Senna

Tudományos név/közönséges név: Cassia angustifolia/Senna

Használt alkatrész (ek): Levél növényen

Összetevők/Hatóanyagok: Körülbelül 3% diantron-glikozid (A, A1, B, C, D, E, F és G szennozid); és kis mennyiségű antrakinon, beleértve az aloe-emodint és a rein-8-glükozidot; körülbelül 10% nyálka; tanninok; és flavonoidok.

Áttekintés: A senna leveleit évszázadok óta hagyományosan hashajtóként használják. Az édeskés keserű tea gazdag szennozidokban és antrakinon-glikozidokban, beleértve az aloe-emodint és a reint (hasonlóan a török rebarbara gyökérhez), és biztonságos és hatékony hashajtóként működik. A német gyógyszerkönyv a senna levelét ajánlja az általános és az akut székrekedés ellen, a belek kiürítésére röntgensugarak előtt, hasi műtétek előtt és után, valamint minden olyan rendellenesség esetén, amelyben puha székletürítésre van szükség, pl. anális repedések, aranyér és végbélműtétek után. Az aktív glikozidokat a bélben legalább részben bakteriális enzimek hatására hidrolizálják aglikonjaikká; befolyásolva a vastagbél víz- és elektrolit-transzportját, ezek az aglikonok felelősek a hashajtó hatásért. A különböző koncentrációjú emodinnak számos terápiás előnye van, beleértve: gyulladáscsökkentő, antiszeptikus, görcsoldó, fekélygátló, katartikus, vazorelaxáns és viricid hatásokat. Az antrakinonok elősegítik a sejtek regenerálódását, méregtelenítését és tisztítását is. A hashajtó hatás elérése akár 6-12 órát is igénybe vehet. Általában az olyan stimuláns hashajtókat, mint a senna, nem szabad egy hétnél tovább használni.

Hagyományos felhasználás/előnyök/karosszéria rendszerek: Hagyományosan a növényi gyógyászatban stimuláns hashajtóként szolgál az alkalmi székrekedés rövid távú enyhítésére.

Klinikai tanulmányok/tudományos kutatás/referenciák:

Blumenthal M, Goldberg A, Brinckmann J, szerkesztők. Gyógynövény: kibővített bizottsági E monográfiák. Boston (MA): Integratív orvosi kommunikáció; 2000.

Mills S, Bone K. 2005. A gyógynövény-biztonság alapvető útmutatója. St. Louis (MO): Elsevier Churchill Livingstone.

Wichtl M, szerkesztő. Herbal Drugs and Phytopharmaceuticals: A Handbook for Practice on a Scientific Base, 3. kiadás. Stuttgart (D): Medpharm GmbH Tudományos Kiadó; 2004.

Jogi nyilatkozat: A gyógynövényes enciklopédiánk ezen információi csak általános referenciaként szolgálnak oktatási célokra. Nem helyettesíti az orvosi tanácsot. Ez a tartalom nem tartalmaz adagolási információkat, figyelmeztetéseket/ellenjavallatokat vagy vényköteles gyógyszerekkel való lehetséges interakciókat. Kérjük, olvassa el a vonatkozó termékcímkéket, hogy részletes információkat kapjon a felhasználásról, és forduljon orvoshoz egyéni egészségügyi tanácsokért.