Penicillin allergia

Kapcsolódó kifejezések:

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Penicillinek

Klinikai menedzsment

A penicillin allergia a penicillinek fő problémája. Diagnosztikai bőrteszt-reagenseket alkalmaztak biztonságos és hasznos bőrvizsgálatok kifejlesztésére az azonnali IgE-közvetített reakciók előrejelzésére. Anafilaxia esetén az elsődleges kezelés az adrenalin injekciója, egyéb intézkedések, például a hemodialízis kiegészítik egymást. Nagyon nagy túladagolás esetén hagyja abba a penicillin alkalmazását, tüneti kezelést és szükség szerint támogató intézkedéseket hozzon. Ha szükséges, hemodialízis alkalmazható a penicillin vérszintjének csökkentésére. A legtöbb penicillint olyan hemodialízissel távolítják el, mint amoxicillin (41–59 ml min – 1 és az adag 44% -a), ampicillin (51 ml min –1 és az adag 35% -a 4 óra elteltével) és tikarcillin (33 ml perc - 1 és 23-61% -a). A kloxacillint és az oxacillint azonban nem távolítják el hemodialízissel. A penicillin eltávolításának másik alternatívája a peritonealis dialízis.

Gyógyszerallergia

Penicillin allergia a

A gyermekek körülbelül 10% -át „penicillinallergiának” nevezik.

A penicillin-allergiás címkével rendelkező gyermekek túlnyomó többsége biztonságosan beveheti az összes β-laktám antibiotikumot, anélkül, hogy félne az allergiától.

Az ideális módszer annak megállapítására, hogy a gyermeknek van-e IgE által közvetített allergiája a penicillinre, a megfelelő penicillin-reagensekkel végzett bőrvizsgálat, majd az orális beadás (feltéve, hogy a teszt negatív).

Amikor a penicillin bőrtesztje lehetséges, az ideális idő a penicillin allergia értékelésére a gyermekeknél, amikor jól vannak, és nincs szükségük azonnal antibiotikum kezelésre.

Ha a penicillin bőrtesztje nem lehetséges, a penicillin allergia értékelését azokra a gyermekekre kell korlátozni, akik valószínűleg kezelést igényelnek vele.

Az orvosoknak törekedniük kell a gyermekek penicillinallergiájának értékelésére, és nem szabad megengedniük, hogy feleslegesen feleslegesen hordozzák a címkét.

Allergia a nonpenicillin antibiotikumokra a

Nincsenek validált bőrvizsgálati reagensek az IgE által közvetített allergia pontos kizárására.

A bőrtesztek nem irritáló koncentrációjú antibiotikumokkal segíthetik a klinikust az esetleges allergia értékelésében.

A fokozott fertőzés vagy deszenzitizálás alkalmazható olyan helyzetekben, amikor antibiotikum szükségessége merül fel.

Allergia helyi érzéstelenítőkre a

A helyi érzéstelenítőkkel szembeni valódi azonnali típusú allergiás reakciók nagyon ritkák.

A bőrvizsgálat, majd a fokozott kihívás kizárja a helyi érzéstelenítők allergiáját gyakorlatilag minden gyermeknél.

Aspirin (acetilszalicilsav [ASA])/nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer (NSAID) allergia a

Az ASA-ra és az NSAID-okra adott reakciók ritkábban fordulnak elő gyermekeknél, mint felnőtteknél.

Asztmában vagy krónikus urticariában szenvedő betegek reakciói keresztreaktívak az összes NSAID között.

Asztmás vagy krónikus urticaria nélküli betegek reakciói, beleértve az anafilaxiát/angioödémát/urticariát, gyógyszerspecifikusak.

Gyógyszertan

Vita

A penicillin allergiáról az Egyesült Államokban az emberek legfeljebb 10% -a számol be. Azt is felismerték, hogy a penicillin allergiáról beszámoló betegek 80-90% -a nem igazán allergiás a gyógyszerre. Lényeges, hogy sok embert hamisan penicillinallergiának jelölnek.

