INTER Sajtószolgálat

Hírügynökség

Hírek és nézetek a globális délről

  • Afrika
  • Ázsia-Csendes-óceán
  • Európa
  • Latin-Amerika és a Karib-tenger
  • Közel-Kelet és Észak-Afrika
  • Észak Amerika
  • Globális
  • itthon
  • Fejlesztés és támogatás
    • Támogatás
    • Oktatás
    • Energia
    • Egészség
    • Élelmiszer és mezőgazdaság
    • Humanitárius vészhelyzetek
    • Szegénység és fenntartható fejlesztési célok
    • Népesség
  • Gazdaság és kereskedelem
    • Pénzügyi válság
    • Zöld gazdaság
    • Munkaerő
    • Természetes erőforrások
    • Kereskedelem és befektetés
    • Szövetkezetek
  • Környezet
    • Előrehaladó sivatagok
    • Biológiai sokféleség
    • Klímaváltozás
    • Zöld gazdaság
    • Víz és higiénia
  • Emberi jogok
    • Fegyveres konfliktusok
    • Bűnözés és igazságosság
    • Demokrácia
    • Bennszülött jogok
    • LMBTQ
    • Migráció és menekültek
    • Sajtószabadság
    • Vallás
  • Globális kormányzás
    • A civilizációk szövetségeket találnak
    • Figyeljen az IFI-kre
    • Globális geopolitika
    • Globalizáció
    • Béke
    • Dél-Dél
    • Egyesült Nemzetek
  • Dél-Dél
    • G77
    • Regionális szövetségek
    • Déli segély és kereskedelem
  • A civil társadalom
    • Aktív polgárok
    • Szociális Világfórum
    • Konferenciák
  • Nem
    • Nemi erőszak
    • Nők és gazdaság
    • Nők és klímaváltozás
    • Nők egészsége
    • Nemi identitás
    • Nők a politikában

Charundi Panagoda interjút készít DANIELLE NIERENBERG-szel a Worldwatch Intézet munkatársaitól

élelmezési

WASHINGTON, 2012. május 1. (IPS) - Az élelmiszerek harminc százaléka pazarlik el világszerte, miközben egymilliárd ember éhezik, további milliárd pedig elhízott.

A jelenlegi élelmiszer-rendszer meghibásodott, és nem képes kielégíteni a világ táplálkozási szükségleteit - mondja Danielle Nierenberg, a Worldwatch Institute „Nourishing the Planet” projektigazgatója.

A Worldwatch és a Barilla Élelmiszer- és Táplálkozási Központ nemrég kiadta az „Eating Planet 2012” című filmet, hogy felhívja a figyelmet a mai élelmiszer- és mezőgazdasági rendszer kihívásaira, valamint a rendszer fenntarthatóbbá, hozzáférhetőbbé és igazságosabbá tételének előnyeire.

„Noha sokat beszélünk a rossz hírről (a jelentésben), a hangsúly arra irányul, hogy a mezőgazdaság hogyan lehet megoldás a világ néhány legsürgetőbb problémájára, legyen szó éhségről és elhízásról, vagy a fiatalok munkanélküliségéről. Valójában azt gondoljuk, hogy az élelmiszer és az, hogyan állítjuk elő, és hogyan eszünk, jelentős megoldás ”- mondta Nierenberg.

Részletek az interjúból következnek.

K: A gazdák nem sokat keresnek. Megengedhetik maguknak, hogy fenntarthatóak legyenek? Képesek lesznek-e tömegtermelni a szokásos műtrágya nélkül? V: Azt hiszem, amit látunk, miközben az üzemanyagárak tovább emelkednek, a földművesek számára a világ minden táján egyre nehezebb megengedni maguknak a nagyon fosszilis üzemanyag-igényes mezőgazdasági alapanyagok, például műtrágya, rovarirtó szerek és egyéb vegyszerek használatát. És valóban nincsenek jelei annak, hogy az üzemanyagárak hamarosan csökkennének.

A világon egymilliárd éhes ember él, és van egy iparosodott mezőgazdasági rendszerünk, amely állítólag ezeket az embereket táplálja, de nem az. (Különböző tanulmányok) a kettőt összehasonlítva azt mutatják, hogy az ipari rendszer nem hoz annyival többet a hozamban, és egyes esetekben a hozamok alacsonyabbak.

Egyébként nem a jelenlegi rendszerrel táplálkozunk. Tehát kevesebb fosszilis üzemanyag-igényes módszert kell kitalálnunk annak biztosítására, hogy mindenkinek táplálékot kapjon.

K: Melyek az Ön által javasolt megoldások? V: Az „Eating Planet” -ban a táplálkozás áll a középpontban. A mezőgazdaság fejlesztésében sok szó esik arról, hogyan lehetne javítani a hozamokat és milyen mezőgazdasági rendszer a legjobb, de csak néhány ember áthidalja a szakadékot a mezőgazdaság és a táplálkozás között.

