Májtályog

Májtályogok, mint másutt a tályogok, bakteriális, parazita vagy gombás szerek által okozott nekrotikus gyulladásos szövetek lokalizált gyűjteményei.

Ezen az oldalon:

Járványtan

Az egyes fertőző kórokozók gyakorisága, mint a máj tályogok oka, szorosan összefügg az érintett népesség demográfiájával:

a fejlődő országokban a parazita tályogok a leggyakoribbak 2
a fejlett országokban a májtályog ritka egészséges egyéneknél, a tengerentúli látogatásokból származó importfertőzések jelentik az esetek többségét

Kockázati tényezők

A fejlett országokban a bakteriális tályogok a leggyakoribbak, általában társbetegségek hátterében, például:

fertőzés másutt (leggyakoribb)
- hasi szepszis leggyakoribb 1
- nekrotizáló enterocolitis (portális vénás elvezetés)
immunhiányos
- a diabetes mellitus a máj tályogban szenvedő betegek legfeljebb 15% -ánál fordul elő 1
- HIV/AIDS
- idős
- kemoterápiás/transzplantált betegek
- rosszindulatú daganat
- végstádiumú vesebetegség 18
intravénás drogfogyasztás
sérülés
ERCP 3
kriptogén: 15% 1
májcirrózis 19
epeúti betegség 20
gyulladásos bélbetegség 21
hasnyálmirigy-betegség 25
perforált nyombélfekély 27

Klinikai előadás

A tipikus megjelenés a jobb felső negyed fájdalma, láz és sárgaság. Az étvágytalanság, a rossz közérzet és a fogyás is gyakran tapasztalható. A beteg immunállapotától és az érintett organizmustól függően az előadás drámai vagy alattomos lehet.

Patológia

Májtályogok különböző utakon, például 16-on fordulhatnak elő:

a fertőzés hematogén terjedése a portális vénán vagy a máj artériákon keresztül
a fertőzés epeúti terjedése emelkedő cholangitis vagy cholecystitis miatt
közvetlen beoltás áthatoló trauma vagy iatrogén hátterében eljárás után

Baktériumok

A legtöbb tályog ebben a környezetben polimikrobiális, a leggyakoribb bakteriális szerek 1:

gram-negatív aerob és anaerob organizmusok
- Escherichia coli
- Klebsiella pneumoniae
  - a hipervirulens ázsiai törzs különösen hajlamos 24
- Bacteroides
gram-pozitív
- anaerob és mikroaerofil streptococcusok
- enterococcusok

Paraziták

A fejlődő országokból származó parazita tályog a következők:

amőbák: amőbikus májtályog (szardella paszta a lecsepegtetett tartalom megjelenése)
echinococcus (a máj hidatid betegsége): ezt külön tárgyaljuk
protozoonák
helminták

Radiográfiai jellemzők

Általános szabály, hogy a bakteriális és gombás tályogok gyakran többszörösek, míg az amőbikus tályogok gyakrabban egyszeresek. Az amőbikus tályogok gyakoribbak a sub-diafragmatikus helyen, és nagyobb valószínűséggel terjednek a rekeszizmon keresztül a mellkasba.

Amikor a fertőzés a portális vénákon keresztül terjed a májba, akkor a jobb lebenyben gyakrabban fordul elő, valószínűleg a felső és az alsó mesenterialis véna tartalmának egyenlőtlen eloszlása miatt a portális vénás eloszlásban.

Sima röntgenfelvétel

A sima hasi röntgenfelvétel nem érzékeny a májtályogok értékelésére. A látható közvetett jelek a következők:

gáz a tályogban vagy az epefában (pneumobilia) vagy a rekeszizom alatt
jobboldali pleurális folyadékgyülem

Ultrahang

A májtályogokat jellemzően rosszul határolják el, változó megjelenésűek, a túlnyomórészt hipoechoistól (néhány belső visszhanggal) a hiperechoikusig. Gázbuborékok is láthatók 7. A Color Doppler megmutatja a központi perfúzió hiányát.

