Mit kell tudni a klinikusoknak a vizeletvizsgálatról

A pálcika kémiai elemzése

Vizelet pH: A test képessége a normál sav-bázis egyensúly fenntartására a vizelet pH-jában tükröződik, jellemzően 5,5-6,5 (normális tartomány: 4,5-8). Bármely ureázt termelő kórokozóval történő fertőzés, például Proteus mirabilis és Pseudomonas, pH-ja> 7,0-7,5 lehet. A lúgos pH szisztémás metabolikus vagy légzési alkalózist is jelezhet. Savas vizelet (pH 3).

Fajsúly: A vizelet fajsúlya, amely jól korrelál a vizelet ozmolalitásával, fontos betekintést nyújt a vesék hidratációs állapotába és koncentráló képességébe. A fajlagos súly általában 1,010-1,025 (normál tartomány: 1,003-1,030) és a legnagyobb reggel. 1,025-nél nagyobb érték a normális koncentrációs képességet jelzi. Az> 1,035-1,040 érték arra utal, hogy lehetséges a szennyeződés, nagyon magas a glükózszint, vagy a közelmúltban kapott kis molekulatömegű dextrán vagy nagy sűrűségű radiopaciás festékek. Nagy fajsúly a sokkban, a nephrotikus szindrómában, a kiszáradásban, az akut glomerulonephritisben, a szívelégtelenségben vagy a májelégtelenségben is megfigyelhető. Az alacsony fajsúly a diabétesz insipidusra, glomerulonephritisre, pyelonephritisre vagy más olyan rendellenességekre utalhat, amelyek a vizelet koncentrálásának képtelenségét tükrözik.

Szőlőcukor: A vese glomerulusa által szűrt glükóz kevesebb, mint 0,1% -a jelenik meg a vizeletben; a többi visszaszívódik a proximális tubulusban, amíg a plazma glükóz emelkedik. 3 A jóindulatú glycosuria súlyos étkezés vagy stressz következménye lehet. A cukorbetegség a fő kóros ok. Egyéb okok: hemochromatosis, hyperthyreosis, Cushing-szindróma, szteroid terápia vagy hirtelen sokk. A vese glükózuria a glükóz csökkent veseküszöbének ritka eredménye. A proximális diszfunkció egyéb jeleit gyakran észlelik, beleértve a hipofoszfatémiát, a hipourikémiát, a vese tubuláris acidózist és az aminoaciduriát. A glükóz-oxidáz reakciót használó pálcikák hiányozhatnak más cukroktól.

Ketonok: A ketonuria akkor következik be, ha a vérben túlzottan keringenek a zsíranyagcsere közbenső termékei. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha a zsíranyagcserét nem megfelelő szénhidrátbevitel vagy szénhidrát-anyagcsere-hiba stimulálja. A kontrollálatlan cukorbetegség a leggyakoribb ok, de egyéb okok közé tartozik a hányás, hasmenés, akut láz, szénhidrátmentes étrend, éhezés és cachexia, vagy eklampsia.

Fehérjék: A vizeletben található fő fehérje a globulin, amelyet az albumin követ. Nyomokban más fehérjék is megtalálhatók. A pálcikák a legérzékenyebbek az albuminra, és nem detektálják az immunglobulin könnyű láncait vagy a Bence Jones fehérjét. A napi> 150 mg fehérje (10-20 mg/dl) kiválasztódását proteinuriaként határozzák meg, és ez a vesebetegség jellemzője. 1 A proteinuria a szívelégtelenségre, a köszvényre, a fertőzésre vagy a nephrotoxikus gyógyszerekre is utalhat. A WBC vagy RBC vizelettel történő leadása pozitív fehérjetesztet eredményezhet. Specifikus tesztekre van szükség a különböző fehérjék, köztük a fibrinogén, a nukleoproteinek vagy a Bence Jones fehérjék számszerűsítéséhez és azonosításához. A proteinuria lehet folyamatos vagy szakaszos; ez utóbbit valószínűleg fiziológiai vagy funkcionális rendellenességek (poszturális proteinuria, láz, túlzott testmozgás vagy érzelmi stressz) okozzák, mint vesebetegségek.

