Leszállás az élelmiszer-hullámvasútról

A terápia és a tudomány ötvözése az ételfüggőség megállítására

Feladva 2014. május 09

Az étvágy, legalábbis elméletben, egy belső útmutató, amely megrajzolja az utat, mikor, mit és mennyit kell ennünk. Mint minden fiziológiai rendszerünk, étvágyunk is a legalkalmasabb arra a világra, amelyben régen őseink éltek, az ünnepek és éhínségek világára. Amikor kevés volt az étel, étvágyunk „alacsony volt”, és azt mondta testünknek, hogy kevés ételre van szükség. Amikor az étel bőséges volt, megnőtt az étvágyunk, ami lehetővé tette számunkra, hogy kihasználjuk a viszonylagos bőséget.

A legtöbb ember számára a 21. század elején, különösen az Egyesült Államokban élők számára, az étel mindig bőséges. Étvágyunk, az a megbízható útmutató, amely a múltban olyan jól szolgált az őseink számára, most nincs összhangban az életünk valóságával. A túlélésünk segítője helyett felforgató ellenséggé vált, ami aláássa jó egészségünket és jólétünket. Az étvágya miatt úgy érezheti, mintha hullámvasútra indulna a korlátozás, a falatozás és a krónikus önvád miatt. És bár a hullámvasút-izgalom izgalmat okozhat, amit egy vidámparkban keresünk, ez nem kellemes vagy hasznos életmód. Senki sem választ olyan rendezetlen étkezési mintát, amely károsítja az egészséget, az önbecsülést és a személyes kapcsolatokat.

A hullámvasút öregszik. Ezerszer belevetette magát a rándulásokba és a fordulatokba. Először is, több hétig sikeresen ellenáll a vágyakozásnak. Ezután egy pillanatnyi éberség következik be, és az étkezésed ismét kontroll nélkül forog. Az a mérleg tű, amelyet néztél, éppen napokkal ezelőtt ereszkedett vissza, hüvelykekkel vissza. A kritikus belső hang elárasztja akaraterő hiánya miatt, és a fejében játszik, mint egy megdöntött lemez. Ez a forgatókönyv reménytelennek tűnik.

Nem számít, hányszor járt már ezen a hullámvasúton, jó ok van remélni, hogy ezúttal az étvágyát fogja kordában tartani. A múltban kudarcot vallott, mert az orvosi szakma és a kultúránk étkezési környezete segítségével a rendezetlen étkezés hibáját gyenge akarat vagy rossz jellem miatt helytelenítette. De az a probléma, amellyel küzdesz, nem erkölcsi vagy karaktergyengeség; biokémiai. Felismerve, hogy az étel utáni vágy biokémiánk mélyén és tudatos kontrollunkon kívülről származik, arra kell vezetnünk, hogy más rendellenességeken keresztül észleljük a rendezetlen étkezést. És ahogy a múltban helytelenül diagnosztizáltuk a mértéktelen evés és a túlevés problémáját, mostanáig hiányoltuk a hatékony, állandó megoldások megtalálását.

De a dolgok megváltoztak, és te is változhatsz. Most sokkal pontosabban értjük az étvágy bonyolult, neurokémiai folyamatát. Ma már tudjuk, hogy az étvágy a genetikailag megalapozott biokémiai rendellenesség megnyilvánulása, amely torzítja a test éhség és jóllakottság természetes jeleit. Ez nem a te hibád!

Mivel az a probléma, amelyet valamikor lustaságnak vagy önfegyelem hiányának tulajdonítottunk, valójában biokémiai, így a megoldás is. Az aminosavak és a hozzájuk kapcsolódó tápanyagok az étvágyat és a hangulatot irányító neurotranszmitterek és hormonok elsődleges építőelemei. Ha megértjük az aminosavak, a tápanyaghiány, az idegrendszer és az elfogyasztott ételek közötti bonyolult kapcsolatot, a tudomány segítségével felkutathatjuk a hullámvasutat. Ez az Új Remény. Az egyéni biokémia kiegyensúlyozására összpontosítva lehetővé válik az étkezési mód megváltoztatása és az érzelmi problémák jobb megértése, amelyek egyidejűleg étkezési problémával is együtt járhatnak.

Sok rendezetlen étkezéssel foglalkozó szakember úgy gondolja, hogy be kell gyökereznie egy-egy táborba: gyógyszerekkel kell kezelnie betegeit, vagy pszichoterápiát kell kínálnia, vagy táplálék-kiegészítőket kell ajánlania. Nem hiszem, hogy csak egy válasz van az étvágyszabályozásra. Ehelyett egy átfogó megközelítést szorgalmazok, amely az integratív orvoslás területéről fejlődik ki, és szükség szerint ötvözi a táplálkozási terápiákat, gyógyszereket, pszichoterápiát és egyéb életmódbeli változásokat. Az agy diszregulációja okozza az étvágyat. Következésképpen megközelítésemet az agy egészségének helyreállítására terveztem, amely pszichológiai szabadságot és fiziológiai homeosztázist hoz létre, véget vetve egy eszeveszett és megkínzott hullámvasút-útnak.

A következő "új" diéta vagy terápiás program nem a válasz. Inkább megoldások lehetségesek a meglévő terápiás módszerek és a biokémia tudományának kombinálásával. Csak ennek a sokoldalú megközelítésnek a használatával lesz képes megállítani a szégyent, megváltoztatni az étellel való kapcsolatát és felújítani a megújult remény szellemét.