hasonló vizsgálat.

Ezenkívül a kohorsz fenotipizálva volt jól a kiindulási értéken, és soros súlyméréssel rendelkeztek, amelyek lehetővé tették számunkra a súlygyarapodás pályájának jellemzését.

Vizsgálatunk fő korlátja, hogy egy rutin klinika adatain alapult, és nem a súlyváltozás valódi meghatározóinak (pl. Kalóriabevitel, fizikai aktivitás, nyugalmi anyagcsere arány) értékelésére készült, és ezért hiányoznak az adatok a súlygyarapodás mögött álló valódi ok-okozati tényezők.

Bevezetés

A posztcesszió utáni súlygyarapodás (PCWG) jól ismert jelenség1–4, amely a leszokók többségénél fordul elő5 6, és az átlagos súlygyarapodás majdnem 5 kg az 1 éves postquit után.3 7 A súlyváltozás azonban abbahagyás után nagyban változik, körülbelül 16% fogyás, míg 13% több mint 10 kg-ot gyarapít, és jelenleg nem világos, hogy mi jósolja a túlsúly növekedését.3 A súlygyarapodás mértéke a leszokást követő első 3 hónapban a legmagasabb.3

A PCWG fontos. A súlygyarapodástól való félelem fontos gátat jelenthet a dohányzásról való leszokásban20, vagy motivációvesztéshez és visszaeséshez vezethet. 21 Ezenkívül a súlygyarapodásnak vannak káros következményei, amelyek növelik a kardiometabolikus kockázatot.3

Anyagok és metódusok

Dohányfüggőség-kezelési program

Ez a vizsgálati populáció azokat a betegeket tartalmazza, akiket a prágai Dohányfüggőség Központjában (Csehország) 2005 és 2013 között kezeltek. Ez a központ bizonyítékokon alapuló dohánykezelési eljárásokat alkalmazott, beleértve a farmakoterápiát és a pszicho-magatartási beavatkozásokat a cseh és nemzetközi kezelési ajánlások és irányelvek szerint, 23 leírtuk weboldalunkon a http://www.slzt.cz/intervention-structure oldalon. A multidiszciplináris kezelési csoport nővérekből és orvosokból állt, akiket a Mayo Clinic akkreditált dohánykezelési szakember programja (dohánykezelési képzési programok tanácsa által akkreditált) dohánykezelési szakemberként tanúsított, és ennek megfelelője a Cseh Köztársaságban a Society for Treatment dohányfüggőségről (a Cseh Orvosi Szövetség akkreditálta). A kezelés egyénre szabott és különbözik az alkalmazott gyógyszer típusától (vareniklin; bupropion; nikotinpótló terápia (NRT); az NRT módszere, beleértve a tapaszt, pasztillát, inhalátort és gumit és/vagy szükség esetén kombinációban) a klinikai látogatások száma ajánlott az előzmények, preferenciák, a betegek betartásától és egyéb társbetegségek jelenlététől függően.

A kezdeti látogatás, amely magában foglalta a kiindulási értékeléseket, minden beteg esetében hasonló volt. A dohányfüggőség mértékét (Fagerström teszt a cigarettafüggőségről (FTCD) 25 26 és a Minnesota megvonási skálát (MNWS) 27) értékelték, kórtörténetet gyűjtöttek és elvégeztek egy alapvető fizikai vizsgálatot, amely magasságot és súlyt is tartalmazott.

Az utólagos látogatások átlagosan 30 percig tartottak. Ezek közül az elsőt a cél kilépési naptól számított 1 vagy 2 héten belül tervezték, majd havonta körülbelül egyszer a kezelés harmadik hónapjáig. A rendszeres személyes látogatások a lemondás utáni 6. és 12. hónapban történtek, szükség esetén nagyobb gyakorisággal. Minden látogatás alkalmával megmérték a testtömeg, a szénmonoxid (CO) mennyiségét a lejárt levegőben, a vérnyomást és a pulzusszámot. Aki nem vett részt egy tervezett megbeszélésen, telefonon keresték meg és dohányzónak minősítették, ha nem a tervek szerint vettek részt.

