Nincs paradoxon: az elhízás és a koszorúér-érelmeszesedés kapcsolata

A cikkben kifejtett vélemények nem feltétlenül az EHJCI, az Európai Szívritmusszövetség vagy az Európai Kardiológiai Társaság.

Axel Schmermund, Stefan Möhlenkamp, Nincs paradoxon: kapcsolat az elhízás és a koszorúér-érelmeszesedés között, European Heart Journal - Cardiovascular Imaging, 14. évfolyam, 9. szám, 2013. szeptember, 928–929. Oldal, https://doi.org/10.1093/ehjci/jet115

Globális elhízási járvány van, és a legtöbb szakértő arra számít, hogy ez súlyosan megfékezi a kardiovaszkuláris mortalitás elmúlt három évtizedben eddig tapasztalt csökkenését. 1, 2 A túlsúly és az elhízás és a halálozás egyértelmű összefüggése ellenére 3 még mindig vitatott, hogy ez önmagában független kockázati tényezőt jelent-e. A megállapított ok-okozati kockázati tényezők az elhízással összefüggésben megfigyelt káros hatások közül sokat, nevezetesen a magas vérnyomást és a cukorbetegséget, de olyan tényezőket is tartalmazhatnak, mint az inzulinrezisztencia, a fizikai inaktivitás és az alacsony önértékelés. Az ilyen kapcsolatokat vizsgáló epidemiológiai vizsgálatok általában idős egyénekre koncentrálnak, mivel várhatóan csak ezek a populációk eredményeznek statisztikailag megfelelő arányú nehéz klinikai eseményeket. A szív-érrendszeri betegségekkel járó rizikófaktor-asszociációk azonban az életkor előrehaladtával gyengülnek, ennek megfelelően az ok-okozati hatások felderítése egyre nehezebbé válik.

Az ateroszklerózis fiatalkori klasszikus kórélettani tényezői szerint az elhízás káros következményei már az élet elején, 15 és 34 év közötti életkorban megfigyelhetők. 4 Az érrendszer felépítésének és működésének helyettesítő végpontjainak felhasználásával egyértelmű rendellenességeket dokumentáltak elhízott gyermekeknél és serdülőknél a normál testsúlyú kortársakhoz képest. 5 A gyermekkori elhízás jelentősége önmagában továbbra is vitatott, de nyilvánvaló, hogy a korai felnőttkorban és az élet közepén az elhízás többéves élethez kapcsolódik, elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek miatt. 6, 7 Másrészt az idős, elhízott, szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegek jobban mutatnak, mint sovány társaik; az úgynevezett elhízási paradoxon. 8.

Az eredmények összhangban vannak az ateroszklerózisra vonatkozó többnemzetiségű tanulmány (MESA) adataival. 16 Fujiyoshi és mtsai.-Val szemben azonban a MESA nem számolt be a BMI és a CAC közötti etnikum-specifikus összefüggésekről. Ebből a szempontból érdekes a CONFIRM-vizsgálat adataival való összehasonlítás (COronary CT Angiography EvaluatioN for Clinical Outcomes: An InteRnational Multicentre). 17 13 874 személynél Észak-Amerikából, Európából és Dél-Koreából, korábbi szívizominfarktus vagy koszorúér-revaszkularizáció nélkül, a BMI szorosan összefüggött a koszorúér-érelmeszesedés prevalenciájával, mértékével és súlyosságával, amelyet kontrasztos CT-angiográfia határoz meg. Nem voltak releváns regionális különbségek vagy különbségek az etnikai csoportok között.

Általában az életkor (és a férfi nem) befolyásolja leginkább a CAC-t. A jelenlegi jelentésben a BMI hasonlóan fontosnak tűnt, mint az életkor. Ennek értelmezésekor figyelembe kell venni, hogy a populáció 40–49 éves férfiakra korlátozódott. Ennek megfelelően a kor előrehaladásának hatalmas befolyását nem vették figyelembe. A résztvevők viszonylag fiatal kora azonban lehetővé tette az elhízás hatásainak jobb megragadását, mint az idősebb népesség esetében. A fentiekben ismertetettek szerint az elhízás befolyásolja a szív- és érrendszeri kockázatot, különösen fiatal és középkorú felnőtteknél.

Jóllehet epidemiológiai vizsgálatokban gyakran használják, a BMI csak egyike az elhízás számos lehetséges mértékének. Valójában a testzsír-eloszlás fontosabbnak tűnik, mint a BMI részeként alkalmazott teljes testtömeg. A kardiovaszkuláris kockázat növekedésével járó anyagcsere-rendellenességek főleg az intraabdominális, zsigeri zsírszövethez kapcsolódnak. Továbbá, a regionális zsíreloszlás - igaz, nehéz felmérni - szerepet játszhat a koszorúér-érelmeszesedésben. A koszorúér-kontrasztot tartalmazó komputertomográfiát alkalmazó vizsgálatban Mahabadi és mtsai. 19 megfigyelte a perikoronáris zsírtérfogat és az érelmeszesedés alatti plakkok terhelésének összefüggését a mögöttes koszorúérben. Ennek megfelelően, bár a (hasi) zsigeri zsírszövet tűnik a legtöbb metabolikus rizikófaktor fő korrelátumának, a perikardiális zsírnak további jelentősége lehet a CAC és az incidens koronária események szempontjából. 20, 21

Összefoglalva, a jelenlegi jelentés jelentős betekintést nyújt az elhízás és a kardiovaszkuláris kockázat kapcsolatához. Mivel az elhízás különösen fontos korai felnőttkorban és életkor közepén, a tanulmányban résztvevők viszonylag fiatal életkorú vizsgálata lehetővé tette a BMI és a CAC közötti összefüggés elválasztását, amely elkerülheti az idősebb alanyokat vizsgáló kutatókat. A mögöttes pato-biológiai fogalmak magukban foglalják a zsigeri zsírszövet metabolikus következményeit, valamint a perikoronáris zsír lehetséges lokális toxikus hatásait. Az etnikailag különböző populációkban végzett következetes megfigyelések növelik az adatok megbízhatóságát. Végül előfordulhat, hogy nincs paradoxon, vagyis az elhízás védő hatása. Csak a megfelelő korcsoportot és eredményváltozót kell megvizsgálnunk. Természetesen a 40–49 éves férfiak esetében rossz hír a túlsúly, rossz hír, ha az EBCT felismeri a CAC-t, és úgy tűnik, hogy kapcsolat van a kettő között.

Összeférhetetlenség: egyik sem nyilatkozott.