Partum utáni nephroptosis, ritka esetek bemutatása

A nephroptosis vagy a veseszármazás a vese rendellenességek egyike, amely nem mutat semmilyen jellegzetes tünetet, és több napig vagy hónapig nem diagnosztizálható. Bár az állapot gondos fizikális vizsgálat alapján gyanítható, a részletes radiológiai vizsgálat alapvető szerepet játszik a betegség megerősítésében. Ez az esetjelentés a szülés utáni komplikáció ritka bemutatását írja le egy nőnél.

Eset bemutatása:

Egy 25 éves nő súlyos, jobb oldali hasi és oldalsó diszkomfortérzés panaszával jelentkezett a nephrológiai klinikán. A has jobb oldalán lévő tömegérzetről is beszámolt. A nő hozzátette, hogy tünetei tíz hónappal az első gyermek születése után kezdődtek. Azóta visszatérő súlyos fájdalom-epizódjai voltak az elmúlt hét hónapban. A fájdalmat úgy jellemezte, mint egy állandóan elviselhető tompa fájdalmat a has jobb oldalán. A fájdalom súlyossága hetente többször nőtt, és néha a jobb ágyékba sugárzott. Ezenkívül a beteg alkalmanként átmeneti durva hematuriát tapasztalt dysuria nélkül.

A beteg az elmúlt hét hónapban több orvossal - köztük gasztroenterológusokkal - konzultált. Emellett hasi CT-n, hasi és kismedencei ultrahangvizsgálaton, vizeletvizsgálaton, vese- és májfunkciós teszteken, valamint cöliákia-vizsgálaton esett át. Az összes fenti teszt azonban normális volt.

Ezt követően diagnosztizálták a pszichoszomatikus rendellenességet vagy a periodikusan elzáródott bél lehetőségét, és konzultációt javasoltak pszichiáterrel.

Korábbi kórtörténet:

A beteg kórtörténetében ízületi lazaság és hipermobilitás szindróma volt, a bal vállában többszörös elmozdulások voltak. Mitaláris szelep prolapsust is diagnosztizáltak nála, és egy lehetséges reumás állapot szempontjából értékelték.

Fizikális vizsgálat:

A beteg testének vitalitása a következő volt:

BMI: 18,5 kg/m2
Vérnyomás: 120/80 Hgmm

További vizsgálatok feltárták:

A jobb kéz első két distalis interphalangealis ízületének enyhe duzzanata
A mozgó tömeg jelenléte a has jobb középső és alsó negyedében, függőleges helyzetben

Diagnosztikai munka:

Intravénás pyelográfia fekvő és függőleges helyzetben a jobb vese nephroptosisát tárta fel (1. ábra).

1. ábra: Intravénás pyelográfia, amely két jobbnál jobb csigolyatest függőleges helyzetében mutatja a jobb vese süllyedését, amint azt a szaggatott vonal jelzi.

Menedzsment:

A beteget hasi izomzatának erősítésére szolgáló gyakorlatokkal kezelték. Azt tanácsolta, hogy nappal viseljen rugalmas hasi fűzőt. A fájdalom intenzitása fokozatosan csökkent, és nem számolt be további durva hematuria epizódokról. Azt tanácsolta, hogy a tünetek súlyosbodása esetén végezzen további vizsgálatokat, például szcintigráfiát és színes doppler angiográfiát.

Vita:

A nephroptosis definíció szerint az orthostasison legalább 5 cm-es vagy 2 csigolyatest vese lelógása. Alternatív megoldásként az állapot úszó vese, mozgatható vese, ren mobilis, ren migrans, vese prolapsus és Glenard-betegség néven is ismert. A betegség jellegzetes tünetei: vesefájdalom, alsó húgyúti tünetek, fogyás, szorongás, szívdobogás, a gyomor-bél traktushoz kapcsolódó tünetek, hisztéria és őrültség.

A nephroptosis a nőknél gyakoribb, mint a férfiak, és általában 18 és 45 év közötti. A vese leszármazás leggyakrabban a has jobb oldalán jelentkezik, mert vagy a gyomor anatómiája megakadályozza a bal vese ptosist, vagy esetleg a jobb veseartéria miatt. Ennek az állapotnak a kockázata nőhet a szülés utáni időszakban a hasfal ellazulása következtében, amelyet a veleszületetten gyenge izomzat súlyosbít. Jelen esetben a szülés utáni állapot és az ízületi lazaság a nephroptosis két tényezője a fenti betegben.

Az ajánlott diagnosztikai eljárások közé tartozik a helyzetfüggő intravénás pyelográfia (fekvő és függőleges), helyzetfüggő obstrukció és helyzetfüggő vese izotóp szcintigráfia. A veseartéria színes doppler-angiográfiája a vese rezisztív indexének mérésével érzékenyebb intézkedés lehet a vese véráramlásának károsodásának kimutatásában testtartásbeli változásokkal.

A nephroptosis legkorábbi ajánlott kezelési módja a vese kíméletes, nem invazív, kézi redukciója a vesefossába, miközben a beteg fekvő helyzetben van, majd a has kötszerekkel vagy fűzőkkel történő megkötése a további mozgás megakadályozása érdekében. További konzervatív kezelési stratégiák tartalmazzák a hasfal gyakorlatait a meggyengült izomzat megcélzott területeinek megerősítésére, magas kalóriatartalmú étrendet a perirenális zsír növelésére, és hosszú távú ágynyugalmat a lábak emelt helyzetben történő elhelyezésével.

Következtetés:

Jelen esetben a beteg hét hónapig diagnosztizálatlan maradt, annak ellenére, hogy több orvos értékelte. Ez kiemeli a pontos fizikális vizsgálat fontosságát az esetleges rendellenességek ellenőrzésére. Ezenkívül megfelelő diagnosztikai technikákat kell alkalmazni a nephroptosis, mint posztpartum komplikáció lehetőségének kizárására.

Referencia:

Clark BA, Sekhon A. Nephroptosis egy fiatal nőnél, közös lazasággal. Nature Review Nephrology. 2009. december; 5 (12): 722.