Napraforgó - magjának, leveleinek és szirmainak előnyei és felhasználása

A napraforgó botanikai neve: Helianthus annuus.

A Helianthus botanikai név a görög helios (Nap) és andanthos (virág) szavakból származik.

Egyéb közönséges nevek: Közönséges napraforgó, vad napraforgó, solsikke (dán), Sonnenblume (német), girasol (spanyol), tournamentesol (francia).

Élőhely: A közönséges napraforgó (Helianthus annuus) Észak-Amerikában őshonos.

Számos európai országban honosodott, és ma Oroszországban nagymértékben termesztik a növényi magvakból előállított olaj népszerűségének köszönhetően.

Leírás: A napraforgó a százszorszépcsaládba tartozó egynyári lágyszárú növény, ebből a családból a legnagyobb és az egyik legnépszerűbb növény.

4 méter magasra is megnőhet. A gyökér szőrös és rostból készült, és rengeteg tág gyökeret hoz létre, amelyek akár 3 méterig is behatolhatnak a talajba.

Mély gyökerei, valamint a víz és a káros anyagok felszívásának képessége miatt a napraforgót gyakran használják vizes élőhelyek szárítására és a szennyezett talaj tisztítására: szennyvíz, ólom és radioaktív anyagok.

A levelek nagyok, egyediek, hosszú szárúak és szív alakúak. A szár általában 20-25 levelet fejleszt.

Júniustól szeptemberig virágzik, a szár vagy az ág tetején külön-külön fejlődnek a nagy virágok.

A fej közepe kis sárga-barna vagy vörös-barna csöves virágokból áll, amelyeket legfeljebb 10 centiméter hosszú sárga szirmok vesznek körül. Kétféle virág létezik: nagy szirmok, amelyek sárga koszorút alkotnak, és apró virágok, amelyek gyümölcsöt alkotnak.

A középpontból a napraforgó virágai ovális, lapos fekete és pelyhes gyümölcsök alakulnak ki.

Minden gyümölcsön belül van egy világosszürke mag, amely gazdag növényi olajokban, vitaminokban, fehérjékben és ásványi anyagokban. Az érett napraforgó akár fél kiló magot is tartalmazhat.

Használt növényi részek: A mag, a virágszirmok és a levelek.

A napraforgó terápiás és hagyományos felhasználása

Hatóanyag és anyagok: A napraforgóolajat és az olajpogácsákat széles körben használják az élelmiszeriparban kiváló minőségű energiaélelmiszerként. Napjainkban számos napraforgó fajta létezik, amelyeket olajtermelés céljából termesztenek, és ezek terjedelmes takarmánya.

Az olaj kétféle magból készül: kis fekete magokból, amelyek kiváló minőségű olajat szállítanak, és nagy szürkésfekete magokból, fehér csíkokkal, amelyeket élelmiszerhez használnak.

A 100 grammos napraforgómag 25 gramm fehérjét, 42 gramm zsírt, 1 gramm szénhidrátot és 4 gramm növényi rostot tartalmaz. Az energiaérték 2450 kj (585 kcal). A mag tartalmaz A-vitamint, a B csoportba tartozó vitaminokat, E-vitamint és ásványi anyagokat, vannak arekalcium, foszfor, vas-nátrium.

A virágszirmok antociánglikozidokat, xantofillot, kolint, betaint, karotinoidokat, fitoszterint, szapogenineket és napraforgó savat tartalmaznak.

Az E-vitamin nagy forrása

Az ókortól kezdve úgy gondolták, hogy a növényi vetőmag az egyik legjobb és legtáplálóbb étel, és helyesen, mivel a mag csaknem 23% fehérjét és az összes esszenciális aminosavat tartalmaz jelentős mennyiségben.

Ha a zsírról van szó, a napraforgómag 50% -ban tartalmaz több telítetlen zsírt, amelyek közül a legmagasabb az esszenciális linolsavsav, amely a vér koleszterinszintjének csökkentése szempontjából előnyös omega 6 zsírsavak fontos előfutára. Az olajsav, mint fontos egyszeres telítetlen zsírsav, szintén nagy mennyiségben van jelen.

A napraforgómag rendkívül tápláló és magas olajszintet tartalmaz. Mindössze napi 25 gramm mag kielégíti a napi E-vitamin szükségletet.

Ezenkívül a napraforgómag kiváló ásványi anyagok forrása, például kalcium, foszfor, magnézium, nátrium, kálium és vas.

Mindez a korábban említett vitaminokkal együtt kiváló tápanyaggá teszi, amely kiválóan kiegészíti mindenki rendszeres napi étrendjét.