A legtöbb klinikus egyszerűen elfogadja a penicillin allergia diagnózisát anélkül, hogy részletes reakciótörténetet szerezne. Felülvizsgálatukban Salkind és munkatársai hangsúlyozzák az alapos kórelőzmény fontosságát, amikor egy penicillin-allergiás pácienssel kell szembenézniük (2-2. Háttérmagyarázat). Kimutatták azonban, hogy homályos kórelőzményekkel rendelkező betegeknél IgE-közvetített allergia is előfordult. Az utolsó reakció óta eltelt idő fontos, mert a penicillin-specifikus IgE antitestek idővel csökkennek (az IgE által közvetített penicillin allergiában szenvedő betegek kb. 80% -a 10 év után elvesztette érzékenységét). Mindazonáltal körültekintő minden olyan beteget átirányítani vizsgálatra, akinek kórtörténetében IgE által közvetített penicillin allergia szerepel. A penicillin a gyógyszer által kiváltott anafilaxia leggyakoribb oka. Becslések szerint az Egyesült Államokban az összes anafilaxiás halálozás 40-50% -át okozza.

Az allergiás gyógyszerreakciók a nemkívánatos gyógyszerreakciók egyik fajtája. Az ADR-t az Egészségügyi Világszervezet úgy határozta meg, hogy a gyógyszer bármilyen káros, nem szándékos és nemkívánatos hatása a megelőzés, a diagnózis vagy a kezelés során alkalmazott dózisokban fordul elő. A mellékhatások két típusba sorolhatók: A típusú reakciók, amelyek az összes mellékhatás 85-90% -át teszik ki és bármelyik személyt érinthetik (pl. Hasmenés az antibiotikumokra reagálva), és a B típusú reakciók, amelyek túlérzékenységi reakciók fordulnak elő. fogékony betegek. Noha nehéz volt konkrétan meghatározni a gyógyszer által kiváltott allergiás reakciók gyakoriságát, ismert, hogy ezek csak az ADR-k kis hányadát, mintegy 6-10% -át teszik ki.

Az allergiás gyógyszerreakció besorolható azonnali (a reakció a beadástól számított 1 órán belül bekövetkezik, és általában IgE által közvetített) vagy késleltetett (a reakció 1 óra elteltével, a kezelés után napokkal vagy hetekkel jelentkezik, és nem IgE által közvetített). Az anafilaxia az azonnali reakció példája. A késői reakciók az amoxicillin-kezelés alatt kialakuló kiütéstől az életveszélyes állapotokig terjedhetnek, mint például a Stevens-Johnson szindróma és a toxikus epidermális nekrolízis (TEN). Ritka esetekben bizonyos β-laktámok intersticiális nephritist, hepatitist vagy vasculitist okozhatnak szérumbetegség jeleivel vagy anélkül.

Az allergiás reakciókat az érintett immunmechanizmus alapján is osztályozhatjuk, amint azt Gell és Coombs leírta. Ebben a besorolásban az I. típus IgE által közvetített választ jelent, míg a II., III. És IV. Típus nem IgE-függő. A II., III. És IV. Típusú reakciókat késleltetett reakcióknak tekintik, mivel általában több mint 1 órával a gyógyszer beadása után jelentkeznek.

Az anafilaxia klinikai szindróma a mediátorok aktiválásából és felszabadulásából származik a hízósejtekből és a bazofilekből (pl. Hisztamin). A hízósejtekhez kötött IgE antigénekkel való keresztkötése ezeknek a mediátoroknak a felszabadulását okozza, olyan megnyilvánulásokkal, amelyek magukban foglalják az érrendszeri permeabilitás növekedését (ödémát okozva), értágulatot (hipotenziót okozva), légzőszervi simaizmok összehúzódását (hörgőgörcsöt okozva), a autonóm idegrendszer (tachycardia okozója), nyálka szekréció, vérlemezke aggregáció és gyulladásos sejtek toborzása.

A középkorú és idős betegeknél fokozott a súlyos vagy végzetes anafilaxia kockázata ismert vagy szubklinikai kardiovaszkuláris betegségek és a kezelésükre alkalmazott gyógyszerek miatt. Az egészséges emberi szívben a hízósejtek a koszorúerek és az intramuralis erek körül, a szívizom rostjai között és az artériás intimában vannak jelen. Ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél ezeken a területeken megnő a szív hízósejtjeinek száma és sűrűsége, és az érelmeszesedéses plakkokban is vannak hízósejtek. Az anafilaxia során a szív hízósejtjeiből felszabaduló mediátorok hozzájárulnak az érszűkülethez és a koszorúér-görcshöz.

