Növekedési teljesítmény és viselkedés a csoportosított sertéseknél szálas étrenddel

J. Madzimure

1 Chinhoyi Műszaki Egyetem, Állattenyésztési és Technológiai Tanszék, P. Bag 7724, Chinhoyi, Zimbabwe.

Absztrakt

A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgálja a rostos táplálék etetésének hatását a növekvő sertések növekedési teljesítményére és agresszív viselkedésének előfordulására. Hatvan egészséges kasztrált sertést használtunk (kezdeti testtömeg: 46,7 ± 4,35 kg). Az alap étrendet kukoricacsutkával hígítottuk két szintre (0 és 160 g/kg szárazanyag). A viselkedési aktivitásokat három hétig, 8 óra/nap 800 órától kezdve, videokamerákkal figyelték meg. A kontroll étrendnek alávetett sertések nagyobb súlyra tettek szert a rostos táplálékot kapó sertésekhez képest az 1. héten (0,47 vs 0,15 kg) és a 2. héten (1,37 vs 1,04) (p Kulcsszavak: Agresszív viselkedés, szálas étrend, disznók, bőrelváltozások

BEVEZETÉS

A sertések csoportos tenyésztése a kereskedelmi gazdálkodási gyakorlatoknál hangsúlyosabb. Ez olyan előnyöket kínál, amelyek magukban foglalják a munkaerő-megtakarító gépek és ágynemű-rendszerek használatát, valamint az all-in-all-out termelés gyakorlását, amely megkönnyíti az egészségmenedzsmentet (Turner et al., 2003). Ha a sertések csoportokba tartoznak, agresszívebb viselkedést mutatnak a rangok kialakítása érdekében, valamint a korlátozott erőforrásokért (takarmány és víz). Ezek a magatartások sérüléseket okoznak a sertésekben, ami elhulláshoz és a súlygyarapodás csökkenéséhez vezet. A rostos takarmányok várhatóan csökkentik az agresszív viselkedést. A rostos takarmány növeli az elfogyasztott takarmány mennyiségét és/vagy az evéssel töltött időt (Day et al., 1996; Weber et al., 2008), ami elsősorban a tápanyagok csökkent sűrűségének tulajdonítható. A sertéseknek a kevesebb tápanyag-sűrűbb takarmányból többet kell megenniük, hogy megfeleljenek a növekedés követelményeinek. A rostok bélkitöltést okoznak, és szubsztrátumot is biztosítanak a rágási és gyökereztető tevékenységekhez, ezáltal csökkentve a fejlődés kockázatát és/vagy az agresszív viselkedésre fordított időt. Az agresszív találkozások gyakran bőrsérüléseket eredményeznek; ezért a viselkedési aktivitásra fordított idő meghatározásán kívül a bőrkárosodás szintjét is fel lehet használni, hogy tükrözzék a rostos táplálékkal etetett sertések agressziójának megfigyelt különbségeit.

A kísérletben kukoricacsutkákat használtak rostforrásként. Alacsony víztartó képességgel rendelkezik, ami 160 g/kg-os adagolásnál nem csökkenti jelentősen a takarmányfelvételt. A kukoricacsutka befogadási szintje 160 g/kg az étrendben 138 g/kg optimális savas detergens rost (ADF) szintnek felel meg, ami nem korlátozza a sertések bélkapacitását (Ndou et al., 2013). A vizsgálat célja tehát az volt, hogy meghatározzuk a rostos táplálék etetésének hatását a csoportosított sertések növekedési teljesítményére és agresszív viselkedésére. Feltételezték, hogy a rostos étrend nem befolyásolja a növekedési teljesítményt, és csökkenti az agresszív interakciókat is.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Sertés és a ház

A sertések gondozása és felhasználása összhangban volt az állatok jólétére és etikájára vonatkozó, nemzetközileg elfogadott előírásokkal, és a KwaZulu-Natali Egyetem Állatetikai Kutatási Bizottsága kifejezetten jóváhagyta (hivatkozási szám: 061/12/Animal). Hatvan egészséges kasztrált növekvő sertést (kezdeti testsúly: 46,7 ± 4,35 kg) használtunk a vizsgálatban. A sertéseket véletlenszerűen hat csoportba soroltuk, mindegyik karámban 10-et. A sertések állománysűrűsége mindegyik ólban 0,627 sertés/m 2 volt. A tollak betonpadlóval és téglafalakkal rendelkeztek. A takarmányt ad libitum adták egy cső adagolóból, állandóan rögzítve minden toll közepén. A tollat falán elhelyezett alacsony nyomású mellbimbó-ivóból ad libitum adták a vizet is.

