TAMI L. PETRIE, alkalmazott/fellebbező, v. TODD MEGYE, ÖNBIZTOSÍTOTT/MINN. ORSZÁGOK KORMÁNYKÖZI BIZALOM, önbiztosított munkáltató/válaszadó és KÉK KERESZTELES KÉK MINN. ÉS KÉK PLUSZ, beavatkozók.

MUNKAVÁLLALÓK JELENTÉSI BÍRÓSÁGA
2018. november 9

petrie

ELKÉSZÍTETT ALAPOKOK - MINN. STATISZTIKA. § 176.011, SUBD. 15. d); OKOZAT - PSZICHOLÓGIAI ÁLLAPOT. Minn. Stat. 176.011. Bek. A 15. cikk d) pontja nem követeli meg, hogy a PTSD engedélyezett pszichiáter vagy pszichológus általi diagnózisa tartalmazzon véleményt az adott betegség okozati összefüggéséről.

GYAKORLAT ÉS ELJÁRÁS. A kártérítési bíró tévedett, amikor nem foglalkozott a tárgyaláson előterjesztett ténybeli és jogi kérdéssel.

    Határozza meg:
  1. Gary M. Hall, bíró
  2. Patricia J. Milun főbíró
  3. Deborah K. Sundquist bíró

Kártérítési bíró: Miriam P. Rykken

Ügyvédek: Daniel C. Swenson, Robert Wilson & Associates, P. A., Minneapolis, Minnesota, a fellebbező részéről. Katie H. Storms, Lind, Jensen, Sullivan és Peterson, P. A., Minneapolis, Minnesota, a válaszadók számára.

Részben megfordított, részben elüresedett, és előzetes letartóztatásba helyezték.

VÉLEMÉNY

GARY M. HALL, bíró

A munkavállaló fellebbezéssel él a kártérítési bíró megtagadásával szemben a poszttraumás stressz rendellenessége miatt a szóváltások eredményeként, miközben Todd megyében javítótisztként dolgozott. Részben visszafordítjuk, részben elhagyjuk, és további megfontolás céljából letartóztatjuk.

HÁTTÉR

Tami L. Petrie, az alkalmazott, Todd County-nál, az önbiztosított munkáltatónál 2003 óta javítótisztként dolgozott. Azt vallotta, hogy három fogdában vett részt a fogvatartottakkal, miközben a munkáltatónál dolgozott, egyet 2006-ban és kettőt. 2016. szeptember 12-én egy fogoly rádöbbent, amikor egy tálcával belépett a cellába, és megkövetelte, hogy az alkalmazott visszatartsa és rögzítse, majd korlátokba helyezze. A következő esemény, két nappal később, egy fogvatartottnak szólt, aki megpróbálta elkapni a gyógyszereket az alkalmazotttól, és kitolni a cellából. Miután a veszekedés megoldódott, a cellát átkutatták, és egy szemüvegből készült fegyvert találtak a sejtfal lyukában elrejtve. Az alkalmazott azt vallotta, hogy ugyanezt a fogvatartottat korábban megtalálták egy másik fegyverrel, amelyet egy asztal darabjából készítettek. 2016. szeptember 20-án az alkalmazott benyújtotta a sérülésről szóló első jelentést, amelyben kijelentette, hogy az alkalmazott „a fogvatartottal küzdött, hogy [gyógyszereket] kapjon tőle, és a hátán ütötték meg”. (Péld. 14, Lásd még Megtalálás 13.)

2016. szeptember 22-én az alkalmazott elkezdett terápiás foglalkozásokon részt venni Patti Venekamp, ​​M.S., L. P. engedéllyel rendelkező pszichológusnál, egy munkatárssegítő programon keresztül. A munkavállalót ettől a naptól kezdve levették a munkájáról. Az öt munkamenet során, amelyet az alkalmazott 2016. október 20-ig tartott ezen a terapeutánál, az alkalmazott beszámolt arról, hogy alvási nehézségei és szorongása van ezeknek a munkahelyi eseményeknek.