Résztvevők

Minden résztvevő aláírta egy hozzájárulási űrlapot, amely lehetővé teszi adataik felhasználását az ehhez hasonló jövőbeni tanulmányokban, és ezt a tanulmányt jóváhagyták. A kohorsz 1050 dohányosból állt, akik 2005 és 2013 között részesültek dohányfüggőségi kezelésben a prágai Dohányfüggőségi Központban (Prága, Cseh Köztársaság). A fent említett időszakban kezelt 3537 beteg közül csak 1050-en teljesítették a befogadási kritériumokat, és bekerültek a ez az elemzés: 12 hónap folyamatos absztinencia (a Russell Standard Criteria28 szerint), amelyet 6 ppm-nél kisebb kilégzett CO-val igazoltak. Akik nem feleltek meg a fent említett felvételi kritériumoknak, kizárták ebből a tanulmányból.

Beteg és nyilvánosság bevonása

A betegeket nem vonták be a kutatási kérdés kidolgozásába, az eredménymérések meghatározásába, a vizsgálat megtervezésébe, toborzásába és a vizsgálat lefolytatásába.

Tanulmányi intézkedések

Súly: A testtömeget minden látogatás alkalmával megmértük az ETA1775 90000 személyes digitális mérleggel, könnyű ruhákkal, cipőkkel.

Testtömeg-index (BMI): A BMI a testtömeg és a testfelület aránya, amelyet a standard kg/m2 képlet alapján számítottak.29

Beck Depression Inventory (BDI) pontszám: A depressziós tüneteket a kiindulási interjú során értékelték a BDI segítségével. 30 Az elemzésekhez a betegeket nem vagy csak minimális (BDI 28) depresszióba sorolták.

Dohányfüggőség (FTCD): A dohányfüggőséget a kiindulási FTCD25 26 alkalmazásával mértük. Az 5 vagy annál magasabb FTCD-pontszám súlyos dohányfüggőséget jelent.

Napi cigaretták száma: Naponta elszívott cigaretták száma az alaplátogatás alkalmával (bármilyen beavatkozás előtt).

A dohányzás megkezdésének rendszeres kora: Az a kor, amikor a dohányos rendszeresen dohányozni kezdett.

Használt gyógyszeres kezelés: beleértve a bupropiont, a vareniklint, az NRT-t.

Elvonási tünetek: A megvonási tüneteket az MNWS27 segítségével értékelték minden látogatás alkalmával az elmúlt 24 órában (0–4 pontszám, ahol 4 a legsúlyosabb intenzitást, 0 pedig semmit sem jelent). Ehhez az elemzéshez egy tétel pontszámait használtuk, amelyek az étvágy és a súlynövekedés észleléséhez kapcsolódtak, valamint az alapértéknél és a 3 hónapnál rögzített értékeket.

Adatelemzés

Külön programot, az ELZT-t (Evidence Léčby Závislosti na Tabáku-Register of Tobacco Dependence Treatment) fejlesztettek ki a Dohányfüggőség Kezelő Központjának, az Egyetemi Kórháznak és a Károly Egyetem 1. Orvostudományi Karának az adatainak összegyűjtésére és összefoglalására.

Eredmények

Betegeink kiindulási jellemzőit az 1. táblázat mutatja.

Kiindulási jellemzők (n = 1050) *

Az 1050 sikeres absztinens mintája 511 (48,7%) nőből és 539 (51,3%) férfiból állt, akiknek átlagéletkora 46 (± 14,4) év volt. Az átlagos PCWG 1 év után + 4,1% (± 5,31%) volt a kiindulási súlytól. Hónaponként vizsgálva az első hónapban 0,79% (± 2,03%), a második hónapban 1,49% (± 2,58%) és a harmadik hónapban 2,33% (± 3,44%) volt (p Tekintse meg ezt a táblázatot:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Korai súlygyarapodás/fogyás a dohányzásról való leszokást követő első 3 hónapban

A súly relatív változása (%) a dohányzás abbahagyása után különböző időpontokban (átlag, SD).

A kiindulási látogatás és a dohányzás abbahagyása után 3 hónappal a korai súlygyarapodás/fogyás szignifikánsan korrelált a későbbi 1 éves súlygyarapodással (p = 0,018, a korrelációs együttható +0,085), ami azt jelezte, hogy a korai súlygyarapodás csak gyengén függ össze a későbbi súlygyarapodás.

Ha a betegeket a korai súlyváltozás mediánja szerint (1,28%) a medián fölé és alá osztottuk, a medián feletti korai súlygyarapodásban szenvedő betegeknél regisztrált későbbi súlygyarapodás nem volt szignifikánsan magasabb a mediánérték alattiakkal összehasonlítva (lásd a 3. táblázatot).

Súlygyarapodás 1 éves utánkövetéskor a dohányzásról való leszokást követő első 3 hónapban medián alkalmazásával meghatározott alcsoportokban

A vevő működési görbéjének elemzéséből származó eredményeket a 4. táblázat mutatja.

