Túlélés: A jelenlegi forgatókönyv és harci stratégiák

Prashant Mathur

1 Nemzeti Betegséginformatikai és Kutatóközpont, Indiai Orvosi Kutatási Tanács, Bengaluru, India

Rakesh Pillai

2 INCLEN Globális Egészségügyi Intézet, az INCLEN Trust International, New Delhi, India

Absztrakt

Bevezetés

A túl táplálkozás az alultápláltság (kiegyensúlyozatlan táplálkozás) egyik formája, amely a tápanyagok túlzott beviteléből adódik, és a testzsír felhalmozódásához vezet, amely rontja az egészséget (azaz túlsúly/elhízás) 1. A túl táplálkozási válságról egyre inkább beszámoltak azok az országok, ahol az éhség még mindig endémiás, és ezt a táplálkozási egyensúlyhiány kettős terhének nevezik. Tanulmányok megerősítették, hogy a táplálkozás kettős terhe nem érinti aránytalanul a népesség egyik alcsoportját sem; a relatív kockázat azonban a gazdasági fejlettség, az élelmezésbiztonság, az urbanizáció és az életkörülmények függvényében változik. A gazdasági átalakulás alatt álló országokban élők között a gyermekeket nagyobb az alultápláltság kockázata, míg a felnőtteknél magasabb a túlsúly/elhízás aránya 3 .

A túl táplálkozásnak számos hatása van a kardiometabolikus állapotokra, ami krónikus, nem fertőző betegségekhez vezet. India a második helyen állt a 2-es típusú cukorbetegségben érintett országok listáján (a 2000. évi 5,9% -ról 2017-re 10,4% -ra) - jelenleg körülbelül 72 millió ember érintett (a Diabetes Atlas szerint 12). Ezenkívül az emberek körülbelül 3,3 százaléka (körülbelül 24 millió) pre-diabéteszes 13. India négy régiójában végzett ICMR-INDIAB tanulmány rámutatott, hogy az újonnan diagnosztizált esetek és az ismert cukorbetegség aránya több mint 1: 1 14 volt. Ezzel párhuzamosan a magas vérnyomás 29,2% -ra nőtt 2014-ben 15. Így, összehasonlítva a három évtizeddel ezelőtti adatokkal, India minden földrajzi régiójában az életkor minden korosztályának nagyobb a kockázata az ilyen kardiometabolikus állapotok kialakulásában 16. Az indiai túlzott táplálkozással kapcsolatos problémák kezelése nélkül nehéz lesz megakadályozni a krónikus betegségjárványok növekvő terheit, különösen azért, mert a túlzott táplálkozás jelenti az emberi test zsírfelhalmozódásának elsődleges okát. Bár széles körben ajánlott a cukor, a sós és a zsíros ételek bevitelének csökkentése, ennek tisztázása nem egyértelmű.

Célkitűzések

Ezt a narratív áttekintést az alábbiak leírására fogalmazták meg: (i) sajátos táplálkozási szokások Indiában a túl táplált egyének körében; ii. a táplálkozási egyensúlyhiány társadalmi-viselkedési és környezeti tényezői; és (iii) a járvány népesség szintű visszaszorítására irányuló stratégiák elleni küzdelem. Ezt két lépésben sikerült elérni:

1. lépés - Irodalomkutatás történt a táplálkozási egyensúlyhiány meghatározóinak azonosítására Indiában, különös hangsúlyt fektetve a nemzeti szintű népességalapú felmérésekre. A keresést a PubMed és a Google Scholar webhelyeken végezték. A keresési stratégia MESH kifejezéseket és kulcsszavakat (kettős teher, táplálkozási egyensúly, túlsúly, elhízás, alsúly, alultápláltság, valamint meghatározó tényezők, mozgatórugók, proximális tényezők vagy engedélyezők) és szabad szöveges cikkeket használt 2000 és 2018 között. A letöltött cikkeket a heterogenitás a módszertanban. Az indiai túl táplálkozást meghatározó tényezőket ezután három alfejezetben sorolták fel és mesélték el.