2016. október 24-én Kelsey Landis, M.S., a Psychotherapeutic Resources munkatársa értékelte az alkalmazottat, aki visszaemlékezésekről, elkerülésről, hipervigilanciáról, könnyen meglepettségről, aggodalomról, szorongásról és félelemről számolt be az események miatt. Az alkalmazottat kognitív viselkedésterápiával és támogató terápiával kezelte Pamela Becker, M. A., aki úgy vélte, hogy a munkavállaló 2017. január 12-én kelt jelentésben megfelel a poszttraumás stressz (PTSD) kritériumainak.

Az alkalmazott 2016. szeptember 28-án Susan K. Rutten Wassonnal, az alapellátást kezelő orvosával is kezelt. Dr. Rutten Wasson megjegyezte, hogy az alkalmazott szorongás, agorafóbia és pánikrohamok növekvő tünetei vannak, és úgy vélekedett, hogy az alkalmazott „egyértelműen” PTSD volt. (Pl. H.)

2017 februárjától az alkalmazott terápiás foglalkozáson esett át Greta Kramerrel, az MS-vel, a Milestone Counseling, Inc.-nél. Az alkalmazott 2016. szeptemberi incidensekről és depressziós tünetekről számolt be, szorongásról, visszaemlékezésekről, tolakodó visszaemlékezésekről, elkerülésről, csökkent érdeklődési körről, elszakadásról, kitartásról negatív hiedelmek és érzelmek, hipervigilancia és ingerlékenység. Kramer asszony PTSD-t és depressziót diagnosztizált.

2017. január 9-én az alkalmazott keresetlevelet nyújtott be, amelyben felsorolta sérüléseinek jellegét PTSD és hátsérülésként, valamint átmeneti rokkantsági ellátásokat, kezelési költségeket és rehabilitációs konzultációt kért.

2017. április 21-én az alkalmazott független pszichiátriai vizsgálaton esett át Dr. Scott M. Yarosh engedéllyel rendelkező pszichiáternél, aki súlyos depressziót, függő személyiséget, malingert és PTSD-t diagnosztizált. Úgy vélte, hogy a munkavállaló pszichiátriai állapotát már meglévő tényezők és korábbi traumák okozták, és hogy a munkahelyi események átmenetileg súlyosbították a már meglévő PTSD-állapotát. 2017 júliusában, az események megfigyelő videójának [1] áttekintése után Dr. Jarosz megváltoztatta véleményét a munkavállaló PTSD okozati összefüggéseiről. Úgy vélte, hogy a munkahelyi események rutinszerűek, nem okoztak fizikai sérülést, és nem voltak borzalmasak, kirívóak vagy drámai jellegűek. Arra a következtetésre jutott, hogy a munkahelyi események nem okozták vagy súlyosbították a munkavállaló már meglévő mentális egészségi állapotát. A munkáltató Dr. Jarosz véleménye alapján elutasította a munkavállaló követelését.

2018. február 8-án meghallgatást tartottak. A munkavállaló a tárgyaláson azt vallotta, hogy a 2016. szeptemberi munkahelyi események előtt nem volt szorongása vagy félelme a börtönben való munkától. Felügyelője, Scott Wright volt a börtön adminisztrátora. Lerakódással vallotta, hogy a javítóintézeti tisztviselők és a fogvatartottak körüli fizikai események évente körülbelül egy-két alkalommal történtek, hogy az alkalmazottnak az események előtt semmilyen teljesítményproblémája nem volt, és hogy a munkavállaló szorongónak és érzelmesnek tűnt az események után, amikor bejön a kórházba. rendelő befordulni orvos csúszik. (Pl. Q.)

