Nephrostomiában szenvedő betegek ápolása és kezelése

2019. október 14

Az ápolóknak nincsenek információik a nephrostomiában szenvedő betegek ellátásáról és kezeléséről. Ez a cikk elmagyarázza, hogy mit kell tudni az ápolóknak a nephrostomiáról és annak kezeléséről

Absztrakt

A nephrostomia hozzáférést biztosít a veséhez, így a vizelet kiürülhet, ha a retrográd megközelítés nem lehetséges. Az ápolónőknek meg kell érteniük, hogy a nephrostomiában szenvedő betegeket hogyan kezeljék és kezeljék, de az ápolás területén korlátozott információ és útmutatás áll rendelkezésre. Ez a cikk elmagyarázza, hogy mit kell tudniuk a kórházi és közösségi ápolóknak a nephrostomiáról és kezeléséről, beleértve a fő kockázati tényezőket és a hosszú távú nephrostomiát igénylő betegek önellátásának kérdéseit.

Idézet: Martin R, Baker H (2019) Nephrostomiában szenvedő betegek ápolása és kezelése. Ápolási idők [online]; 115: 11, 40-43.

Szerzői: Rebecca Martin vezető ápoló/haladó nővér-orvos-onkológia, The Royal Marsden NHS Foundation Trust, London; Hilary Baker Macmillan vezető klinikai nővér szakorvos az uro-onkológiában, a University College London Hospitals NHS Foundation Trust.

Ezt a cikket kettős-vak szakértői felülvizsgálatnak vetették alá
Görgessen lefelé, hogy elolvassa a cikket, vagy letölthessen egy nyomtatásbarát PDF-fájlt ide (ha a PDF-fájlt nem sikerül teljes mértékben letölteni, próbálkozzon újra egy másik böngészővel)

Bevezetés

A nephrostomában szenvedő betegek ellátása és kezelése az ápolás alapvető szempontja, de az ápolók számára kevés információ áll rendelkezésre, és hiányoznak a bizonyítékok és útmutatások. Ez a cikk foglalkozik ezzel a hiányossággal, és felvázolja, hogy az ápolóknak mit kell tudniuk a nephrostomiáról és annak kezeléséről.

Mi a nephrostomia?

A nephrostomia cső egy keskeny nyomtávú pigtail lefolyó, amelyet a vese medencéjébe helyeznek a vizelet ürítése céljából (1. ábra). A perkután nephrostomia cső a vizeletet elvezeti az ureterből és a hólyagból egy külső vízelvezető zsákba (Wildberger és Günther, 2010). Általában egy beavatkozó radiológus helyezi el közvetlen látás alatt fluoroszkópia, ultrahang vagy számítógépes tomográfia (CT) segítségével, miközben helyi érzéstelenítést és gyakran szedációt alkalmaz. A nephrostomákat számos helyzetben alkalmazzák (1. háttérmagyarázat).

1. háttérmagyarázat a nephrostomia indikációira

A vizeletelzáródás a nephrostomia leggyakoribb oka, és a következő tünetek bármelyike jelzi:

Az obstrukciós nephropathiát bemutató képalkotás
Emelkedő kreatinin
Akut veseelégtelenség
Karéjfájdalom
Hányinger és hányás
Láz
Urosepsis

Nephrostomia csöveket is behelyeznek a vizelet eltereléséhez, például a következő helyzetekben:

Húgycső sérülést követően
Húgycső repedés/sipoly
Vérzéses hólyaghurut
Az urostomia szűkülete
Az urostomia herniája

Ezek felhasználhatók terápiás beavatkozásokhoz, például:

Kőeltávolítás
Antegrade stent behelyezés
Idegentest eltávolítása, például törött ureter stent
Gyógyszerek szállítása
Húgycső-biopszia

A nephrostomákat néhány diagnosztikai vizsgálatban is használják, például:

Antegrade pyelography
Húgycső-perfúziós tesztek (Dagli és Ramchandani 2011; Geng et al, 2009)

A nephrostomia általában átmeneti, és akkor kerül eltávolításra, ha az obstrukció megszűnt, vagy egy internalizált ureter stent segítségével megkerülhető, vagy amikor a terápiás beavatkozás befejeződött. Azonban ritka esetekben, amikor az obstrukció megkerülése nem lehetséges vagy nem tanácsos (például előrehaladott rák vagy retroperitoneális fibrózis esetén), a nephrostomia lehet állandó vagy félig állandó (Dougherty és Lister, 2015).