Az ételek az anafilaxia leggyakoribb kiváltó okai gyermekeknél, tizenéveseknél és fiatal felnőtteknél (az étel kiváltói a helyi étkezési szokások szerint különböznek). A rovarcsípés és a gyógyszerek (pl. Penicillin, radiokontrasztos közeg) viszonylag gyakori kiváltó tényezők középkorú és idős felnőtteknél. A természetes kaucsuk latex (NRL) anafilaxiát válthat ki az egészségügyi ellátás területén, ahol olyan berendezések találhatók, mint a légúti maszkok, az endotracheális csövek, a vérnyomásos mandzsetták és a sztetoszkópcsövek, valamint az olyan kellékekben, mint az eldobható kesztyűk, katéterek, öntapadó szalagok, tornyok és az NRL záródású injekciós üvegek. Az anafilaxia szempontjából kritikus fontosságú az azonnali felismerés és kezelés.

Azoknál a betegeknél, akiknek előzményei úgy tűnik, hogy IgE által közvetített választ jeleznek, hasznos az allergia megerősítésére szolgáló bőrvizsgálat, ha nyomós oka van a penicillin alkalmazására. A penicillin bőrvizsgálatát három klasszikus módszerrel végezzük: szúrás, intradermális és tapasz. Maga a bőrvizsgálat végzetes anafilaxia kockázatát hordozza magában, és a létesítménynek fel kell készülnie arra, hogy reagáljon reakcióra. Tanulmányok kimutatták, hogy a penicillin bőrteszten pozitív eredményt elérő betegek körében körülbelül 2% reagál a cefalosporinra.

Azok a betegek, akik allergiásak a penicillinre, és akiknél a penicillin antibiotikum beadása nagyon kívánatos, sőt elengedhetetlen, úgy kezelhető, hogy a beteget penicillinre érzéketlenné teszik. A deszenzitizálást növekvő penicillin dózisok beadásával hajtják végre 3-5 óra alatt. A klinikai tolerancia elérésének mechanizmusa nem teljesen világos. A legvalószínűbb hipotézis az, hogy a deszenzitizálás úgy működik, hogy a hízósejtek nem reagálnak a specifikus antigénre. A deszenzitizálási eljárást intenzív egységben kell lefolytatni, ahol folyamatos ellenőrzés áll rendelkezésre. A klinikusnak az ágy mellett kell lennie, vagy könnyen elérhetőnek kell lennie.

Kimutatták, hogy a deszenzitizálás elfogadható, biztonságos megközelítés a terápiában olyan betegeknél, akik penicillinallergiásak, de kezelésükhöz β-laktámokra van szükség. Az orális deszenzitizálás biztonságosabb, mint a parenterális deszenzitizálás. A deszenzibilizációnak nincsenek specifikus ellenjavallatai. Azok a betegek azonban, akik nem képesek ellenállni az akut allergiás reakció következményeinek és kezelésének, rossz jelöltek.

Szifilisz (Treponema pallidum)

Penicillin allergia

Szifilisz

Penicillin túlérzékenység

A penicillin túlérzékenységének bőrvizsgálata a fő és a kisebb meghatározó tényezőkkel megbízhatóan azonosíthatja azokat az embereket, akiknek nagy a kockázata a penicillin reakciójára; jelenleg kereskedelemben csak a fő meghatározó (benzilpenicilloil-polililizin) és a penicillin G bőrtesztek állnak rendelkezésre. Becslések szerint a penicillin G fő meghatározójával végzett vizsgálat hiányzik a penicillin-allergiás betegek 3-6% -áról, akiket súlyos vagy halálos reakciók fenyegetnek. Óvatos megközelítés (azaz kórházi ápolás) ajánlott a penicillin terápiában, ha a beteget nem lehet minden penicillin bőrteszt reagenssel tesztelni. Orális vagy intravénás deszenzibilizációs protokoll áll rendelkezésre olyan betegek számára, akiknek pozitív a bőrpróbája (www.cdc.gov/nchstp/dstd/penicillinG.htm), és kórházi körülmények között kell végrehajtani [390, 433]. Az orális deszenzitizációt biztonságosabbnak és könnyebben végrehajthatónak tekintik. A deszenzitizálás általában körülbelül 4 óra alatt befejeződik, ezt követően beadható a penicillin első terápiás dózisa [78, 433].