A kompenzációs bíró megállapította, hogy Dr. Yarosh véleménye nem felelt meg a törvény által előírt kritériumoknak a PTSD diagnosztizálásához a Minn. Stat. 176.011. Bek. 15. d) pontját, és elutasította a munkavállaló követeléseit. (30. és 31. megállapítás.) A bíró nem mérlegelte, hogy a munkavállaló PTSD-je okozati összefüggésben állt-e munkahelyi eseményeivel, vagy a munkavállaló sérülése „testi-lelki” sérülésnek tekinthető-e. Az alkalmazott fellebbez.

FELÜLVIZSGÁLATI SZABVÁNY

A fellebbezés során a Dolgozók Kárpótlási Fellebbviteli Bíróságának meg kell határoznia, hogy „a tények és a végzés megállapításai [a] nyilvánvalóan hibásak-e és nem támasztják-e alá azokat a lényeges bizonyítékok, tekintettel a benyújtott teljes nyilvántartásra”. Minn. Stat. 176.421. Bek. 1. (3) bekezdése. Jelentős bizonyíték támasztja alá a megállapításokat, ha a teljes nyilvántartás összefüggésében „azokat olyan bizonyítékok támasztják alá, amelyeket egy ésszerű elme megfelelőnek elfogadhat”. Hengemuhle kontra Long Prairie Jaycees, 358 ÉN. 2d 54, 59, 37 W.C.D. 235, 239 (Minn. 1984). Ha a bizonyítékok ütköznek, vagy egynél több következtetés vonható le a bizonyítékból, a megállapításokat meg kell erősíteni. Id. 60, 37 ° C-on Hasonlóképpen, a ténymegállapításokat nem szabad megzavarni, annak ellenére, hogy a felülvizsgálatot végző bíróság esetleg nem ért egyet velük, „hacsak nem egyértelműen tévesek abban az értelemben, hogy nyilvánvalóan ellentétesek a bizonyítékok súlyával, vagy ha a bizonyítékok ésszerűen nem támasztják alá őket, egy egész." Northern States Power Co. kontra Lyon Food Prods., Inc., 304 Minn. 196, 201, 229 NW. 2d 521, 524 (1975).

A törvény vagy szabály lényegében vitathatatlan tényekre történő alkalmazásán alapuló döntés általában olyan jogi kérdést foglal magában, amelyet a munkavállalói kártérítési fellebbviteli bíróság de novo-nak tekinthet. Krovchuk kontra Koch Olajfinomító, 48 W.C.D. 607, 608 (W.C.C.A. 1993), összefoglalóan aff’d (Minn. 1993. június 3.).

DÖNTÉS

1. A poszttraumás stressz zavar

A munkavállaló azzal érvel, hogy a kártérítési bíró tévedett, amikor megállapította, hogy a munkavállaló nem támasztotta alá kompenzálható igényét a PTSD-vel kapcsolatban, a Minn. Stat szerint engedéllyel rendelkező pszichiáter vagy pszichológus diagnózisával. 176.011. Bek. 15. d) pont.

A munkáltató felelős a munkavállalók kártérítéséért minden olyan személyi sérülés esetén, amely munkaviszonyból származik, és annak során. Minn. Stat. 176.021. Bek. 1. A Minn. Stat. 176.011. Bek. A személyi sérülés magában foglalja a foglalkozási megbetegedéseket [2] és a Minn. Stat. 176.011. Bek. 15. d) pontja, amely magában foglalja a poszttraumás stressz rendellenességet. [3] A PTSD kompenzálhatósága érdekében engedélyezett pszichiáter vagy pszichológus által kell diagnosztizálni a PTSD-t. Minn. Stat. 176.011. Bek. 15. d) pontja. Az orvosi ok-okozati viszonyok általában a kártérítési bíró tartományába tartoznak. Felton kontra Anton Chevrolet, 513 ÉSZ.D. 457, 50 W.C.D. 181. (Minn. 1994).

