Pajzsmirigy-eltávolításon áteső euthyroidos betegek súlyváltozása

Jacqueline Jonklaas

1 Endokrinológiai osztály, Georgetown Egyetem Orvosi Központ, Washington, Columbia kerülete.

Hala Nsouli-Maktabi

2 Járványügyi és Biostatisztikai Tanszék, MedStar Egészségügyi Kutatóintézet, Hyattsville, Maryland.

Absztrakt

Háttér

A pajzsmirigy-eltávolított betegek gyakran a súlygyarapodásnak ellenálló súlygyarapodásról számolnak be, pajzsmirigy-eltávolításukat a későbbi súlygyarapodást kiváltó eseményként azonosítják. Meg akartuk állapítani, hogy a közelmúltban a pajzsmirigy-eltávolított euthyreoid betegek 1 év alatt nagyobb súlyt kaptak-e, mint a már meglévő hypothyreosisban szenvedő euthyreoid betegek.

Mód

Az orvosi ellátásban részesülő személyek retrospektív diagramáttekintését egy akadémiai orvosi központban végeztük el. Százhúsz betegnél dokumentálták testsúlyukat és pajzsmirigy-állapotukat a pajzsmirigy-eltávolítás és a pajzsmirigyhormon-pótlás eutireoidizmusa után, majd egy évvel később. Három további, 120 betegből álló, előzetesen fennálló hypothyreosisban, pajzsmirigybetegség nélkül és pajzsmirigyrákban szenvedő betegcsoportot hasonlítottak össze életkoruk, nemük, menopauza állapota, testmagassága és súlya szerint. Az antropometriai adatokat két évközben, 1 év különbséggel dokumentáltuk. Összehasonlítottuk az egy év alatt bekövetkezett súlyváltozásokat és testtömegindex-változásokat a négy csoportban.

Eredmények

A közelmúltban műtét utáni hypothyreosisban szenvedő betegek az év során 3,1 kg-ot híztak, míg a korábban már meglévő hypothyreosisban szenvedő betegek 2,2 kg-ot. A pajzsmirigy betegségben szenvedő betegek és az iatrogén hyperthyreosisban szenvedők 1,3, illetve 1,2 kg-ot híztak. A pajzsmirigy-eltávolított csoport súlygyarapodása szignifikánsan nagyobb volt, mint az illesztett hypothyreos csoportban (p-érték 0,004), a pajzsmirigybetegség nélküli csoportban (p-érték 0,001) és az iatrogén hyperthyreosisban szenvedő betegeknél (p-érték 0,001). A pajzsmirigy-eltávolított csoporton belül a menopauzás nők súlygyarapodása nagyobb volt, mint premenopauzás nőknél (4,4 vs. 2,3 kg, p-érték 0,007) vagy férfiaknál (4,4 vs. 2,5 kg, p-érték 0,013).

Következtetés

Azok a betegek, akiknek az előző évben pajzsmirigy-eltávolításon estek át, valójában nagyobb súlyt kaptak, mint a már meglévő hypothyreosisban szenvedő párjaik. Ezenkívül az összes hypothyreosisban szenvedő beteg, annak ellenére is, hogy az euthyreosis kezelését kezelték, nagyobb súlygyarapodást tapasztalt, mint mindkét hypothyreosis nélküli és iatrogén hyperthyreosisban szenvedő beteg. A pajzsmirigy-eltávolított csoportban a legnagyobb súlygyarapodás a menopauzás nőknél volt. Ezek az adatok felvetik a pajzsmirigyhormon-pótlás szedésével összefüggő, a súlygyarapodáshoz kapcsolódó, azonosítatlan tényező kérdését, amely magában a pajzsmirigy-eltávolítás további érdekfeszítő hatását vonja maga után. A menopauza állapota további kockázatot jelent. Ezeket a csoportokat meg kell célozni a szorgalmas fogyás érdekében.