Beillesztési eljárás

A nephrostomiás cső behelyezése során egy tűt, vezetőhuzalt, majd egy pigtail-csatornát kell átengedni a bőrön, a bőr alatti szöveteken, az izomrétegeken és a vese parenchymán keresztül a vesemedencébe (McDougal et al, 2015). A lefolyó egy vízelvezető zsákhoz van rögzítve, és a rendszert egy varrattal és általában egy lefolyó rögzítő kötéssel rögzítik a bőrön. A nephrostomia lehet egyoldalú, az egyik oldalon a cső és a vízelvezető zsák, a másik vese pedig az ureteren keresztül tovább folyik a hólyagba. Alternatív megoldásként kétoldali csövek helyezhetők be, mindkét oldalon egy csővel és vízelvezető zacskóval, és minimális vizeletürítés a húgyhólyagokon keresztül a húgyhólyagba. Mindkét esetben a vizelet tovább folytathatja a hólyagba jutását.

A nephrostomia alternatívái a következők:

Retrográd sztent behelyezés (stent behelyezése alulról);
Ureteroszkópia (az ureter átjárhatóságának vizsgálata).

Mindkettőt általános érzéstelenítésben végzik, és az urológus irányítja az orvosi/sebészi csoportot annak eldöntésében, hogy melyik tanfolyamot választják (Dougherty és Lister, 2015).

Ha a páciens számára megvalósítható, a retrográd sztent előnyösebb, mivel alacsonyabb a morbiditása, és nem igényel nephrostomiát. Az eljárás ellenjavallatai és figyelmeztetései a következők:

Alvadási állapotok, amelyek fokozzák a vérzésre való hajlamot;
Antikoagulánsok használata (Patel et al, 2012).

Az ellátás elvei

A nephrostomy tubus behelyezésének legfontosabb kockázatait az 1. táblázat sorolja fel. A főbb kockázatok ápolóinak kezelését, valamint a betegek önellátását és közösségi támogatását az alábbiakban tárgyaljuk.

Folyadékkezelés

Ha a vese elzáródott a kezdeti nephrostomia cső behelyezése után, a beteg beléphet a diurézis fázisába, amelyet a cső nagy mennyiségű kimenete jellemez (polyuria). Ehhez szorosan figyelemmel kell kísérni a beteg folyadékegyensúlyát és létfontosságú jeleit. Minden egyes vízelvezetési utat külön kell ellenőrizni, és kiszámolni a teljes folyadékmennyiséget (általában bal/jobb/húgycső és teljes). A beteg bevitelének (intravénás vagy orális) szorosan meg kell egyeznie a kimenettel. A szorosan figyelt és beállított folyadékegyensúly megakadályozza a gyors folyadékvesztéssel járó betegromlást (Jairath és mtsai, 2017; Hsu és mtsai, 2016).

Fertőzésveszély és sebkezelés

A nephrostomiában szenvedő betegeknél a pyelonephritis (a vese gyulladása, általában fertőzés miatt) a vesét szúró idegen testből származik (Hsu és mtsai, 2016). Figyelemmel kell kísérni őket a fertőzés/szepszis jeleire, például:

Ágyéki fájdalom;
Emelkedett hőmérséklet;
Láz/hidegrázás;
A gennyes vizeletmennyiség vagy a vitális jelek romlása (Dougherty és Lister, 2015).

Ha fertőzés gyanúja merül fel, az ápolóknak vizeletmintát kell venniük, és orvoshoz kell fordulniuk a kezelés folytatásához. Ha lehetséges, kerülni kell a nephrostomia kipirulását a fertőzés és potenciálisan a pyelonephritis megelőzése érdekében. Ha öblítésre van szükség, akkor a képzett személyzetnek 5 ml 0,9% -os nátrium-kloridot és aszeptikus, érintésmentes technikát kell használnia.

A kiürülés helyének jó ellátása elengedhetetlen a fertőzés elkerülése érdekében, és magában kell foglalnia a lefolyó helyének tisztán és szárazon tartását. A kötszereknek meg kell támasztaniuk a nephrostomia csövet, hogy megakadályozzák a véletlenszerű rángatást, és rögzíteni kell a beteg bőrén. Számos ajánlott lefolyásspecifikus kötszer áll rendelkezésre, köztük a Drain Guard, a Drain-Fix és az OPSITE Post-Op Visible. Az öltözködés kiválasztásakor fontos figyelembe venni a páciens kényelmét, mivel a kijárat helye közvetlenül a beteg hátán van, és kényelmetlenséget okozhat a fekvéskor vagy a székhez ülve. Ha az ajánlott kötszerek nem érhetők el vagy nem érhetők el, a nephrostomia egyszerű géz és szalag módszerrel öltözhető be, de létfontosságú a csövet a helyzetébe varrni.

