Az elhízott betegeknél nem nőtt a „hasplasztika” szövődményei

A "hasi tuck" műtét (hasplasztika) biztonságosan elvégezhető elhízott betegeknél, a szövődmények növekedése nem nő a nem elhízott betegeknél - számolt be egy tanulmány a Plasztikai és Rekonstruktív Sebészet® áprilisi számában, az American Society hivatalos orvosi szaklapja plasztikai sebészek (ASPS).

nincs

"Az abdominoplasztika, egyidejű zsírleszívással vagy anélkül, elhízott betegeknél biztonságos és hatékony eljárás, hasonló perioperatív szövődmények arányával, mint a nem elhízott betegek populációja" - írják az ASPS tagsebésze, Laurence Glickman, MD, MSc, FACS és Long Island munkatársai Plasztikai Sebészeti Csoport, Garden City, NY. Az eredmények segítenek enyhíteni azon aggályokat, hogy az elhízott betegeknél nagyobb a szövődmények kockázata a hasplasztika után.

Az abdominoplasztika jó eredményei és biztonságossága elhízott betegeknél

A vizsgálatba 82 olyan beteget vontak be, akik hét év alatt hasi műtéten estek át - egy népszerű kozmetikai sebészeti eljáráson a has megjelenésének javítására. Huszonegy beteget soroltak elhízottnak az átlagos testtömeg-index (BMI) alapján, amely 35 kilogramm négyzetméterenként (kg/m 2). A fennmaradó 62 beteget nem elhízottnak minősítették, átlagos BMI 25 kg/m 2 .

Összehasonlítottuk a szövődmények arányát a csoportok között, az átlagos követési idő közel egy év volt. Az elhízott betegeknél nagyobb volt a magas vérnyomás; egyébként a kockázati tényezők hasonlóak voltak a csoportok között. Az összes eljárást Dr. Glickman hajtotta végre, ugyanazt a technikát követve. Mindkét csoportban a legtöbb beteg számára a hasplasztika műtétet zsírleszívással kombinálták.

Az abdominoplasztika korábbi tanulmányaihoz hasonlóan jelentős volt a szövődmények kockázata. Azonban a szövődmények aránya hasonló volt a csoportok között. Az elhízott betegeknél nagyobb volt a folyadékgyűjtés aránya a bőr alatt (szérómák), amelyek vízelvezetést igényeltek: 22,5, szemben 14,2 százalékkal. A csoportok közötti különbség azonban nem volt statisztikailag szignifikáns.

Az egyéb szövődmények aránya is hasonló volt a csoportok között, ideértve a fertőzéseket, a sebgyógyulási problémákat (dehiszcencia) és a bőr alatti vérképeket (hematomák). Egyik csoport egyik betegén sem alakultak ki vérrögképződési problémák (vénás tromboembólia), ez egy komolyabb típusú szövődmény.

A hasplasztika az ötödik leggyakoribb kozmetikai eljárás az Egyesült Államokban, az ASPS statisztikái szerint 2017-ben közel 130 000 eljárást hajtottak végre. Bár széles körben végezzük, az abdominoplasztika az összes kozmetikai eljárás közül a legmagasabb szövődményes arányt hordozza magában.

"Sok sebész úgy dönt, hogy nem végez hasi műtétet magas BMI-vel rendelkező betegeknél, félve a perioperatív szövődmények fokozott kockázatától" - írja Dr. Glickman és társszerzői. A magas BMI-s betegeknél végzett abdominoplasztika korábbi tanulmányainak többsége azokra összpontosult, akik bariatrikus műtéten (például gyomor bypasson) estek át, és akiknél nagyobb a szövődmények kockázata.

Az eredmények segítenek tisztázni az abdominoplasztika "kockázatát és hasznát" olyan nem bariatrikus műtéteknél, akiknek BMI-je elhízott tartományban van. "Vizsgálati eredményeink azt sugallják, hogy a 30-nál nagyobb BMI-vel rendelkező betegeket önmagában nem szabad a hasi műtét szigorú ellenjavallatának tekinteni" - vonják le Dr. Glickman és társszerzői. Idéznek egy korábbi tanulmányt, amely azt javasolja, hogy a hasi-hasi műtétet érintő döntések során figyelembe kell venni az egyes betegek kockázati tényezőit, és nem kizárólag a BMI alapján.

"A plasztikai sebészeknek eseti alapon kell értékelniük a betegeket, és tanácsot kell adni a betegeknek az eljárás lehetséges perioperatív kockázataival kapcsolatban" - teszik hozzá a kutatók. Hangsúlyozzák továbbá a reális posztoperatív célok megbeszélésének fontosságát az abdominoplasztikát fontoló betegekkel.