A korai súlygyarapodás ROC elemzései 5%, 7%, 10% súlygyarapodás alapján meghatározott betegcsoportok esetén 1 éves követés során (n = 772)

A dohányzás abbahagyása utáni első 3 hónap korai súlyváltozása nem jósolta meg a későbbi súlygyarapodást, és alacsony érzékenységű volt. A betegek 43 százaléka (n = 453) 12 hónapra megemelte az alapsúly 7% -át. A vevő működési görbéjének elemzése azt mutatta, hogy a betegek az első 3 hónapban az alaptömegük 0,98% -át meghaladó súlygyarapodás esetén 66% -os érzékenységet és 44% -os specificitást mutattak arra, hogy 12 hónapon túl 7% vagy annál nagyobb súlyt nyerjenek. A 2. ábrán látható vízesési ábra azt mutatja, hogy azoknak az embereknek a egyharmada, akik az első 3 hónap alatt kevesebb mint 0,98% -ot gyarapodtak, több mint 7% -kal gyarapodtak 1 év múlva, de azoknak több mint fele, akik ebben az időben meghaladták a 0,98% -ot nem ér el többet, mint 7%.

Vízesési diagram a későbbi> 7% -os súlygyarapodás előrejelzésére 1 éves FU-ig korai súlyváltozással (Minden beteget egy vízszintes vonal képvisel). Azok a betegek, akiknek súlygyarapodása 7% -kal növekszik 1 évig a cselekmény felső részén) és negatív (7% -os későbbi súlygyarapodás).

Nem volt bizonyíték arra, hogy a résztvevők étvágyfokozata a kiinduláskor, mielőtt abbahagyta volna, 12 hónapos súlygyarapodáshoz kapcsolódott volna. Fokozott összefüggés volt azonban a 3 hónapos étvágy értékelése és a 12 hónapos súlygyarapodás között (3. ábra).

Átlagos súlygyarapodás 1 év után a betegek beszámolt intenzitása alapján az elvonási tünetek „fokozott étvágy, éhes, súlygyarapodás” 3 hónapos látogatáskor; a bajusz 95% -os CI-t jelöl.

Az imputált adatok többváltozós lineáris regressziója (lásd az 5. táblázatot) azt mutatta, hogy a magasabb PCWG előrejelzésére 1 év múlva szignifikáns tényezők alacsonyabbak voltak a kiindulási BMI (B = −0,20; 95% CI −0,29 és −0,11, p A táblázat megtekintése:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Több lineáris modell a súly relatív változásához 1 évvel a dohányzás abbahagyása után

A mindkét időpontban jelenlévőkkel végzett érzékenységi elemzés (n = 566) ugyanazokat a tényezőket találta szignifikánsnak a fő többváltozós elemzésben, mint azok az absztinensek teljes mintája, akik elmulasztottak látogatást.

A korai súlygyarapodás nem társult további súlygyarapodással azután, ha 1 éven át értékelték (B = 0,14, 95% CI -0,03–0,31, p = 0,011).

Vita

Nem volt statisztikailag szignifikáns összefüggés a korai súlygyarapodás és a későbbi súlygyarapodás között. Ennek eredményeként a medián feletti korai súlygyarapodásnak mérsékelt érzékenysége (66%) és kissé alacsony specificitása (44%) volt ahhoz, hogy 12 hónappal az alaptömeg legalább 7% -a növekedjen. A többváltozós elemzésben az alacsonyabb BMI volt a kiinduláskor, a dohányzás felnőttkorban történő kezdése és az NRT-n kívüli gyógyszeres kezelés vagy gyógyszeres kezelés nélkül függetlenül összefüggésbe hozható egy év alatt nagyobb súlygyarapodás. Ezenkívül a postcessziós étvágy értékelése nagyobb súlygyarapodáshoz kapcsolódott. A korai és a későbbi súlygyarapodás közötti kapcsolat pozitívnak tűnik, de a különböző elemzések eltérő eredményei azt mutatják, hogy kapcsolatuk gyenge.