A cső és a táskák kezelése

A vízelvezető zsákokat 5-7 naponta kell cserélni, miközben a jó kézhigiéné elengedhetetlen a lefolyó és a kilépési hely kezelésekor és a vízelvezető zsák ürítésénél. A nephrostomia csöveket rendszeresen három havonta cserélni kell, a gyártó ajánlása szerint. A nephrostomia táskát ki kell üríteni, amikor háromnegyede megtelik, és adott esetben meg kell tanítani a betegnek vagy gondozójának, hogyan kell ezt csinálni. Éjszaka a beteget és/vagy gondozót meg kell tanítani egy nagyobb térfogatú éjszakai vízelvezető táska felszerelésére a kényelmes éjszakai alvás érdekében.

Vegye figyelembe, hogy a kórházban szállított nephrostomia-elvezető zsákok eltérőek; ráadásul némelyik nem elérhető széles körben a közösségben, és gyakran nem úgy tervezték őket, hogy kényelmesen testen viselt termékek legyenek. A kényelmes testviseletű termékek példája a Manfred Sauer NephSys vízelvezető rendszer - jelenleg ez az egyetlen termék, amely kapható az FP10 közösségi receptre.

Öngondoskodás és közösségi támogatás

Hosszan tartó nephrostomia esetén a beteget és/vagy gondozót meg kell tanítani arra, hogy rendszeresen cserélje le a lefolyó helyén lévő kötést és a vízelvezető zsákot. Ha az öngondoskodás és az önállóság nem lehetséges, a beteget a közösségi ápolócsoporthoz kell irányítani. Az öltözködés és a vízelvezető zsák cseréjének elvégzéséhez a betegeknek egyenesen kell ülniük a széken, a kanapén vagy az ágyon, háttal a kezelőnek. Az öltözködés cseréje és a lefolyó eltávolítása a legjobban hátulról hajtható végre, ezért elengedhetetlen a jó felkészülés és a betegekkel való kommunikáció (Nursing and Midwifery Council, 2018). Ha a betegek nem tudnak egyenesen ülni, alternatív megoldás lehet, ha az ágyban háttal felfelé fordítják őket az ágyban.

A nephrostomia miatt a kórházból elbocsátott összes beteget szükség esetén a közösségi ápolócsoporthoz kell irányítani, hogy támogatást és segítséget kapjon. Információt kell kapniuk arról, hogy mikor és hogyan szerezzenek be klinikai kellékeket, például kötszereket és táskákat, valamint írásos nyomonkövetési tervet és/vagy a nephrostomiás cső vagy kötés cseréjének tervezett időpontját. Egyes gyártók „nephrostomia útlevelet” állítanak elő, amely hasznos beteg által tartott eszköz az ilyen információk rögzítésére és nyomon követésére. Kibocsátáskor a betegnek:

Ha lehetséges, öngondoskodást tanítson és/vagy utasítást adjon a gondozóknak;
Támogatás céljából a közösségi ápolócsoporthoz utalják;
Megfelelő ellátással a heti öltözködés cseréjéhez;
Tájékoztatás arról, hogy hol lehet hozzájutni a jövőbeni készletekhez, például megbízható otthoni gyógyszertárakhoz vagy a helyi gyógyszertárhoz;
Írásbeli információk a csövek kezelésének módjáról, valamint a jövőbeli felülvizsgálat/tervezett csőcserék részletei;
Annak részletei, hogy kikkel vegye fel a kapcsolatot kérdéseivel vagy aggályaival kapcsolatban.

A 2. háttérmagyarázat gyakorlati útmutatót nyújt a nephrostomia kezeléséhez, beleértve a mentesítési tanácsokat és a nyomon követést. A 2. táblázat hasznos hibaelhárítási útmutató.

2. háttérmagyarázat. Ápolási beavatkozások a nephrostomia ellátásában

Amikor a beteg az intervenciós radiológia után visszatér az osztályra

Ellenőrizze, hogy a nephrostomia a szabad vízelvezetésen van-e
Győződjön meg arról, hogy folyamatban van a folyadék-egyensúly diagram, óránként egyszer vagy kétszer végeznek vizeletméréseket; ha a vizeletmennyiség PDF, mérete 16,00 KB