Midge lárvák

midge

Forrás: NC Állami Agrár- és Élettudomány

"," raw ": false>," hSize ": null," floatDir ": null," html ":" "," url ":" https://www.youtube.com/watch?v=epy9PzGLlpI ", "thumbnailUrl": "https://i.ytimg.com/vi/epy9PzGLlpI/hqdefault.jpg", "resolvedBy": "youtube"> "data-block-type =" 32 ">

Nézze meg, hogyan mozognak!

TUDOMÁNYOS NÉV: Chironomidae

Fajok száma/eloszlás

Világszerte több mint 20 000 különböző midge faj létezik.

Megtalálhatók az egész világon az összes jelentősebb szárazföldi tömegen, beleértve az Északi-sarkot és az Antarktiszot, sőt a legtöbb szigeten is megtalálhatók.

Diéta/etetés

A táplálkozási szokások nagyban különböznek a sok ezer törpefaj között. Lehetnek gyűjtők, kaparók, zúzók vagy ragadozók.

A törpe lárvák etetési módszerei és stratégiái nagymértékben változhatnak a lárvák méretétől, fejlődési stádiumuktól, a rendelkezésre álló élelmiszer minőségétől, az üledék összetételétől, valamint a szezonális/környezeti változásoktól függően.

Egyes fajok lárvákkal rendelkeznek, amelyeket „gyűjtőknek” neveznek; ezek a szubsztrát mentén lerakódott szerves részecskékkel táplálkoznak.

Másokat „szűrőadagolóknak” neveznek, és apró detritusrészecskéket és kovaféléket fogyasztanak, amelyek a vízben szuszpendálódnak. Ezt speciális mirigyekből kiválasztott selyemhálók segítségével teszik meg.

Vannak olyan lárvatípusok is, amelyeknek nagyon speciális táplálékfüggelékei vannak (ún. „Mandibulák”), amelyeket baktériumok, algák és kovafélék különböző felületekről történő kaparására használnak; ezeket a fajokat „kaparóknak” nevezik.

Az „iratmegsemmisítők” kifejezés az élő növényeket, az elmerült fát, a levélalmot és a makealgákat rágó és fúró fajok leírására szolgál.

Néhány faj ragadozó is lehet, táplálkozik más törpe fajokkal, vízi földigilisztákkal, gömbférgekkel és más apró gerinctelenekkel.

Felnőtt korukban a középkorúak gyakran nem táplálkoznak. Azok, amelyek általában növényi nektárral táplálkoznak.

Élőhely

A gerinclárvák az élőhelyek széles skáláján képesek boldogulni, az érintetlenektől a szennyezettig, a gyors áramlástól az állóvizekig és az édesvizektől a tengeri.

A lárvák a bentusztikus területeken találhatók a törmelék és a vízi növényzet között. Lágy üledékben és a sziklák felszínén is laknak.

Sok faj „ásó”. Belefúródnak az alsó hordozóba, és kis csöveket vagy tokokat építenek selyemből az aljzat felszíne alá.

A bundák egyes fajai úgynevezett „vérmadarak”. Ezek tartalmazzák a vörösvért, a „hemoglobint”, ami lehetővé teszi számukra, hogy könnyebben felszívják az oxigént a vízből. Ennek eredményeként túlélhetnek olyan élőhelyeken, ahol nagyon alacsony az oxigénszint, ideértve az erősen szennyezett területeket is.

A középső báb stádium megtalálható a víz felszíne közelében, vagy alámerült szubsztrátokhoz rögzítve és bentos törmelékekben.

Felnőttként a középkorúak általában a lárva élőhelye közelében maradnak.

KÖZPONTOK: ÉRDEKES TÉNYEK

A felnőtt korongokat gyakran összekeverik a szúnyogokkal. Megkülönböztethetők a szúnyogoktól, mivel a szúnyogokkal ellentétben nem harapnak, és szárnyaikon nincs pikkely.

A hidegebb régiókban a középső lárvák túltelelhetnek az üledékben a báb stádiumban.

A lárvák általában a legaktívabbak éjszaka sötétben, ami némi védelmet nyújt a ragadozók ellen.

A gerinclárvák hossza 2 mm és 30 mm között lehet.

