Környezeti stratégiák a gyermekek adagjának ellenőrzéséhez

Absztrakt

Laboratóriumi és terepi vizsgálatokból származó bizonyítékok azt mutatják, hogy a nagy adagok a kisebb adagokhoz képest nagyobb élelmiszer- és energiafogyasztást eredményeznek. A legtöbb gyermek és felnőtt azonban korlátozottan képes megbecsülni és ellenőrizni a kiszolgált és elfogyasztott étel mennyiségét. Öt lehetséges környezeti stratégia ígéretesnek tűnik a gyermekek adagjának ellenőrzésének javítására: (1) magas, vékony és kis térfogatú poharak és bögrék használata, (2) kisebb átmérőjű és térfogatú tányérok, tálak és tálalóeszközök használata, (3) felnikű lemezek használata (4) a teljes televíziózás és más képernyők nézésének csökkentése és (5) a televízió és/vagy más képernyők nézése közbeni evés csökkentése vagy megszüntetése. További kísérleti kutatásokra van szükség a való életben, hogy teszteljék ezeket a beavatkozásokat, mint stratégiákat az adagkontrollra és szerepüket az elhízás megelőzésében és kezelésében.

Bevezetés

A fennálló szakirodalom áttekintése során legalább öt ígéretes környezeti stratégia jelenik meg a gyermekek adagjának ellenőrzésének javítása érdekében: (1) magas, vékony és kis térfogatú poharak és bögrék használata, (2) kisebb átmérőjű és térfogatú tányérok, tálak és tálalás használata edények, (3) peremekkel ellátott lemezek használata, (4) a televíziózás és más képernyők teljes nézettségének csökkentése és (5) televízió és/vagy más képernyők nézése közbeni evés csökkentése vagy megszüntetése. Annak ellenére, hogy ennek az áttekintésnek a középpontjában a gyermekek adagjának ellenőrzésére irányuló stratégiák állnak, a felnőtteknél végzett vizsgálatok eredményei adott esetben szerepelnek benne, és ahol a gyermekektől származó adatok korlátozottabbak.

Adagméretek és felvételek

E stratégiák közül az első három attól a feltételezéstől függ, hogy az adagok mérete és/vagy az észlelt adagok mérete befolyásolja az élelmiszer-fogyasztást. Jelentős bizonyítékok gyűltek össze ezen állítás alátámasztására. Ökológiailag az elhízás-járvány együtt jár az adagok méretének növekedésével. (Nielsen & Popkin, 2003; Young & Nestle, 2002) Jelentős növekedés történt mind az éttermi, gyorsétterem-adagokban, mind az otthon fogyasztott ételek körében (Nielsen & Popkin, 2003), ami lehetőséget kínál a szülőknek arra, hogy ellenőrizzék a gyermekek adagjait a otthoni beállítás. Ezek az epidemiológiai vizsgálatok azonban nem tudják bizonyítani az adagok méretének oksági szerepét a fokozott bevitel vagy az elhízás elősegítésében.

Bár a gyermekeknél nincs bizonyíték, az eddigi kutatások szerint a felnőttek nem tudják leküzdeni a nagy adagok hatásait tudatosság, ismeretek vagy oktatás révén. Még az sem, hogy tanítják a csomagolás és a bevitel adagmérete által előidézett elfogultságról, nem védi meg az embert a hatásaitól. Egy tanulmányban a végzős hallgatók 90 perces előadást, bemutatókat és megbeszéléseket kaptak a csomagolás és a kiszerelés méretének a fogyasztásra gyakorolt hatásairól és a legyőzésének módszereiről (Wansink & Cheney, 2005). Hat hónappal később egy társadalmi összejövetelen szisztematikusan randomizálták őket a két szoba egyikébe, ahol harapnivalók voltak két nagy tálban vagy négy kis tálban, ugyanazzal a teljes mennyiséggel. Minden diák ugyanolyan méretű tányérokat és gombócokat kapott, hogy kiszolgálhassa önmagát, de a nagy tálakból felszolgált diákok átlagosan 53% -kal többet fogyasztottak és átlagosan 56% -kal többet fogyasztottak, mint azok a diákok, akik a kisebb tálakból vették az adagjukat (Wansink & Cheney, 2005).