Bevezetés

A fejlett populációkra jellemző a súly fokozatos növekedése az idő múlásával. Évente 0,35–0,83 kg súlygyarapodást jelentettek a különféle női populációkban (1–5). A férfiak éves súlygyarapodása ~ 0,29–0,4 kg (1,2,4). A menopauza átlagos életkora az Egyesült Államokban 50–51 év (6–8). Különösen a középkorú és a perimenopauzális periódusnak tekintjük azokat az időket, amikor súlygyarapodás és áttérés a zsigeri zsírra változik (9,10). Egy 42–52 év közötti nők vizsgálata 2,1 kg (3,0%) súlygyarapodást mutatott 3 év alatt (11).

A hypothyreosis kialakulása és a hyperthyreosis kezelése egyaránt súlygyarapodással járhat. A hyperthyreosis műtéti kezelése 6,3 kg súlygyarapodáshoz kapcsolódott 1 év alatt. A legtöbb súlygyarapodás a műtétet követő 3 hónapon belül következett be, és ezt nem fordították vissza az euthyreosis visszatérésével (12). Más tanulmányok a hyperthyreosis kezelése után jelentős súlygyarapodást mutatnak, lényegesen nagyobb súlygyarapodás, amikor a pajzsmirigy-eltávolítást alkalmazták (13), és összefüggés volt az iatrogén hypothyreosis kialakulása és az azt követő súlygyarapodás között (13–15). A súlygyarapodás ezeknek a vizsgálatoknak az egyikében átlagosan 3,7 kg volt (13), egy másikban pedig évi 6 kg (15). A harmadik vizsgálatban körülbelül 4 kg-os súlygyarapodás volt azoknál, akiket egyszerűen euthyreoidá tettek, szemben a kb. 10 kg-os súlygyarapodással azoknál, akiknél intervallumban hypothyreosis volt (14). Egy másik tanulmány kimutatta, hogy a pajzsmirigy alulműködés kezelése csak a test vízvesztésével, nem a zsírtömeg csökkenésével járt együtt (16). A pajzsmirigyhormon-szuppressziós kezelés alatt álló betegek súlygyarapodásának bizonyos korlátai voltak (14,17).

A pajzsmirigy-eltávolításon áteső euthyroid egyének súlyváltozásának tanulmányozását azonban nehéz megtalálni az irodalomban. Egy kis vizsgálat, amelyben nyolc beteget és kontrollt alkalmaztak, nem mutatott súlyváltozást a pajzsmirigy-eltávolítással, amikor az euthyreosis fennmaradt (18). A szerzők tapasztalata szerint a pajzsmirigy-eltávolításon áteső euthyreoid betegek, akiknek soha nem engedélyezett a pajzsmirigy alulműködés kialakulása, zavaró súlygyarapodásról számolnak be. Ezt a tanulmányt azért kezdték el, hogy megvizsgálják ezeket a jelentéseket annak megállapításával, hogy a közelmúltban poszturgikus hypothyreosisban szenvedő betegek híztak-e még akkor is, ha nem szenvedtek fenn hipotireózisos időszakot.

Mód

A tanulmány áttekintése

Ezt a tanulmányt arra tervezték, hogy megállapítsák, hogy a közelmúltban pajzsmirigy-eltávolításon átesett és a pajzsmirigyhormon pótlásakor eutireoid betegeknél nagyobb súlygyarapodás tapasztalható-e, mint a korábban létező hypothyreosisban szenvedő betegek egyeztetett csoportja, és két másik összehasonlító csoport.

Tanulmányi tárgyak

A vizsgálat résztvevői (i) 120 euthyreoid beteg voltak, akiken pajzsmirigy-eltávolítást végeztek, jóindulatú pajzsmirigy-megbetegedést állapítottak meg, majd pótló pajzsmirigyhormonnal kezelték őket, valamint 120 életkor és nem szerint egyeztetett alany csoportjaival (ii) korábban meglévő Hashimoto hipotireózisban, ) a pajzsmirigy diszfunkciójának hiánya és (iv) pajzsmirigyrák.

