Perspektíva a koreai felnőttek elhízásának és hasi elhízásának diagnosztikai kritériumaival kapcsolatban

Ga Eun Nam

1 Családorvosi osztály, Sahmyook Medical Center, Szöul, Korea

Hye Soon Park

2 Családorvosi osztály, Asan Medical Center, Ulsani Egyetem Orvostudományi Főiskola, Szöul, Korea

Absztrakt

BEVEZETÉS

Az Egészségügyi Világszervezet az elhízás súlyosságát a közeljövőben közölte az elhízásról szóló adatlapjukon 2017-ben. 1 Az elhízás 1975 óta csaknem megháromszorozódott, és több mint 1,9 milliárd felnőtt (39%) volt túlsúlyos, és több mint 650 millió (13%) elhízott világszerte 2016. Számos egészségügyi jelentés alapján az elhízás várhatóan az emberek legfőbb halálokává válik, felülmúlva a dohányzást

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2017-es adatai szerint a testtömeg-index (BMI) által meghatározott testtömeg-index (BMI) által meghatározott ≥30 kg/m 2 elhízás prevalenciája a 15 évnél idősebb egyének körében az Egyesült Államokban volt a legmagasabb, 38,2%, Japánban a legalacsonyabb, 3,7%, a második legalacsonyabb Koreában, 5,3% .3 Következésképpen ugyanazokat a kritériumokat használják az elhízás prevalenciájának összehasonlítására a különböző populációk között. Az elhízási index osztályozásának egyik oka a tömegállapot összehasonlítása a populációkon belül vagy azok között.4 Következésképpen 30 kg/m 2 BMI-t fogadtak el az elhízási kritériumok határértékeként világszerte.3 Ázsiában, beleértve Koreát is A 25 kg/m 2 BMI-t határozták meg az elhízás diagnosztizálásának határértékeként, valamint egyéb kérdéseket, ideértve a megnövekedett morbiditás és mortalitás kockázatának kitett egyének és csoportok azonosítását, az intervenciós prioritások biztosítása érdekében egyéni és közösségi szinten, és az adott populációban végzett beavatkozások értékeléséhez

A Koreai Társaság az elhízás kezelésére az elhízás kezelésére vonatkozó 2018. évi iránymutatás (KSSO) szerint az elhízás és a túlsúly diagnosztizálásához szükséges küszöbértékeket 25 kg/m 2 és 23 kg/m 2, ill. A hasi elhízást a derékbőség (WC) férfiaknál ≥90 cm, a nőknél ≥85 cm-t definiálta (1. táblázat) .5 Ebben az áttekintésben ezen kritériumok koreai felnőttek érvényességét vizsgálták a elhízási index és mortalitás és morbiditás.

Asztal 1

A BMI szintek és a társbetegségek kockázata a BMI és WC értékek alapján a koreai felnőttek nagy, országosan reprezentatív kohorszának adatelemzésével5

Besorolás * BMI (kg/m 2) A komorbiditás kockázataWC * Az elhízás előtti túlsúlynak, a III. Osztályú elhízás súlyos elhízásnak nevezhető.

BMI, testtömeg-index; WC, derék kerülete.

A BMI ÉS A MORTALITÁS KAPCSOLATÁN ALAPULÓ ADATOK

Különböző eredmények a BMI és a mortalitás kapcsolatával kapcsolatban

Az 1980-as évek közepe óta számos tanulmány készült a BMI és a mortalitás kapcsolatáról. Egy amerikai lakosság vizsgálatában pozitív J alakú összefüggést találtak a BMI és a mortalitás között, és e megállapítás alapján a 25–29,9 kg/m 2 BMI-t alacsony kockázatúnak, 30–39,9 kg/m 2 mérsékelt kockázat, és ≥40 kg/m 2, mint magas kockázat.6 Ezen eredmények alapján az elhízás meghatározása a nyugati országokban, beleértve az Egyesült Államokat is, 25–29,9 kg/m 2 BMI-t túlsúlyosnak, ≥30 kg/m 2 mint elhízás; 30–34,9 kg/m 2, mint I. osztályú elhízás, 35–39,9 kg/m 2, mint II. Típusú elhízás, és ≥40 kg/m 2, mint III.

Az idősek7 és a pangásos szívelégtelenségben8, krónikus vesebetegségben9 és a tüdőrákban10 szenvedő betegeknél végzett számos vizsgálatban azonban a túlsúlyról számoltak be, hogy egészségesebb, mint a normál, vagy az alacsony testsúly. Az elhízás védő lehet és nagyobb túléléssel járhat együtt, az úgynevezett „elhízási paradoxonnal”, ami az elhízás és az egészségügyi kockázatok közötti különféle összefüggésekre utalhat. 7–10 Az elhízás paradoxonának ez a koncepciója még az egész népességben is zavart vezet az ideális test kritériumai tekintetében. súly.

A BMI és a mortalitás kapcsolatát befolyásoló tényezők

A BMI mint független változó és a mortalitás mint függő változó összefüggése közötti kohorszvizsgálatok eredményeinek értelmezésénél figyelembe kell venni az olyan jellemzőket, mint az életkor, a társbetegség, a követési időszak, a halál oka, valamint a moderátorokat vagy mediátorokat, mert ezek befolyásolják a tanulmány eredményeit.