2. lépés - A politikák és programok tartalmi elemzését az 1. lépésben azonosított kulcsfontosságú tényezők alapján végezték el, és a dokumentumok áttekintését a szakpolitikai dokumentumok, az irodai memorandumok, a fehér könyvek, a rövid közlemények és a kormányzati szervek weboldalai végezték. Olyan rendszereket, szakpolitikákat és programokat azonosítottak az ágazatok között, amelyek társadalmi szinten csökkenthetők az obezogén környezet sűrűségének csökkentése érdekében. Körülbelül 60 program/program került felsorolásra, amelyek több mint 15 nemzeti szintű politikához kapcsolódnak minisztériumok között. Továbbá elkészítettek egy keretet az 1. lépésnek megfelelően a tartalomelemzésbe való felvételre. Értékelték azokat a politikákat és programokat, amelyek befolyásolhatják az egyén étkezési és fizikai aktivitási magatartását. Az azonosított lehetőségeket 17 érdekelt féllel (programmenedzserrel) vitatták meg az ágazatok között a megvalósítható cselekvési pontok azonosítása érdekében. Az összes választ szó szerint rögzítettük és kvalitatív módszerekkel elemeztük. A felmerült témákat cselekvési pontokba csoportosították egyének, társadalmak, politikák és program szintjén. Végül a témákat egy „log frame” mátrixba rendeztük az adaptáláshoz.

Táplálkozási mintázat a túl táplált egyének számára Indiában (Proximális tényezők)

Az indiai városi környezetben a túl táplált egyének makro- és mikrotápanyag-bevitelére vonatkozó adatok az NNMB felmérésének 4. fordulójából (2016-17) 9 rendelkezésre álltak. Vidéki környezetben az NNMB felmérés 3. fordulója jelentős dózis-válasz összefüggést jelentett a túlsúlyos/elhízott férfiak és nők között, akik napi> 32 g/nap és> 57 g/nap teljes fehérjét fogyasztanak (1. ábra) Az energiafogyasztás> 2106 cal/nap szignifikánsan magasabb volt a túlsúlyos/elhízott férfiak körében; ez azonban a nők körében nem volt szignifikáns 17. Az egy főre eső tej/tejtermékek, zsír/olaj és cukor/jaggery, valamint sós ételek fogyasztása magasabb volt a túlsúlyos/elhízott férfiak és nők körében (2. ábra). A túlsúlyos/elhízott személyek által naponta elfogyasztott fehér cukor, transzzsír és só mennyisége nem állt rendelkezésre. Népességi szinten Indiában személyenként/naponta körülbelül 13,2 teáskanál fehér cukrot fogyasztottak (

55,3 g/nap), ami 2000-ben 22 g/nap volt - ezt megerősítette az Országos Mintafelmérési Hivatal (NSSO) jelentés 66. fordulója 18. Ezenkívül egy fő/nap jelentős mennyiségű cukrot fogyaszt el láthatatlan formában, részben annak köszönhető, hogy az indiai piacokon viszonylag alacsonyabb a cukor ára 19. Körülbelül 54 g/nap az összes zsír elfogyasztása fejenként/nap, ami 2000-ben 21,2 g/nap 18 volt. Az átlagos sóbevitelt körülbelül 10,9 g/napra becsülték (95% CI: 8,57-13,40) 20. A férfiak magasabb sót fogyasztottak (9,6–13,3 g/nap), mint a nőknél (6,6–11,3 g/nap). A sóbevitel vidéki területeken (9,6–12,7 g/nap) nem különbözött a városi területektől (9,7–11,9 g/nap). A láthatatlan formában lévő sót (sós rágcsálnivalók, fűszerek stb.) Azonban nem becsülték meg 20. Naponta 333 g finomított gabonát fogyasztanak az indiánok 21 .