Korreláció a közepes, alacsony sűrűségű izmok és az inzulinrezisztencia között elhízott, cukorbetegeknél Koreában

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS- Megvizsgáltuk a lipidekben gazdag vázizmok, nevezetesen az alacsony sűrűségű izmok és az inzulinrezisztencia kapcsolatát Koreában.

korreláció

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK- 75 elhízott, nem cukorbeteg alany (23 férfi, 52 nő; átlagéletkor ± SD, 41,9 ± 14,1 év) hasi zsírszöveti területeket és középmagas vázizomterületeket mértünk számítógépes tomográfiával (CT). A középmagas vázizomterületeket alacsony sűrűségű (0 és +30 Hounsfield egységek) és normál sűrűségű (+31 és +100 Hounsfield egységek) izmokra osztották fel. A homeosztázis-modell (HOMA) pontszámát kiszámoltuk az egész test inzulinérzékenységének értékelésére.

Antropometriai paraméterek

A testtömeget és a testmagasságot reggel mérték, ruházat és cipő nélkül. A BMI-t a testtömeg kilogrammban elosztva osztották a négyzetméterben kifejezett magassággal (kg/m 2).

Biokémiai profilok

A plazma glükózkoncentrációt azonnal autoanalizátorral mértük hexokináz módszerrel (Hitachi 747; Roche, Montclair, NJ). A szérum inzulin- és C-peptidkoncentrációt kemilumineszcencia enzim enzimvizsgálattal (ECIA, DPC, Immulite DPC) határoztuk meg. A szérum összes koleszterin-, HDL-koleszterin- és LDL-koleszterinszintjét direkt enzimatikus módszerrel (Hitachi 747; Daiichi, Tokió, Japán) mértük, a szérum triglicerid szintet enzimatikus kolorimetriás módszerrel (Hitachi 747; Roche) és szérumot mértük. a szabad zsírsavszinteket enzimatikus kolorimetriás módszerrel mértük (Olympus AU640; Daiichi).

Az OGTT-t 12 órás, éjszakai böjt után végeztük el a kiindulási plazma glükóz- és szérum inzulinmintákon. 75 g glükózoldatot adtunk be orálisan, majd a mintákat 30, 60, 90 és 120 percen át gyűjtöttük. A glükóz tolerancia romlása a 2 órás plazma glükóz ≥140 és 2).

Regionális zsíreloszlás

Komputertomográfia.

A hasi és a középső zsírszövet területét, valamint a középső izom területét CT-vel (Tomoscan 350; Philips, Mahway, NJ) számszerűsítettük. Az alany fekvő helyzetben 10 mm-es CT szelet-felvételt készítettünk L4 – L5 szinten a teljes hasi és zsigeri zsírterület mérésére. Ugyanolyan vastagságú keresztmetszetet kaptunk mindkét lábnál az elülső felső csípőgerinc és a térdkalács közötti középpontban, az előzőekben leírtak szerint (12). A vázizomcsillapítást úgy határoztuk meg, hogy a 0–100 Hounsfield egység (HU) tartományba eső összes pixel átlagértékét megmérettük; a zsírszöveti területek –150 és –50 HU közé estek. A középső comb vázizomzatát normál sűrűségű izomterületre (+31 - +100 HU) és kis sűrűségű izomterületre (0 - +30 HU) osztottuk.

Statisztikai analízis

Valamennyi értéket átlag ± SD értékben fejezzük ki. Az antropometriai és biokémiai paraméterek, a testösszetétel vagy a regionális zsíreloszlás és a HOMA pontszámok közötti összefüggéseket Pearson-korrelációkkal azonosítottuk. Az ANOVA-t használták ezen paraméterek átlagértékeinek összehasonlítására férfi és női alanyok, illetve premenopauzális és posztmenopauzális alanyok között. A 0,05 P értéket szignifikánsnak tekintettük.

EREDMÉNYEK

A hasi zsigeri és a szubkután zsírszövetek átlagértékei 120,9 ± 65,4, illetve 250,6 ± 97,4 cm2 voltak, a középső combizmok átlagos területe normál sűrűségű izmok esetében 106,1 ± 28,6 cm2, alacsony sűrűségű izmok esetében pedig 17,3 ± 6,8 cm 2, (2. táblázat).

A regionális adipozitás és az inzulinrezisztencia összefüggése. V: A hasi zsigeri terület és a HOMA-IR (P Tekintse meg ezt a táblázatot:

  • Soron belüli megtekintése
  • Felugró ablak megtekintése