Pajzsmirigy-eltávolító csoport

Azokat az eutiroid alanyokat azonosították, akiken a golyva, a noduláris pajzsmirigy betegség vagy a pajzsmirigyrák gyanúja miatt közel teljes vagy teljes pajzsmirigy-eltávolítás történt. A hipertireózis miatt műtéten átesett, vagy műtétjük után pajzsmirigyrákban szenvedő betegeket kizárták. Csak azok a jóindulatú pajzsmirigy patológiában szenvedők kerültek ide, akiket a pajzsmirigy eltávolításától számított 2 napon belül levotiroxinnal (LT4) kezeltek a normál szérum pajzsmirigy-stimuláló (TSH) koncentráció elérése érdekében, 0,4–4,5 mIU/L. Azokat a betegeket, akiknek a TSH-szintje ezen a tartományon kívül esett, vagy a pajzsmirigy-eltávolítás utáni első laboratóriumi vizsgálat során, vagy 1 évvel később, kizárták. A trijódtironin bármilyen formáját szedő betegeket kizárták. Az antropometriai jellemzőkre, az LT4 dózisra és a pajzsmirigy állapotra vonatkozó adatokat ~ 6-16 héttel a pajzsmirigy eltávolítása és az LT4 megkezdése után, majd 1 évvel később gyűjtöttük össze.

Hypothyreosis csoport

A korábban létező autoimmun hypothyreosisban szenvedő betegek csoportját, akik legalább 5 éve szedték az LT4 monoterápiát, életkoruk, súlyuk, testmagasságuk, nemük és menopauza státusza szerint hasonlították össze. A kezdeti életkorokat 5 éven belül, a kezdeti súlyokat 2,5 kg-on belül, a magasságokat pedig 5 cm-en belül. Két egyéves különbségű adatsort kaptunk ezekről az egyeztetett alanyokról. Az alanyokat kizártuk, ha valamilyen regisztrált szérum TSH-koncentrációjuk 4,5 mIU/L volt; súlyos krónikus betegségei voltak, például szív-, tüdő- vagy vesebetegség; vagy szteroidokat szedtek. Azokat a betegeket is kizárták, akiknek diagnózisa potenciálisan atipikus súlygyarapodáshoz kapcsolódhat, mint például cukorbetegség, hipopituitarizmus vagy közbeeső terhesség. A befogadás azokra korlátozódott, akiknek nem voltak jelentős orvosi eseményei vagy beavatkozásai, kivéve a hypothyreosis folyamatos rutinszerű nyomon követését.

Összehasonlító csoportok, kis alcsoportok és nem pajzsmirigy műtéti csoport

Azonos információkat az 1 éves periódus kezdetén és végén kaptuk két összehasonlító csoportról, életkornak, súlynak, magasságnak, nemnek és menopauzális státusznak is megfeleltetve. Az egyik kontrollcsoport 120 pajzsmirigybetegség nélküli beteg volt, akiknek a szérum TSH-értéke 0,4–4,5 mIU/L volt dokumentálva a diagramjukban. A második összehasonlító csoport 120 beteg volt, akiket differenciált pajzsmirigyrák kezelésében LT4-sel kezeltek TSH-szuppressziós terápiával, akiknél a megfigyelés évében szintén nem volt bizonyíték reziduális betegségre. Annak a kérdésnek a megvizsgálása érdekében, hogy a pajzsmirigy-eltávolítás vagy az LT4-iniciáció olyan események voltak-e, amelyek súlygyarapodást váltottak ki, a pajzsmirigy-eltávolítás és a hypothyreoid csoportba tartozó betegek diagramjait megvizsgálták az 1 évvel korábbi súly dokumentálása céljából. Ezenkívül megvizsgálták az egészséges egyének diagramjait, akik parathormon adenoma reszekcióban részesültek primer hyperparathyreosis miatt. A súlyokat elvonták a műtétük idejétől és 1 évvel később.