A kontrasztdal fokozott ultrahang a fal javulását mutatja az artériás fázis alatt és a fokozatos kimosódást a portális vagy késői fázis alatt. A cseppfolyósított nekrotikus terület nem fokozódik. A kontraszt használata lehetővé teszi az elváltozás jellemzését, a nekrotikus terület nagyságának mérését és a belső elválasztások ábrázolását kezelési célokra. Kis tályogokban (3 cm alatt) és erősen szétválasztott tályogokban nem ajánlott a vízelvezetés.

Monomikrobiális K. pneumoniae tályogban szenvedő betegeknél az elváltozás szilárdnak tűnhet, és májdaganatot utánozhat 6 .

Mint más módozatoknál, a májtályogok megjelenése a CT-n változó. Általában perifériásan fokozó, központilag hypoattenuáló elváltozásokként jelennek meg 8. Időnként szilárdnak tűnnek, vagy gázt tartalmaznak (ami a

Az esetek 20% -a 14). A gáz lehet buborék vagy 11 levegő-folyadék szint formájában. Szegmentális, ék alakú vagy kerületi perfúziós rendellenességek, korai fokozódással, 8,11 .

A "kettős céljel" a májtályog jellegzetes képalkotási jellemzője, amelyet kontrasztos CT-felvételek mutatnak be, amelyekben egy közepes alacsony csillapítású (folyadékkal töltött) elváltozást nagy csillapítású belső perem és alacsony csillapítású külső gyűrű vesz körül 10, 11. A belső gyűrű (tályogmembrán) korai kontrasztjavulást mutat, amely a késleltetett képeken is fennáll, ellentétben a külső peremmel (a máj parenchyma ödémája), amely csak fokozza a késleltetett fázist 11 .

A "klaszter jel" a pyogén májtályogok jellemzője 12. Ez egy többszörösen alacsony csillapítású májelváltozások összesítése lokalizált területen, egy magányosabb tályogüreg kialakulásához.

A jel jellemzői:

T1
- általában hypointense központilag
- heterogén
- talán kissé hiperintenzív a gombás tályogban
T2
- hiperintenzív jele van
- a perilesionális ödéma magas jelintenzitásként jelentkezik a T2-súlyozott képeken, és a máj tályogainak 35% -ában azonosítható 13
T1 C+(Gd)
- a kapszula fokozása, bár immunhiányos betegeknél ez hiányozhat 5
- több szeptáció is látható lehet
DWI: általában magas jel van a 9 tályogüregben, és magas jel a 26 periférián
ADC: a 9 tályogüregben általában alacsony a jel, és a 26 periférián magas a jel

Kezelés és prognózis

Orvosi antimikrobiális terápia minden esetben szükséges, és néha elegendő, ha a tályog kicsi.

A radiológiának nagy szerepe van a máj tályogok perkután elvezetésében, amely ultrahang vagy CT irányítással is elvégezhető.

A műtét azokra a betegekre korlátozódik, ahol a perkután vízelvezetés lehetetlen, vagy hatástalannak bizonyult. Ezenkívül a tályog forrása műtéti kezelést igényelhet, amikor is a tályog kiürülhet.

A prognózis nagymértékben változó, nemcsak az érintett organizmustól és a tályog méretétől, hanem a jelenlévő társbetegségektől is függ. A számok 9-80% között mozognak 3 .

Bonyodalmak

24% 15

feltörni:

jobb subphrenic tér
hasi üreg
szívburok 17
gyomor-bél traktus 22

szepszis 17

az alsó vena cava alsó trombózisa 22

Megkülönböztető diagnózis

Az általános képalkotási különbségek a következők:

rosszindulatú daganat: általában nagyobb a diffúzió korlátozása a periférián (alacsonyabb ADC értékek) 26
- tömegképző cholangiocarcinoma
- nekrotikus áttétek: a cisztás elváltozások általában nem csoportosulnak vagy szétválnak
- hepatocelluláris carcinoma: heterogénebb, szabálytalanabb beszűrődő határ a cirrhosis hátterében
a vérzéses májciszták sokoldalúnak tűnhetnek
biliáris cystadenoma
máj peliosis
hidatid ciszta: nagy cisztás májtömeg perifériás lánycisztákkal
máj hemangioma
máj adenoma
májinfarktus: perifériás, szegmentális eloszlás, ék alakú