KoreaMed Synapse

  • A Synapse-ről
    • Áttekintés
    • Jogi nyilatkozat
    • Lépjen kapcsolatba velünk
  • Hogyan lehet részt venni
    • Hogyan vehet fel naplót a Synapse-be
    • Fájl benyújtása a JATS XML fájl ellenőrzése után
    • Fájlellenőrző eszközök
  • KAMJE adatbázisok
    • KoreaMed
    • KoMCI
    • Koreai orvosi folyóirat információ
    • KAMJE

Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Nevezd meg, nem kereskedelmi licenc (http://creativecommons.org/licenses/by-nc/3.0 /) feltételei szerint terjesztenek, és amely korlátlan, nem kereskedelmi célú felhasználást, terjesztést és sokszorosítást tesz lehetővé. bármilyen médium, feltéve, hogy az eredeti művet megfelelően idézik.

koreamed

A legújabb vizsgálatok szerint a vesefoszfát-szivárgás és a kapcsolódó foszfaturia jelentős oka a kalcium urolithiasisnak. A tanulmány célja annak felmérése volt, hogy a foszfaturia összefügg-e a vizelet anyagcsere-rendellenességeivel és a visszatérő kőképződéssel.

A betegtörténetek és a vizeletkémia adatbázisát elemezték 1068 egymást követő kőképző (SF) és 106 normál kontroll esetében. A foszfaturia vizeletértékét, amely meghaladta a normál kontrollérték 95% -át, hiperfoszfaturiát jelzőként határozták meg, és meghatározták a foszfaturia hatását a vizelet metabolitjaira és a kő megismétlődésére. Ezen betegek közül 247 beteget (23,1%), akiket 36 hónapnál hosszabb ideig követtek nyomon, vagy akiknek követése megismétlődött a követés során (medián, 46,0 hónap; tartomány, 5-151), bekerültek a kő megismétlődésének elemzésébe.

Az SF-ek 19,9% -ánál (212/1068) nőtt a vizelet foszfát kiválasztása. A hiperfoszfaturiában szenvedő SF-k nagyobb vizeletmennyiséggel és magasabb kalcium-, húgysav-, oxalát- és citráttartalommal rendelkeztek, mint normofoszfaturiás SF-k. A többváltozós Cox regressziós modell, kőepizódokkal rétegezve, feltárta, hogy a hiperfoszfaturia független előrejelzője a visszatérő kőképződésnek az első SF-ben (kockázati arány [HR]: 2,122; 95% konfidencia intervallum [CI]: 1.100-4.097; p = 0,025). Nem találtak összefüggést a hiperfoszfaturia és a visszatérő kőképződés között a visszatérő SF-ekben. A Kaplan-Meier görbék azonos eredményeket mutattak.

Ez a tanulmány bizonyítja, hogy a hiperfoszfaturia szorosan összefügg a vizelet anyagcserezavarokkal. Ezenkívül a hiperfoszfaturia jelentős kockázati tényező a kő megismétlődésére az első SF-ekben.

Kulcsszavak: Foszfátok; Kiújulás; Vizelet; Anyagcsere; Urolithiasis

Az urolithiasis egy gyakori rendellenesség, amely a lakosság körülbelül 3-5% -át érinti, és általában metabolikus rendellenességekkel társul [1 - 3]. Bár mind a belső, mind a környezeti tényezők hozzájárulnak a vizeletkő kialakulásához, a pontos ok nem teljesen tisztázott [2 - 7]. Az urolithiasis etiológiájának pontosabb ismerete hozzájárulhat a betegség kezelésének és a megelőzés javulásához.

A hiperkalciuriát tekintik a leggyakoribb rendellenességnek, amelyet a kalciumkő-képzőkben (SF) azonosítanak [2, 3]. A legújabb kutatások szerint a foszfátegyensúly hibája, például a foszfát maximális újrafelszívódása a glomeruláris szűrési sebességgel (TmP/GFR), jelentős oka a kalcium urolithiasisnak [8-11]. A csökkent vesefoszfát-újrafelszívódás hipofoszfatémiához vezet, ami viszont növeli az 1,25 (OH) 2-D-vitamin szintézist, és fokozza a foszfát és a kalcium bélben történő felszívódását, ami hypercalciuriát eredményez [12 - 14]. Ezenkívül hiperfoszfaturiában szenvedő betegeknél két vese-nátrium-foszfát-transzportert, az NPT2a-t és az NPT2c-t kódoló gének mutációit azonosították [15, 16]. Az NPT2a-t kódoló gén inaktiválása a foszfát és a kalcium fokozott kiválasztódását és a csont demineralizációját eredményezi [17]. Így egyre nagyobb az érdeklődés a vesefoszfát-kezelés és az ezzel járó hiperfoszfaturia szerepe iránt a kőképződésben.

Az urolithiasis módosítható kockázati tényezőinek azonosítása új megközelítéseket eredményezhet e rendellenesség kezelésében és megelőzésében. A jelen tanulmány célja annak felmérése volt, hogy a foszfaturia kapcsolódik-e a vizelet anyagcsere-rendellenességeihez és a visszatérő kőképződéshez.

1. Témák és mintagyűjtés

A tájékozott beleegyezés megszerzése után 106 egészséges önkéntes (átlagéletkor: 42,2 ± 12,8 év [tartomány: 17–72 év]; 67% férfi [69/106]; 34,7% nő [37/106]), akinek nem volt kőnyoma hasi röntgen- és ultrahangvizsgálattal megerősített betegség, károsodott vesefunkció, anamnézisében nem volt urológiai betegség, és egyetlen gyógyszert sem írtak be kontrollként.

