Fehérje kímélő

Kapcsolódó kifejezések:

Szénhidrát
Fehérje katabolizmus
Fehérje bioszintézis
Alfa-oxidáció
Kalória
Testsúlycsökkenés
Kalóriabevitel
Böjtölés

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Endokrin anyagcsere II

A GH kibocsátás szabályozása

A GH fehérje-anabolikus és fehérjét kímélő tevékenységéhez az inzulin, a glükagon, a kortizol és a pajzsmirigyhormon metabolikus hatása szükséges a stressz nélküli egyénnél. Ezek a műveletek a GH felszabadulás finomhangolt szabályozásától függenek, amelyet főleg a szubsztrát visszacsatolásával érnek el a hipotalamuszhoz (29.3. Ábra).

29.3. Ábra A növekedési hormon szekréciójának szabályozása emberben. + = stimuláció, - = gátlás.

A vércukorszint csökkenése serkenti a GH felszabadulását, míg az emelkedés gátolja a felszabadulást. A GH felszabadulás bizonyos aminosavakra válaszul is bekövetkezik, a legerősebb az L-arginin, körülbelül 30 perces késleltetési periódussal. A keringő hormonok a hipotalamusz vagy az agyalapi mirigy szintjén fejtik ki hatásukat. A GH befolyásolja saját szekrécióját az IGF-ek révén, amelyek negatív visszacsatolási hatást gyakorolnak a medián eminenciára. Nem ismert azonban, hogy ez a visszajelzés magában foglalja-e a GHRH csökkenését, a szomatosztatin növekedését vagy mindkettőt. Más hormonok elősegítik a GH szintézisét és felszabadulását az agyalapi mirigy elülső szintjén. Míg az ösztrogén elősegíti a szomatotróf szám és a GH mRNS szint növekedését, az androgének növekednek, az IGF-I pedig csökkenti a szomatotróf választ a GHRH-ra. A glükokortikoidok és a pajzsmirigyhormon együttesen stimulálják a GH gén expresszióját. A glükokortikoidok farmakológiai koncentrációi azonban erősen gátolják a GH felszabadulást a GHRH hatására (29.3. Ábra).

A GH-szekréció szubsztrátok és hormonok finom szabályozására a magasabb agyi központok durva szabályozása nyílt hurkú, szubsztrátfüggetlen módon működik. Ezek a hatások drámaiak, és a GH szintjének többszörös növekedését eredményezik stressz és mély alvás közben. A GH a stressz hatására felszabaduló számos hormon egyike (lásd később). Ez egyike azon kevésnek, amelyek a mély alvás során szabadulnak fel (EEG III és IV stádium), a napszakától függetlenül. A mély alvás során felszabaduló GH mennyisége jelentős, a napi GH kibocsátás körülbelül 75% -át teszi ki. Azoknál a gyermekeknél, akik érzelmi zavarok miatt nem tudnak mély alvást elérni, az alvás okozta GH hiánya növekedési retardációt eredményez.

VESZÉLYI FUNKCIÓ, FOLYADÉKOK, ELEKTROLITOK ÉS TÁPLÁLKOZÁS SZÜLETÉSTŐL FELKÉRETTEL

Terry W. Hensle, Erica H. Lambert, Gyermek Urológia, 2010

Izotóniás parenterális táplálkozás

Az izotóniás parenterális táplálás (részleges parenterális táplálkozásnak vagy fehérjetakarékos terápiának is nevezik) magában foglalja az izotóniás aminosavak perifériás vénán keresztüli juttatását 3% -os vagy 3,5% -os oldatban, megfelelő vitamin-, ásványi anyag- és elektrolit-adalékokkal. Az oldat ozmolaritásának 600 mOsm-nél kisebbnek kell lennie, hogy a perifériás vénák tolerálják. A terápia ezen formája függ az endogén zsírraktárak mobilizálásától és a perifériás aminosavak biztosításától a kötelező fehérjeszükséglethez. Az ideális fehérjeigény a nitrogén egyensúly fenntartásához 1,5 és 2 g/kg/nap között van. Az aminosav infúziók olyan eszközt biztosítanak, amely lehetővé teszi a sovány testtömeg fenntartását éhezve, de nem helyettesítik a TPN-t. Az izotóniás parenterális táplálás minimalizálja a katabolizmust, szemben az anabolizmushoz szükséges üzemanyag biztosításával. A jól táplált páciensnél, aki hosszabb ideig tartó fekvőbeteg éhezéssel néz szembe, az aminosav infúziók fenntarthatóbb megközelítést biztosítanak a testtömeg megőrzéséhez, mint a hipokaloros szénhidrátok táplálása. 31

