Ozawa tovább küzd

A Japán Demokrata Párt (DPJ) hatalmas főtitkára, Ichiro Ozawa körüli politikai finanszírozási botrány megrázta a pártot, és reflektorfénybe helyezte a hatalomra való átmenet kihívást jelentő aspektusait. A pénzzel kapcsolatos botrányok már régóta jellemzőek Japán politikai helyzetére, és az egyre szigorúbb politikai finanszírozási törvények elkapják a politikusokat.

Vizsgálatokat folytatnak arról, hogy az Ozawa politikai támogató csoportjának 2004-ben történt földvásárlását részben illegális adományokból finanszírozták-e, és ennek fedezésére szándékosan hiányosak maradtak a pénzügyi nyilvántartások. Három jelenlegi és volt segítőjét vád alá helyezték az üggyel kapcsolatban.

Amikor hármat letartóztattak, a megfigyelők csak egyenletes esélyt adtak Ozawának a botrány túlélésére. A DPJ tagjai viszont - legalábbis nyilvánosan - rendíthetetlen bizalmat tanúsítottak a túlélési képességében.

Ozawa elvesztése a botrány miatt óriási sokkot okozna a rendszernek a DPJ számára. Politikai képességei és félelmetes hálózata miatt Ozawa, a DPJ legerősebb figurája senkit sem akadályoz. Ennek a másik oldala egy pártkultúra, ahol a Diet tagjai egyre inkább felkészületlenek a kihívásra.

Ozawa nevéhez fűződik a választási győzelem eljuttatása a DPJ-hez, és ez nagy mértékben megérdemelt. Tudta, hogyan kell kihasználni a Liberális Demokrata Párt (LDP) választói kiábrándulásának áradatát, és ezt az urnáknál való támogatássá változtatni. Csendesen és módszeresen választotta ki azokat a választókerületeket - például az LDP támogatási bázisának magját képező gazdákat és postai szolgáltatókat - olyan politikákkal, amelyek csalódásukra vonzódtak. A párt most azzal számol, hogy varázslatos lesz a júliusi felsőházi választások előtt.

De a választók nem hatnak megmagyarázva az ügyben való részvételét. A Nikkei Shimbun-TV tokiói közvélemény-kutatásának csak 7% -a mondta megfelelőnek a magyarázatát, és mintegy 65% úgy vélte, hogy le kellene mondania főtitkári tisztségéről. Egy újabb kyodo-felmérés szerint ez a szám 72% volt.

A január 16-i DPJ pártkonferencián elégedetlenség morajlódtak a botránynak a párt népszerűségére gyakorolt hatása miatt. Ezeken fedél volt, és a párt támogatta őt főtitkári szerepében, felszólítva, hogy erőteljesen védekezzen. Maga Yukio Hatoyama miniszterelnök felszólította Ozawát, hogy szálljon harcba a nyomozás ellen. Csak Ozawától való nyílt elhatárolódásra készültek csak a hét diéta vezető csoportja, Kozo Watanabe veterán politikus és a DPJ volt legfőbb tanácsadója vezetésével.

Miután kétszer engedelmeskedett az önkéntes kihallgatásnak, Ozawa elkerülte a vádemelést az ellene benyújtott elégtelen bizonyítékok miatt, Hatoyama miniszterelnök pedig támogatta, hogy továbbra is főtitkárként maradjon. Egyelőre Ozawának sikerült megtartania a hatalmat.

Az ügy két kérdést emel ki. Először is, a DPJ vitathatatlanul még nem igazodott teljesen a kormánypárthoz. A párttagok kezdeti felhívása Ozawára, hogy küzdjenek a nyomozás ellen, feltárja azt a gondolkodásmódot, amely szerint a párt még mindig ellenséges bürokráciával áll szemben. Ozawa arra utalt, hogy a letartóztatások politikai indíttatásúak voltak, mondván, hogy szándékosan tűntek úgy, hogy egybeesjenek a pártkonferenciával. Ez a bürokráciával folytatott folyamatos küzdelem hosszú távon nem fogja szolgálni a DPJ érdekeit.

A DPJ-t a média is keményen bírálta, amely azzal vádolta, hogy hiányzik a kormánypárttól elvárt semlegesség a saját adminisztrációjával szemben. Viszont a DPJ a botrány ismertetése miatt ért el a médián. Ez azt sugallja, hogy a DPJ még mindig megbékél a kormánypártok fellépéseivel szemben alkalmazott ellenõrzés magasabb szintjével, mint az ellenzékieké.

Az eset által kiemelt második kérdés a DPJ sebezhetősége, amely a párt Ozawára való erős támaszkodásából adódik. Olyan erőteljes a jelenléte, hogy az ő vezetése nélküli párt elképzelhetetlennek látszott. Úgy tűnik, hogy ebben a szakaszban Ozawa vezeti a pártot a felsőházi választásokra, annak ellenére, hogy a közvélemény szerint le kellene mondania. Ha mégis megtenné, a párt érdekeinek is megfelelne a részvételen alapuló pártkultúra előmozdítása, amely képes fejleszteni a jövő vezetőit.