Antibiotikum allergia

Járványtan.

Az ön által bejelentett penicillin allergia prevalenciája magas, 10–15% a kórházi betegek körében, és mivel a diagnózist gyakran nem támasztják alá további vizsgálatok, a szuboptimális antibiotikumok alkalmazása hozzájárul az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia romlásához és az egészségügyi költségek növekedéséhez. A legfrissebb szakirodalom azt sugallja, hogy a penicillinallergiában szenvedő betegek akár 95% -a is negatív a vizsgálat során. 13 A korábban tárgyalt pontatlan történelem és a hasonló reakciókat kiváltó fertőző okok összeadódása mellett dokumentálták, hogy az IgE által közvetített érzékenység a penicillinek iránt az idő múlásával csökken, a reakció után 10 évvel kevesebb, mint 20%. 14

Fertőző betegségek

248 Mi a GAS-garatgyulladás ajánlott kezelése?

Kivéve azokat a betegeket, akiknek kórtörténetében penicillinallergia van, az ajánlott terápia az intramuszkuláris benzatin G vagy az orális penicillin V. A jobb íz miatt az amoxicillin szuszpenziót gyakran penicillin szuszpenzió helyett írják fel. A penicillin allergiás betegek szűk spektrumú cefalosporinokat (cephalexin, cefadroxil), klindamicint vagy makrolidokat (azitromicin, klaritromicin) szedhetnek. A tetraciklinek, a trimetoprim-szulfametoxazol és az idősebb fluorokinolonok (pl. Ciprofloxacin) nem ajánlottak.

Gerber MA, Baltimore RS, Eaton CB és munkatársai: A reumás láz megelőzése, valamint az akut streptococcus pharyngitis diagnózisa és kezelése, Circulation 119: 1154–1551, 2009.

Szifilisz

Alternatív gyógyszerek

A terhes szifilitikus beteget, akinek kórelőzményében szerepel a penicillin allergia, bőrvizsgálattal kell ellátni, és ha szükséges, a Wendel és munkatársai protokollja szerint deszenzitizálni kell. A deszenzitizálás úgy valósítható meg, hogy a betegnek fokozatosan növekvő orális vagy intravénás penicillin dózisokat biztosítunk több órán keresztül, amíg a teljes tolerancia célját el nem érjük. Ilyen megközelítést csak szakértői irányítással és olyan körülmények között lehet megkísérelni, amelyekben sürgősségi ellátás áll rendelkezésre. 156

A primer és szekunder szifilisz, valamint a neuroszifilisz kezelésére szolgáló ceftriaxon többadagos kezelési módjai korlátozott vizsgálatokban hatékonyak voltak. 351, 352, 353, 354, 355, 356, 357 A 10 napos keftriaxon-kezelés alternatív kezelési mód a korai szifiliszben szenvedő nem terhes, penicillin-allergiás betegek számára. Az adatok nem elegendőek a ceftriaxon terhesek kezelésének ajánlásához. Nyulaknál a ceftriaxon 7-10 napos kúrája következetes módon nem tisztította meg a T. pallidum központi idegrendszeri fertőzését. 358 A penicillinre allergiás eseti beteg allergiás a cefalosporinokra is, és a cefalosporinokat nem szabad alkalmazni, ha a penicillin allergia potenciálisan életveszélyes. 156, 352, 353, 354, 355, 356, 357

A szifiliszben hatékony eritromicin (343, 359) kiszámíthatatlan módon, gyakran rosszul hatol át a placentán. 345 Az eritromicin nem gyógyítja meg megbízhatóan a fertőzött magzatot, ezért nem szabad használni. 360

A 14 napos periódusban orálisan, 28 g dózisban adott tetraciklin (napi 2 g négy adagban) hatékonysága kedvezően hasonlítható össze a penicillinnel. 156, 361 A terhes nő 362, 363 májának károsodásának lehetősége, valamint a magzat fogaira és hosszú csontjaira gyakorolt káros hatása miatt a 364 tetraciklint nem szabad terhesség alatt alkalmazni.