Táplálkozási támogatás a gyermeksebészeti betegben

Daniel H. Teitelbaum,. Arnold G. Coran, Gyermeksebészet (hetedik kiadás), 2012

Dextróz

A hidraulikus szőlőcukor a fő energiaforrás, és szénvázakat biztosít a szövetek felhalmozódásához. A dextróz fehérjét megtakarító szubsztrátként is működik, megakadályozva a szomatikus fehérjetárolók lebontását a glükoneogenezis elnyomásával. 125 A PN-ben részesülő gyermekek és serdülők többségében a parenterális szőlőcukor általában az összes kalória 50-60% -át adja. A vizes szőlőcukor kalóriaértéke 3,4 kcal/g. Csecsemőknél a PN-t 4-8 mg/kg/perc szőlőcukor infúziós sebességgel kell elkezdeni a megfelelő szérum glükózkoncentráció fenntartása érdekében. Egy fiatal újszülött alacsonyabb glükózmennyisége hipoglikémiához vezet, mivel a májban nem megfelelő a glükóztermelés. Ezt követően a dextróz infúziót napi 2 mg/kg/perc sebességgel haladják meg, amíg a táplálkozási célt el nem érik. A maximális szőlőcukor infúzió sebessége nem haladhatja meg a 10–14 mg/kg/perc értéket, ami általában akkor érhető el, ha a PN-t egy központi vénás katéteren keresztül adják be. 126., 127. Koraszülöttek, akiknek hipoglikémiája van vagy nem boldogulnak, az euglikémia fenntartásához és a megfelelő növekedés elősegítéséhez 20 mg/kg/perc-ig nagyobb dextróz-infúziós sebességre lehet szükség.

Az anyagcsere integrálása és ellenőrzése

Nagy szénhidráttartalmú, alacsony fehérjetartalmú étrend

Ebben a helyzetben a máj a felesleges glükózt zsírrá alakítja, és a glükoneogenezis és a glikogenolízis útjai depressziósak. Ennek az étrendi állapotnak a sajátossága a fehérjét kímélő, azaz a test nitrogénjének megőrzése. A fehérje katabolizmusából származó aminosavakra nincs szükség sem energia, sem glükózforrásként, és mivel ezek nem állnak rendelkezésre feleslegben, az aminosavak lebontása és a karbamid szintézis nagymértékben csökken. Ha azonban a szervezet minimális fehérjeszükséglete (126. oldal) nem teljesül, a szövetek lebomlanak, és kwashiorkor (128. oldal) eredményezheti.

A fogak egészsége és táplálkozása

Lipidek

A lipidek közé tartoznak a trigliceridek, mint a zsírok és olajok, a foszfolipidek és a szterolok. Ellátják a testet esszenciális zsírsavakkal, fő energiaforrásként szolgálnak, segítik a fehérje megtakarítását, tárolt energiát biztosítanak, segítik a zsírban oldódó vitamin felszívódását, védik a szerveket, segítenek fenntartani a test szigetelését és hőmérsékletét, teltségérzetet és jóllakottságot nyújtanak, fokozza az ételek ízét, és nedvességet, textúrát és gyengédséget biztosít az ételek számára (Mattes, 1998).

A magas zsírtartalmú diéták megvédhetik a fogakat a fogszuvasodástól. Az adatok azt mutatják, hogy az inuit embereknél, akik nagyon magas zsírtartalmú étrendet folytatnak, a fogszuvasodás gyakorisága alacsonyabb (Bang és Kristoffersen, 1972). Ennek az eseménynek az egyik magyarázata az lehet, hogy az inuit étrend szénhidrát-tartalma is alacsony. Az állatkísérletek azonban azt is kimutatták, hogy a zsír összefügg a szájüregi és nyelvi fogszuvasodás csökkenésével (Mundorff-Shrestha et al., 1994). Az egyik elmélet arról, hogy a zsír hogyan befolyásolja a fogszuvasodást, az az, hogy a zsír védőrétegként szolgál a fogon, amely megakadályozza a szénhidrátok tapadását a fogban, és növeli a szájüregből a cukor kiürülését (Bowen, 1994). Egy másik elmélet szerint a zsírok antikariogének, mivel egyes zsírsavak antibakteriálisak (Bowen, 1994; Kabara, 1986).