Tanulmányi protokoll

Az intézményi felülvizsgálati testület jóváhagyását követően a vizsgálati adatokat kivonták a rutin klinikai látogatások során kitöltött orvosi nyilvántartásokból. Az első és az utolsó időpontban gyűjtött információk: életkor, súly, magasság, nem, menopauza állapota, LT4 dózis és szérum TSH koncentráció. A TSH-értékek a beteg biztosítási terve által előírt laboratóriumokból származnak; nem volt központi laboratórium. Az endokrinológiai és belgyógyászati klinikákon egy Ohaus DS 10 digitális platformmérleget és Ayrton S100 stadiométert alkalmaztak a vizsgálat ideje alatt. A derék kerülete nem volt dokumentálva. A betegek kezelőorvosuk által előírt LT4 készítményt vették be. Az LT4 beadásának időzítését és az LT4 terápia betartását a legtöbb diagram nem dokumentálta. Az alkalmazott életkor és önjelölt menopauza állapota az év elején dokumentált. Az alanyoknál regisztrált TSH-koncentráció az összes rendelkezésre álló TSH-érték átlaga volt az 1 éves periódus alatt. A betegek számára jelentett LT4 dózis az volt, amelyet a vizsgálat nagy részében szedtek. A súlyokat és magasságokat csak az 1 éves periódus elején és végén rögzítettük.

Statisztikai analízis

A statisztikai szolgáltatásokat a klinikai kutatóegység biostatisztikai magja nyújtotta. Az összes elemzéshez a SAS 9.1.3-at használták. Ez egy retrospektív vizsgálat volt, amelynek célja a következő kérdések megválaszolása volt: (i) A pajzsmirigy-eltávolított betegek súlygyarapodása jelentősen eltér-e a hypothyreos betegek súlygyarapodásától? (ii) Valamelyik csoport súlygyarapodása jelentősen különbözik-e az azonos korú fejlett populációk éves súlygyarapodásától, kb. 0,5 kg/év (1–4,11,19), vagy eltér a két további súlygyarapodástól vizsgálati összehasonlító csoportok (euthyroid alanyok és pajzsmirigyrákos betegek)? (iii) Jelentősen különbözik a súlygyarapodás a premenopauzás nőknél, a menopauzás nőknél vagy a pajzsmirigy-eltávolítás vagy a pajzsmirigy-alulműködés csoportjában lévő férfiaknál? Ugyanezeket a kérdéseket tették fel a testtömeg-index (BMI) változásával kapcsolatban is. A BMI változásához használt összehasonlítás a BMI éves növekedése körülbelül 0,15 egység/év (1,2,4,19) volt.

A pajzsmirigy-eltávolított és a meglévő hypothyreosis csoportokat később klinikai csoportoknak nevezik; a premenopauzás nőkre, a menopauzás nőkre és a férfiakra nemi csoportként hivatkoznak; az euthyroid alanyokat, a pajzsmirigyrákban és iatrogén hyperthyreosisban szenvedő betegeket jelöljük összehasonlító csoportként.

Folyamatos változó párok esetén szórási diagramokat készítettek, hogy vizuálisan megjelenítsék a megfelelő összefüggéseket. Ha mindkét változó normál eloszlású lineárisnak bizonyul, akkor a Pearson-korrelációt kiszámítottuk a kapcsolat szignifikanciájának, erősségének és természetének statisztikai leírására. Ha a linearitás feltételezését megsértették, akkor helyette a Spearman-rang korrelációt használták.

Független, kétmintás t-próbát alkalmaztunk két csoport átlaga közötti statisztikailag szignifikáns különbség fennállásának vizsgálatára. Amikor a normális feltételezést egyik vagy mindkét csoportban megsértették, a Wilcoxon-Mann – Whitney tesztet alkalmazták. Az egyirányú varianciaanalízist (ANOVA) alkalmazták a három vagy annál nagyobb csoportok közötti normálisan elosztott változók átlagának különbségének vizsgálatára. Amikor a normális feltételezést megsértették, akkor a Kruskal – Wallis tesztet alkalmazták. A folyamatos változók értékeit rangsoroltuk, amelyek eloszlása nem követte a normális eloszlásét. Ezután egy multifaktoriális ANOVA-t alkalmaztunk statisztikailag szignifikáns különbségek vizsgálatára a vizsgálati csoportok sorai között. Többszörös lineáris regresszióval modellezték a függő változó és a prediktor változók változó kombinációja közötti kapcsolatot.

Eredmények

Kiindulási jellemzők

1A. Táblázat.

Az elsődleges klinikai csoportok és az összehasonlító csoportok jellemzői