Előzetes adatok az azitromicin szifilisz kezelésében történő alkalmazásáról nem terhes felnőtteknél hatékonyságot mutattak. 365, 366 azitromicin-kezelésben azonban kudarcok fordultak elő. 365, 367 A közelmúltban leírtak egy riboszomális RNS-mutációt, amely azitromicin rezisztenciát biztosít a T. pallidummal szemben. 368 Óvatosan kell eljárni az azitromicin szifilisz kezelésére; nem áll rendelkezésre adat a terhesség alatt történő alkalmazásáról a magzati szifilisz megelőzésének hatékonyságának biztosítása érdekében.

Az Egyesült Államokban az intravénás vizes penicillin G hiánya esetén a CDC 369 azt javasolta, hogy az idegszifilisz kezelésére a prokain penicillin G és a probenecid (lásd a 18–11. Táblázatot) adjon be, ha intravénás penicillin nem áll rendelkezésre. 370 Azoknál a neurosyphilisben szenvedőknél, akik nem tolerálják az intramuszkuláris prokain penicillin G-t, intravénás ampicillint (napi 12–16 g négy osztott adagban 10–14 napig) vagy alternatív megoldásként intravénás ceftriaxont (napi 2 g, egyszeri adagként, 10 db-ig) 14 napig) csak akkor tekinthető használatra, ha gondos klinikai és szerológiai nyomon követési értékelés biztosított. A penicillinre allergiás neurosifiliszben szenvedő személyek számára előnyös a penicillinre való deszenzibilizáció, majd vizes penicillinnel vagy prokain-penicillinnel történő kezelés. A neurosifilisz ezen kezelési módjait egyszeri adag benzatin-penicillin G követheti (lásd 18–11. Táblázat).

Fertőző betegségek orvosi konzultációban

Sean Pierre Pickering, Daniel C. R. Chen, a bizonyítékokon alapuló orvosi konzultációban, 2007

10. Hogyan lehet azonosítani a valódi penicillin allergiát?

Keresési stratégia: PubMed, keressen rá a „penicillin ÉS cefalosporin ÉS allergia”, „penicillin ÉS deszenzitizálás ÉS allergia”, „túlérzékenység és bőrteszt” kifejezésre. Angol és humán tanulmányokra korlátozódik. A keresési folyamat iránymutatásokra, majd randomizált, kontrollált vizsgálatokra, majd klinikai vizsgálatokra korlátozódik, mindezt a PubMed dátum szerinti keresési sorrendben végzik.

A penicillin allergiáról beszámoló betegek kezeléséről továbbra is sok vita folyik. A lakosság körülbelül 10% -a számol be penicillin allergiáról, de ezen betegek több mint 90% -ának hiányzik a penicillin-specifikus IgE antitest, ezért biztonságosan kaphatnának β-laktám antibiotikumokat. 50,51 E betegek közül sokuknak szülei vagy gyermekorvosai gyermekkoruk óta azt mondták, kerüljék a penicillineket. Mások felidézik a penicillinekre adott reakciókat, amelyek valószínűleg nem jelentenek igazi allergiát. 52

A penicillin allergiáról beszámoló betegek számára számos lehetőség áll rendelkezésre, amikor a jövőbeni β-laktám alkalmazás biztonságosságáról döntenek. A valódi allergia fennállásának megállapításához gyakran tesztelni kell a bőrt. 52,53 Ha a bőrpróba eredményei negatívak, a β-laktámok biztonságosnak tekinthetők. Ha az alternatív gyógyszer nem áll rendelkezésre, és a bőrteszt nem választható időszűke vagy a beteg vagy az orvos preferenciája miatt, akkor a beteget deszenzibilizálhatjuk penicillinre (később tárgyaljuk). 52,54 Egy másik megközelítés a β-laktám antibiotikumok teljes elkerülése bőrvizsgálat nélkül. Az orvosok körében végzett felmérési tanulmányok jelentős eltéréseket mutattak a β-laktám antibiotikumok felírási szokásaiban és a bőrtesztek alkalmazásában olyan betegeknél, akik penicillin allergiáról számoltak be. 55,56. A klinikai gyakorlatban számos változó, például a jó előzmények felvétele, a végső döntés sürgőssége, a fertőzés típusa és a megfelelő antibiotikum-alternatívák hozzájárulnak a döntéshozatali folyamathoz. Tekintettel a széles spektrumú antibiotikumok költségeire és a multirezisztens szervezetek megnövekedett prevalenciájára, egyértelmű a penicillin allergiára nevelés szükségessége.