Vese: krónikus vesebetegség és hosszú távú veseelégtelenség

Veseelégtelenség: tünetek, diagnózis és kezelés

A vese (vese) elégtelenség akkor fordul elő, ha a vese működése olyan mértékben romlik, hogy a vesék már nem képesek ellátni a szokásos funkcióikat: hulladékok kiválasztása, a víz és az elektrolit egyensúlyának fenntartása, valamint hormontermelés.

Akut kontra krónikus

A veseelégtelenség krónikus és akut formában fordul elő. Az akut veseelégtelenség hirtelen jelentkezik és potenciálisan reverzibilis, a vesekárosodás mértékétől függően. Ezzel szemben a krónikus veseelégtelenség hónapoktól évekig fennáll és visszafordíthatatlan.

A krónikus veseelégtelenségben szenvedő kutyákat és macskákat nem lehet meggyógyítani, de klinikai tüneteikkel kezelhetők az ésszerű életminőség fenntartása.

Nephrons

A vesék sok apró funkcionális egységből állnak, amelyeket nephronoknak neveznek. A kutyák, macskák és emberek általában olyan sok nephronnal születnek, hogy a veseelégtelenség jelei csak akkor jelennek meg, ha a nephronok több mint kétharmada megsérült. Ez a nefronfelesleg megnehezíti a krónikus vesebetegségek kimutatását, amíg jó előrehaladott állapotba nem kerül.

Ennek következtében a krónikus veseelégtelenség gyakran alattomos állapot, amelyet addig nem ismernek fel, amíg súlyos állapotba nem kerül. Mivel a vesebetegség a kezdeti diagnózis idején jellemzően előrehaladott állapotban van, a krónikus veseelégtelenség kezdő oka ritkán állapítható meg. Bár a krónikus veseelégtelenség gyakrabban fordul elő idősebb kutyáknál és macskáknál, a veseelégtelenség nem egyszerűen az öregedés eredménye.

Tünetek

A veseelégtelenség legkorábbi tünetei általában a fokozott szomjúság (polydipsia) és a fokozott vizelés (polyuria). Ezek a jelek abból adódnak, hogy a beteg vese képtelen koncentrálni a vizeletet.

Egyéb gyakori jelek a fogyás, a rossz hajszőrzet és az egyre szelektívebb étvágy. A veseműködés további csökkenése azt eredményezi, hogy a salakanyagok a vizelettel nem válnak ki fokozatosan, ami a toxinok visszatartásához vezet a test vérében és szöveteiben. Ezt urémiának hívják. Az uremia leggyakoribb tünetei az étvágycsökkenés, hányás, fekélyek a szájban, „urémiás” (ammóniaszagú) lehelet, gyengeség és letargia.

Anémia

Az előrehaladott veseelégtelenség fontos következménye a vérszegénység, amelyet a veseelégtelenségben szenvedő vese képtelen termelni az eritropoietint, a vörösvértestek előállításáért felelős hormont. A vérszegénység súlyosbítja a krónikus veseelégtelenségben szenvedő kutyák és macskák gyengeségét, letargiáját és étvágytalanságát. A magas vérnyomás (magas vérnyomás) nem ritka veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. A magas vérnyomás hirtelen vakságot okozhat a retina leválásából, és további sérüléseket okozhat a vese és a szív.

Diagnózis

A krónikus veseelégtelenség diagnosztizálását laboratóriumi munka erősíti meg, amely kiértékeli kedvence vérét és vizeletét. A vizeletvizsgálat segíthet annak megállapításában, hogy a vesék képesek-e koncentrálni a vizeletet, valamint bizonyítékot szolgáltathat más húgyúti problémákra, például fertőzésekre vagy a vesén keresztüli túlzott fehérje veszteségre.

A vese működésének értékelésére használt vérvizsgálatok magukban foglalják a vér karbamid-nitrogént (BUN) és a szérum kreatinin koncentrációját.

Mivel a vesék mind a karbamidot, mind a kreatinint kiválasztják, ezen értékek növekedése a veseműködés csökkenésére utal. Ezeket a teszteket általában együtt végzik, mert eltérő információkat nyújtanak.

A szérum kreatinin-koncentráció a vese működésének specifikusabb tesztje, mivel más tényezők befolyásolhatják a BUN-t. A vesefunkció értékelése mellett más tesztek is felhasználhatók a kedvtelésből tartott állatok vérszegénységének, elektrolit- és sav-bázis egyensúlyhiányának, valamint a kalcium- és foszforszint értékelésének.

Ultrahang és röntgenfelvételek (röntgensugár) felhasználhatók a vesék értékelésére olyan egyéb betegségek esetében is, amelyek veseelégtelenséget okozhatnak (azaz rák, policisztás vesebetegség, hidronephrosis).

Kezelés

A krónikus veseelégtelenség kezelése minden háziállat egyedi klinikai igényeihez igazodik, de tartalmazhat speciális étrendet és egy vagy több gyógyszert a veseelégtelenség elkerülhetetlen progressziójának lassítására.

További kezelésekre lehet szükség a sav-bázis és elektrolit zavarok kiigazításához, az anaemia korrekciójához, a gyomor túlzott savtermelésének szabályozásához és a magas vérnyomás szabályozásához.

A kiszáradás állandó veszélyt jelent a veseelégtelenségben szenvedő háziállatok számára. A veseelégtelenségben szenvedő betegek gyorsan romolhatnak, ha a hányás, hasmenés vagy a nem megfelelő vízfogyasztás epizódjait nem kezelik azonnal. A veseelégtelenségben szenvedő kutyáktól és macskáktól soha nem szabad visszatartani a vizet. További folyadékterápia (akár intravénás, akár szubkután folyadékok) időszakosan ajánlható azoknál a betegeknél, akik önmagukban nem képesek fenntartani a megfelelő hidratációt.

A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél periodikusan ellenőrizni kell a vérnyomást. Hasonlóképpen szükségesnek tartják a vérértékek időszakos monitorozását a felmerülő problémák azonosítása érdekében, amelyek megváltoztathatják a kezelést, vagy információkat nyújthatnak a veseelégtelenség stabilitásáról vagy progressziójáról.

Prognózis

Szerencsére a legtöbb kezelt kutya és macska hónapokig, évekig képes jó életminőséget elérni. A túlélési idő krónikus veseelégtelenségben szenvedő macskáknál általában hosszabb, mint a kutyáké.