Az omega-6 és omega-3 zsírsavak védhetnek a parodontális betegségektől. Tanulmányok kimutatták, hogy az omega-3 zsírsavak csökkentik a prosztaglandinszintet, csökkentik az ínygyulladást és lassítják a parodontális betegség előrehaladását (Campan et al., 1997; Rosenstein et al., 2003; Iwasaki et al., 2010). Az omega zsírsav-kiegészítők a zseb mélységének csökkenésével jártak. További kutatásokat kell azonban végezni a nagy dózisú omega-6 és omega-3 zsírsavak hosszú távú hatásaival kapcsolatban. Az olajsav, az omega-9 zsírsav és a lenol, az omega-6 zsírsav, szintén antibakteriális hatást fejthet ki a szuvasodás kialakulásában részt vevő fő baktériumok S. mutans ellen (Bowen, 1994; Ooshima et al., 2000).

Összefüggés lehet az elhízás és a parodontális betegség között is. Ezt az összefüggést fiatal felnőttek körében mutatták be. Egy 18–34 éves korú személyek körében talált tanulmány szerint 2,27-szer nagyobb a periodontális megbetegedés kockázata, ha a testtömeg-index (BMI) meghaladja a 30 kg m −2 értéket (Al-Zahrani et al., 2003; Saito et al., 2001). A Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat III. (NHANES III) adatainak felhasználásával azt találták, hogy 18 és 34 év közötti egyéneknél a BMI 30 kg m −2 vagy annál nagyobb, és a magas derékkörfogat szignifikánsan összefügg parodontális betegséggel. Ebben a korcsoportban azt is megállapították, hogy az alacsony testsúlyú egyének körében csökkent a parodontális betegség (Saito, 2004). Ezzel szemben összefüggést találtak a fizikai aktivitás magas szintje és a parodontális betegség alacsonyabb mutatói között, például alacsonyabb átlagos lepedékindex, alacsonyabb átlagos fogínyindex, alacsonyabb átlagos klinikai kötődési veszteség és a klinikai kötődésvesztéssel járó helyek alacsonyabb százaléka, 3 mm-rel egyenlő (Bawadi et al., 2011).

A CHD és a parodontális betegség között is lehet összefüggés. A CHD akkor fordul elő, amikor az érelmeszesedés keskeny artériákat és korlátozott véráramlást eredményez a szövetekben. Ha az érelmeszesedéses elváltozás megreped, akkor egy trombus elszakadhat és elzárhatja az artériát. Az artériát elzáró thrombus hirtelen koszorúér-halált, akut miokardiális infarktust, agyi érrendszeri balesetet vagy kritikus végtagi iszkémiát eredményezhet (Lowe, 1998).

Az aterómák kialakulása gyulladásos folyamat, az orális kórokozók pedig gyulladást okoznak, amely immunválaszt vált ki. A CHD és a parodontális betegség közötti kapcsolat egyik elmélete hipergyulladásos tulajdonság. Ez a tulajdonság nagyobb gyulladásos választ váltana ki olyan baktériumokhoz, mint a parodontális fertőzések baktériumai (Beck et al., 1998). Ez a hipergyulladásos válasz elősegítheti az aterómák kialakulását (Beck et al., 1998). A megfigyelési vizsgálatok metaanalízise azt találta, hogy a parodontális betegség 15% -kal növeli a CHD kialakulásának esélyét az egészséges alanyokhoz képest (Khader et al., 2004). Egy nemrégiben végzett tanulmány szerint a CHD-ben szenvedőknél nőttek a parodontális betegség mutatói, például a szondázási mélység, a lepedékindex és a vérzés a szondázási indexen, összehasonlítva egészséges alanyokkal (Machuca et al., 2012).

Tőgyfehérje erjesztése: új perspektívák a korábbi ellentmondásokra

E. Az ionoforok hatása

Az in vitro (Van Nevel és Demeyer 1977; Russell és Martin 1984) és az in vivo (Dinius és mtsai 1976) eredmények arra utalnak, hogy az olyan ionoforok, mint a monenzin, képesek fehérjetakarékos hatást kifejteni, és úgy tűnt, hogy a proteolízis helyett a dezaminálás érinti ( Van Nevel és Demeyer 1977; Whetstone et al., 1981). Amikor a kevert tenyészeteket monenzinnel és lasalociddal kezelték, a kazein-hidrolizátumból származó ammóniatermelés 50% -kal csökkent (Russell és Martin 1984). Mivel a baktériumfehérje csökkent és csökkent mind az egyenes, mind az elágazó láncú illékony zsírsavak száma (lásd fent), úgy tűnt, hogy az ionofórok antibiotikumként, és nem metabolikus inhibitorokként (például szén-monoxid) hatnak. Az ionofor hatást nehéz volt összehangolni azzal a megfigyeléssel, hogy a legaktívabb ammóniát termelő baktériumok rezisztensek voltak (Chen és Wolin 1979; Bladen és mtsai 1961; Dennis és mtsai 1981). A bendő protozoák érzékenyek az ionoforokra (Hino 1981), de amint fentebb említettük, ammóniatermelő képességük jóval kisebb volt, mint a baktériumoké.