A fenti eredmények azt sugallják, hogy a nagy adagok olyan vizuális jelzéseket nyújtanak, amelyek fontos hatást gyakorolhatnak a bevitelre, amely meghaladja a legtöbb kognitív tudatosságot és kontrollt mind a gyermekek, mind a felnőttek számára. Az ezen a területen végzett kutatások nagy része meggyőző, hogy a nagy adagok növelik a fogyasztást. Az emberek hajlamosak a nagy adagméretekre, és sok nehézséget okoz annak pontos megbecsülése, hogy mennyit fogyasztanak. Ezért a kihívás olyan stratégiák meghatározása, amelyek segítenek az egyéneknek ezen korlátok túllépésében, hogy segítsenek nekik kisebb adagok kiszolgálásában és elfogyasztásában. A nagy adagok fentebb áttekintett tanulmányai közül néhány hasznos nyomot ad. Ahogy az emberek több nagy adagot esznek anélkül, hogy kompenzálnák az egyéb ételek vagy ételek csökkent energiafogyasztását, a vizuális jelzések manipulálására is lehetőség nyílik a kevesebb fogyasztás elősegítésére anélkül, hogy az evők tudatában lennének annak, hogy máskor kevesebbet fogyasztanak vagy nagyobb bevitelekkel kompenzálnak.

Magas, vékony, kisebb térfogatú poharak és bögrék használatával

Kisebb átmérőjű és térfogatú tányérok, tálak és tálalóeszközök használata

Nyilvánvaló kérdés, hogy a gyermekek és családjaik egyszerűen növelik-e a bevitelüket, mert tudják, hogy kisebb poharakat, tányérokat, tálakat és tálalóeszközöket használnak. Ha azonban az adagméretek túl- és alulbecsléséhez szükséges kognitív folyamatok megegyeznek, a diplomások hallgatóinak fentebb leírt tanulmányai korábban a nagyobb adagok hatásairól tanítottak (Wansink & Cheney, 2005), egyetemisták itallal öntéssel és tapasztalt csaposok (Wansink és van Ittersum, 2005), valamint a maguknak fagylaltot kínáló táplálkozási szakértők (Wansink és mtsai., 2006) szerint ezek a hatások ellenállnak a tudásnak, az oktatásnak és a képzésnek. A fogyasztók nem veszik tudomásul, hogy saját becsléseik hajlamosak lehetnek ezekre az elfogultságokra, még akkor is, ha értesülnek arról, hogy a nagyobb csomagolás a bevitel alulbecsüléséhez vezet.

Felnikkel ellátott lemezek használata

Csökkentse a teljes televíziózás és egyéb képernyők nézését, és csökkentse vagy megszüntesse az evést televízió és/vagy más képernyők nézése közben

Az egyik lehetséges mechanizmus, amely összeköti a televíziót és az egyéb képernyős időt az elhízással, az étrend nagyobb energiafogyasztása a nézés során (Robinson, 2001). Több mintával végzett epidemiológiai vizsgálatokban Matheson és mtsai azt találták, hogy az általános iskolás gyermekek átlagosan a napi hétköznapi energiájuk átlagosan 17–27% -át, a teljes hétvégi energiájuk 26–32% -át fogyasztják tévénézés közben (Matheson, Killen, Wang, Varady és Robinson, 2004; Matheson, Wang és mtsai, 2004). A képernyőidő csökkentésének és a súlygyarapodásnak az iskolai alapú vizsgálatában az intervenciós csoport jelentősen csökkentette a tévénézés közben elfogyasztott ételeket (Robinson, 1999). A 4–7 évesek körében a képernyőidő csökkentésének kétéves tanulmányában az intervenciós csoport szignifikánsan csökkentette az energiafogyasztásukat, csak a monitorozó kontrollcsoporttal összehasonlítva, és a televízió nézésében bekövetkezett változás az energiafogyasztás változásával volt összefüggésben. a fizikai aktivitás változásához (Epstein et al., 2008). Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a televízió és a képernyőidő gyermekkori elhízásra gyakorolt hatásait elsősorban az étkezési magatartásra gyakorolt hatások közvetíthetik.

Összegzés

Fénypontok

A nagy adagok a nagyobb adagokhoz képest nagyobb élelmiszer- és energiafogyasztást eredményeznek

Az ígéretes stratégiák között szerepel a magas, vékony és kisméretű poharak és bögrék használata