Korhatások

A vizsgálati kohorszban lévő alanyok életkora befolyásolhatja az eredményeket. Négy kontinensen végzett 239 prospektív vizsgálat metaanalízisében feltárták a BMI és a minden okból eredő halálozás kapcsolatát. Állítólag a J-alakú asszociáció az életkor növekedésével szelíd U-alakú asszociációvá változott.11 A halálozási kockázat tekintetében a BMI mélypontja az életkortól függ, és az idősebb korcsoportokban nőtt; a BMI legalacsonyabb értéke 22 kg/m 2 volt a kiindulási 35–49 éves korban, 23 kg/m 2 az 50–69 éves kiindulási életkorban és 24 kg/m 2 a kiindulási 70–89 éves korban.11

Hasonlóképpen, a nem dohányzó koreaiak kohorszos vizsgálatában a szív- és érrendszeri betegségekkel (CVD) összefüggő halálozási kockázat nagyobb volt fiatalabbaknál, mint idősebb férfiaknál, még ugyanazon a BMI-szinten is.12 Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az idősebb egyének, akik egészségesnek látszott, hogy alacsonyabb a halálozási kockázata, mert az elhízás miatt nagyobb kockázatnak kitett fiatalabb személyek már meghaltak. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban egy korábbi tanulmányban a BMI-n alapuló mortalitási arány görbe vonalú mintát mutatott fiatalabb korban, valamint J-alakú és U-alakú asszociációkat az életkor előrehaladtával, majdnem fordított J-alakú asszociációt mutatott idősebb korú személyeknél.13 Ezek alapján figyelembe kell venni az idősebb korú egyének magasabb optimális BMI-határértékének meghatározását

Komorbiditás és követési időszak

Egy 18 860 40-69 éves dolgozó férfiból álló kohorsz, beleértve a 7865 egészséges férfi alcsoportot, J alakú összefüggést mutatott a BMI és az összes okozó halálozás között, valamint a BMI görbvonalú kapcsolatát a CVD-vel és a szívkoszorúér-betegség halálozásával 35 -évi nyomon követés.14 Az elhízás paradoxonát bemutató legtöbb tanulmányban azonban az alanyoknak súlyos társbetegségeik voltak, és idősebbek voltak, rövidebb élettartammal 7–10,15; ezért a mortalitás mint kimeneti változó ezekben a tanulmányokban könnyen értékelhető, még akkor is, ha a megfigyelési időszak viszonylag rövid. Így e vizsgálatok eredményei nem alkalmazhatók az általános populációra. A BMI a J-alakú asszociációval növelte a halálozási kockázatot az általános populációban, míg a BMI fordított mintát mutatott előrehaladott krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél; A megnövekedett BMI a csökkent mortalitási kockázattal és a megnövekedett túléléssel volt összefüggésben.16 Az elhízás paradoxonának elfogadható mechanizmusai közé tartozik, hogy a túlzott zsírtömegű elhízott egyéneknek elegendő anyagcseretartaléka van életük hátralévő részében túléléshez. néhány akut sértésnek vagy krónikus pazarlásnak kitett személy, olyan erőforrások, amelyek alacsony normál BMI-vel rendelkező alanyoknál nincsenek.18

Halálok

Az ázsiai lakosság több mint egymillió egyedén végzett vizsgálat, amely a BMI és a halál kockázata közötti összefüggést vizsgálta, azt mutatta, hogy a magas BMI-vel összefüggő nagyobb halálozási kockázatot Kelet-Ázsia körében figyelték meg, de az indiánok és a bangladesiek körében nem. Az ázsiaiak, az indiánok és a bangladesiek jellemzői egészen eltérnek a kelet-ázsiaiaktól. A BMI U alakú összefüggéseket mutatott a CVD mortalitással vagy a rákos halálozással a kelet-ázsiai populációban, míg a BMI és a CVD mortalitással összefüggés lapos mintázatú volt; a rákos halálozás jelentősen csökkent, mivel a BMI nőtt az indiánok és a bangladesiek körében. Ez azt jelzi, hogy a vizsgálati eredmények eltérőek lehetnek az eredménymérők alapján, és a fő halálokok befolyásolhatják a BMI és a halálozás közötti összefüggéseket egy vizsgált populációban.

Moderátorok

Olyan moderáló tényezőkkel kell foglalkozni, amelyek a prediktorhoz hasonlóan befolyásolják az eredményváltozókat. Például a dohányzás moderátorként működik az elhízás és a halál összefüggésében. A svájci MONICA (MONItoring a trendek és meghatározók a CArdiovascularis betegségekben) résztvevőinek tanulmányában, amelynek átlagos követési időtartama 18,6 év volt, a nem dohányzók J alakú összefüggést mutattak ki a BMI és a mortalitás között, és a legalacsonyabb halálozási kockázat a BMI értéke 20,0–22,4 kg/m 2. U-alakú összefüggést figyeltek meg a BMI és a mortalitás között, és a 25,0–27,4 kg/m 2 BMI-érték társult a dohányzók legkisebb halálozási kockázatával.20 Ezért a moderátorokon alapuló vizsgálati populáció heterogenitása torzíthatja az eredmények.

Közvetítők

Két reprezentatív koreai kohorsz-vizsgálat összehasonlítása

Körülbelül 10 éves időközönként két koreai kohorszvizsgálatot tettek közzé, amelyek a dél-koreai nemzeti egészségbiztosítási rendszer nemzeti egészségügyi vizsgálati adatbázisát használták. A legalacsonyabb halálozási kockázat a 23–24,9 kg/m 2 BMI-vel volt összefüggésben Jee és munkatársai által végzett 2006-os tanulmányban, 23 és 25–26,4 kg/m 2 BMI-vel a Kim és mtsai által végzett 2015. évi vizsgálatban. a két vizsgálat közötti eltérő eredményeket a vizsgálati alanyok jellemzőinek és a halálozási aránynak az időbeli eltérések okozta változásainak tulajdonították, még ugyanazon etnikumon belül is (2. táblázat).

2. táblázat

Két koreai nemzeti kohorsz-vizsgálat összehasonlítása a BMI és a mortalitás kapcsolatának vizsgálatára