Hyponatremia

Sörivók Potomania

Azok az alkoholisták, akik keveset esznek és nagy mennyiségű sörből élnek, szintén hiponatrémiásak lehetnek, miközben maximálisan híg vizeletet választanak ki (80, 112, 280). A sör alacsony fehérjetartalma és szénhidrátjának fehérjetakarékos hatása miatt a vér karbamid-nitrogén-koncentrációja és a vizelet kiválasztása jelentősen csökken. A vizeletből származó oldott anyag teljes napi kiválasztása csak 200-300 mOsm lehet. Így még 50 mOsm/kg vizelet ozmolalitása esetén is a vizeletmennyiség napi 4-6 literre korlátozódik, amely mennyiség nem felel meg a sörivók lelkes elektrolitmentes vízfogyasztásának. Hasonló jelenségről számoltak be azok a nem sörfogyasztók is, akik nagy mennyiségű folyadékot és alacsony fehérjetartalmat fogyasztottak (27, 264, 280). Az émelygés vagy az alkohol megvonása okozta gyomor-bélrendszeri veszteségekből származó mennyiségi kimerülés és az átmeneti vazopresszin felszabadulás tovább korlátozhatja a sörivó képességét a szabad víz kiválasztására, hozzájárulva a hyponatremia kialakulásához és tartósságához (277).

Táplálkozási támogatás

Kalóriák

Bármely anyagcsere-állapotban teljesíteni kell az energiaigényt a tárolt energiatartalékok felhasználásának minimalizálása és a sovány testtömeg-veszteség csökkentése érdekében. Alkalmazott éhezés esetén a megfelelő kalóriabevitel fehérjekímélő hatása jól felismerhető; stresszes állapotban azonban a fehérje katabolizmus csak részben reagál a kalóriabevitelre, és a kalóriabeviteltől függetlenül jelentős mértékben folytatódik. 41,45,54 A túltáplálás különös aggodalomra ad okot egy súlyos betegségben szenvedő páciensnél, mert ez túlzott szén-dioxid-termelést és lélegeztetőgép-függőséget, 56 lipogenezist és a máj zsíros beszivárgását, 57–59-et, valamint hiperglikémiát és ezzel járó hiperoszmoláris és fertőző szövődményeket eredményezhet. 23,60–62

A napi kalóriaigény a teljes energiaköltségtől (TEE) függ, amely az alapenergia-ráfordítás (BEE), az étrend által kiváltott termogenezis (DIT) és az aktivitási energia-ráfordítás (AEE) összege. A méh egy fekvő helyzetben lévő személy kalóriakiadása, aki legalább 10 órán át böjtölt. A DIT az élelmiszerfogyasztás minden aspektusának elvégzésére fordított energia, beleértve az evést, a hidrolízist és a tápanyagok felszívódását, és a TEE 15–40% -át teheti ki. A nyugalmi energia kiadás (REE) egy olyan fekvő személy energia kiadása, aki nem böjtöl, és a BEE és a DIT összege. Ezeket a kapcsolatokat a következő egyenletekkel lehet kifejezni:

A kalóriaigény számos képlet segítségével megbecsülhető, vagy közvetett kalorimetriával mérhető. Leggyakrabban a BEE-t a Harris-Benedict-egyenletekkel becsülik, amelyek nemen, életkoron, magasságon és súlyon alapulnak, majd szorzókkal és aktivitási tényezőkkel szorozva becsülik meg a kalóriaigényt. A Harris-Benedict-egyenletek a következők:

Közvetett kalorimetria használható a REE mérésére, és nem igényel becsült stressztényezők hozzáadását. A REE a mért oxigénfogyasztáson és a szén-dioxid-termelésen alapul, és a Weir-egyenlet alapján számítják ki: REE = (3,94 × V o 2) + (1,1 × (V co 2), ahol V o 2 = oxigénfogyasztás és V co 2 = széndioxid-termelés. A közvetett kalorimetria még akkor is, ha nem rutinszerűen alkalmazzák, hasznos lehet az elhízott betegek energiaszükségletének felmérésében, a túlzott táplálás kizárásában a látszólag túlzott ventilációs igényű betegeknél, a súlyosan alultáplált betegeknél és a látszólag magas szinttel rendelkező betegeknél az anyagcsere stressz.

Általánosságban elmondható, hogy a kritikus betegek 25-30 kcal/kg/nap, míg a nyugtatott, mechanikusan szellőztetett betegek 25 kcal/kg/nap értéket kapnak. A kémiailag megbénult betegeknél általában 20 kcal/kg/nap szükséges. 63