Megállapítottuk, hogy a 3 hónaposnál magasabb étvágy besorolása nagyobb súlygyarapodáshoz kapcsolódott egy évben, de a kezdeti, a leszokást megelőző étvágyfokozat és a PCWG között nem volt kapcsolat. Ez utóbbi megállapítás ellentétben áll Kmetova és mtsai (4 )ével, ahol az étvágy értékelése a leszokási kísérlet előtt a PCWG-vel volt összefüggésben. Tudomásunk szerint az a megállapításunk, hogy az étvágy intenzitásának megvonási tünetei a dohányzás abbahagyása után súlygyarapodással jártak, összhangban áll a korábban publikált tanulmányokkal.31 32 Ez a 3 hónapos étvágy értékelése jóslat volt, arra utal, hogy ez a hatás hosszú életű, mely mássalhangzó a populációkban megfigyelt folyamatos súlygyarapodás a folyamatos dohányzással szemben még az első év után is megfigyelhető.22

Ennek a tanulmánynak több erőssége van. Ez az absztinens dohányosok egyik legnagyobb csoportja, amelyet nyomon követtek, és így a súlygyarapodás pontosabb becslését teszi lehetővé, mint a legtöbb hasonló tanulmány. Ezenkívül a kohorsz alaposan jól fenotipizálva volt, és soros súlyméréssel rendelkeztek, amelyek lehetővé tették számunkra a súlygyarapodás pályájának jellemzését, amely korábban csak ismételt keresztmetszeti mintákban volt lehetséges. 3 Talán a gyorsan hízó résztvevők ezt észrevették és intézkedéseket tett a súlygyarapodás korlátozására, ami megmagyarázhatja, miért volt csak gyenge összefüggés a korai és a későbbi súlygyarapodás között. A nagyobb vagy alacsonyabb súlygyarapodáshoz kapcsolódó legvalószínűbb változók valószínűleg azok a cselekvések, amelyeket a résztvevők a súlygyarapodás korlátozására tesznek az energiafogyasztás korlátozásával, valamint a kiadások és az étkezési hajlandóság maximalizálásával, amelyet a résztvevők a dohányzásról való leszokás után tapasztalnak. Bizonyíték volt arra, hogy az étkezési hajlandóság erőssége magyarázhatja a nagyobb súlygyarapodást, ahol a postcesszió értékelése magasabb súlygyarapodáshoz kapcsolódott.

Másrészt munkánknak vannak bizonyos korlátai. Ez a tanulmány egy rutin klinikájának adatain alapult, és nem a súlyváltozás valódi meghatározóinak értékelésére készült, amelyeknek kapcsolódniuk kell az energiaegyensúly változásához, és amelyek megterhelőek a résztvevők számára a megfelelő méréshez, és ezért hiányoznak az igaz adatokról a súlygyarapodás mögött álló ok-okozati tényezők. Tudomásunk szerint egyetlen tanulmány sem követte ezeket a tényezőket az absztinencia első évében. Ez a korlátozás különösen befolyásolja a nagyobb súlygyarapodással járó tényezők tanulmányozását, amelyet közvetett, de könnyen mérhető tényezőkre kell korlátozni.

Ezek az adatok fontos következményekkel járnak a dohányfüggőség kezelésében. A súlygyarapodás korlátozására irányuló beavatkozási kísérleteket végeztünk ott, ahol az ehhez szükséges beavatkozások egyidejűleg kezdődtek az absztinencia elérésének kísérletével.36 37 Ezek a beavatkozások népszerűtlennek bizonyultak a dohányzást abbahagyni próbáló emberek körében, és a kísérleteket nem sikerült toborozni. Az az ígéretes út, amely növelheti a résztvevők vágyát a súlygyarapodás kezelésére, az lehet, hogy megvárják, amíg a túlzott súlygyarapodás megnyilvánul, majd beavatkoznak egy súlykontroll programmal. Ez a tanulmány azonban azt mutatja, hogy a korai túlzott súlygyarapodás ugyan megjósolja a későbbi nagyobb súlygyarapodást, de ezt csak gyengén; sok olyan embert kell kezelni, akik nem fognak túlzottan gyarapodni, és néhány embernek, aki túlsúlyos lesz, nem fognak felajánlani kezelést. Ezért szükséges lehet megtalálni a súlykontroll kínálatának átdolgozásának módját, hogy az vonzóbb legyen a dohányzást abbahagyni próbáló emberek számára, ami segíthet, ha azonosítani tudjuk azokat, akiknek a legnagyobb a kockázata az egészségkárosító súlygyarapodásnak.

Következtetések

Összegzésképpen elmondható, hogy azoknál az embereknél, akik egy évre abbahagyták a dohányzást, az absztinencia első néhány hónapjában a túlzott súlygyarapodás rossz előrejelzője a későbbi és a túlzott gyarapodásnak, és úgy tűnik, hogy nincsenek más erős előrejelzői a túlzott súlygyarapodásnak, amelyet rutinszerűen mérnek dohányzásról leszokó klinika.