Diéták és etetés

Kontroll táplálékként (alapdiéta) alacsony rosttartalmú kereskedelmi takarmányt (Grower, Meadow Feeds Ltd., Pietermaritzburg, Dél-Afrika) alkalmaztak. Az alapdiéta a következő összetevőket tartalmazta; sárga kukorica (500 g/kg), szójabab (158 g/kg), szójaolaj torta (20,2 g/kg), búzakorpa (163 g/kg), napraforgóolaj torta (85 g/kg), melaszszirup ( 25 g/kg) és adalékanyagokat (48,8 g/kg). A rostforrásként kukoricacsutkákat használtak. Jelentős mennyiségben vannak semlegesek és ADF-ek (Ndou, 2012). A csöveket őrölték, hogy 3 mm-es szitán áthaladjanak, majd 160 g/kg-os alap diétába helyezték őket. A csoportok közül hármat kukoricacsutlisztet tartalmazó rostos étrendnek vetettek alá. A maradék három csoport kontroll étrendben részesült (alapdiéta).

A diéták fizikai-kémiai tulajdonságainak elemzése

A hamut, a szárazanyagot, a nyersfehérjét és a nyersrostot AOAC (2005) módszerével határoztuk meg. A semleges detergens szálakat és az ADF-et szűrőzsákok segítségével analizálták szálelemző készülékkel (Ankom 220, Ankom Technology Corp. Macedon, NY, USA). Bomba kalorimetert használtak a takarmány bruttó energiájának meghatározására. A betáplálások térfogatsűrűségét Peterson és Baumgardt (1971) által leírt vízkiszorítási módszer szerint mértük. A víztartó képességet centrifugálással határoztuk meg (Robertson és Eastwood, 1981). A kontroll és a rostos étrend kémiai és fizikai tulajdonságait az 1. táblázat ismerteti .

Asztal 1

A kontroll és a rostos étrend kémiai és fizikai tulajdonságai

Kezelési étrendek KontrollRostos étrend

DM (g/kg)	90.14	90,91
Számolja DE 1 (g/kg DM)	10.75	10.56
CP (g/kg DM)	247.8	207.9
EE (g/kg DM)	3.73	5.45
Kőris (g/kg DM)	5.52	5.04
NDF (g/kg DM)	430,93	470.3
ADF (g/kg DM)	68.39	185.59
BD (g DM/ml)	1.83	1.65
WHC (g víz/g DM)	4.6	5.71

DM, szárazanyag; CP, nyersfehérje; EE, éter kivonat; Calc DE, számított emészthető energia; NDF, semleges detergens szál; ADF, savas detergens szál; BD, térfogatsűrűség; WHC, víztartó képesség.

Megfigyelések

A sertéseket két hétig hagyták alkalmazkodni új környezetükhöz, a felajánlott takarmányhoz és az etetők használatához. Ez az időszak lehetővé tenné számukra a rangok kialakítását, hogy egyértelműen meghatározható legyen a diéta agresszív viselkedésre gyakorolt hatása. Mindegyik sertést megmértük a kísérlet elején, majd ezt követően hetente.

Az agressziós viselkedésből eredő sérüléseket minden csoport sertésén értékelték. Ezt a kísérlet elején, majd ezt követően hetente friss elváltozásokon végeztük, amikor a sertéseket lemértük. A számlálás megkönnyítése érdekében a testet három régióra osztották: fej, nyak és váll régióra, valamint a test többi részére. A felvételeket csak friss elváltozásokról végeztük, amelyeket szubjektíven értékeltünk a szín és a szennyeződés becsült kora szerint (Turner et al., 2006). Az alkalmazott pontozási módszer követte Stukenborg és mtsai. (2012). Annak érdekében, hogy a pontszámok a kísérlet során állandóak legyenek, egy személy értékelte a sérülési pontszámokat.