A napraforgó felhasználása a múltban és a történelemben

Korábban a napraforgót az őslakos amerikaiak termesztették, akik lisztté őrölték, kenyérbe adták vagy olajat készítettek belőle. Az észak-, közép- és dél-amerikai őslakosok a növénymagok közül a napraforgómagot értékelték a legjobban.

A napraforgó a napisten szimbóluma volt, mert hajnalban elkezdi virágait napfelkelte felé fordítani. A maják imádták a napraforgót, mint a fény és a termékenység szimbólumát, és ittak a leveléből készült teát, és megették a magot, szárakat, leveleket és szirmait.

A napisten azték papnőjeit a 15. században napraforgó koronázta meg, és a 16. század elején a spanyol keresztény misszionáriusok Európába vitték, mert szerették a virágot, ezért eleinte dísznövényként termesztették.

A 17. századig terjedt Európa-szerte, a tömegtermelés a 18. században kezdődött Németországban és Oroszországban, majd Nyugat-Európában és a Földközi-tenger felé.

De csak az 1830-as években fedezték fel az európaiak, hogy a napraforgó nemcsak szép virág, amikor az oroszországi Saratovban lecsapolták a napraforgó olaját.

Napraforgó használata a gyógynövényekben

Az E-vitamin és a szelén erős antioxidánsok, amelyekről úgy gondolják, hogy semlegesítik a szabad gyököket, és így megvédik a testet számos betegségtől, például szív- és érrendszeri betegségektől és rosszindulatú daganatoktól.

Az E-vitamin fontos az agy működéséhez. Azt is figyelembe veszik, hogy a napraforgómag segít a szexuális erő növelésében, javítja az emésztést, javítja az energiaszintet, erősíti a csontokat és az izmokat, valamint a meddőség ellen hat, és akár a sclerosis multiplexben is segíthet.

A napraforgómag a fenilalanin egyik legjobb forrása, olyan anyag, amely gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatása miatt segít megelőzni a fájdalmat.

Növényi gyógymódként is ajánlott ízületi gyulladásra.

A magok 20 percig történő főzésével készített főzetet hagyományosan köhögés és vese gyulladás ellen használják.

A napraforgó szirmait a növényi gyógyszerekben tea és tinktúra készítéséhez használják; keserű és erős íze, mézillata van.

Úgy gondolják, hogy a szirmokból készített tea és tinktúra nagyon hatékony a torokfájás esetén, és csökkenti a légcső és a mandulák gyulladását.

A napraforgó kulináris felhasználása

A napraforgónak fontos szerepe van a konyhában, mert magjai szinte ugyanúgy tartalmaznak fehérjét, mint egy hús. A mag fogyasztható nyersen, szárítva és megsütve. A magot különböző tofuval és néhány zöldséggel készült kenhető étel elkészítésére használják. Tökéletes hozzáadni kenyérhez vagy süteményhez. A mag ajánlott a friss gyümölcsöt vagy friss sajtot tartalmazó reggeli méltó kiegészítéseként is.

A napraforgómag hozzáadható a főétkezésekhez is, például levesekhez vagy salátákhoz; süteményekben, gyümölcssalátákban és más desszertekben használják. Az őrölt magokat hozzá lehet adni a húslevesekhez és a mártáshoz, valamint a reggeli granolához és müzlihez.

Ami a napraforgómagolaj használatát illeti, saláták vagy zöldségek elkészítéséhez a legjobb hidegen sajtolt olajat használni. Ilyen előállítás esetén a telítetlen zsírsavak mennyisége nem csökken, ami hajlamos az olaj meleg sajtolásakor bekövetkezni.
A virágszirmokat bor készítéséhez is fel lehet használni: 80 gramm száraz szirmait le kell fedni 1 liter fehérborral, és időnként megkeverve 15 napig kell maradniuk.

A szirmok saláták, szendvicsek vagy tészták szórására használhatók. A szárított leveleket a dohány helyettesítésére is alkalmazták.

Terápiás adagok

A napraforgószirom-tinktúra elkészítéséhez: 3-4 kanál száraz szirmot egy kisebb, széles nyakú üvegedénybe kell tenni, amelyet 2 dl 70% -os alkohollal letakarunk, majd erősen lezárjuk. Hagyja szobahőmérsékleten, és időnként keverje meg.

3-4 hét elteltével szűrjük le és tartsuk sötét üvegben. Vegyünk 1 teáskanál naponta 2 alkalommal, feloldva egy kis vízben vagy teában.

A napraforgó mellékhatásai és kölcsönhatásai

A napraforgót általában biztonságos gyógynövénynek vagy növénynek tekintik, legyen az olaj, élelmiszer vagy gyógyszer. A százszorszép család növényeire allergiás embereknek óvatosnak kell lenniük a növény használatakor.