Nitritek: A pozitív nitrit teszt azt jelzi, hogy a baktériumok jelentős számban lehetnek jelen. Ez a teszt nagyon specifikus, de nem túl érzékeny. Így hasznos, ha pozitív, de a negatív teszt nem zárja ki az UTI-t. A gyakori organizmusok, köztük a Citrobacter, Escherichia, Pseudomonas, Klebsiella és Proteus fajok, valamint a legtöbb Enterobacteriaceae (90%) enzimeket tartalmaz, amelyek a vizelet nitrátjait nitritté redukálják. Reduktáz nélküli baktériumok (pl. Enterococcusok, Streptococcus faecalis) nitritvizsgálattal nem mutathatók ki. 4

Leukocita-észteráz: A neutrofilek által termelt leukocita-észteráz érzékenysége 75% -95% körüli, specifitása 65% -95% körüli. 5 A teszt negatív lehet fertőzésben, mivel nem minden betegnél jelentkezik jelentős pyuria (> 5 WBC/nagy teljesítményű mező a centrifugált vizelet üledékének mikroszkópos vizsgálatánál1). Tehát a leukocita-észteráz UTI-vizsgálata pozitívabb prediktív értéket mutat a bakteriuria szempontjából, ha nitritvizsgálattal vesszük figyelembe. 1 A negatív leukocita-észteráz-teszt azt jelenti, hogy a fertőzés valószínűtlen. Számos szakértő úgy véli, hogy az UTI további bizonyítéka nélkül nincs szükség mikroszkópos vizsgálatra és/vagy vizelettenyésztésre a jelentős bakteriuria kizárására.

Vér: A vese vagy a húgyutak károsodásának jele, a hematuria vesebetegségekben, fertőző betegségekben, neoplazmákban, eklampsiában, szisztémás lupus erythematosusban, sarlósejtes nephropathiában, cirrhosisban vagy húgyúti traumákban jelentkezik. A legtöbb tesztcsík nem képes megkülönböztetni a vörösvértesteket, a hemoglobint és a mioglobint; ezért némi óvatosságra van szükség az értelmezésben.

A vörösvértesteket mikroszkóposan lehet a legjobban kimutatni. Hemoglobinuria esetén a szérum rózsaszín vagy vörös lesz; myoglobinuria esetén a szérum tiszta. 1 A szabad hemoglobin azt jelzi, hogy a híg vizeletből eredő trauma vagy hemolízis következtében a vörösvérsejtek megszakadnak. A hemoglobinuria akkor látható, amikor a vér a vizeletben van, de nagyobb a transzfúziós reakcióban, hemolitikus vérszegénységben, paroxizmális hemoglobinuriában, mérgezésben vagy súlyos égési sérülésekben. A myoglobinuria traumás vagy toxikus izomkárosodást követhet.

Bilirubin: A bilirubin jelenléte a vizeletben a hepatocelluláris betegség, az intra- vagy extrahepatikus epeúti obstrukció vagy a hemolysis korai jele. Néhány konjugált bilirubin (kb. 0,02 mg/dl) normálisan jelenik meg a vizeletben, és csak akkor emelkedik, ha a vérszint emelkedik. Amikor a májsejtek nem képesek kiválasztani a felesleges mennyiségű konjugált bilirubint az epébe, vagy epeállapot jelentkezik, a bilirubin a vérbe választódik ki, ami megnövekedett vér- és vizeletszintet okoz. A konjugálatlan bilirubin nem oldódik vízben, és nem található a vizeletben. A konjugált bilirubin, amely az epével belép a bélrendszerbe, urobilinogént képez, amely kis mennyiségben (0,1-1,0 mg/dL) jelenik meg a vizeletben. Ez a szint minden olyan állapotban emelkedik, amely fokozza a bilirubin képződését, vagy bármilyen májbetegségben, amely megakadályozza az urobilinogén visszaszívódását a portális keringésből. Ez magában foglalhatja a vörösvértestek megsemmisítését, mint például a hemolitikus vérszegénységek és a malária esetében; májgyulladás; portálcirrózis; vagy szívelégtelenség. A vizelet urobilinogénjének szekvenciális meghatározása segíthet a betegség progressziójának és a terápiára adott válasz nyomon követésének. A vizeletből származó urobilinogén hiányzik, ha a bilirubin nem ürül a bélbe (epeutak elzáródása).