Mellhártyagyulladás

Áttekintés

A mellhártyagyulladás, más néven mellhártyagyulladás a mellüreg és a tüdő körüli vékony bélés duzzanata, más néven mellhártya. Ez a bélés sima felületet hoz létre, így a tüdő légzés közben könnyen elcsúszik a mellkasban. Amikor a bélés megduzzad, a tüdő fájdalmasan dörzsöli a mellkasát, duzzanatot és mellkasi fájdalmat okozva.

Bizonyos esetekben a folyadék összegyűlhet a mellhártya között. Ezt pleurális effúziónak nevezzük. Ha nincs folyadék, az állapotot száraz mellhártyagyulladásnak nevezik.

Tünetek

A mellhártyagyulladás első jele általában hirtelen mellkasi fájdalom. A fájdalom nagyon enyhe vagy nagyon súlyos lehet. Néha a fájdalmat csak mély lélegzés vagy köhögés közben érezzük. Máskor a fájdalom folyamatosan érezhető, és súlyosbodhat mély légzéssel vagy köhögéssel. Általában a fájdalom a mellkas falán érződik a gyulladt terület felett. Fájdalmat érezhet a has felső részén, a nyakon, a háton és a vállakon is.

Mivel a belégzés mélyen fáj, a mellhártyagyulladásban szenvedő személy hajlamos gyorsan és sekélyen lélegezni. A fájdalom oldalán a mellkas izmai kevésbé mozognak, mint a másik oldalon. Ha folyadék halmozódik fel a mellhártya rétegei között, a mellkasi fájdalom elmúlhat. Nagy mennyiségű folyadék megnehezítheti az egyik vagy mindkét tüdő kitágulását.

Egyéb tünetek lehetnek:

Láz
Köhögés
Légszomj
Gyors légzés

Okok és kockázati tényezős

A mellhártya irritációját a következők okozhatják:

Vírusok
Bakteriális fertőzések
Rák
Azbeszt vagy más mérgező anyagok belélegzése
Bizonyos gyógyszerek alkalmazása
Egyes típusú autoimmun betegségek, például lupus vagy reumás ízületi gyulladás

Diagnózis

A mellhártyagyulladás diagnózisa általában fizikai vizsgálattal kezdődik. Mivel a mellhártyagyulladáshoz kötődő fájdalom egyértelmű, az orvos gyakran könnyen diagnosztizálható. Sztetoszkóp segítségével az orvos nyikorgó, dörzsölő hangot hallhat.

A mellkas röntgensugárzásával és CT-vizsgálataival gyakran képet kapunk arról, hogy mi történik a tüdőben és a mellkasban. Ezek a tesztek segítenek megmutatni, hogy folyadék képződik-e a tüdőben. Azt is megmutatják, hogy a tüdő a lehető legnagyobb mértékben feltöltődik-e levegővel.

Más képalkotó tesztek is alkalmazhatók, például ultrahang vagy elektrokardiogram a szívbetegségek kizárására.

Ha a mellkasban vagy a tüdőben folyadék kezd felhalmozódni, az orvos vizsgálati mintát vehet belőle. Ez segít meghatározni a mellhártyagyulladás okát és kizárni a rák lehetőségét.

A rák lehetőségének kizárása érdekében egy kis szövetminta biopsziája is elvégezhető. Ehhez egy tű segítségével eltávolítják a mikroszkóp alatt vizsgálandó kis szövetmintát.

Vérvizsgálat is végezhető lupus vagy rheumatoid arthritis kimutatására.

Kezelés

A mellhártyagyulladás kezelése attól függ, hogy mi okozta az állapotot. A Cedars-Sinai Haladó Tüdőbetegség Programjának szakértői segíthetnek megtalálni a legjobb kezelési tervet.

A baktériumok által okozott fertőzésekre antibiotikumokat írhatnak fel. Ha egy vírus a mellhártyagyulladást okozza, nem kezelik. Ha az ok lupus vagy autoimmun betegség, a kortikoszteroidok gyakran gyorsan gyógyítják a mellhártyagyulladást. Ezek a gyógyszerek elnyomják az immunrendszert, ami megállítja a bélés duzzanatát.

A nem szteroid gyulladáscsökkentők, például az aszpirin vagy az ibuprofen, segítenek enyhíteni a mellkasi fájdalmat. A kodeint és más erősebb fájdalomcsillapítókat nem szabad használni. Ezek a gyógyszerek megakadályozhatják a köhögést. A köhögés azért fontos, mert megakadályozza a tüdő összeomlását és segít megelőzni a tüdőgyulladást.

Hasznos lehet párna tartása a mellkas azon részén, amely köhögés vagy mély lélegzés közben fáj. A mellkas széles, rugalmas pólyákba csomagolása segíthet az erős fájdalom enyhítésében. A mellkas beburkolása szintén megnehezíti a légzést és növeli az összeomlott tüdő vagy tüdőgyulladás kockázatát.