Szifilisz a nőknél

Mi a szifilisz?

A szifilisz egy nemi úton terjedő betegség (STD), amelyet az úgynevezett baktériumok okozta fertőzés okoz Treponema pallidum. A többi STD-hez hasonlóan a szifilisz bármilyen típusú szexuális érintkezés útján terjedhet. A szifilisz fertőzött anyától a terhesség alatt a magzatig, vagy a születéskor a csecsemőig is terjedhet.

A szifiliszt évszázadok óta írják le. Ha nem kezelik megfelelően, hosszú távon károsíthatja a különböző szerveket.

Mi okozza a syphillist?

A szifiliszt okozó baktériumok, Treponema pallidum, spirális alakjuk miatt spirochétáknak nevezik őket. Az élőlények behatolnak a szájüregbe vagy a nemi szervek területébe.

Szifilisz kép

Nemi úton terjedő betegség, amelyet a Treponema pallidum, egy spirochétának nevezett mikroszkopikus organizmus okoz. Ez a féregszerű, spirál alakú organizmus a száj vagy a nemi szerv nedves nyálkahártyájába fúródva fertőzi meg az embereket. Innentől kezdve a spirochete nem fájdalmas fekélyt termel, amelyet chancre néven ismerünk.

Melyek a jelek és tünetek szifilisz?

A szifilisz-fertőzés kezeletlenül különböző klinikai szakaszokon halad át, jellegzetes tünetekkel. Az első fertőzés után a tünetek általában a fertőzés után körülbelül 21 nappal jelentkeznek, de a fertőzéstől számított 10-90 napig jelentkezhetnek.

Elsődleges szifilisz

A szifilisz első vagy elsődleges szakaszát egy fájdalom nélküli fekély kialakulása jellemzi, amelyet chancre néven ismerünk. Ez a seb a fertőzés helyén alakul ki, és általában magányos. A chancre általában szilárd és kerek alakú. Néha több kancellár is jelen lehet. A chancre tartalmazza a fertőző baktériumokat, és amíg a fájdalom jelen van, az állapot nagyon fertőző. Bármely kapcsolat a chancre-rel terjesztheti a fertőzést. Ha a chancre például a szájban helyezkedik el, még a csókolózás is terjesztheti a betegséget. A chancre körülbelül 3-6 hétig tart, majd általában magától elmúlik. Az óvszer használata szintén nem akadályozhatja a betegség terjedését, ha a chancre olyan testrészen helyezkedik el, amelyet az óvszer nem fed le.

Másodlagos szifilisz

Ha az elsődleges szifilist nem kezelik, másodlagos szifilisz alakulhat ki. A betegség ezen szakasza általában hetekkel vagy hónapokkal az elsődleges szakasz után következik be. A másodlagos szifiliszt olyan bőrkiütés jellemzi, amely általában nem viszket, és könnyen összetéveszthető más betegségek okozta kiütésekkel. A test szinte bármely részén megjelenhet, beleértve a szájüregben, a hüvelyben vagy a végbélnyíláson belüli sebeket is. A másodlagos szifilisz kiütése gyakran a tenyéren és a talpon található, ami a legtöbb kiütésnél szokatlan. Néhány embernél a kiütés enyhe lehet, és nem veszik észre. A megemelkedett szürke vagy fehéres bőrfoltok, úgynevezett condyloma lata, szintén kialakulhatnak, különösen a test meleg és nedves területein, például a hónaljban, a szájban vagy az ágyékban.

A másodlagos szifiliszben a fertőzés az egész testben elterjedt, ezért más tünetek társulhatnak a bőr megnyilvánulásaihoz. A szifilisz másodlagos stádiumában lázról, megnagyobbodott nyirokcsomókról, fáradtságról, fogyásról, hajhullásról, fejfájásról és izomfájdalmakról számoltak be. Ezek a tünetek végül alábbhagynak, de ha a fertőzés ezen másodlagos szakaszát nem kezelik, a fertőzés tercier szifilissé válhat.

Harmadlagos szifilisz

Miután a másodlagos szifilisz tünetei megszűnnek, a fertőzés kezeletlen állapotban látens marad a szervezetben. A fertőzött és kezeletlen emberek körülbelül 15% -ánál a szifilisz harmadik stádiuma alakul ki, amely akár 10-20 évvel is előfordulhat a kezdeti fertőzés után. A harmadlagos szifiliszre számos szervrendszer károsodása jellemző, és akár halálos is lehet. A harmadlagos szifilisz károsíthatja az agyat, az idegeket, a szemeket, a szívet, az ereket, a májat, a csontokat és az ízületeket. A szifilisz késői stádiumának következményei lehetnek a mozgással kapcsolatos problémák, a látás fokozatos elvesztése, a demencia, a bénulás és a zsibbadás. A neurosyphilis a központi idegrendszer bevonására és a neurológiai funkció megváltozására utaló kifejezés.

Újszülött vagy veleszületett szifilisz

Terhes nőknél a kezeletlen szifilisz a fertőzött terhes nők akár 40% -ában a magzat halálát eredményezi (halva születik vagy röviddel a születés után elhunyt), ezért az összes terhes nőt az első prenatális látogatásakor szifilisz miatt tesztelni kell. A szűrővizsgálatot általában a terhesség harmadik trimeszterében is megismétlik. Ha fertőzött csecsemők születnek és túlélnek, komoly problémák fenyegetik őket, beleértve a rohamokat és a fejlődés késéseit. Szerencsére a terhesség alatt a szifilisz kezelhető.

KÉRDÉS

Milyen vizsgálatokkal diagnosztizálják a szifiliszt?

A szifilisz diagnosztizálására kétféle tesztet használnak: treponemális tesztek (amelyek azonosítják a kórokozóval szembeni antitesteket) és nem treponemális tesztek (amelyek azonosítják a szervezet reakcióját a fertőzésre, de nem magára a szervezetre).

A szifilisz szűrésére használt vérvizsgálatokat Venereal Disease Research Laboratory (VDRL) és Rapid Plasminogen Reagent (RPR) teszteknek hívják. Ezek a tesztek kimutatják a szervezet reakcióját a fertőzésre, de nem a tényleges Treponema organizmusra. Bár ezek jó szűrővizsgálatok, nem elég specifikusak a diagnózis felállításához. Ezek a tesztek hamis pozitív eredményeket adhatnak, ezért a pozitív VDRL vagy RPR tesztet treponemális tesztnek kell követnie a szervezet kimutatására.

Számos különféle teszt áll rendelkezésre, amelyek kimutatják az antitesteket Treponema pallidum baktériumok. Ilyen például a mikrohemagglutinációs vizsgálat T. pallidum (MHA-TP) és a fluoreszcens treponemális antitest felszívódott teszt (FTA-ABS). Ezek a tesztek megerősíthetik a szifilisz diagnózisát, ha egy nem treponemális teszt, például VDRL vagy RPR pozitív.