Az öregedő, hipergiáns csillag súlycsökkenési titka kiderült

Európai Déli Obszervatórium sajtóközleménye

fogyás
A VY Canis Majoris csillag vörös hipóriás, a Tejút egyik legnagyobb ismert csillaga. Jelenlegi állapotában a csillag felölelné a Jupiter pályáját, óriási mértékben kitágult, amikor életének utolsó szakaszába lép. A csillag új megfigyelései a SPHERE műszer segítségével a VLT-n egyértelműen feltárták, hogy a VY Canis Majoris ragyogó fénye hogyan világítja meg a körülötte lévő anyag felhőit, és lehetővé tették, hogy a komponens porszemek tulajdonságait minden eddiginél jobban meghatározzák. Ebben a nagyon közeli nézetben a SPHERE-től maga a csillag eltakaródó korong mögött rejtőzik. A keresztek a műszer jellemzői miatt műtárgyak. Kép jóváírása: ESO. A VY Canis Majoris egy csillag góliát, egy vörös hipergiant, a Tejút egyik legnagyobb ismert csillaga. 30–40-szerese a Nap tömegének, és 300 000-szer nagyobb fényereje. Jelenlegi állapotában a csillag átfogja a Jupiter pályáját, hatalmasat tágulva, amikor életének utolsó szakaszába lép.

A csillag új megfigyelései a SPHERE műszert használták a VLT-n. Ennek a készüléknek az adaptív optikai rendszere nagyobb mértékben korrigálja a képeket, mint a korábbi adaptív optikai rendszerek. Ez lehetővé teszi a fényes fényforrásokhoz nagyon közeli funkciók nagyon részletes megtekintését. A SPHERE világosan feltárta, hogy a VY Canis Majoris ragyogó fénye hogyan világítja meg a körülötte lévő anyagfelhőket.

A ZIMPOL SPHERE mód használatával a csapat nemcsak mélyebben bepillanthatott ennek a csillag körüli gáz- és porfelhőnek a szívébe, hanem azt is láthatta, hogy a csillag fényét szétszórja és polarizálja a környező anyag. Ezek a mérések kulcsfontosságúak voltak a por megfoghatatlan tulajdonságainak felfedezéséhez.

A polarizációs eredmények gondos elemzése azt mutatta, hogy ezek a porszemek viszonylag nagy részecskék, átmérőjük 0,5 mikrométer, ami kicsinek tűnhet, de az ekkora szemcsék körülbelül 50-szer nagyobbak, mint a csillagközi térben általában található porok.

Terjedésük során a hatalmas csillagok nagy mennyiségű anyagot bocsátanak ki - a VY Canis Majoris minden évben a Föld tömegének 30-szorosát látja a felszínéről por és gáz formájában. Ez az anyagfelhő kifelé tolódik, mielőtt a csillag felrobban, ekkor a por egy része elpusztul, a többi pedig a csillagközi térbe kerül. Ezt az anyagot a szupernóva-robbanás során keletkezett nehezebb elemekkel együtt a csillagok következő generációja használja fel, amelyek felhasználhatják az anyagot a bolygók számára.

Ez a széles mezőből álló nézet az eget mutatja a VY Canis Majoris ragyogó vörös hipergigáns csillag körül, amely a Tejút egyik legnagyobb csillaga. Maga a csillag jelenik meg a kép közepén, amely magában foglalja az izzó vörös hidrogéngáz felhőit és a porfelhőket is. Ez a kép a Digitized Sky Survey 2 részét képező képekből készült. Kép ​​jóváírása: ESO/DSS 2. Köszönetnyilvánítás: Davide De Martin. Eddig rejtélyes maradt, hogy az óriáscsillagok felső légkörében lévő anyag hogyan tolódik el az űrbe, mielőtt a gazda felrobban. A legvalószínűbb vezető mindig a sugárzás nyomása, a csillagfény által kifejtett erő. Mivel ez a nyomás nagyon gyenge, a folyamat nagy porszemekre támaszkodik, hogy elég széles felületet biztosítson érezhető hatáshoz.

„A hatalmas csillagok rövid életet élnek” - mondja Peter Scicluna, a tanulmány vezető szerzője, a tajvani Academia Sinica Csillagászati ​​és Asztrofizikai Intézet. „Amikor az utolsó napok közelében vannak, rengeteg tömeget veszítenek. A múltban csak arról tudtunk elméletet mondani, hogyan történt ez. De most, az új SPHERE adatokkal, nagy porszemeket találtunk ennek a hipergóriának a körül. Ezek elég nagyok ahhoz, hogy a csillag intenzív sugárzási nyomása elhárítsa őket, ami megmagyarázza a csillag gyors tömegvesztését.

A csillaghoz oly közel megfigyelt nagy porszemek azt jelentik, hogy a felhő hatékonyan szétszórhatja a csillag látható fényét, és a csillag sugárzási nyomása ellökheti. A porszemek nagysága azt is jelenti, hogy nagy része valószínűleg túléli a sugárzást, amelyet VY Canis Majoris szupernóva elkerülhetetlen drámai pusztulása okoz. Ez a por ezután hozzájárul a környező csillagközi közeghez, táplálja a csillagok jövő generációit és bolygók kialakítására ösztönzi őket.