Nem csak arról van szó, hogy mennyi élelmiszert termelünk, hanem arról is, hogy milyen ételeket állítunk elő. Többféle tápláló babot, zöldséget és gyümölcsöt próbálunk bevezetni? Annyi hangsúlyt fektetünk az előállított kalóriák mennyiségére, de nem a tápanyagokra, amelyek ezekben a kalóriákban vannak jelen. Ezért látjuk az elhízást és a cukorbetegséget globális járványként, nemcsak a gazdag országokban, hanem a szegény országokban is. Hogyan tehetnénk táplálóbbá a mezőgazdasági rendszert?

A Világbanknál a táplálkozással foglalkozó emberek nem beszélnek a mezőgazdasági emberekkel. Az ilyesmin változtatni kell. Biztosítanunk kell, hogy a közegészségügyi szakemberek és a táplálkozási szakemberek beszéljenek a gazdálkodókkal, az élelmiszer-feldolgozókkal és az élelmiszer-ipari vállalkozásokkal annak biztosítása érdekében, hogy az élelmiszerek minél táplálóbbak legyenek.

K: Nézzük például az Egyesült Államokat. Itt a tápláló bioélelmiszerek drágák lehetnek, és előfordulhat, hogy az emberek nem akarnak ennyit fizetni, vagy képesek rá. Hogyan lehet ezen változtatni? V: Az amerikai mezőgazdaságban az elmúlt 50 évben számos támogatás összpontosult az ipari mezőgazdaságra és az olyan árutermékek előállítására, mint a kukorica és a szójabab. A biotáplálék drága, mert a gazdák kisebb mértékben termesztik.

Ennek egyik oka az, hogy még mindig nem kapja meg a nagygazdák támogatásait. A kis- és közepes méretű gazdálkodók megsegítése érdekében a fenntarthatóbb, kevesebb műtrágyát és több szerves vegyületet használó mezőgazdasági termelők számára fordíthatjuk a mezőgazdasági finanszírozás nagyobb részét. Segíteni fog a nehéz helyzetben lévő gazdálkodóknak, és megfizethetőbbé teszi a fogyasztók számára.

K: Az olyan gyorséttermek, mint a McDonalds, most más országokba exportálnak, megváltoztatva ezen emberek étkezési szokásait. Hogyan foglalkozna ezzel? V: Gyári gazdálkodás vagy koncentrált műveletek, ez a mezőgazdasági rendszer valóban itt kezdődött az Egyesült Államokban és Európában, (és) most terjed a Fülöp-szigeteken, Afrika szubszaharai térségében, Dél-Ázsiában. Ennek környezeti, közegészségügyi és állatjóléti hatása valóban rendkívüli. Hatalmas mennyiségű hulladék van, amelyet a termőföldek nem tudnak hasznosítani, a felszíni műtrágya mérgező hulladékká válik, trópusi vízszennyezés, felszíni vízszennyezés van.

Ennek a gyorsétteremnek a hatása azokban a fejlődő országokban, amelyeknek nem voltak kitéve 30 vagy 40 évvel ezelőtt, azonos típusú problémákhoz vezet - cukorbetegség, elhízás, szívbetegségek és néha rákfajták.

Ennek a rendszernek az a lényege, hogy az ipari gazdálkodás vagy a gyorsétterem-kultúra az, hogy nagyon függ az olcsó gabonaforrásoktól ... A mezőgazdaság nem tekinthető valamiféle iparnak, hanem a táj része. Minden más iparágnál inkább a tiszta energiára és a vízre támaszkodik.

Ami az egész élelmiszer-rendszer szerkezetátalakítását szorgalmazza. Olyan, amely regionális és helyi, és a már rendelkezésre álló forrásokra támaszkodik.

K: Mennyire reális? Mit javasolna, mint egy ilyen rendszer alapját? V: Ez az átmenet nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni. Minden szinten megköveteli a fellépéseket - a vállalkozásoktól annak érdekében, hogy fenntarthatóbbá tegyék termelési rendszereiket, és a fogyasztóktól, hogy tudják, honnan származik az élelmiszer, és biztonságos, tisztességesen előállított élelmiszert követelnek. Élelmiszereket akarunk, amelyek kedvezőbbek az állatjólét szempontjából.

Végül a döntéshozóknak nagyon sok ilyen változtatást meg kell szorítaniuk, enélkül nem látunk hatalmas beruházásokat a mezőgazdaságba. Valójában az elmúlt 30 évben a mezőgazdaságot a nemzetközi adományozó közösségek figyelmen kívül hagyták. Most, az élelmiszer-válság miatt, elmozdulást látunk, hogy „jaj, fektetnünk kell a mezőgazdaságba, különben sok bajba kerülünk”.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mezőgazdaságot, függetlenül attól, hogy döntéshozók vagyunk vagy foci anyukák vagyunk. Valóban meg kell győződnünk arról, hogy a mezőgazdaság fenntartható-e, és nem csak valamilyen kitermelőipar.