2. A paraméterek mérése és meghatározása

Az összes mérést rutin módszerekkel végeztük. A normál kontrollokban az alanyok 95% -ának vizeletfoszfát-kiválasztása kevesebb volt, mint 800 mg/nap. Mivel a hiperfoszfaturiának nincs általánosan elfogadott definíciója, a foszfaturia bármely olyan értékét, amely meghaladta a kontrollértékek 95% -át, hiperfoszfaturia jeleként határozták meg [8, 9]. A vizelet anyagcsere-rendellenességeit öt kategóriába sorolták az alábbiak szerint: alacsony vizeletmennyiség (2000 ml-nél kevesebb vizeletmennyiség hypercalciuria (férfiaknál 300 mg-nál nagyobb a kalcium, nőknél 250 mg-nál nagyobb kalcium), hiperoxaluria (45 mg-nál nagyobb oxalát), hyperuricosuria (húgysav férfiaknál 800 mg-nál nagyobb, nőknél 750 mg-nál nagyobb), és hypocitraturia (320 mg-nál kevesebb citráttal) [3]. A kő megismétlődését a nem kövezett A kő megismétlődésének idejét attól a naptól mértük, amikor a beteget intézményünkben kőmentesnek nyilvánítottuk, a követési időszak vagy az utolsó követés során a kő visszaesésének időpontjáig.

3. Statisztikai elemzések

A foszfaturia vizelet metabolitjaira és a visszatérő kőképződésre gyakorolt ​​hatásának vizsgálatához az alanyokat normofoszfaturiával rendelkező SF-ként vagy hiperfoszfaturiával rendelkező SF-ként osztályozták. Az alcsoportok vizeletváltozóinak különbségeit Student t-tesztjeivel értékeltük. A kategorikus változókat összehasonlították a khi-négyzet tesztekkel. A kiújuláshoz szükséges idő kiszámításához Kaplan-Meier-módszert alkalmaztunk, a különbségeket log-rank statisztikákkal értékeltük. A foszfaturia állapotának prognosztikai értékét a kő megismétlődésénél Cox arányos veszélyek regressziós modellel tanulmányoztuk. Az eseteket a jól ismert klinikai és metabolikus prognosztikai faktorokhoz igazítottuk a kiújuláshoz. Az összes statisztikai elemzést az SPSS 12.0 szoftverrel (SPSS Inc., Chicago, USA) végeztük, és a p-értékeket 1. táblázat .

2. A vizelet paraméterei

A hiperfoszfaturiában szenvedő SF-k nagyobb vizeletmennyiséggel és magasabb kalcium-, húgysav-, oxalát- és citráttartalommal rendelkeztek, mint normofoszfaturiás SF-k. A vizelet átlagos pH-ja alacsonyabb volt hyperfoszfaturiás SF-kben, mint normofoszfaturiát mutató SF-ekben. A kőepizódok szerint csoportosított alcsoportelemzések szintén hasonló eredményeket mutattak (2. táblázat).

3. A foszfaturia és a kő visszatérésének állapota

Nemrégiben számos tanulmány kimutatta, hogy az idiopátiás hiperkalciuriában szenvedő betegeknél foszfaturia vagy vesefoszfát-szivárgás van [8, 9, 12, 16]. A vesefoszfát szivárgása és az ezzel járó foszfaturia megnövekedett 1,25 (OH) 2-D3-vitamin termelést eredményez, ami fokozott bélfoszfát- és kalcium felszívódást okoz. A megnövekedett bél kalciumfelszívódásból származó hiperfoszfaturia és hiperkalciuria kombinációja elősegíti a kalcium-foszfát komplexek képződését, amelyek urolithiasishoz vezethetnek [11]. Egy korábbi vizsgálatban az SF-ek 19% -ánál volt vesefoszfát-szivárgás, amelyet a normál kontroll populáció 95% -ánál alacsonyabb vesefoszfát-küszöbértékként definiáltak, ami magas vizeletürítéssel társult a vizelettel [8]. Hasonlóképpen, eredményeink azt mutatták, hogy a hiperfoszfaturia előfordulása 19,9% volt, ami részben alátámasztja azokat a megállapításokat, amelyek azt mutatják, hogy a vesefoszfát szivárgást gyakran észlelik kőbetegségben szenvedő betegeknél.

Klinikai körülmények között az értelmes, módosítható kockázati tényezők azonosítása hasznos a visszatérő kőképződés prevalenciájának csökkentésében. Eredményeink arra utalnak, hogy a hiperfoszfaturia független, prediktív meghatározó tényező a kő megismétlődésében. Ebben a tekintetben a vesefoszfát-kiválasztás manipulálása értékesnek bizonyulhat. Például a tiazid adagolása csökkenti a kalcium és a foszfát kiválasztását, míg az oxalát kiválasztása jelentősen megnő [30]. Mivel a kalcium-foszfát szilárd fázis tűnik a kezdeti mineralizációs eseménynek a kalcium-oxalát kövekben szenvedő betegeknél, a tiazid megakadályozhatja a visszatérő kalcium-oxalát köveket azáltal, hogy csökkenti a kalcium-foszfát túltelítettségét [30]. A foszfaturia megfelelő ellenőrzése hiperfoszfaturiában szenvedő betegeknél ígéretes megközelítés lehet a normális vizeletösszetétel helyreállításában és a kőepizódok számának csökkentésében.

Ennek a vizsgálatnak az eredményei azt mutatják, hogy a hiperfoszfaturia szorosan összefügg a vizelet anyagcsere-rendellenességeivel. Ezenkívül a hiperfoszfaturia jelentős kockázati tényező az FSF-ekben az ismétlődő kőképződés szempontjából. A foszfaturia hasznos tényező lehet az anyagcsere-rendellenességek és a kő megismétlődésének előrejelzésében.