A sertések viselkedési aktivitását az egyes ólakban folyamatosan rögzítettük a mennyezetre szerelt videokamerák segítségével, nyolc órán keresztül, kezdve 0800 órától 1600 óráig. Az összes sertést a hátoldalán festékkel számoztuk, ami elősegítette a pontos azonosítást a megfigyelés során. A vizsgálat során megfigyelt viselkedési aktivitásokat a 2. táblázat mutatja. A különböző viselkedési tevékenységekre fordított időt három héten keresztül, hetente egyszer figyelték meg. A viselkedési tevékenységeket ugyanaz a személy értékelte a vizsgálati időszak alatt. A sertések által az egyes csoportokban folytatott harcok számának meghatározásához 2 másodpercnél tovább tartott harcot rögzítettünk, és új küzdelem kezdődött, ha több mint 8 másodperces közbenső időszak volt (Puppe, 1998).

2. táblázat

A viselkedési tevékenységek leírása

Viselkedési tevékenység Leírás

Etetési magatartás
Enni	Takarmány-alapanyag fogyasztása az adagolóból
Ivás	A vizes tál kezelése
Testtartások
Álló	Evés nélkül állni vagy manipulálni a vizes tálat
Lefekvés	Terpeszkedjen le pihenni
Séta	Mozgás egyik pozícióból a másikba
Rendellenes viselkedés
Harc	Ismételt harapás és tolás
Egyéb	Tárgyrágás, orrdörzsölés, felszerelés

statisztikai elemzések

3. táblázat

A különböző étrendek etetésének hatása a töltött időre (s/h) (átlag ± standard hiba a különböző viselkedési tevékenységeknél)

Kezelési étrendek Kontroll étrendRostos étrend

Etetési magatartás
Enni	5,7 ± 0,08 a	6,1 ± 0,07 b
Ivás	3,7 ± 0,05 b	3,5 ± 0,05 a
Testtartások
Lefekvés	7,1 ± 0,04 a	6,7 ± 0,04 b
Álló	4,4 ± 0,07 a	5,3 ± 0,06 b
Séta	3,8 ± 0,05 a	4,2 ± 0,05 b
Rendellenes viselkedés
Harc	3,4 ± 0,12 a	3,8 ± 0,10 b
Egyéb	3,1 ± 0,10 a	3,3 ± 0,08 a

Szintén szignifikáns volt a hét és a kezelés kölcsönhatása a különböző viselkedési tevékenységekre fordított idővel (p 2. ábra). A rostos táplálékban részesülő sertések több időt töltöttek az evéssel, mint a kontroll étrendnek alávetett sertések. Ezzel szemben a kontroll étrendben részesülő sertések több időt töltöttek ivással, mint a rostos tápláléknak alávetett sertések. Hasonló tendenciát figyeltünk meg a hetes és a fekvéssel eltöltött idő, a harc és más viselkedési tevékenységek interakciójában az összes sertés esetében (2. és 3. ábra). 3). Az evéssel töltött idő nőtt az első két hétben az összes sertés esetében. A harmadik héten azonban a rostos táplálékban részesülő sertések étkezési ideje nőtt a kontroll étrendet folytató sertésekhez képest. A hetek előrehaladtával nőtt az ivással töltött idő azoknak a sertéseknek, akik különböző diétás kezelésben részesültek. Az 1. és a 2. héten az állással és járással töltött idő nőtt, majd később csökkent a harmadik héten a kontroll étrendnek alávetett sertéseknél.

A hét és a kezelés hatása a sertések etetésére és rendellenes viselkedésére fordított időre. D1, kontroll étrend; D2, rostos étrend.

A hét és a kezelés hatása a sertések különböző testhelyzetein eltöltött időre. D1, kontroll étrend; D2, rostos étrend.

A 4. ábra mutatja a kukoricacsutka napszakának és befogadási szintjének hatását a különböző viselkedési tevékenységekre fordított időre. A sertéseknek kínált étrendtől függetlenül hasonló volt a fekvéssel, állással, járással és verekedéssel töltött idő. A kontroll és szálas táplálékban részesülő sertések fekvési idejének csúcspontja a nap 5. (1200-1300 óra) és 6. (1300-1400 óra) órájában volt. Az állással, sétával és verekedéssel töltött idő meredek csökkenését figyelték meg a sertések napjának 5. (1200-1300 óra) órájában. Általában az agresszív viselkedés a nap előrehaladtával csökkent.

A napszak és a kezelés hatása a különböző viselkedési tevékenységekre fordított időre. D1, kontroll étrend; D2, rostos étrend.