Életciklus

Midges „teljes metamorfózison” megy keresztül, vagyis 4 teljes életszakaszon megy keresztül. Ezek a petesejt, a lárva báb és a kifejlett állapot.

Tojás

Felnőtt nőstény nőstények vízi élőhelyeken rakják le petéiket. Szétszórhatják őket a víz felszínén, vagy zselatinos masszába rakhatják a feltörekvő növényzetre. Egyes fajok tojást rakhatnak a víz felszínére vagy alá.

A tojások általában néhány naptól egy hónapig bárhol kikelnek. Ez függhet a fajtól és a környezeti feltételektől; a peték hosszú ideig szunnyadhatnak.

A nőstények általában egy adag petét hoznak létre.

Lárvák

A gerinclárvák négy szakaszon keresztül fejlődnek, mielőtt felnőtté válnának. A szakaszokat „instars” néven ismerik, és 2 héttől 4 évig tarthatnak.

Az első instar általában planktonikus, a vízoszlopban lebeg. A későbbi instarsok leereszkednek az aljára, és általában bentosak.

Pupal

Amikor a negyedik instar eléri a fejlődés végét, a lárvák mellkasi szegmense duzzadni kezd, amikor kialakul a bábréteg. A báb gyakran törmelékkel védve marad, vagy az aljzathoz kapcsolódik, vagy gubót termel, amikor felnőtté válik.

A kifejlődés befejezése után a bábu a víz felszínére úszik, a felnőtt pedig kihúzza magát védő bábrétegéből.

A báb stádium rövid, csak néhány órától vagy naptól 1-2 hétig tart.

Felnőttek

A legtöbb fajban a felnőttek egyszerre lépnek ki a báb stádiumából, és nagy párosodó felhőket eredményeznek, amelyeken hatalmas számú, főleg felnőtt hím próbál nőstényeket vonzani.

Ezek a rajok legfeljebb egy hónapig tartanak, és csak 1-2 hétig tarthatnak. A legtöbb fajban a felnőttek csak néhány napig élnek; egyes fajokban néhány hétig fennmaradhatnak.

A felnőtt korongok általában nem táplálkoznak, de vizet vagy nektárt iszhatnak.

A legtöbb midge fajnak csak 1 vagy 2 életciklusa van évente, de egyeseknek akár négy generációja is lehet évente. Hidegebb régiókban több mint egy évbe telhet egy életciklus, míg a trópusi fajok csak néhány hét alatt teljesíthetik az életciklust.

Az évente csak egy nemzedékkel rendelkező fajok általában kora tavasszal, késő ősszel és télen jelennek meg. Az évente két generációval rendelkező fajok felnőttként jelennek meg tavasszal és nyáron, kora őszig.

Szerep az élelmiszerláncban

A gerinclárvák számos édesvízi ökoszisztémában nélkülözhetetlen szerepet játszanak. E rendszerekben gyakran az elsődleges fogyasztók óriási hányadát alkotják.

A midges annyira elterjedt és olyan nagy számban fordul elő, hogy a legtöbb ragadozó táplálkozik majd velük a fejlődés egy szakaszában.

A gerinclárvák nagy mennyiségű energiát gyűjtenek az általuk elfogyasztott detritusból; segítenek visszavezetni ezt az energiát az élelmiszerláncba.

Ezek a lárvák elősegítik a bomlási folyamatot és a tápanyagok újrafeldolgozását.

A velük táplálkozó organizmusok egy része rovarok, halak, madarak és egyéb vízi gerinctelenek.

Források

Kaliforniai Állami Egyetem (2001). Ceratopogonidae.

DMI International Corporation (2003). LaMotte Aquatic Macroinvertebrate rovarazonosító kártyák.

Murray Darling édesvízi kutatóközpont (2006). Chironomidae. Itt érhető el.

A Michigani Egyetem Állattani Múzeuma (2009). Chironomidae. Itt érhető el.

Minnesotai Egyetem; Útmutató a felső középnyugati vízi gerinctelenekhez (2004). Diptera. Itt érhető el.

NC állami mezőgazdasági és élettudományok (2015). Chironomidae. Itt érhető el.