Ebben az esetben a kártérítési bíró megállapította, hogy a bizonyítékok nem igazolják, hogy a munkavállalót „engedéllyel rendelkező pszichiáter vagy pszichológus diagnosztizálta poszttraumás stressz-rendellenességgel” - idézve Minn. Stat. 176.011. Bek. 15. d) pontja. (30. megállapítás.) Míg a bíró megjegyezte, hogy Dr. Yarosh diagnosztizálta a munkavállalót PTSD-vel, amely az orvos megállapítása szerint nem volt okozati összefüggésben a munkavállalásával, a bíró arra a következtetésre jutott, hogy a munkavállaló nem felelt meg a PTSD kompenzálható igényének törvényi feltételeinek. (Finding 31, Memorandum at 7.) Az alkalmazott azt állítja, hogy Dr. Yarosh diagnózisa megfelel a törvényi követelménynek, és hogy a munkavállaló állapotának okozati összefüggését a törvény külön elemének kell tekinteni, hivatkozva a Minn. Stat. 176.011. §, alpontok. A 15. cikk a) pontja és 16. A munkavállaló azt állítja, hogy a kártérítési bírónak figyelembe kellett volna vennie a nyilvántartásban szereplő egyéb bizonyítékokat a munkavállaló PTSD állapotának okozati összefüggéseiről, ideértve a munkavállalói vallomást, valamint Dr. Rutten Wasson és a munkavállaló terapeutáinak jelentéseit hogy a munkavállaló PTSD-vel kapcsolatos igénye kompenzálható-e az alapszabály szerint. Mivel a bíró nem állapított meg ok-okozati összefüggést, a munkavállaló előzetes letartóztatást kér a további eljáráshoz.

Megjegyezzük, hogy Minn. Stat. 176.011. Bek. A 15. cikk d) pontja nem követeli meg, hogy a PTSD engedélyezett pszichiáter vagy pszichológus által végzett diagnózisa tartalmazzon véleményt az adott betegség okozati összefüggéséről. A munkavállalónak van egy engedéllyel rendelkező pszichiáter PTSD diagnózisa, a Minn. Stat. 176.911. §, alpont. 15. d) pontja. Azt, hogy a munkavállaló PTSD állapota okozati összefüggésben van-e egy munkahelyi incidenssel, ténykérdés, hogy a kártérítési bíró a teljes nyilvántartást figyelembe véve döntse el. Míg Dr. Yarosh véleménye kimondja, hogy a munkavállaló PTSD állapota nem okoz okozati összefüggést a munkahelyi eseményekkel, a nyilvántartásban vannak olyan bizonyítékok, amelyeket az alkalmazott, az alapellátási orvosa és terapeutái adnak meg, amelyek alátámasztják annak megállapítását, hogy PTSD állapota okozati összefüggésben van a munkaeseményekre.

Megfordítjuk a kártérítési bíró 30-as megállapítását, amely nyilvánvalóan ellentétes a bizonyítékokkal, mivel egyértelmű, hogy Dr. Yarosh PTSD-t diagnosztizált az alkalmazottnál. [4] Üresen hagyjuk, hogy a bíró megtagadja a munkavállaló követeléseit a 31–33. És az 1–3. Végzésben. Ezért vizsgálatot kérünk annak megállapításaival kapcsolatban, hogy a 2016. szeptemberi munkahelyi események okozták-e, súlyosbították-e vagy előidézték-e a munkavállaló PTSD mentális állapotát.

2. Fizikai-mentális sérülés

A munkavállaló azt is állítja, hogy a kártérítési bíró tévedett azzal, hogy nem fizikailag-lelki sérüléseként kezelte követelését, amelyet a tárgyaláson is felvetettek. (T. 87.) A munkavállaló azt állítja, hogy a kártérítési bíró nem tudta megállapítani, hogy a munkavállaló fizikai sérülést szenvedett-e a hátán a 2016. szeptember 14-i munkahelyi esemény jelentős következményeként, és hogy ez a sérülés jelentősen hozzájárult-e a mentális sérülés vagy poszttraumás stressz zavar kialakulása. A munkáltató azzal érvel, hogy a bírónak nem kellett foglalkoznia ezzel a kérdéssel, mert a munkavállaló nem bizonyította, hogy a hátsó igénye különálló, különálló és kezelhető sérülés volt, valamint hogy a hátsérülés nem igényelt semmilyen kezelést, nem befolyásolta képességét dolgozni, és nem ez volt az alapja a juttatások iránti igényének.

