Mi a diéta szerepe a fogbetegségek megelőzésében?

Ez az összefoglaló az átfogó megelőző fogászatban (Wiley Publishing, 2013) található információkon alapul.

Azok a fogbetegségek, amelyekben az étrend etiológiai szerepet játszik, magukban foglalják a zománc fejlődési rendellenességeit, a fogszuvasodást, a fogkopást és a fogágybetegséget.
A fogvesztés fő oka a fogszuvasodás, felnőtteknél a fogvesztés fő oka a parodontális betegség.
Epidemiológiai vizsgálatok alapján erős bizonyíték áll rendelkezésre a szabad cukrok bevitelének mennyisége és gyakorisága, valamint a fogszuvasodás összefüggésére.
Emberi populációk tanulmányai azt mutatják, hogy a keményítőtartalmú vágott ételekből származó komplex szénhidrátokban gazdag étrend és a friss gyümölcsben gazdag étrend alacsony fogszuvasodáshoz kapcsolódik.
- A „cukrok” kifejezés minden mono- és diszacharidra utal; a „cukor” kifejezés csak a szacharózra vonatkozik;
- a „szabad cukrok” kifejezés a gyártó, szakács vagy fogyasztó által az élelmiszerekhez hozzáadott összes mono- és diszacharidra vonatkozik, valamint a mézben, gyümölcslében és szirupban természetesen jelenlévő cukrokra; és
- a „fermentálható szénhidrát” kifejezés szabad cukrokra, glükózpolimerekre, fermentálható oligoszacharidokra és erősen finomított keményítőkre utal.

A fogbetegségek hatása a közérzetre

A fogbetegségek alacsony mortalitással járnak; a fogbetegségek azonban befolyásolják az önbecsülést, a társadalomba való társadalmi beilleszkedést, valamint a beszéd és az étkezés képességét.
A fogszuvasodás és a parodontális betegség fogvesztést eredményez, ami csökkenti az evés élvezetét és a társasági magabiztosságot, és egyes sérülékeny csoportokban, például a nagyon időseknél, a táplálkozás alultápláltságának fokozott kockázata társul (Lamy és mtsai 1999; Dion és mtsai. 2007; De marchi és mtsai 2008).
A táplálkozás szisztémás hatása a fogakra
A tápláltsági állapot befolyásolja a fogakat a preeruptív szakaszban. A D-vitamin, az A-vitamin és a fehérje-energia alultápláltság (PEM) hiányosságai összefüggenek a zománc hipoplazia.
Tápanyaghiány, beleértve a fehérje hiányát és az A-vitamin hiányát, összefügg a nyálmirigy atrófiájával, amely csökkenti a nyál áramlását, és hatással lehet a nyál pufferképességére, ami csökkenti a nyál azon képességét, hogy semlegesítse a lepedék savakat.
Az alultápláltság ezért növelheti a fogszuvasodás iránti fogékonyságot, ha cukrok állnak rendelkezésre az étrendben.

Periodontális betegség

A diéta intraorális hatása a fogakra

A fogak a fogszuvasodásra leginkább kitörése után hamarosan hajlamosak; ezért a fogszuvasodás csúcskora a lombhullató fogak esetében 2–5 év, a tartós fogak esetében pedig a korai serdülőkor.

Melyik a fontosabb - a cukrok fogyasztásának gyakorisága vagy az elfogyasztott cukrok mennyisége?

Az eddig tárgyalt bizonyítékok egyértelműen mutatják az összefüggést az összes elfogyasztott cukor mennyisége és a fogszuvasodás között. A két változó azonban szoros összefüggésben van egymással, így a fogyasztás gyakoriságának növekedésével a teljes fogyasztott mennyiség is növekszik (Egészségügyi Világszervezet 1990). Hasonlóképpen, a cukrok bevitelének gyakoriságának csökkenése az összes elfogyasztott cukor mennyiségének csökkenését eredményezi.
Emberi epidemiológiai vizsgálatok azt is jelezték, hogy a cukorfelvétel gyakorisága összefügg a fogszuvasodás kialakulásával (Holbrook és mtsai 1989; Holbrook és mtsai 1995).
Az emberi epidemiológiai vizsgálatok eredményei azt sugallják, hogy a cukor bevitelét legfeljebb napi 4 bevitelre kell korlátozni.

Különbözik-e a különböző cukortípusok kariogenitása?

Minden mono- és diszacharid kariogén, és néhány bizonyíték arra utal, hogy különösen a szacharóz kariogén.
Klinikai tanulmányok azt mutatják, hogy a glükánképződés növeli a lepedék porozitását, ami lehetővé teszi az étrendi cukrok mélyebb behatolását és a fogfelszín melletti fokozott savtermelést (Zero 2004).

A cukor bevitel csökkentése továbbra is fontos marad-e, ha egy populáció fluoridnak van kitéve?

Több mint 800 ellenőrzött vizsgálatot végeztek a fluorid fogszuvasodásra gyakorolt hatásáról, és azt mutatják, hogy a fluorid a leghatékonyabb megelőző szer a fogszuvasodás ellen (Murray 1986).
A cukrok és a fogszuvasodás kapcsolatának újabb tanulmányait megzavarja a fluorid jelenléte, de azt mutatják, hogy a cukor bevitele és a fogszuvasodás között továbbra is fennáll a kapcsolat fluorid jelenlétében.
A fogszuvasodás elterjedtségében bekövetkezett változások áttekintése arra a következtetésre jutott, hogy még akkor is, ha olyan megelőző intézkedéseket alkalmaznak, mint a fluorid használata, a cukorbevitel és a fogszuvasodás között továbbra is fennáll a kapcsolat, és hogy az elért eredmények ellenére a cukor továbbra is a fő veszély a fogak egészségére fluoridok felhasználásával (Marthaler 1990).

A keményítő okoz fogszuvasodást?

Azoknál a populációknál, amelyek magas keményítőtartalmú étrendet fogyasztanak alacsony cukrtartalommal, alacsony a fogszuvasodás tapasztalata, összehasonlítva azokkal a populációkkal, akik viszonylag kevés keményítőtartalmú, de magas cukortartalmú étrendet fogyasztanak.
Összességében a bizonyítékok azt mutatják, hogy a keményítőtartalmú ételek, például a rizs, a burgonya és a kenyér alacsony kariogén hatásúak.
A magasan finomított és hőkezelt keményítő fogszuvasodást okozhat, de kevésbé, mint a cukrok. A főtt keményítőt és jelentős mennyiségű szacharózt tartalmazó ételek ugyanolyan kariogének, mint a hasonló mennyiségű szacharóz.

A gyümölcs okoz fogszuvasodást?

Kevés bizonyíték van arra, hogy a vegyes emberi étrend részeként fogyasztva a gyümölcsfogyasztás fontos tényező a fogszuvasodás kialakulásában.
Elméletileg a szárított gyümölcs potenciálisan kariogénebb lehet, mivel a szárítási folyamat lebontja a gyümölcs sejtszerkezetét, szabad cukrokat szabadítva fel.
Kutatások azonban kimutatták, hogy az aszalt gyümölcsök számos tényezőt tartalmaznak, amelyek védenek a bomlástól, amellett, hogy jó táplálékrost- és mikroelem-források, értékes értékes hozzájárulást jelentenek a gyümölcsbevitelhez.