Alkalmazhatja-e az egész testet rázó tréninget?

A teljes test vibrációs tréningje lenyűgöző fitnesz és egészségügyi előnyöket ígér. De ugyanolyan jó-e rázni egy rezgő platformon, mint a régi szokásos edzés?

egész

"data-newsletterpromo_article-image =" https://static.scientificamerican.com/sciam/cache/file/CF54EB21-65FD-4978-9EEF80245C772996_source.jpg "data-newsletterpromo_article-button-text =" Regisztráció "data-newsletterpromo button-link = "https://www.scientificamerican.com/page/newsletter-sign-up/?origincode=2018_sciam_ArticlePromo_NewsletterSignUp" name = "articleBody" itemprop = "ArticleBody">

Bár ezek a meglehetősen nyájas megjelenésű platformok csak nemrég jelentek meg az edzőtermekben és a gyógyfürdőkben, az egész testet érintő vibrációs edzés (WBVT) már elég régóta létezik. A BioMedical Journal szerint az ókori görögök gondolták elsőként, hogy az emberi test megrázása gyorsabb gyógyulást vált ki.

Az egész test vibrációs edzésének története

Az ókori görög orvosok testrázó gépeket használtak "terápiás módszertanként", hogy segítsenek a katonáknak felépülni sérüléseikből. Az ő változatuk íjszerű faeszköz volt, amelyen húrokat fogtak, hogy vibrációkat teremtsenek a vágások és sebek felett. A görög doktorok megfigyelték, hogy a rezgések lehetővé tették a genny szabadabb lefolyását a sebekből (yuck), miközben a sebeket is gyorsabban gyógyították.

Az 1860-as években Jonas Gustav Zander svéd orvostanhallgató feltárta a test mechanikája és az izomépítés kapcsolatát. Folytatta Stockholmban a Terápiás Zander Intézet létrehozását, amely gépeivel segítette a dolgozókat a testi fogyatékosságok kijavításában. Zander úgy vélte, hogy a vibrációs terápia növelheti a betegek fogyását és izomtömegét.

Az 1960-as években az orosz tudósok befogadták a rezgésterápiát, szinkronizálva azt ritmikus neuromuszkuláris stimulációval. Úgy vélték, hogy felfedezték azt a módszert, amely nemcsak az izomépítést támogatja, hanem a csontok regenerációjának serkentését is. Aztán 1995-ben Valerij Poljakov (az űrrepülés Ironman) űrhajós 438 napig élt az űrben, anélkül, hogy a WBVT-nek köszönhetően (nagy) csontsűrűséget vesztett volna. Valójában, ahelyett, hogy a Szojuz űrhajóról egy közeli székre szállítanák, mint általában, Valery sétált. Nem túl kopott, mert közel 15 hónapja nulla gravitációban volt.

A következő évben az orosz sportolók az egész test vibrációs gépeit is elkezdték felgyorsítani a felépülésükben az olimpiai események után. Azóta számos tanulmány készült a WBVT használatáról. Sok vállalkozó pedig olyan eszközöket hozott létre - amelyek egyre alacsonyabb költségek mellett állnak rendelkezésre - mind az edzőterem, mind az otthoni beállításokhoz.

A nagy kérdés csupán az, hogy ez segített egy csávónak az űrben - ahol a gravitáció alacsonyabb, és a csontok gyorsan elveszítik sűrűségét - csinál-e valami értékeset nekünk, földhözragadt testedzőknek? Nos, nézzük meg, mit mondanak a tanulmányok.