A pszichés/mentális sérülésekkel járó munkavállalói kártérítési igényeket három kategóriába sorolják: mentális inger fizikai sérülést, testi inger lelki sérülést és mentális inger lelki sérülést okoz. Mielőtt a munkavállalók kompenzációs törvényét 2013-ban módosították, csak az első két kategórián alapuló kártérítési igények voltak kompenzálhatók, míg azokat az igényeket, amelyekben mentális inger mentális sérülést eredményezett, elutasították. Lát Johnson v. Paul's Auto & Truck Sales, Inc., 409 ÉSZN 2d 506, 40 W.C.D. 137 (Minn. 1987); Lockwood kontra Indep. Sch. Dist. 877. sz, 312 ÉN.v. 924, 34 ÉN. 305 (Minn. 1981). Az alapszabály módosítása, amely kompenzálható feltételként felvette a PTSD-t, kimondja, hogy „[p] fizikai inger mentális sérülést eredményez. . . kompenzálható marad. ” Minn. Stat. 176.011. §, alpontok. 15. a), 16. pont.

A nyilvántartás szerint bizonyíték van arra, hogy a munkavállaló hátsérülést szenvedett 2016. szeptember 14-i munkahelyi esemény során. A bíró megállapította, hogy a fogvatartott a hátát ütötte vagy megütötte az alkalmazottat, és ez volt az első alkalom, hogy az alkalmazottat elütötte egy fogvatartott (13. megállapítás), de nem foglalkozott a munkavállaló testi-lelki sérülésének követelésével.

Arra a következtetésre jutunk, hogy a kártérítési bíró tévedett, amikor nem foglalkozott a tárgyaláson előterjesztett ténybeli és jogi kérdéssel. Lát Minn. Stat. § 176.371; Lásd még Costello v. Clay Cty. Sheriff's Dep’t, WC07-119 sz. (W.C.C.A., 2007. június 7.). Eljárást indítunk ennek az igénynek az elbírálása érdekében, beleértve annak megállapítását, hogy a munkavállaló fizikai sérülést szenvedett-e a munkaviszonya során és annak során [5], és ha igen, a munkavállaló PTSD-állapotát okozták-e, súlyosbították-e vagy előidézték-e? a testi sérülés által.

[1] Pl. 13. Ez a bíróság nem tudta megtekinteni a meghallgatáson benyújtott kiállítás DVD-jeit, és azt kérte, hogy a videót más formátumban adják meg. A bíróság egy kivehető pendrive-on nézte meg a videót, amelyet a munkáltató nyújtott be az ügy iratainak kiegészítésére.

[2] Minn. Stat. 176.011. Bek. A 15. cikk a) pontja előírja:

[3] Minn. Stat. 176.011. Bek. A 15. cikk d) pontja előírja:

[4] Megjegyezzük, hogy a Minn. Stat. 176.011. Bek. A 15. cikket a közelmúltban módosították, és megcáfolható azon vélelem a bűnüldöző szervek tisztviselői, köztük a javítóintézetek tisztviselői számára, akiknél az alosztály PTSD-ként meghatározott mentális károsodást diagnosztizáltak, és korábban még nem diagnosztizálták náluk a mentális károsodást a foglalkoztatás jellege miatt. Ez a módosítás a 2019. január 1-jén vagy azt követően bekövetkezett sérülések időpontjára érvényes. 2018 Minn. Laws ch. 185, art. 5. cikk, 1. bek.